- Nos? - fordult hozzá Piton professzor. - Igaz ez?
- Micsoda? – kérdezett vissza Athena a kelleténél mogorvábban és tiszteletlenebbül. – Mi, uram? - váltott udvariasabb hangnemre.
- Igaz, hogy ráugrott Potterre?
- Igen.
- Megütötte?
- Igen.
- Tisztában volt a cselekedetének a következményével?
- Igen.

Piton professzor leült az íróasztalához, s egy darabig némán nézte Athenát, majd így szólt:

- Egyen egy tökös derelyét, Malfoy kisasszony!
- Tessék?
- Egyen egy tökös derelyét! - ismételte türelmetlenül Piton professzor.

Athena az édességért nyúlt, majd lassan majszolni kezdte.

- Meg kell írnom a szüleinek - közölte hirtelen a professzor, mire Athena félrenyelt, és fulladozni kezdett. Házvezetője rögtön mellette termett és a torkának szegezte pálcáját.
- Anapneo!
- Köszönöm - motyogta a lány. - Kérem szépen - nézett könyörögve a férfira -, uram. Ne tessék a szüleimet értesíteni erről az esetről!
- Kötelességem, Malfoy...
- Bármit megteszek, év végéig büntetőmunkára járok minden egyes nap, még hétvégén is!

Athena üveges szemekkel ült a kiürült a klubhelyiségben az éjszaka közepén.

Nem is sejtette, hogy mi történt a Griffendélesek klubhelyiségében.

Másnap a diákok kastélyszerte szigorított biztonsági intézkedéseket tapasztaltak. Flitwick professzor
kiképezte rá a tölgyfaajtót, hogy felismerje Sirius Blacket. Frics egész nap fel-alá szaladgált a folyosókon, és a falak repedéseitől az egérlyukakig mindent bedeszkázott.

Sir Cadogant érdemei elismerése nélkül felmentették tisztségéből, és festményével együtt visszaköltöztették a kihalt hetedik emeleti lépcsőfordulóba. A Kövér Dáma, aki időközben teljes restauráláson esett át, újra elfoglalta
őrhelyét. Rettegése azonban még mindig nem múlt el, és csak azzal a feltétellel volt hajlandó visszatérni
állásába, ha őt magát is őrzi valaki. Szerződtettek hát a védelmére néhány tagbaszakadt biztonsági trolit,
akik fel-alá cammogtak a folyosón, mordulásokkal beszélgettek, és időtöltés gyanánt a furkósbotjaikat
méricskélték.

Ezt szintén az iskolaelső Lenától tudta meg, akit mostanában Percy Weasley társaságában lehetett látni, ismét.

Athena végül rászánta magát és elment Lupin professzorhoz.

- Jöjjön csak be, Malfoy kisasszony - invitálta beljebb a lányt.
- Ugye nem zavarom, mert akkor megyek és...
- Egy percig sem zavar - intette le Lupin professzor. - Piton professzor már mesélt magáról.
- Megértem, hogyha nem szeretné, hiszen... - Remus Lupin ismét leintette.
- Egy szóval sem mondtam, hogy ellenzem, sőt, nagyon is bátornak tartom emiatt a döntése miatt.
- Lehet nem is fog sikerülni... - hátrált Athena az ajtó felé.
- Senkinek sem megy elsőre.
- Biztosan elfoglalt, és nem ér rá az én kis...
- Malfoy kisasszony, tanár vagyok, ha nem tűnt volna még fel. Szívesen segítek, de fogadjon meg egy jó tanácsot.
- Mit, uram?
- Bízzon jobban magában.

...

- Pénteken tárgyalja Csikócsőr ügyét a Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság - lóbálta Draco maga előtt apjuk levelét diadalittas mosollyal.
- Mivel lesz jobb? - kérdezte hirtelen Athena, mire Draco arcáról eltűnt az előbbi vigyor.
- Tessék?
- Mindketten tudjuk, hogy apánk lefizeti a tagokat, ha esetleg még nem tette meg, de látok erre esélyt. Meghal valaki...
- Egy állat...
- Egy legendás lény! - csattant fel Athena. - Ha félretennéd a büszkeségedet és lenyelnéd a békát, akkor...
- Akkor mi? Ugráljam körbe Pottert, vagy mi?
- Nem! Ejtsd már le Pottert. Olyan nevetséges ez az egész köztetek. Amúgy meg, azok mit tolonganak ott, mint az állatok? Megőrültek?
- Roxmortsi hétvége - legyintett bátyja. - Hozzak majd valamit? 
- Valami édességet - vont vállat a lány, majd elindult a hálószobák felé vezető lépcsőhöz. - De ne csokibékát!

Athena ígérete szerint még a hétvégén is büntetőmunkára ment. Először kézzel takarítgatott, majd nekilátott egy roppant időigényes főzetnek.

Éppen megkavarta a főzetet, amikor bátyja berontott az irodába és eléggé zaklatottnak tűnt.

- Jól vagy? - rohant testvéréhez a lány.
- Láttam Potter fejét... - Athena karonragadta Dracot, majd a kanapéhoz vezette.
- Piton professzor! - a férfi azonnal megjelent.

- Fent jártam a Szellemszállásnál - kezdte Draco egy kis idő, miután sikerült összeszedni magát -, és összetalálkozotam Ron Weasleyvel, aki látszólag egyedül volt.

Itt tartott egy kis szünetet. Húga megpaskolta a karját, a férfi pedig a folytatást várta.

- Miközben Weasleyvel beszélgettem, valaki tarkón dobott egy marék sárral. Azután, azt hiszem, jelenésem volt.
- Micsoda? - hökkent meg Athena.
- Mit látott, Malfoy? - sürgette Piton professzor.
- Potter fejét láttam…Ott lebegett a feje a levegőben.

