- tépni...szaggatni...ölni......éhes vagyok... nagyon éhes...ölni...ölni kell...

Athena lehajtotta a fejét, mire Philip aggódva nézett rá.

- Mi történt? Menjünk a gyengélkedőre? Ath?

- ...vérszagot érzek... VÉRSZAGOT ÉRZEK!

-  A lakótornyok felé megyünk - ragadta karon barátját, aki egy szó nélkül követte és egy másodpercre sem engedte el.

FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK!

Philip felolvasta a lánynak, majd észrevették Frics kővédermedt macskáját.

Hamarosan a griffendéles trió is megérkezett, a Malfoy lánynak pedig egyre jobban hasogatott a feje.

- Az utód ellenségei reszkessenek! Ti következtek, sárvérűek! - hallotta nagyjából és mielőtt felismerte volna a hangot, már Lockhart irodájában találta magát.

- Biztos, hogy átokkal ölték meg - valószínűleg a Transz-mogrifiai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam... nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami megmenthette volna...
- Kővé dermesztették, nem megölték - szólt közbe, majd nem hallott jól egy ideig.

- Aki ezt tette, jártas a fekete mágiában.
- Akkor Malfoy tette, rögtön felismerte mi történt! Elég gyanús! Az apja ismert halálfaló!
- Malfoy ártatlan, - vette védelmébe Piton professzor - ott volt a lakomán. Ne merje bepiszkítani a házam diákjait!

Majd elsötétült előtte minden.

Egy váza leverésére ébredt fel.

- Merlin szaros gatyája! - hallotta a káromkodást. Odafordította tekintetét és bátyját pillantotta meg.
- Draco? - kérdezte erőtlenül, mire bátyja azonnal mellette termett.
- Hogy vagy? Szólok a javasasszonynak, egy pillanat - hagyta magára húgát.

Ám nem várta meg a javasasszonyt, visszaaludt.

Mivel már megint le volt maradva, minden szabadidejét a könyvtárban töltötte és pihenés nélkül tanult.

A meccs napján korán kelt és bátyjával együtt ment reggelizni. Álmosan pislogott, alig bírta nyitva tartani a szemét.

- Menj vissza aludni - bökte oldalba testvére.
- Nem, veled maradok és támogatlak - tolta el maga elől a tányért és lehajtotta a fejét az asztalra.

Tizenegy óra felé viszont felébredt, ám Draco addigra már kámforttá vált. Gyorsan megevett egy pirítóst, majd az öltöző felé szaladt és kopogás nélkül benyitott.

A csapat tagjai értetlenül fordultak felé, Marcus Flint pedig tovább szavalt, nem törődve vele, ám amikor a csapatára nézett, ők még mindig a lányt nézték.

- Kölyök értékelem, hogy ennyi energia van benned, de a meccs pillanatokon belül elkezdődik. - itt könyörögve nézett rá, így hozzátette. - Jólvan.

Athena rögtön bátyja nyakába ugrott, megpuszilta és sok sikert kívánt neki.

- Velünk mi lesz? - kérdezte egy sötétszőke fiú, mert miután elengedte testvérét távozni készült.
- Nem ugorgatok csak úgy fiúk nyakába - mondta a lány.
- Egy ölelés belefér, nem? - vigyorgott a srác tovább.

- Hagyd már békén, Adrian - vágta tarkón Marcus Flint.

Athena felnevetett, mindenkivel leöklözött, kivéve Adriannal, akit megölelt. Kéz és lábtörést kívánt, majd a lelátóra ment és elfoglalta a helyét Philip mellett.

- Sípszóra indul a mérkőzés - mondta Madam Hooch. - Három... kettő... egy...

Mire észbekapott, csak annyit látott, hogy a gurkó folyamatosan a Potter fiút veszi célba. A lány fogaskerekei ezerrel pörögtek, nem foglalkozott a griffendéles csapat időkérésevel, az egyre jobban szakadó esővel, háztársai szurkolásaval, csak törte a fejét.

Csak a hangos puffanásra kapta fel a fejét. Harry Potter földet ért és a kezében volt a cikesz, ami vesztést jelentett szeretett háza csapatának.

Lesietett a pályára nem törődve semmivel. A mardekáros csapat tagjai közellenségként néztek a két Malfoy csemetére.

Marcus Flint apjukat megszégyenítő hangerővel kezdett el üvöltözni Athena bátyjával. Athena egy ideig tűrte és jogosnak érezte, de egy pillanat után betelt a pohár és nyelvkötöző átkot tett a kapitányra.

Persze meg is lett a következménye.

Büntetőmunkát kapott a félévig, kiutálták, zaklatták és hiába erősebb volt koránál, mégicsak tizenegy éves volt, így rengeteg sírt. Bátyja és Philip nem tudták megvigasztalni. A lányt csak azok a reggelek dobták fel, amikor édesanya süteményt, vagy más édességet küldött neki.

