- Azért, mert szeretlek - suttogta fülembe, hogy csak én halljam. Komolyan azt mondta, hogy szeretlek?

- Én is téged - suttogogtam vissza... Várjunk! Én bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé? Azt a rohadt! Most fogtam fel, hogy szerelmet vallottunk egymásnak. Ahogy láttam, Ő is feleszmél, majd gyorsan lemászott a hátamról.

- Tudom, hogy ki fogsz használni. Nem is szeretsz. Majd holnap találkozunk! - mondta, majd indult is mosolyogva. Gyorsan megfogtam a csuklóját és visszarántottam.

- Várj még!

- Mit akarsz?

- Egy: nem használnék ki egy ilyen szép lányt. Kettő: gyere át hozzánk... - mondtam alig hallhatóan.

- Oké, de te viszel - mosolygott rám még mindig, majd elindult kifelé, amikor egyszer csak megállt. Fejét oldalra fordította majd kiáltott egyet nekem - Siess kifele!

- Jó! Csak egy pillanat! - kiáltottam, majd a lány elindult.

- Ó! Az én bátyám becsajozott! - bökdösni kezdte a kezemet Anne.

- Dehogy is! Nem is a barátnőm! Chh! - fogtam meg a kezét - Most szépen velem jössz és hazamegyünk. Hármasban.

- Jó - forgatta szemeit - De csak szólok, előbb-utóbb a barátnőd lesz.

- Ha te mondod! - már kinnt jártunk, amikor elővettem a kocsikulcsot. Amy már ott állt az autó előtt, majd lendülettel Anne kikapta a kezemben lévő kulcsot, ami már nincs a kezemben. Kinyitotta a kocsit, majd hátraült. Én kinyitottam az anyósülés ajtaját, majd a kezemmel mutattam, hogy szabad a hely Amynek.

- Milyen udvarias?! - kérdően jelentette ki.

- Bizony - becsuktam az ajtót, majd átkocogtam a másik oldalra. Pont akkor rezgett egyet a telóm.

Anne, a csodacsavar
Úúú! Itt lesz még valami!

Én
Ahjj! Te csak ne feltételezgess!

Anne, a csodacsavar
És ha igen?

Én
Akkor jön Adam 😂

Anne, a csodacsavar
Naaaa!

Én
Ez van!

Eltettem a telefont, majd beindítottam volna a motort, ha nem Annenél lenne a kukcs. Hátranéztem, majd csak az ő önelégült arcát vettem észre.

- Ezt keresed? - kérdezte gúnyosan a kezében lévő kulcsra mutatva.

- Igen! Add oda!

- Oké, mert különben... - fogtam be a száját - Ó, értem! Tessék!

Végre beindítottam a kocsit. A fűtést nem csavartam fel, mivel tavasz van.

Csendesen telt az út, mire egyszer csak megálltam a ház előtt. Kiszálltam, majd bepötyögtettem a kódot a kapu kinyitódásához. Visszaszálltam az autóba, majd bejártam a garázsba. Kiszálltunk, majd bementünk a házba. Anne telefonja csipogott egyet, amit rögtön elő is vett.

- Sziasztok! Elmenten Lucyhoz! Érezzétek jól magatokat!

-Szia! Köszi! Te is! - integetett Amy a Húgom felé.

- Jah, szia...

Az egész délután filmezéssel volt tele. Amyt hazavittem, majd én lefeküdtem, mert már tíz óra volt. Anne biztos mindjárt otthon lesz.

Anne Winters

Jah, szia... - köszönt el a Bátyám is.

Hamar ott lettem Lucyéknál, mert a szomszéd utcában laknak. Bekopogtam, majd Lucy anyukája nyitott ajtót.

- Szia Madison! - köszöntem a jól ismert arcnak.

- Szia Anne! Gyere beljebb! A többiek az emeleten vannak - a többiek?! Oké, vannak itt még néhányan...

- Oké! - levettem a cipőmet, majd felosontam. Hirtelen benyitottam az ajtót - Nah helló minden kis izének itten! - oké, ez elég különös köszönés volt.

- Helllllllllóó Anne! - ugrott a nyakamba Lucy.

- Hé! Hé Lucy! Nyugalom! Miért hívtál? - toltam el magamtól barátnőmet. Jah, hogy még nem mondtam volna el, hogy kik vannak itt? Hát akkor most mondom! Akkor Lucy, Adrien, Nash és Katy. Úgy!

