Lupin vonásai megkeményedtek, s hangjában önutálat csendült.

- Már év elején figyelmeztetnem kellett volna Dumbledore-t, hogy Sirius animágus. Azóta se tettem meg. Hogy miért? Gyávaságból. Mert akkor azt is el kellett volna mondanom neki, hogy diákkoromban kijátszottam őt, veszélybe sodortam a társaimat… Pedig mindent Dumbledore-nak köszönhetek. Egész felnőtt életemben nyomorogtam, mert vérfarkasként nem tudtam munkát találni. Dumbledore
másodszor is segített rajtam: tanári állást kaptam tőle. Bebeszéltem hát magamnak, hogy Sirius nem az
animágia segítségével jut be az iskolába, hanem azokat a trükköket használja, amiket Voldemorttól
tanult… Így hát, ha úgy vesszük, Piton gyanakvása nem volt alaptalan.

- Piton? - kapta fel a fejét Black. Most először levette a tekintetét Makeszról, és Lupinra nézett. - Mi köze Pitonnak az egészhez?
- Ő is itt van, Sirius - felelte sötéten Lupin. - Tanít az iskolában. - Most ismét a gyerekekhez fordult.

- Piton professzor együtt járt velünk a Roxfortba. Ő tiltakozott a leghevesebben az ellen, hogy
megkapjam az állást. Egész évben győzködte Dumbledore-t, hogy ne bízzon meg bennem. Bizonyos
fokig meg is tudom érteni… Annak idején Sirius egyszer megtréfálta, és a dolog kis híján az életébe
került…

Black ingerülten felmordult.

- Megérdemelte - szólt mogorván. - Folyton utánunk szaglászott, beleütötte az orrát a dolgainkba…Abban reménykedett, hogy kicsapnak minket…
- Perselus roppant kíváncsi volt rá, miért tűnök el havonta egyszer - folytatta Lupin. - Egy évfolyamba jártunk, és… hát, nem mondhatnám, hogy rajongtunk egymásért. Perselus ferde szemmel nézett ránk, mindenekelőtt Jamesre, aki sokkal tehetségesebb kviddicsjátékos volt nála… Nos, a lényeg az, hogy Piton egyszer holdtöltekor meglátott minket, amint Madam Pomfreyval a fúriafűz felé mentünk. Ez után eszelte ki Sirius azt a szerinte igen szórakoztató tréfát, hogy közli Pitonnal: fogjon
egy hosszú botot, üssön rá vele a fúriafűz görcsére, és akkor megnézheti, hol kószálok. Piton persze
kipróbálta a dolgot - s ha eljut a házig, ott egy kifejlett vérfarkassal került volna szembe. Szerencsére
apád még idejében tudomást szerzett a tréfáról, utánarohant, és élete kockáztatásával megmentette. A
baj csak az volt, hogy Piton meglátott engem az alagút végén, s bár Dumbledore ráparancsolt, hogy
hallgasson a dologról, attól fogva tudta, miféle vagyok…

- Szóval Piton azért gyűlöli magát - töprengett hangosan Harry -, mert azt hiszi, hogy maga is benne
volt a tréfában?
- Pontosan - sziszegte egy testetlen hang valahol Lupin háta mögött.

Perselus Piton ledobta magáról a láthatatlanná tévő köpenyt, és Lupinra szegezte pálcáját.

Hermione felsikoltott. Black talpra szökkent. Potzer úgy összerándult, mintha áramütés érte volna.

- Ezt a fúriafűz mellett találtam - szólt Piton, azzal a padlóra dobta a köpenyt.

Közben gondosan ügyelt rá, hogy pálcája hegye végig Lupin mellkasára mutasson.

- Hasznos holmi, Potter. Köszönöm…

Piton kissé kifulladtnak tűnt, de az is látszott, hogy alig bírja elfojtani diadalmas vigyorát.

- Biztosan érdekel, honnan tudtam, hogy itt vagytok - folytatta kárörömtől csillogó szemmel. - Nos, egyenesen a szobádból jövök, Lupin. Mivel ma még nem vetted be az orvosságodat, gondoltam, átviszek neked egy serleggel. Az előzékenységem el is nyerte jutalmát … Az asztalodon ugyanis találtam egy ismerősnek tűnő térképet. Elég volt egy pillantást vetni rá, és máris megtudtam mindent,
ami érdekelt. Láttam, amint végigfutsz az alagúton…

- Perselus - szólt közbe Lupin, de Piton letorkolta.

