A félév hátralevő részében gyönyörű, napsütéses idő volt. A Roxfortban az élet visszazökkent a rendes kerékvágásba – eltekintve persze egy-két apró változástól: a Sötét Varázslatok Kivédése tantárgyat átmenetileg törölték az órarendből és Lucius Malfoyt kizárták a felügyelőbizottságból.

Dracot ez a dolog eléggé megérintette, ám Athena egy percig sem törődött vele.

Boldog volt. Macskája, Dáma mintha csak érezte volna az örömét, naphosszat gazdája körül sündörgött és vidáman dorombolt neki.

Marcus Flint megemlítette, hogy szívesen látná a csapatban jövőre. Athena megvonta a vállát, majd Edmund keresésére indult.

A fiú ott ült a tóparton.

- Szia - érintette meg a vállait.
- Szia, hogy érzed magad? - nyújtott át egy apró virágcsokrot a lánynak, aki ettől elpirult.
- Zseniálisan - emelte arcát a napfény felé.
- Szóval Tudjukki nem hagyott nyomot benned - látott bele a lány fejébe.
- Legimentor vagy? - húzta össze a szemét a lány.
- Nem, de egy, most árultad el magad, kettő, jó emberismerő vagyok - vont vállat lazán Edmund.
- Hű - pislogott. - Hát igen - tűrt egy tincset a füle mögé. - Tudjukki mindenkiben nagy nyomot hagy, így bennem is, bármennyire tagadná is a büszkeségem.

Az indulás napja hamar elérkezett. Azonban nem akart elmenni úgy, hogy nem búcsúzott el Pottertől, így a lelátókhoz hívta.

- Csak jó nyarat akartam kívánni, de nem mindenki előtt - tekergette az egyik szőke hajtincsét.
- Értem. Bár nem hiszem, hogy olyan jó lesz a nyaram.
- Hogyhogy? - kerekedtek ki a szemei. - Persze, nem muszáj válaszolnod - tette hozzá gyorsan.
- Csak annyi, hogy a muglik akiknél élek, ha megtudják, hogy mennyiszer meghalhattam volna, és mégis élek, meg fognak pukkadni mérgükben...
- Szép - biccentett Athena.
- Neked is jó nyarat, egyébként - terelte el a témát Potter.
- A tiédhez képest jobb lesz, de ígyse lesz valami fényes. Hallottam felszabadítottad Dobbyt. Apám csak úgy fortyogott, sőt még mindig. Szegény anyám. De egy szónak is száz a vége - vont vállat miközben felállt. - Jövőre találkozunk - intett, majd elszaladt.

- Hol voltál? - vonta kérdőre bátyja a vonat út alatt.
- Nem fontos, de, hogy milyen álmos vagyok - ásítozott, majd pillanatokon belül elaludt.

Akkor ébredt fel amikor beértek a King's Crossra. Álmosan pislogott, bár amikor Lucy majdnem ledöntötte a lábairól azonnal elillant az álmossága.

Narcissa Malfoy türelmesen várt gyermeikere, majd amikor az utolsó búcsúk is megvoltak, átsétáltak a falon. Athena még visszanézett Potter felé, aki nem vette észre őt.

Egy félreeső helyen dehopponáltak és máris feltűnt neki a hatalmas Malfoy kúria.

A nyári szünet nagy részét nem töltötte otthon. Egyik helyről ugrott a másikra, csak hogy ne kelljen otthon lennie. Persze más varázslócsaládok szívesen látták és roppant kedvesek voltak, de végül hazament.

Ám otthon nem volt túl rózsás a helyzet. Apja egymás után rúgta ki a manókat, egyik sem volt megfelelő a munkára, állítása szerint.

Bátyjával rengeteget kviddicseztek. Athena nem tervezett benne lenni a csapatban, de úgy döntött mégis elmegy majd a válogatásra.

A nyári leckéket hagyta legutoljára, de sikeresen megoldotta. Kivéve egyet, a gyógynövénytant. Csak szenvedett vele. Anyja készségesen kisegítette. Athena ezen a napon csak a gyógynövénytan könyvét bújta. Már régen bevásároltak az idei tanévre.

- Sirius Black megszökött az Azkabanból - olvasta fel anyja hangosan, mire minden szempár rászegeződött.
- Azkabanból? - nyelt félre Athena. - Ez egyáltalán lehetséges?
- Eddig senkinek sem sikerült elmenekülnie Azkabanból - mondta az apja. - Nem véletlenül tartják Blacket az egyik legnagyobb sötét varázslónak a nagyúr után.
- Ő anyánk unokatestvére, nem? Reg bácsi bátyja - kíváncsiskodott tovább a lány.
- Valóban - biccentett édesanyja. - A griffendéles Black.

