Piton sárgás fogsora kivillant sápadt ajkai közül.

- Ürítsd ki a zsebeidet, Potter! - mordult fel hirtelen.

Potter nem mozdult.

- Ürítsd ki a zsebeidet, vagy most rögtön viszlek az igazgatóhoz! Gyerünk, Potter, egy-kettő!

Potter a rémülettől zsibbadt tagokkal a zsebébe nyúlt, és elővett egy Csodabazárban vásárolt holmikkal teli zacskót. Azután vonakodva előhúzta egy pergament is.

Piton először a zacskót vette szemügyre.

- Ezeket Rontól kaptam - sietett a magyarázattal a fiú. - Még a múltkor hozta nekem Roxmortsból.
- Csakugyan? És azóta is magaddal hordod? Milyen megható... És ez micsoda?

Piton kezébe vette a térképet.

- Egy darab pergamen - felelte vállvonogatva.

Piton megfordította a lapot, de egy pillanatra se vette le tekintetét Potter arcáról.

- Mi szükséged lenne egy ilyen régi pergamendarabra? - mondta. - Legjobb lesz, ha...elégetjük.

Azzal lassan a kandalló felé nyúlt.

- Ne! - rémüldözött a fiú.
- Nocsak! - Piton orrcimpája megremegett. - Talán ez is egy becses ajándék Weasley úrtól? Vagy ez
- valami más? Esetleg egy láthatatlan tintával írt levél? Vagy útikalauz, ami elárulja, hogyan lehet a dementorokat megkerülve lejutni Roxmortsba?

Potter pislogott egyet. Pitonnak felcsillant a szeme.

- Lássuk csak, lássuk csak... - morogta, azzal kiterítette a pergament az asztalon, és elővette a pálcáját.
- Tárd fel titkodat! - szólt, és megérintette a pergament a pálcával.
Nem történt semmi.
- Mutatkozz meg! - parancsolta Piton, és ezúttal nagyobbat ütött a pergamenre.

Az fehér és üres maradt. Potter mélyet sóhajtott.

- Én, Perselus Piton, az iskola professzora parancsolom, hogy tárd fel a titkodat!

A pergamenlapon erre kacskaringós betűk tűntek fel, mintha egy láthatatlan kéz írni kezdett volna rá.

Holdsáp úr nagyrabecsüléséről biztosítja Piton professzort, s ezúton kéri, hogy legyen szíves és ne üsse bele azt a csúf görbe orrát a mások dolgába.

Piton arca megrándult. Athena dermedten bámult a szövegre.

A térkép azonban nem elégedett meg
ennyivel. Az első mondat alatt újabb
sorok tűntek fel.

Ágas úr csatlakozik az előtte szólóhoz, hozzátéve, hogy Piton professzor egy gonosz vén trotty.

A dolog roppant szórakoztató lett volna, ha Potter nincs épp ilyen szorult helyzetben. És még nem
volt vége...

Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen
címeres ökör katedrát kaphatott.

A lapon pár pislantás után már ott díszelgett az utolsó üzenet is.

Féregfark úr további sok sikert kíván Piton professzornak, és bátorkodik
javasolni neki, hogy mossa meg néha a mocskos üstökét.

Athena felkészült a legrosszabbra és visszafordult a főzetéhez.

- Hát így állunk - szólalt meg remegő hangon Piton. - Na majd meglátjuk...

Azzal odacsörtetett a kandallóhoz, belenyúlt a párkányon álló egyik edénybe, s egy marék csillogó
port szórt a lángok közé.

- Lupin! - kiáltott bele a tűzbe. - Beszédem van veled!

Athena mosolyogva meredt a kandallóra. A tűzben ember nagyságú, sebesen pörgő felhőörvény tűnt fel, s néhány másodperccel később kilépett a kandallóból Lupin professzor.

Lesöpörte kopott talárjáról a rátapadt hamuszemcséket, majd kollégájához
fordult:

- Szólítottál, Perselus? - kérdezte szelíden és a szőke lányra mosolygott.
- Igen, Lupin - vágta rá Piton dühtől eltorzult arccal, azzal visszasietett az asztalához. - Kiüríttettem Potterrel a zsebeit, és ezt találtam nála.

A pergamenlapra mutatott, melyen még mindig ott csillogtak Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas urak szavai. Lupin arcán furcsa, zárkózott kifejezés jelent meg.

- Nos? - sürgette Piton.

Lupin a térképre meredt. Athena lemerte volna fogadni, hogy a professzor fejében egymást kergetik a
gondolatok.

- Nos? - ismételte Piton. - Ez a pergamenlap minden kétséget kizáróan a fekete mágia eszközeivel készült. Úgy tudom, hogy ez a te szakterületed, Lupin. Szerinted, hol juthatott hozzá Potter ilyesmihez?

