Madam Hooch magánkívül volt.

- Az őrzőt csak akkor támadhatjátok, ha a kvaff a dobómezőn belül van! Büntetőt dob a Griffendél!

Angelina nem hibázott. Hatvan-tíz.

Néhány másodperccel később George az egyik gurkó segítségével kiütötte Athena kezéből a kvaffot, amit Alicia kapásból karikára dobott: hetven-tíz.

A piros kokárdás szurkolók rekedtre kiabálták magukat. A Griffendél immár hatvan ponttal vezetett - már csak a cikeszért járó százötvenre volt szükségük a kupagyőzelemhez. Potterre, hogy több száz szempár szegeződött rá. Továbbra is magasan a többiek fölött röpködött, és testvére még mindig a nyomában volt...

Potter az ég felé rántotta seprűje nyelét, és függőlegesen emelkedni kezdett. A fülében fütyült a szél - és akkor Athena majdnem lefordult a seprűjéről.

Bátyja fél kézzel a Tűzvillám farkát markolta, és teljes erőből húzta lefelé a seprűt.

- Tee...!

Potterben elég indulat volt ahhoz, hogy lekeverjen egyet Malfoynak, de hiába nyújtózkodott, nem tudta elérni a fiút. Draco zihált az erőlködéstől, de azért gonoszul vigyorgott. Elérte, amit akart: a cikesznek újból nyoma veszett.

- Büntető! - sipította Madam Hooch, és odaröppent a Nimbusz Kétezeregyesére visszakászálódó Draco mellé. - Büntetőt dob a Griffendél! Ez példátlan!

- ALJAS CSALÓ! - üvöltötte Lee Jordan, és odébb táncolt, hogy McGalagony ne érhesse el a megafonját. - POFÁTLAN, ALAMUSZI, SZE...

McGalagony azonban még csak rá se szólt. Mi több, ő maga is az öklét rázta Malfoy felé, és paprikapiros arccal kiabált. Még a süvege is leesett a fejéről.

Athena elvesztette a józan eszét.

Alicia elvégezte a büntetőt, de olyan dühös volt, hogy méterekkel elvétette a dobást. A Griffendél jócskán veszített a lendületéből, a mardekárosokat viszont fellelkesítette Malfoy sikeres szabálytalankodása, és átvették a meccs irányítását.

- A Mardekárnál a kvaff, közelednek a karikák felé - Flint bedobja... - Lee lemondóan nyögött.

- Hetven-húsz a Griffendél javára.

- Szállj le rólam, Potter! - dühöngött Draco, mikor egy kanyar után ismét szembe találta magát Potterrel.

- A griffendéles Angelina Johnson megszerzi a kvaffot. Gyerünk, Angelina, MINDENT BELE!

Draco kivételével a Mardekár összes játékosa, még az őrző is Angelina felé
indult - hatszoros túlerőben akarták blokkolni a lányt...

Potter megfordította seprűjét, vízszintesen ráfeküdt a nyélre, és gyorsított. Úgy zúgott a mardekárosok felé, mint egy élő ágyúgolyó.

A mardekárosok a közeledő Tűzvillám láttán ijedten szétrebbentek, s Angelina zöld utat kapott.

- ÉS BEDOBJA! GÓÓÓL! Nyolcvan-húszra vezet a Griffendél!

Athena centiméterekkel a lelátó előtt fékezett le. Gyorsan hátramenetbe kapcsolt, majd száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Amit ekkor látott, attól egy pillanatra a szívverése is elállt. Malfoy diadalittas arccal suhant a föld felé - s odalent, alig egy méterrel a pálya füve fölött megcsillant egy aranyló folt.

Potter megsarkantyúzta a Tűzvillámot, de Malfoy méterekkel vezetett.

- GYERÜNK! GYERÜNK! GYERÜNK! - biztatta testvérét könnyes szemekkel, majd a kvaffot kezdte keresni.

Elkobozta és elindult a karikák felé, azonban egy gurkó fejbe találta és könnyáztatta szemeivel alig látott valamit, így mielőtt bedobta...

- IGEN!

Odalent a közönség eszeveszett tombolásba kezd. Az aranylabda ott vergődött Potter a markában, apró szárnyaival a tenyerét csiklandozva.

Athena zuhanórepülésbe kezdett és lefordult a partvisáról. Zokogásban tört fel. Egy perce se hagyta abba, az ünneplő tömeg pedig egy percre se foglalkozott vele. A csapat tagjai próbálták elhúzni onnan, de a lány megmakacsolta magát és nem mozdult.

