- Sam - könnyeztem be.

- Anne, minden rendben lesz - karolt át Nash.

- Remélem - fújtam ki az orromat.

Amy leült Samuel mellé és megfogta a kezét. Hüvelykujjávval simogatta azt.

- Sammy. Kérlek, éldd túl! - suttogta rekedten. Párat pittyogott a gép, majd egy hosszú sípolás következett. Amy eddig bírta, mint ahogy én is. Én a földre rogytam és ömlött belőlem a könny. Amy ugyanígy nézhetett ki. Nash leült mellém, majd Andrew és Christine. Mindenkinek könnyes szeme volt.

- Ha nem mentem volna Nate-hez, ez nem lenne - bőgött Ams.

- Ez nem a te hibád! - nyugtatta Christine.

Samuel Winters

Amint beléptem az ajtón, egy szoba jelent meg. Egy kórházi szoba. Az ágyon én feküdtem, körülöttem meg mindenki sírt. Egy folyamatos sípolást hallottam. Közelebb mentema síró társasághoz. A lány, aki a kezemet fogta szerintem az az Amy lehetett. A földön Anne, Nash és Andrew meg egy nő. Átöleltem Amyt, majd suttogtam.

- Gondolom ezt nem hallod, de hidd el, itt vagyok - felemelte a fejét a lány, majd körbe nézett - Engem nem látsz. De én vagyok az, Sam.

- Sam? - kérdezte.

- Amy, Sam már halott - nézett rá gondolom Andrew.

- Sajnos Andrew, sajnos - suttogta.

- Amy, én ott leszek veletek, ha baj lesz. Ezt mondd meg majd Annenek és Nash-nek, ha hárman lesztek. Most mennem kell. Szia - a lány bólintott. Hátráltam, majd kiléptem az ajtón. Sal velem szemben állt - Ott voltam, holtan.

- Tudom - suttogott - De most jobb helyen vagy. Gyere, megmutatom hol van az új otthonod - intett, hogy kövessem.

- Oké - követtem. Egy másik ajtón beléptünk, majd egy csomó szellem volt ott. Én csak Salt követtem.

- Menj be! A szüleid lesznek ott! - mosolygott bíztatóan. Bementem a ház ajtaján, majd egy házaspárt láttam.

- Anya? Apa? - néztem rájuk.

- Igen kisfiam - válaszolt anya, majd odarohant hozzám, hogy megöleljen.

- Annyira régen láttalak titeket! Vagyis ezt gondolom.

- Pontosabban 13 éve azt hiszem - szorosan ölelt át apa is.

- Salesturyval mi lesz? - figyeltem őket.

- Velünk lakik. Anne leendő szobájában alszik, de ha Anne is köztünk lesz, akkor ott alszik ahol akar - magyarázta apa.

- Sal? - néztem a hátam mögé - Bejössz?

- Aha - lépett beljebb - Fennt leszek.

- Rendben - mosolygott anya, apa bólintott én meg vigyorogtam.

- Megnézem a szobámat.

- Rendben van. Mi elmegyünk sétálni.

- Oké - sétáltam fel a lépcsőn. Bementem az egyik szobába, ahol Sal ült az ágyon - Rossz szoba?

- Nem. Pont jó. Ez a tiéd - elfoglaltam a mellette lévő helyet.

- Azt ne mondd, hogy az a csók nem tetszett - vigyorogtam öntelten.

- Picit. De neked akkor is másé a szíved és nem szabadott volna.

- Aha. Hány éves is vagy?

- Most meg fogsz lepődni. Huszonegy - kuncogott.

- Mi?! Három évvel idősebb vagy?! Nem tűnsz többnek tizenhatnál.

- Hát addig tart az öregedés a szellemvilágban, de a kora megy tovább, csak ez nem látszik rajta - vont vállat.

- Akkor neked van pasid vagy mi?

- Aha - hajolt közelebb, majd suttogni kezdett - Ő is angyal, de ő a szellemek közül lett választva, mert ő a legjószívűbb. Ezért sem szabadott volna azt a csókot.

- Mi a neve?

- Ashton Straut - mosolygott bűbájosan.

- Amy valakije?!

- Pontosabban a bátyja. Csak nem tudott az elveszett bátyjáról. Ash véletlen lett, miután megszületett, örökbefogadta egy másik család. Hat évvel később Nick és Amy megszületett. Nick tudott Ashtonról, mert látott egy iratot,de a szülei megtiltották neki, hogy Amynek elmondja. Ash az őrangyala a tesóinak.

- Wow. Durva. Amy miért nem tudhatja?

- Mert megutálta volna a szüleit és megkereste volna Asht. Csak hát ő halott. Na és erről senki nem tud.

- Hogy halt meg?

- Ahogy te. Csak ő a helyszínen vesztette életét.

*****

Hello!
It's me... Abbahagytam!
Na, ehhez is elértünk, de lesz 2. évad!
Nyáron várható az évad, ha jó leszek, de ha nagyon-nagyon jó leszek, akkor még a tavaszi szünet utolsó napján.
Sziasztok!