Ezután nem esett több szó róla. Azonban Athena nem volt megelégedve ennyi információval, ezért fellapozta a Reg bácsikája "naplóját", amelyet ő rá hagyott. Azonban nem talált sok mindent, így becsukta a naplót és kibámult az ablakán.

Egy bagoly felé közeledett, így kinyitotta az ablakot és keresett egy kis eleséget a madárnak.

A bagoly két levelet is hozott magával. A lány felbontotta az egyiket, amelyikben ez állt.

Kedves Arany Lány,

El sem tudom mondani, hogy mennyire várom már a szeptember elsejét, amikor újból találkozhatunk. Remélem jól telt a nyarad. Sajnos, én egész nyáron távol voltam, így nem tudtalak meglátogatni, de leveleim remélem örömre fakasztottak.

Ed

Athena teljesen ledöbbent és elpirult. Edmund sosem hívta még így.

A másik levél Philiptől érkezett.

Kedves Ath,

Nem is tudtam, hogy az én és Edmund családja ennyire jóban van egymással. Az egész nyarat együtt töltöttük. Nem mondom, hogy rossz volt, de neked jobban örültem volna. Szeptemberben találkozunk.

Ui: Remélem vigyáztál magadra és nem keveredtél bajba.

Philip

Athena az utolsó nyári szüneti napot Lucyval és Heidivel töltötte. Rengeteget nevettek. A két lány ott is aludt a Malfoy kúrián.

Másnap reggel totális káosz alakult ki. Athena nem találta a seprűjét, Draco a baglyát, Lucy az egyenszoknyáját, Heidi pedig a Bájitaltan könyvét. Mr. és Mrs. Malfoy teljesen ledöbbenve nézték ahogy a gyerekek fel-alá rohangálnak a kúriában.

Így a késésnek köszönhetően mire odaértek tömve volt a kilenc és háromnegyedik vágány peronja. A szülők előbb gyermekeiktől búcsúztak el, majd a két lány felé fordultak és egy "vigyázzatok magatokra"-val le is tudták. Persze mielőtt Narcissa Malfoy férje után indult volna mindenkit mégegyszer hosszanasan megölelt.

Miközben fülkét kerestek Athena panaszkodni kezdett.

- Nem ér, hogy te már mehetsz Roxmortsba, én meg nem!
- Majd jövőre te is mehetsz - forgatta a szemeit Draco.
- De az messze van - szállt be Lucy is. - Mindenki jól érezheti magát, mi meg pukkadjunk meg a kastélyban.
- Nem biztos, hogy minden felsőbb éves menni fog Roxmortsba - fordult hátra Draco, majd tovább indult.
- Ők tanulnak majd - legyintett Lucy - az nem számít.
- Gondolod? - csatlakozott a beszélgetéshez Heidi.
- Három nővérem van, kérlek - vont vállat Lucy, majd bemutatott az egyik fülkébe. - Szegény kissrác, nézzétek már! Tök egyedül van. Üljünk be hozzá!

- Öcsi - rontott be a fülkébe Heidi.

A kisfiú felkapta a fejét és Heidihez bújt szipogva.

Athena összenézett Lucyval és Dracoval, majd bement és leült. Őt követte Lucy, őt pedig Draco.

- Azt mondták...hogy...takarodjak... - zokogta Julian.
- Oh, angyalom - simogatta Heidi öccse hátát, a többiek pedig feltápászkodtak.

- Hova mentek? - kérdezte tőlük Heidi, miközben öccsét vigasztalta.
- A büfés boszorkányhoz - felelte Athena, majd mielőtt Heidi bármit is mondhatott volna, eliszkoltak.

Igazából nem őt kutatták, de útközben találkoztak vele, így annyit vásároltak amennyit csak elbírtak. Draco persze nem hagyta őket fizetni. Athena megvonta a vállát, Lucy pedig kissé zavarba jött.

- Jó a kisebbel szórakozni, McLaggen? - kezdte Athena, mikor rátaláltak a fiúra. Julian leírása csakis ő rá illett.
- Kezdj a súlycsoportoddal - szállt bele Lucy is.
- Egy elsőéves, komolyan? - kezdett rá Draco is.