- Megmutattad nekik, Harry! Megmutattad nekik!

Látta a kupát, ott volt nem messze. De nem az övék lett.

- EGY KARNYÚJTÁSNYIRA VOLT TŐLED AZ ÁTKOZOTT CIKESZ, MALFOY! EGY DOLGOD LETT VOLNA, EGY!
- AZ ORDIBÁLÁS NEM SEGÍT! - emelte fel a hangját Athena, miután magához tért a sokkos állapotból, a csapatkapitánnyal szemben, majd újra sírni kezdett. - ÉN CSESZTEM EL! MÉG HA NEM IS MIÉNK A CIKESZ, MEGTUDTUK VOLNA NYERNI, DE NEM, MERT ELRONTOTTAM!

Athena letargikus hangulata több mint egy hétig tartott.

Úgy tűnt, még az időjárás is a győztesekkel ünnepel: a június közeledtével korai kánikula köszöntött be, s a diákoknak semmi máshoz nem volt kedvük, csak sétálgatni a parkban, egy nagy üvegből jégbe hűtött töklevet iszogatni, esetleg lejátszani egy-egy köpkőmeccset, vagy épp nézegetni a tó felszínén lustán lebegő óriáspolipot.

Ezek közül azonban semmit nem tehettek meg. Damoklész kardjaként lebegett a fejük fölött a közelgő vizsgaidőszak, így parkbéli lustálkodás helyett a kastély ódon falai között kuksoltak, és erőnek erejével igyekeztek ellenállni az ablakokon betóduló nyári illatár csalogató kísértésének.

Lena és Marcus a Roxfort kínálta legmagasabb szintű vizsgát, a RAVASZ-t (Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlatot) készült letenni. Mivel a lány Mágiaügyi Minisztériumban szeretett volna álláshoz jutni, színjelessel kellett diplomáznia. A vizsgadrukk a lányt ingerlékennyé tette, így súlyos büntetésre számíthatott az, aki esténként a klubhelyiségben hangoskodni, vagy csak levegőt venni merészelt.

Athena azonban nem tudott összpontosítani, így egyedül lófrált a parkban.

A patrónus bűbajról lemondott és órákon keresztült kért elnézést a professzortól, ám ő nem hagyta, hogy a lány elengedje magát.

- Expecto Patronum - emelte fel a pálcaját kecsesen.

Hirtelen kirobbant valami a pálcája végéből, s hatalmas, ezüstszürke árnyékfalként lebegve megállt közte és a mumus között.

Athena érezte, hogy még áll, de mintha vízzé váltak volna a csontjai... fogalma sem volt, meddig bír még talpon maradni...

- Comikulissimus! - kiáltotta Lupin, és a mumus elé ugrott.

Csattanás hallatszott, s a ködös patrónus a dementorral együtt semmivé foszlott.

Athena leroskadt egy padra, remegett a lába, s olyan kimerült volt, mintha kilométereket futott volna. Szeme sarkából látta, hogy Lupin pálcájával visszaparancsolja a mumust a ládába: az ismét sápadt fényű gömbbé vált a
professzor előtt.

- Kitűnő! - szólt Lupin, és odalépett a lányhoz. - Pompásan csináltad! Ezt nevezem ígéretes kezdetnek!

Athena azonban sápadtan nézett rá.

- Maga egy vérfarkas?

Lupin óvatosan mosolygott.

- Sejtettem, hogy rájössz, Athena. Nagyon ígéretes kisboszorkány vagy. Igen, az vagyok. Ezek után ha nem akarsz többet idejönni megértem.
- Nem...Nem! - rázta a fejét hevesen és kissé zavartan. - Ön nagyon figyelmes, elfogadó és türelmes volt velem, annak ellenére, hogy Mardekáros vagyok.
- A szíved és az eszed is a helyén van, Athena. Azonban nem azért kerültél a Mardekárba mert, hogy gonosz vagy, ellenkezőleg. Kedves kislány vagy, ésszel és mindent megteszel, hogy megóvd azokat akiket szeretsz. Igaz?
- Igen, uram.
- Ez a lényeg, Athena. A tettei teszik az embert. Mindannyiunk tettei jelentőséggel bírnak. A legkisebb gesztusok is hatalmas változásokhoz vezethetnek, még ha nem is azonnal. Ha nem szánjuk el magunkat, sosem tudhatjuk meg, mi mindent érhetünk el. Ezt ne felejtsd, el rendben, Athena?
- Rendben, uram - mosolyodott el a lány.