- Hova tűntél az utóbbi időben? - simogatta macskáját, aki csak dorombolt gazdája finom kezei között.
- Légy óvatos - tette le Dámát, aki egy pillanatig szemezett vele, majd büszkén eloldalgott.

Másnap reggel Athena korábban ment le reggelizni, egyedül. Nemsokára megérkezett Potter is, díszkíséretével és természetesen a fantasztikus, egyetlen, világcsoda Tűzvillámjával. Athena megforgatta a szemeit, majd belemélyedt a gyógynövénytan beadandójába, amihez kellett még egy–két mondat.

- A kis híresség nagyra van magával - dünnyögte Margaret, és leült a lány mellé egy könyvvel a kezében.
- Mintha csak az ez egy Tűzvillám létezne a világon!
- Nocsak - kapta fel a fejét Margaret. - Csak nem?
- Nem - rázta a fejét hevesen. - Mert inkább csorgassam a nyálam? Kösz, kihagyom.
- Nagyon emlékeztetsz magamra. Na, add ide, átnézem neked azt a fránya gyógynövénytant.

Nemsokára Draco is megérkezett a mardekáros csapattal. Sugdolóztak egy ideig, majd Draco felállt és a griffendélesek asztala felé indult.

Athena azonnal követte őt.

- Gondolod, hogy elbírsz ezzel a seprűvel, Potter?
- Igen, azt hiszem - felelte higgadtan Potter.
- Egy csomó extrája van, mi? - Draco szemében gonosz fény csillant. - Kár, hogy ejtőernyőt nem szereltek rá  – mi lesz, ha meglátsz egy dementort?
- A te seprűdről pedig egy harmadik kéz hiányzik - vágott vissza Harry. - Ami elkapja helyetted a cikeszt.

A griffendéles csapat hahotába tört ki.

Bátyja dühösen összehúzta szemét, és sarkon fordult. Mikor újra leült a helyére, mardekáros csapattársai izgatottan odahajoltak hozzá, bizonyára arról faggatták, hogy Potter új seprűje valóban egy igazi Tűzvillám-e.

Azonban Athenának más tervei voltak. Pár másodpercig nem mozdult, majd rávetette magát Potterre, amitől felborultak, majd behúzott neki.

Az egyik Weasley iker elkapta a karját és felhúzta a fiúról. Ekkor már megjelentek a mardekáros csapat tagjai.

- Adok még, ha kell - rángatózott Athena Flint karjai között dühösen.

Pár perccel háromnegyed tizenegy után, a diákok egy emberként próbáltak elindulni a lelátókhoz.

Athena megropogtatta az ujjait, majd bátyjába karolva elindult a lelátók felé.

Derült, hűvös idő volt, s szinte állt a levegő, ezúttal tökéletes látási viszonyokra számíthattak, nem úgy, mint a múltkori, Hugrabug elleni
találkozón.

A kivonuló csapatot a közönség mennydörgésszerű üdvrivalgással fogadta. A kék taláros hollóhátasok már ott álltak a pálya közepén.

- Wood, Davies, fogjatok kezet - utasította őket a meccset vezető Madam Hooch. A két kapitány engedelmeskedett.
- Felszálláshoz készülj! Sípszóra indul a mérkőzés… Három… kettő… egy…

Elrugaszkodtak a földről, s a Tűzvillám minden más seprűt megelőzve a magasba röppent.

- És ezzel elkezdődött a mai találkozó, amelynek legnagyobb szenzációja a Griffendél színeiben repülő Harry Potter Tűzvilláma. A seprűk világában megjelent cikk szerint a nemzeti válogatottak is Tűzvillámokat használnak majd az idei világbajnokságon…
- Jordan, arról is hallhatnánk valamit, ami a meccsen történik? - vágott a szavába McGalagony professzor.
- Hogyne, tanárnő, csak egy kis háttér-információt próbálok adni. A Tűzvillám szériatartozéka az
automata fékezőrendszer és a…
- Jordan!

- Akadj már le arról a seprűről! - ordította Jordannek Athena.

- Jó, jó… a Griffendélnél van a labda, Katie Bell közeledik vele a karikák felé…

Potter elsuhant Bell mellett.

Athena körülnézett, ekkor vette észre, hogy Cho Chang szorosan Potter
nyomában repül.

A lány kétségkívül remekül bánt a seprűvel - újra meg újra keresztezte Potter útját, irányváltásokra kényszerítve őt.

- Mennyire bírom most Changet - mondta bátyjának, aki jót nevetett.

Néhány másodperccel később, alighogy Bell a griffendéles szurkolótábor nagy örömére bedobta a mérkőzés első gólját, Athena megpillantotta a cikeszt - a szárnyas labdácska a korlát mellett lebegett, közvetlenül a föld fölött.

Potter előredöntötte seprűjét, Chang látta, mire készül, és szélsebesen a nyomába eredt. Potter egyre
jobban begyorsított, már csak három méterre volt a cikesztől, az utolsó pillanatban félrerántotta a Tűzvillámot – de mire újból irányba állt, a cikesznek nyoma veszett.

