Otthon én csak a szobámba mentem, Amy pedig velem tartott. Az ágyamon foglaltunk helyet.

- Figyu - kezdtem bele.

- Hmm? - nézett rám.

- Nálunk vagyunk és egyedül - huzogattam fel-le a szemöldökömet.

- Na most àjjál le! Várj még azzal!

- De miért?

- Azért! - válaszolt a komolyt tettetve, de a szája sarkàban lapuló mosoly lebuktatta.

- Oké Amy! Értettem! - tettem kezemet a homlokomhoz. Ott tisztelegtem egy percig.

- Katona, pihenj! - tettem le a kezemet. Odadőltem hozzà, majd egy csókot loptam. A lány a csókot visszaszerezte. Hát komolyan mondom az összes lány közül Ő csókol a legjobban! Szeretnék majd vele elmenni a lelátóhoz, de még mocskosabbnál mocskosabb dolgokat is szeretnék vele csinálni!

- Fél tíz van! Fél óra múlva tesi - táncikáltam a kezemmel. Köztudott tény, hogy a kedvenc órám, a tesi. Fociban én vagyok az Ász, kosárban is, futásban is, kötélmászásban is, majdnem mindenben! A focicsapat kapitánya vagyok. Imádom a focit, de a többi labdajátékot nem éppen. Ha unatkozok vagy éppen feszült, stresszes vagy ideges vagyok akkor futni megyek. Jó, néha egy meleg fürdőt veszek.

- Jah, aztán nézegetheted a csajok fenekét... - durcázott be.

- Aha - vigyorogtam - , de csak a tiédet - húztam közelebb magamhoz.

- Na Én ilyennek ismertelek meg - csókolt meg.

- Tudom - suttogtam ajkaira.

- Itt aludhatok ma? - csillant meg a szemem. Mi lenne ha lógnánk a suliból? - Természetesen suli után!

- Aha! Na de menjünk a suliba! Várj! Átöltözök tesicuccba - mondtam az éppen kifele induló lánynak.

- Oké.

Gyorsan lekaptam a ruháimat immáron egy boxerben álltam. A lány paradicsomvörösen nézegette a testemet. Ám néha megakadt egy helyen a szeme.

- Mi van? Meg szeretnéd ismerni a Kicsi Sammyt?

- Kevesebb egó, kérlek! Nem! Még nem... - az utóbbi mondatot maga elé motyogta, de én meghallottam azt is.

- Induljunk már! - mondtam már a pólóm felhúzásával bajlódva. Amy odalépett és segített - Köszi!

- Ugyan! - legyintett.

Megfogtam a lányt szó szerint! A két kezemben vittem le. Letettem a földre, majd kimentünk az ajtón.

Elfuvaroztam a motorral a sulihoz, majd leszálltunk. Összefontam ujjainkat, majd így mentünk be.

Mindenkinek a tekintete rajtunk járt. A lányra néztem aki a piros minden árnyalatában díszelgett. Közelebb hajoltam a füléhez.

- Nyugi, csak irigyek.

- Oké - suttogta vissza.

A tornateremhez értünk, majd a lány az öltözőbe ment. Pár perc után kijött egy fekete futógatyában és egy fekete sportmelltartó lehetett rajta aminek a pántja kilógott a fehér testéhez simuló pólójából. Ne kérdezzétek, nem tudom hogyan tud az onnan kilógni, de mindegy.

Az osztály nagyrésze megérkezett, azaz a plázacicák és a haverjaim (Andrew, Nick, Nathan, Chris és Nash, az a Nash aki a Húgomról ábrándozik). Pacsiztam velük, majd egy jót dumáltunk így heten. Ezt a jó kedvet csak a plázacicák rontották el.

- Szia Sam! Nem voltál ott tegnap este! Miért? - nyavajgott a fülembe, amitől azt hittem megsüketülök. Az a legszarabb, hogy itt áll mellettem a barátnőm, aki vörös volt, de azért, mert mérges volt.

- Tracy, figyelj. Én neken Te egy picit sem tetszesz és nem is beszéltünk meg semmi olyat, hogy én ott leszek. Nem leszek ott soha. És ha érdekel azért nem lehetsz másrészt a barátnőm, mert már van! Hagyjál, oké? Nem érdekeltek Ti engem - mutattam rajtuk körbe - és főleg nem Te, Tracy. Most szépen menj el.