- Malfoy kisasszony, maradjon vele - mondta, majd elviharzott.

Athena azonnal átölelte a bátyját.

- De hát nincs is engedélye, vagy van? - morfondírozott Athena. - Menj kicsit aludni, jó? - simogatta meg Draco hátát. - Szükseged van egy kis álom bájitalra? - érdeklődte, azonban nem várta meg a választ. Draco kezébe nyomta a kis fiolát és kitessékelte az ajtón. - Aludj jól!

Hamarosan megjelent Piton professzor nyomában Potterrel.

- Ülj le! - parancsolta Piton.

Potter engedelmeskedett. Piton maga állva maradt. Athena rájuk-rájuk pillantott, azonban a készülő főzetre kellett koncentrálnia.

- Draco Malfoy néhány perce igen különös történetet mesélt el nekem.

Potter nem felelt.

- Fent járt a Szellemszállásnál - folytatta Piton -, és összetalálkozott Ron Weasleyvel, aki látszólag egyedül volt.

Potter konokul hallgatott.

- Malfoy azt állítja, hogy miközben Weasleyvel beszélgetett, valaki tarkón dobta őt egy marék sárral. Szerinted hogyan történhetett ez?

Potter meglepetést színlelt.

- Nem tudom, tanár úr.

Piton tekintete belefúródott Potterébe.

- Azután Malfoynak egy egészen rendkívüli jelenése volt. Tudod, mit látott, Potter?
- Nem - felelte ártatlan kíváncsisággal a fiú. - Mit?
- A te fejedet látta…Ott lebegett a fejed a levegőben.

Hosszú csend következett.

- Malfoynak meg kellene vizsgáltatnia magát Madam Pomfreyvel - szólalt meg végül Harry. - Ha repülő fejeket lát…
- VIGYÁZZ A SZÁDRA, POTTER! - üvöltött rá Athena és az asztalra csapott. Vett egy nagy, mély levegőt, majd elnézést kért és tovább folytatta a főzetét.

- Vajon mit keresett a fejed Roxmortsban, Potter? A fejednek tilos
Roxmortsban tartózkodnia. Egyetlen testrészednek sem szabad lemennie a faluba.
- Tudom, tanár úr - bólogatott Potter a tőle telhető legkifejezéstelenebb arccal. - Malfoy bizonyára hallucinált…
- Malfoy nem hallucinált - torkolta le Piton.
- NEM HALLUCINÁLT! - Athena behúzta a nyakát és beharapta az ajkait.

Piton professzor előredőlt, s kinyújtott karral rátámaszkodott Potter székének karfájára, úgyhogy arca most alig két arasznyira volt Harryétől. - Ha a fejed lement Roxmortsba, akkor lement vele a többi részed is.
- Végig a Griffendél-toronyban voltam - bizonygatta Potter. - Ahogy a tanár úr kérte.
- Tanúsítja ezt valaki?

Potter nem válaszolt. A férfi és Athena ajkai ijesztő mosolyra húzódtak.

- Szóval így állunk - szólt felegyenesedve a férfi. - Az egész Mágiaügyi Minisztérium a nyakát töri, hogy megvédje a híres Harry Pottert Sirius Blacktől. A híres Harry Potter azonban törvényen felül áll. Ő nem
foglalkozik ilyen alantas dolgokkal, mint a saját biztonsága. A híres Harry Potter oda megy, ahova épp kedve szottyan, fittyet hányva a következményekre.

Potter hallgatott.

- Megdöbbentő, hogy mennyire hasonlítasz az apádra - folytatta villogó szemmel Piton. - Ő is pontosan ilyen arrogáns volt. Azt hitte, mindnyájunknál kiválóbb, csak mert volt némi érzéke a kviddicshez. Beképzelten, pöffeszkedve járta a folyosókat a barátai és a csodálói gyűrűjében…Kísérteties a hasonlóság köztetek.
- Az apám nem volt beképzelt - fakadt ki a fiú. - És én sem vagyok az.

Piton professzor sovány arca gyűlölködő fintorba torzult.

- Az apád is semmibe vette a szabályokat - ütötte tovább a vasat. - A szabályok csak az egyszerű
halandókra érvényesek, a kviddicskupa-győztesekre nem. Olyan felfuvalkodott volt, mint…
- FOGJA BE A SZÁJÁT!

Potter felpattant a székből.

- Mit mondtál, Potter?
- Azt mondtam, hogy hallgasson, és ne sértegesse az apámat! - kiabálta a fiú. - Tudom, mi zavarja magát! Az, hogy az apám megmentette az életét! Dumbledore elmondta nekem! Ha az apám nem lett volna, maga már nem élne!

Piton fakó arca olyan színt öltött, mint a megsavanyodott tej.

- És azt is elmondta az igazgató - suttogta -, hogy milyen körülmények között mentette meg apád az
életemet? Vagy a kellemetlen részletektől megkímélte a drágalátos Harry Potter törékeny lelkét?

Harry az ajkába harapott. Így Athena, rájött, hogy a fiú nem tudta, hogyan történt a dolog, viszont ő minden egyes részletig ismerte a történetet.

- Nem szeretném, ha téves elképzeléseid lennének az apádról, Potter - sziszegte jéghideg vigyorral. -
Azt hitted, dicső és hősies tettet vitt véghez? Mert akkor sajnos ki kell ábrándítsalak. A te szentéletű
apád és a hasonszőrű barátai egy roppant szórakoztató tréfát űztek velem, ami az életembe került volna,
ha az apádnak az utolsó pillanatban inába nem száll a bátorsága. Semmi hősies nem volt abban, amit csinált. A saját bőrét is mentette vele, nem csak az enyémet. Ha a hecc sikerül, kicsapták volna őt a Roxfortból!