Lupin felemelte a fejét, és egy szemvillanással figyelmeztette Pottert, hogy ne szóljon közbe. Athena most mindent megadott volna, hogy legimentor legyen.

- Fekete mágia? - visszahangozta derűsen. - Ezt komolyan mondod, Perselus? A magam részéről úgy
látom, hogy ez egy darab pergamen, ami előszeretettel sértegeti a kíváncsiskodókat. Én inkább
gyermetegnek tartom, mint veszélyesnek. Harry biztos egy bazárban vásárolta...
- Igen? - Piton állkapcsa megfeszült a dühtől. - Úgy véled, hogy a bazárok tartanak ilyesmit? Nem tűnik valószínűbbnek, hogy Potter közvetlenül a gyártótól szerezte be a pergament?

Athenának fogalma se volt, mire céloz Piton, s úgy tűnt, Lupinnak se.

- Mármint Féregfarktól, vagy valamelyik másik úrtól? - kérdezett vissza értetlenül. - Harry, ismered
ezeket az embereket?
- Nem - vágta rá Harry.
- Látod, Perselus? - fordult ismét Pitonhoz Lupin. - Minden jel arra mutat, hogy a pergamen Zonko
Csodabazárából való...

Erre a végszóra rontott be a szobába Ron. Úgy zihált, mint aki kilométereket vágtázott, s mikor lefékezett Piton íróasztala előtt, pár másodpercig meg se bírt szólalni.

- Tőlem... kapta... Harry... az összes... holmit - zihálta a mellkasát szorongatva. - Én ... vettem...
Zonkónál... még réges... régen.

Lupin tapsolt egyet, és vidáman körülnézett.

- No lám! Minden világos! Ezt el is teszem, Perselus, rendben? - Azzal felkapta és a talárjába süllyesztette a térképet.

- Harry, Ron, gyertek velem. Volna egy-két megjegyzésem a vámpírdolgozattal kapcsolatban. Ha megbocsátasz, Perselus...

Athena végignézte ahogy mindhárman elhagyták az irodát. Pitonra nézett, aki morgott egyet és elküldte.

- De uram, mi lesz a főzettel?
- Ne aggódjon apróságok miatt, csak menjen!

...

Kedves Athena!

Nyertünk. Megengedték neki, hogy visszavigye őt a Roxfortba. A kivégzés időpontját még nem tűzték ki.

Athena belerúgott a kanapéba, majd szitkozódva a lábához kapott.

- Életem legjobb randiján vagyok túl! - toppant be Lena és szinte kicsattant az örömtől.
- Weasleyvel? - huppant le a kandalló elé Athena.
- Dehogyis - rázta meg a fejét az iskolaelső. - Flinttel, ki mással? - áradozott, majd magához húzott egy díszpárnát.
- Marcus Flint? AZZAL A MARCUS FLINTTEL? - lepődött meg a másodéves és felugrott örömében. - Ti jártok?
- Nem, - lombozta le Lena, majd sejtelmesen bazsalyogva hozzátette - még nem.
- Merlin szerelmére, hívom a lányokat! - szaladt el Athena, majd Lucyval, Heidivel, Pansyvel, Daphne-val és Astoriával az oldalán tért vissza.

- Mindent mesélj el nővérkém! - csilloggak Lucy szemei.
- Olyan boldog vagyok - visította lányosan Lena a párnába.

...

A Griffendél-Mardekár meccset a szünet utáni első szombatra írták ki. A Mardekár az összesítésben kétszáz ponttal vezetett, következésképpen a Griffendélnek ennél nagyobb pontkülönbséggel kellett győznie ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot.

A teljesítményén a cikesz elkapáson állt vagy bukott, hiszen a meccs nyomban véget ért, amint valamelyik fogó a markába kaparintotta a százötven pontot érő cikeszt.

- Mindenkitől ötszáz százalékot várok el, meg kell nyernünk a kupát! Malfoy, el kell kapnod végre azt a cikeszt! Vagy azt akarod, hogy lecseréljelek a húgodra?!

A legöregebb roxfortosok sem emlékeztek olyan kviddicsmeccsre, ami annyira felborzolta volna a kedélyeket, mint a küszöbön álló találkozó. A két csapat és a két ház közötti feszültség már a húsvéti szünet utolsónapjaiban a tetőpontjára hágott. A folyosókon rendszeressé váltak a kisebb-nagyobb
összezördülések, az egyik incidens után egy negyedikes griffendélest és egy hatodikos mardekárost a
gyengélkedőbe kellett kísérni, mert mindkettőjüknek egy-egy póréhagyma nőtt ki a füléből.