- Ezt még meg fogod bánni Samuel Winters! - azzal lelépett a többi plázacicájával.

- Amy, ne törődj ezzel! Én csakis Téged szeretlek! - csókoltam meg.

- Oké... Én is téged - nyomott puszit az orromra.

- Sam, szerintem gondold át, hogy ezt az idegesítő csajt választod - nevetett Nick.

- Kuss legyen Nick! - mutatott be Nicknek.

- Húgi, nem úgy gondoltam! - ölelte meg. Igen, ők testvérek. Tökéletes ellentétek, de pont így szeretik egymást.

- Tudom! Semmi baj!

- Nash, erről jut eszembe - mondtam a sarokban álló személynek.

- Mi?

- Csak annyit szeretnék tudni, hogy miért az Én Húgom? - hangsúlyoztam az Én szót.

- Hát nem is tudom... Azért, mert Ő más. Nem plázacica, nem ribanc és nem nyomul - bökte ki.

- Oké. Srácok! Na meg persze a Dràgalátos Amym, azt szeretném bejelenteni, hogy Samuel Winters immáron nem nőcsábász! - hallottam minden felől ujjongást. Ó, hogy itt van mindenki? Körbenéztem, majd láttam, hogy tényleg mindenki itt van.

- Samuel Jones! - kiáltott nekem Mrs. Smith a tesitanár.

- Tanárnő. Egy: nem csengettek még be. Kettő: én nem Jones vagyok hanem Winters. Három: tudom, hogy én egy ,,hihetetlen hülyegyerek vagyok aki imàdja a tesit" - idéztem fel a tanárnő átlagos mondandóját hozzám.

- Samuel, bocsánat, csak hát a testvéremet Samuel Jonesnak hívják és félre mondtam. És most csengettek, csak te túlkiabáltad a csengőt. Sorakozó! - mondta nekem, majd az utolsó szót az osztálynak.

Ötven kört futottunk, amivel természetesen én végeztem legelőbb. A többi fiú, aki nem stréber plusz Amy két perc után beértek. Mindenki más még öt perc múlva.

A fiúk fociztak a tornaterem egyik végében, a lányok meg kéziztek. Komolyan csak Amy és az a Sara mozog?! Amy olykor megáll és elbambul hozzám, mert sorjában rúgom a gólokat. Ìgy kell ezt csinálni! Andrew az ellenfélnél volt, ezért muszáj volt elgáncsolnom. Gyorsan passzoltam, majd felsegítettem Andrewt egy "bocs" kíséretében.

- Góóóól!!!! - kiáltottam, majd a csapattársaimmal futottunk hat győzelmi kört, mivel vége lett az órának.

- Ügyes voltál - lökött oldalba barátnőm.

- Te is Aranyom.

- Mivelhogy a többiek csak álltak Saran kívül? - tette fel a számomra is egyértelmű költői kérdést.

- Nah öltözz! Én is öltözni fogok - mondtam, majd bejjebb löktem a lányöltözőn. Jutalmam egy szúrós nézés volt.

Vége lett ennek a napnak is. De jóóó! Amyt hazavittem, én hazamentem, majd csak youtubeoztam.

Anne Winters

- Jó, de ha bármi lesz köztetek, engem nem fog érdekelni. Mármint az, hogyha Te - mutatott Nashre - összetöröd a szívét és sírni fog, nem foglak elverni. Egyszerűen nem fog érdekelni! Ennyi! - emelte fel két kezét, majd távozott.

Nash hirtelen felkapott és az ölébe rakott megint. A fejemet a vállára hajtottam és beszippantottam illatát. Ő is így tett. A hátamat cirógatta, néha pedig a hajamat simogata.

Hirtelen elkapta a fejét, majd én is. A szemébe néztem, majd nyomtam egy puszit az orrára. A fejemet visszahajtottam, de Nash nem. A jobb kezével simogatta a hátam, a bal kezével a zsebében kotorászott. A fejemet elhúztam, majd a zsebére néztem. Kihúzott egy dobozt, majd kérdőn a szemébe néztem.

- Ugye nem? - kérdeztem aggódva.

- Sajnos de. Fél éve szoktam rá. Nem vagyok függő, nyugi.

- Hát jó. Nem baj. Hajrá, gyújts rá, engem nem zavar - bólintott majd kihúzott egy szálat. A szájába vette, majd újra kotorászni kezdett. Kiszálltam az öléből, majd átkaroltam a kezét. Kihúzta a csodaszert és rágyújtott.

