Dumbledore sarkon fordult, és halk, de sietős léptekkel elhagyta a nagytermet. Piton néhány másodpercig sötéten nézett utána, azután ő is távozott.
Athena rápillantott Edmundra. Nyitott szemük megcsillant az elvarázsolt mennyezet derengő fényében.

- Ez meg mi a fene volt? - suttogta Edmund.

A következő néhány napban Sirius Black nevétől volt hangos az iskola. Sorban születtek a légből kapott elméletek arról, hogyan sikerült bejutnia a kastélyba. Hannah Abbott, az egyik hugrabugos lány a következő gyógynövénytan-órán mindenkit arról próbált meggyőzni, hogy Black virágzó bokor képében lopakodott be. Ezt testvérétől hallotta, hiszen Draco járt egy évfolyamra vele. Amikor meghallotta ezt jó sokáig nevetett. majd pár másodpercre abbahagyta és újrakezdte.

A Kövér Hölgy szétszabdalt festménye lekerült a falról, hogy átadja helyét Sir Cadogannek és hájas pónilovának. Az új őrportré azonban nem igazán vált be, Sir Cadogan mindig mindenkivel párbajozni akart, s ha nem volt épp harcos kedvében, nevetségesen bonyolult jelszavakat talált ki, amelyeket napjában legalább kétszer lecserélt.

Ezt Lena mesélte neki, aki mostanában sok időt töltött Percyvel, hiszen ez volt a kötelessége.

- Ez komplett bolond! - panaszkodott Lena.
- Nem kereshetnének valaki mást? - érdeklődte Lucy nővérétől.
- Egyik kép se akarta vállalni a munkát - felelte Lena. - Félnek, hogy ugyanarra a sorsra jutnak, mint a Kövér Dáma. Csak Sir Cadoganben volt elég bátorság. Vagy inkább vakmerőség.

Azonban Athenát letaglózta a következő kviddics megbeszélés.

- De én vagyok a cserefogó! - hőbörgött Athena. - Vagyok olyan jó, mint Draco!
- Lány és töpszli vagy - hurrogta le Marcus.
- De ezt így beszéltük meg! Megígérted!
- Te beszélted meg magaddal és nem ígértem semmit. Ennyi.

Athena csendesen szipogott egyedül az öltözőben.

- Hülye karvédő - szitkozódott, mert a karvédője nem akart lejönni. - Argh!
- Segítsek? - jött be Heidi.

Persze neki azonnal sikerült elbánnia a karvédőkkel. Athena morgolódva öltözködött.

- Szexista bunkó! - bújt bele nadrágjába. - Lány vagyok, és? Ettől még nem vagyok, jó?
- Te vagy az egyedüli lány - közölte Heidi az egyértelműt. Athena ezt nagyon is jól tudta.
- Lehet csak meg akar védeni - vont vállat a bársonyfekete hajú.
- Az esőtől? - kötötte be cipőfűzőit.
- A sérülésektől. Nagyon rossz lesz az idő, le fog fújni a szél a seprűdről.
- Nevetséges vagy!

A meccs előtti napon a szél viharos erejűvé fokozódott, s csak úgy ömlött az eső. A folyosókon és a tantermekben olyan sötét volt, hogy meg kellett kétszerezni a fáklyák és lámpások számát. A Mardekár csapatának tagjai valóban kárörvendően vigyorogtak - Malfoyjal az élen.

- Oh, bárcsak jobban lenne a karom - sóhajtozott, miközben odakint tombolt az ítéletidő.

Athena viszont elkülönült tőlük és igencsak kétségbeesett a csapatban való helyét illetően. Senki nem tudta felvidítani, egész nap úgy kelt fel s alá, mint egy szellem. Bájitaltanon felrobbant az üstje, ám ő ezzel sem törődött, egyre inkább elemésztette a bánat. Még a meccsre sem akart kimenni, nem érdekelte, hogy ki nyer és ki veszít.

Nem lepődött meg, hogy házvezetője az irodájába hívatta.