A griffendéles szurkolókórus csalódottan óh–zott, az ellentábor viszont megtapsolta a Hollóhát
szemfüles terelőjét.

George Weasley azzal állt bosszút, hogy a másik gurkót a terelő felé pofozta, s az csak úgy tudott kitérni a támadás elől, hogy seprűstől fejjel lefelé fordult.

- A Griffendél nyolcvan-nullára vezet, és milyen gyönyörűen repül az a Tűzvillám! Potter tényleg mindent kihoz abból a seprűből. Micsoda kanyar! Chang Kométája a nyomába se ér. A hosszú egyenes röpszakaszokon megfigyelhetjük a Tűzvillám tökéletes iránytartását…
- JORDAN! MAGÁT LEFIZETTÉK, HOGY A TŰZVILLÁMOT REKLÁMOZZA!? A MECCSEL FOGLALKOZZON!

Athena csak vigyorogni tudott McGalagony professzor felszólalásán, és teljes mértékben igazat adott az asszonynak.

A Hollóhát lassan magára talált, gyors egymásutánban három gólt szereztek, így a Griffendél előnye ötven pontra csökkent.

Athena tisztában volt vele, hogy ha Chónak most sikerül elkapnia a cikeszt, a Hollóhát megnyeri a meccset.

Potter alacsonyabbra ereszkedett - közben kis híján összeütközött az egyik hollóhátas hajtóval -, és lázasan fürkészte a pályát.

A távolban megcsillant egy aranyszínű pont és két apró szárny - a cikesz a Griffendél egyik póznája körül röpködött.

Potter a labdácskára szegezte a szemét, és begyorsította a Tűzvillámot - a következő pillanatban azonban beröppent elé Cho, és elállta az útját.

- HARRY, NE JÁTSZD MEG ITT AZ ÚRIEMBERT! - üvöltötte Wood, miután Harry kitért, hogy elkerülje az ütközést. - LÖKD LE A SEPRŰJÉRŐL, HA AZ UTADBA ÁLL!

- Mondjuk én az orromot törtem - vont vállat a lány visszaédezve az emléket.
- És majdnem az arcod - emlékeztette Draco.
- Nem emlékszem ilyenre - vonta fel a szemöldökét. - Ahhoz képest, hogy nemrég sérült meg komolyan, nagyon szépen repül.
- Ez igaz.

Athena a cikeszt kutatta, így nem vette észre, hogy bátyja csendesen lelépett mellőle.

Potter a magasba rántotta a Tűzvillámot, és egy szempillantás múlva már hat méterrel a többi játékos fölött lebegett.

A szeme sarkából látta, hogy Cho követi… Egyértelmű volt, hogy a lány következetesen akadályozásra
játszik, ő maga nem is keresi a cikeszt.

Potter újabb zuhanásba kezdett, és Cho, abban a hitben, hogy a cikesz felé indul, a nyomába szegődött.

Harry félúton hirtelen felrántotta a seprű nyelét, a lány viszont tovább suhant a föld felé. Ekkor
harmadszor is megpillantotta a cikeszt - a labdácska ott csillogott magasan a Hollóhát térfele fölött.

Potter gyorsított, s Cho néhány méterrel lemaradva ugyanígy tett. Másodpercről másodpercre nőtt
közöttük a távolság, de ekkor…

- Oh! - sikoltott fel Cho, és a mélybe mutatott.

Athena megzavarodva lenézett.

A pálya füvéről három dementor, három magas, fekete, csuklyás dementor meredt rá.

Potter gondolkodás nélkül cselekedett. Fél kezével benyúlt a pólója nyakán, kirántott a pálcáját, és
elordította magát:

- Expecto patronum!

A pálca végéből hatalmas, ezüstszürke felhő robbant ki. Athena látta, hogy a patrónus a dementorok felé suhant.
Ekkor a dementorok eldőltek a fűben és egymás hegyén-hátán hevertek.

A lány el akart süllyedni szégyenében.

Madam Hooch belefújt sípjába.

A lelátókon a griffendéles szurkolótábor őrjöngve ünnepelte agyőzelmet.

- Elkaptad! Elkaptad! - ordította újra meg újra Wood.

Athena leoldalgatott és megsemmisülve állt a fiúk mellett, akik még mindig a fűben vergődtek.

- Undorító, aljas trükk! - kiabálta. - Gyáva, alantas szabotázs a Griffendél fogója ellen! Büntetőfeladat mind az ötüknek, és hatvan pont levonás a Mardekártól! Várjunk, csak! - vette észre Athenát. - Malfoy kisasszony, maga természetesen nem kap büntetést. Magából nem nézek ki ilyesmit - szólt higgadtan, majd újra a fiúk felé nézett. - Erről Dumbledore professzor is értesülni fog, arra mérget vehetnek! Tessék, már jön is!