- Dumbledore nem hitte el nekem, hogy te segítettél Blacknek bejutni a kastélyba. Hát most itt a bizonyíték. De azt még én se gondoltam volna, hogy van képetek megint ezt a viskót használni búvóhelynek…
- Félreérted a helyzetet, Perselus - rázta a fejét Lupin. - Nem hallottál mindent. Megmagyarázom…Sirius nem azért jött, hogy megölje Harryt…
- Azkaban két fogollyal lesz gazdagabb ma este. - Piton szeme megszállottan csillogott. - Kíváncsi vagyok, mit fog szólni ehhez a fordulathoz Dumbledore… Váltig állította, hogy nem kell tartanunk tőled… Remus Lupin, a szelíd vérfarkas…

- Térj észhez, Perselus - szólt csendesen Lupin. - Egy gyerekkori sérelem miatt képes lennél visszaküldeni egy ártatlan embert Azkabanba?

BUMM!

Piton pálcája végéből három vékony, kígyószerű kötél röppent ki. Az egyik rátekeredett Lupin szájára, a másik kettő gúzsba kötötte a csuklójánál és a bokájánál fogva. Lupin megingott, majd egyensúlyát vesztve a padlóra zuhant.

Black dühösen felhorkant, s már fordult, hogy rávesse magát
Pitonra, de az számított a támadásra. Pálcájával egyenesen Black szeme közé célzott.

- Adj rá okot - sziszegte. - Adj rá okot, és esküszöm, megteszem.

Black megtorpant. Piton és ő gyűlölettől eltorzult arccal néztek farkasszemet.

Harry megkövülten meredt rájuk, fogalma sem volt, kinek higgyen, kinek segítsen. Hermionéra, majd Ronra pillantott, de úgy tűnt, barátai épp olyan tanácstalanok, mint ő maga. Ron még mindig a kapálózó Makesszal vesződött, Hermione viszont most tett egy tétova lépést Piton felé, és megszólalt:

- Piton professzor…szerintem azért meghallgathatnánk, hogy mit akarnak mondani.
- Már így is búcsút mondhat a diplomájának, Granger kisasszony - vetett oda Piton. - Maga, Potter és
Weasley tiltott helyen tartózkodnak egy vérfarkas és egy elítélt gyilkos társaságában. Most az egyszer,
kivételesen próbálja befogni a száját.
- De hogyha… ha tényleg tévedés történt…
- AZT MONDTAM, FOGD BE A SZÁD! - rivallt rá Piton. - Ne szólj bele abba, amiről fogalmad sincs!

A Blackre szegezett pálca hegye fenyegetően szikrázni kezdett. Hermione megszeppenve
visszahúzódott.

- Édes a bosszú - fordult ismét Blackhez Piton. - A legszebb álmom volt, hogy magam kaphatlak el…
- Hát akkor örülj a sikernek, Perselus - felelte Black, majd Ron felé bökött a fejével. - Ha a fiú és a patkánya is jönnek, készséggel követlek a kastélyba…
- A kastélyba? - Piton szája gonosz mosolyra húzódott. - Felesleges olyan messzire menni. Elég csak
kilépnünk ebből a házból, és a dementorok tárt karokkal fogadnak minket… Boldogok lesznek, hogy
viszontlátnak téged… Merem állítani, hogy örömükben meg is csókolnak majd…

Black fakó arca halottsápadttá vált.

- Meg kell… meg kell hallgatnod - szólt rekedten. - A patkány…nézd meg azt a patkányt…

Piton azonban túl volt már azon, hogy hassanak rá az észérvek. A szemében lobogó eszelős tűz még Harryt is megrémítette.

- Gyerünk, indulás - parancsolta Piton.

Csettintett egyet, mire nyomban a markába röppent a Lupint
fogvatartó kötél vége.

- A vérfarkast én vezetem. Remélem, a dementorok tőle sem sajnálnak majd egy csókot…

Athena egy ugrással az ajtónál termett, és elállta a professzor útját.

- Álljon félre, Malfoy kisasszony - sziszegte Piton. - Már így is épp elég nagy bajban van.
- Lupin professzor százszor megölhetetet volna - vágott a szavába Athena. - Egy csomószor voltak
kettesben, amikor a dementorok elleni varázslatra tanított. Ha tényleg Black cinkosa volt, miért nem végzett vele?
- Ne várja el, hogy követni tudjam egy őrült vérfarkas észjárását - morogta Piton. - Félre az útból, Malfoy kisasszony!
-  És most félre az utamból, különben én raklak odébb. TAKARODJ, MALFOY!

Athena egy szempillantás alatt döntött és cselekedett. Mielőtt Piton akár csak egy lépést tehetett volna felé, a magasba emelte a pálcáját.

- Capitulatus! - kiáltotta, s az övével együtt három másik hang is felharsant.

A szoba falait hatalmas durranás rázta meg. Piton, mintha rugóra lépett volna, felrepült, majd háttal nekivágódott a falnak. Az ütéstől elvesztette az eszméletét, s összeroskadt, mint egy zsák. Fekete haja alól vékony csíkban
csorgott a vér.

Athena odaszaladt hozzá.