December második hetében Piton professzor szokás szerint összeírta azoknak a nevét, akik az iskolában akartak maradni karácsonyra. Draco, Athena és Philip is feliratkoztak a listára.

- Nocsak, az éven csak maguk hárman maradnak - jegyezte meg a professzor. - Nagyon népszerűek manapság.

A lányra újabb sírásroham tört rá. Bátyja átkarolta és a hátát simogatta, Philip a haját, a professzor pedig annyira megdöbbent, hogy lélegezni is elfelejtett.

- Ültessék a kanapémra, főzök teát - vonult el a konyhájába.

Mire visszaért, a lány már csak szipogott.

- Elnézést, uram - vette át a felé nyújtott csészét. - Nem lesz több ilyen, megígérem.

Piton nem mondott semmit, magukra hagyta őket.

- Mindjárt itt a szünet, aludhatnánk együtt - ajánlotta fel Draco húgának.
- Jó - biccentett Athena, hiszen legutóbb akkor aludtak együtt, amikor a fiú elsősként ment az iskolába.
- Jöhet Philip is, de vele már nem alszok együtt - poénkodott Draco, hogy húgát mosolygásra csalja.
- Most miért? Simán elférünk abban a hatalmas ágyban hárman is - vette a lapot Philip.

Athena hálásan nézett rájuk, mindkettejüket átkarolta és nyomott egy-egy puszit az arcukra.

- Na, irány a konyhába csokiért - ragadta meg őket a karjuknál fogva.

Elköszöntek házvezetőjüktől, aki szinte kizavarta őket, majd a konyha felé mentek. Athena megcsiklandozta a körtét, amely kilinccsé változott, megfogta és kitárta az ajtót és behúzta a fiúkat. Egy szorgos kis manó rögtön eléjük sietett és miután elmondták mit óhajtanak eltűnt.

Nemsokára vissza is tért, így ők a földre leülve, természetesen nem az útban, hogy ne zavarják a manókat munkájuk közben. Jóízűen beszélgettek és hirtelen annyira elálmosodtak a nagy csoki mennyiségtől, hogy ott ahol voltak, elnyomta őket az álom.

Margaret Morris majdnem felsikított amikor meglátta a triót a földön.

Édesnek találta ahogy a két fiú átkarolta a lányt, ám mivel bőven elmúlt takarodó, ezzel megszegték a szabályt.
Felébresztette őket és házvezetőjükhöz kísérte őket.

- Nem töltöttek már elég időt itt ma? - nézett rájuk dühösen a professzor. - Holnap jöhetnek büntetőmunkára. Ennyi. Morris, kísérd őket vissza.

- Hogy értette azt amit mondott? - faggatta a triót, akik úgy tettek mintha nem hallották volna őt. - Rossz fát tettetek a tűzre? Sántikáltok valamiben? - mielőbb még újabb kérdéseket tehetett volna fel a trió össszenézett és futásnak eredt. - Azonnal gyertek vissza! - loholt utánuk dühösen, ám a kicsik sokkal gyorsabbak voltak, így sikeresen elmenekültek előle.

Az iskolában párbajszakkör indult, ezt vacsoránál tudták meg. Lucy rögtön Athena nyakába ugrott, amint meglátta, a fiúkra pedig nyelvett öltött, majd karonragadta barátnőjét és az asztalhoz húzta.

- Együnk és siessünk - sürgette a lányt, aki nem igazán akart sietni. Lucy kiskutya szemekkel nézett rá, így gyorsan magába lapátolta az ételt és barátnője után rohant, ám nem tudta hová, hiszen nyolc óra még odébb volt.
Nem a szobájuk felé indultak, hanem a hatodéveseké felé. Lucy kopogtatott, bement, Athena pedig követte.

Athena egy barátnőjéhez hasonló lányt látott a szobában, aki éppen göndörítette a haját.

- Nővérkém, kölcsönveszem az egyik hajráfodat - turkált Lucy nővére cuccai között, míg Athena leült Lucy nővérének az ágyára.

Lucy végül megtalálta a hajráfot és feje tetejére tolta, majd fülbevalót rakott a fülébe.

Lucy nővére, Lena végzett a göndörítéssel. Ő is felrakott egy fülbevalót, majd a Malfoy lányra néztek, aki döbbenten pislogott rájuk.

Végül ő is kapott fülbevalót, haja pedig hullámosan omlott vállaira.

- Mindenhova szépítkezni kell, hátha kifogok magamnak egy pasit - mondta a hatodéves lány.
- Én csakis magamnak akarok tetszeni - húzta ki magát büszkén Lucy.
- Én megvagyok elégedve a külsőmmel mindenféle ékszer és díszítés nélkül is - mondta Athena, mire úgy néztek rá, mint egy bolondra.
- Persze, hogy megvagy, butus - nézett le rá Lena. - A véredben van a Malfoy sárm.