- Mi lesz a büntetésem, uram? - kérdezte, miután helyet foglalt, maga előtt összefont karokkal, a cipőjét bámulva.
- Ki említett büntetést? - kérdezett vissza Piton professzor, mire Athena ránézett. - Örülnék neki ha előbb meghallgatna és nem feltételezne ilyesmit.
- De más már... - kezdte volna, de a professzor közbevágott.
- Maga nem más és most hallgasson! - Athena természetesen összehúzta magát és csendben maradt.
- Köszönöm. Tehát maga a legkiválóbb  Bájitaltanból az egész iskolában, megkockáztatnám, hogy megüti a RAVASZ szintjét ilyen fiatalon. Nem hiába voltam maga mellett csecsemő kora óta. És mégis, előfordulhat az, hogy egy ilyen tehetség felrobbant egy üstöt? Kérdem én, hogy lehetséges az ilyesmi? Figyelmetlenség?
- Elnézést, uram, de nem vagyok olyan kitűnő ahogy maga állítja, ha egy kis figyelmetlenségből ilyen nagy hibát keverek.
- Észrevettem ám - mondta a professzor, mire Athena kérdőn tekintett rá. - Valami komoly történt. Talán az mint tavaly?
- Nem, dehogy - ellenkezett, majd egy hatalmasat sóhajtott. - Butaság.
- Játszhatjuk ezt örökké, én türelmes vagyok. Na és ön? Gondolom, lenne jobb dolga is, mint itt lenni.

Athena mégegyszer sóhajtott, majd elmesélte a történteket. Úgy érezte, hogy a professzor nevetségesnek fogja tartani, ám nem így történt. Neki adott igazat és megígérte, hogy el fog beszélgetni Flinttel erről, és hogy nem érdemes a hölgyeket alábecsülni.

- Használhatja az egyik üstömet - kiáltott a lány után, akinek az arcáról le sem lehetett törölni a vigyort.

Athena másnap nagyon korán kelt, magától. Így halkan felöltözött és a klubhelyiségbe vonult, hogy ne zavarja alvó szobatársait.

Macskája hűségesen követte őt. Boldogan figyelte a kandallóban lobogó tüzet, miközben Dámát simogatta.

Mikor aztán úgy tűnt, hogy végre eljött a reggeli ideje, elindult a nagyterem felé.

Éppen beleharapott egy almába, amikor bátyja feltűnt a színen, ám nem foglalkozott vele.

- Szép az idő - huppant le mellé Philip.
- Gyönyörű.

Julian és Astoria jó barátok lettek, aminek Athena, Daphne és Heidi is nagyon örült.

Margaret és Isaiah kapcsolata lassan, de biztosan haladt, így a vigyor, Heidi, Lucy és Athena száján jó nagy volt.

- Egy kis eső meg se kottyan nekik - kanalazta zabkásáját idegesen Lena.

Ám ami rájuk várt, több volt egy kis esőnél. Mint mindig, az iskola ezúttal is egy emberként vonult ki a lelátókra. A diákok talárjai csak úgy csattogtak a szélben, kifordult esernyőiknek sem vették semmi hasznát. Athena éppen a fejére húzta csuklyályát, észrevette, hogy Potter már az öltöző bejárata felé közeledett. Draco, Crak és Monstró pedig hahotázva mutogatott Potternek egy hatalmas esernyő alól.

Athena megforgatta a szemeit, majd elindult felfelé a lelátókon. Edmund és Philip között és ácsorgott, ahogy mindenki más.

A közönség üdvrivalgását - ha volt ilyen. - elnyomta a szakadatlan mennydörgés.

A kanárisárga taláros hugrabugosok a másik irányból vonultak be a pályára.

Mikor összetalálkoztak,a két csapatkapitány kezet rázott, Diggory rámosolygott Woodra, Wood ellenben olyan képet vágott, mintha szájzára lenne, s csupán biccentett egyet.  Athena leolvasta Madam Hooch szájáról a  "Felszálláshoz készülj!" utasítást. Madam Hooch a szájába vette sípját - éles, távolinak tűnő hang harsant fel -,  s a játékosok elrugaszkodtak a földtől.

Athena látta, hogy Harry gyorsan emelkedett, de Nimbusza újra meg újra megingott a szélben. Athena nehezen, de tudta követni az eseményeket, sőt még a cikeszt is látta, vagy három másodperc erejéig.

Mivel látott, így azt is észrevette, hogy a gurkók két ízben is majdnem lelökték Pottert a seprűnyélről.

Az ég lassan elsötétedett, mintha korai alkonyat borult volna a tájra. A játékosok folyton összeütköztek, az is előfordult, két griffendéles, és két hugrabugos ütközött.

Az első villámmal egy időben megszólalt Madam Hooch sípja. A játékosok leereszkedtek, és sorban belecsobbantak a sárba.