- Tudod... Nagyon szeretlek... De ha ez zavar, akkor leszokok róla.

- Én is téged. Nem zavar. Viszoooooont, hadd próbáljam kiiii!!

- Nem. Nem mérgezheted magadat csak én magamat. Még függő leszel - húzta el a szálat amiért nyúltam.

- De hiszen már van egy függőségem! -mondtam ki a szavakat, amik igazak voltak.

- Milyen függőség?!!

- Te.

- Nekem meg Te - nyomott lágy csókot számra aminek cigi szaga volt. Ki kell próbálnom - Na de most már induljunk a suliba. Tizenöt perc és kezdődik az órád.

- Ó basszus! Tényleg! Induljunk! - keltem fel, majd karon ragadtam. Már elnyomta és ledobta a csikket a földre, majd rátaposott - Ne szemetelj!

- Oké - indultunk is.

Hamar ott lettünk, majd Nash elkísért a termünkig. Éppen nyitottam volna ki az ajtót amikor Szerelmem megcsókolt. Tudom valakitől, hogy Ő milyen volt, de engem nem érdekelt. Megbíztam benne. A hangsúly a volt-on van.

- Hány órád lesz ma?

- Hét. Neked?

- Hat és most van nekem lyukas órám. Jó sulit Édes!

- Neked is Nashy! - mostantól a Nashyvel fogom idegesíteni.

- Köszi Annekeeee! - klassz Ő is húzza az agyam.

- Szia!

- Szia!

Bementem, majd leültem a helyemre. Taylor ott ült már, majd leültem mellé. A lány kérdőn nézett rám.

- Na??? Ki a fiú??? - akkor elpirultam, ezért vette észre. Túl jól ismer... Persze Lucy után!

- Nash...

- Lucy bátyja? De szerencsés vagy!

- Ugyan... Ma lettem a barátnője...

- Az. Tök. Jóóó!!!!!! - mondta a szavakat egyenként.

- Pontosan! Szeretem Őt...

- Még szép!

Ebédszünet

Éppen indultam volna az ebédlőbe, amikor egy hang megállított. Nash.

- Anneeekeeeeee! Ülsz velünk ebédnél? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Igen Nashy, a kedvedért majdnem bármit.

- Akkoor gyere! - húzott be az ebédlőbe összekulcsolt ujjakkal. Mindenki ránk nézett. Ha nem hagyják abba, eskü kiszúrom a szemüket egy villával.

Elvettük az ételt miután kifizettük és leültünk ahoz az asztalhoz ahol ott ült Amy, Sammy, Nathan, Nick és asszem Chris. Én nagy szerencsétlenségemre Sam mellé ültem le, másik oldalamra Nashy.

- Szia Sammy - köszötem bátyámnak - Szia Amy, Nathan, Chris és Nick.

- Sziasztok - köszönt mindenki Samen kívül.

- Szia Sam - köszönt neki Nash. A többieknek már köszönt, így Sammy maradt.

- Szia Anne, szia Nash.

- Naaa?!!! Hogy áll Sammy nagy kalandja? - böktem vállba bátyámat.

- Jól. És a tiéd?

- Fan-tasz-ti-ku-san! - szótagoltam le neki.

- Azaz jártok... Klassz! - Hogy mi?! Az én Samuel seggfej bátyám azt mondta klassz?! Oké...

- Pontosan - előzött meg a Fiúm.

- Ami nagyon jó - mosolyogtam, majd egy csókot adtam Nashnek.

- Please no! Ne itt szeretkezzetek - nevetett Nick. Meg kell hagyni, helyes srác. Szőkésbarna haj, zöld szemek és egy szépfiús mosoly. De nekem az Én Nashym jobb!

- Oké! - mondtuk.

- Nathan? - Nash! Mire készülsz?!

- He?

- Van egy... Van egy almád? - Köszönöm! Nem mondtad el Katy titkát!

- Van.

- Tudna nekem segíteni? Ez ez ez ez alma?! - tette hozzá az eddig szótlanul ülő Chris. Azé' van pár ember aki tud magyarul és JustVidman-t néz. Nem sokan tanulták meg a magyart. Ez van! Ezt kell szeretni!

Amy:

*******

Hellooooooo
1400+ szó, csak nektek!
Jó, mondjuk ki másnak ha nem nektek?!
Mindegy!
Na sziasztok!