- Szia Anne - köszöntek a többiek.

- Hát azért, mert... Felelsz vagy Mersz?-ezni fogunk!

- Hát jó... Akkor kezdjük? Van valakinél egy üveg?

- Nálam van! - emelte fel az említett tárgyat Katy.

- Szuper! Akkor vágjunk bele! - kiabálta Adrien, mint aki nem normális... Szerintem a szomszéd is hallotta.

Lucy -> Katy

- Felelsz vagy Me...

- Felelek! - válaszolt gyorsan Katy.

- Kibe vagy szerelmes? - húzta fel a szemöldökét Lucy.

- Na... - a végét nem hallottam, de úgy kezdődik, hogy Na. Akkor lehet, hogy Nash?! Talán...

- Mi?! Nem halljuk! - kapta a tekintetét az emlegetett szamár a lányra.

- Nathan...

- Óóóó! Ezt el kell neki mondani! - szólalt fel Nash, aki ugye Sam osztálytársa és egyben Nathané is.

- Ne! Kérlek... Majd én egyszer elmondom... - emelte fel két kezét a lány.

- Oké, de azért csak nem gondoltad, hogy elmondom neki?! - lökte meg gyengéden Katyt.

- Talán... - nevetettünk ezen egyet Katyvel együtt.

Nash -> Adrien

- Felelsz vagy Mersz?

- Merek! - válaszolt határozottan a fiú.

- Énekeld ki az ablakon, hogy Az ablakon egy jégvirág, huncut szemmel tekint rád! - ezen muszáj volt mindenkinek nevetnie, mert hát, mert egy jégvirág hogyan tud huncut szemmel ránk tekinteni?!

- Oké! - pattant fel a fiú, majd kinyitotta az ablakot és elkezdte az éneklést. A huncut előtt nevetett egyet, majd folytatta.

- Hát ez fergerteges volt - feküdtem el a padlón a hasamat fogva, mert fájt a nevetéstől, amit most is csinálok. Egyszerűen röhögőgörcsöt kaptam!

- Az már biztos - csatlakozott Nash is.

Nash -> Én

- Felelsz vagy Mersz?

- Felelek.

- Van valaki akibe szerelmes vagy? - húzta fel a szemöldökét, míg a száján huncut vigyor ült. Most komolyan mindenütt a huncut van?! Hát ez mi ez már?!

- Nincs senki se - ami igaz is, nincs egy szerencsés ember se, aki megérdemelné a szívemet! Ez kissé egoistán hangzott... Mintha valami Nagy, Nevezetes ember lennék, ami nem igaz.

- Óóó - még jobban vigyorgott.

- Te még nem érdemelsz meg - nevettem.

- Ó igazán?!

- Igazán!

Én -> Lucy

- Felelsz vagy Mersz?

- Merek! Én nem vagyok gyáva, mint ti!

-Hé! - mondtuk egyszerre Katyvel.

- Nem tehetek róla! Ez az igazság! - vonta meg a vállát.

- És én még a legjobb barátomnak hittelek - tettem keresztbe a karjaimat és játszottam a sértődöttet.

- Jól van! Elég lesz a drámázásból! - törölgette a szemét Adr.

- Oké! - mondta Lucy.

- Akkor! Lucy, menj oda Adrienhez és... - hatásszünet.

- Ajjajj - takarta el száját az említett fiú.

- És, vágd pofán!

- Ezer örömmel! - tartott a fiú felé a lány, majd egy jót csattant az arca.

- Áu! - kapott az arcához - Te még is milyen erős vagy?!

- Szeretnéd tudni? - emelte fel ökölbe szorut kezét, arcán pedig egy hatalmas vigyor ült.

- Inkább nem! - hátrált a fiú, mivel már állt.

- Oké - leült vissza a helyére Lucy.

Én -> Nash

- Felelsz vagy Mersz?

- Hmm... Nem is tudom... - simogatta a nem létező szakállát - Merek!

- Akkor... Fesd be a hajadat lemosható hajfestékkel! Ami ráadásul rózsaszínű!

- Oké... Lucy adjad a festéket...

- Parancsolj! - nyújtotta a kezében lévő tubust.

- Kössz... - kiment a fürdőbe.

- Ez jó feladat volt Anne! - Katy hangja csak visszhangzott a fejemben. Ez jó feladat volt Anne! De, hogy miért, azt nem tudom...

- Jah - fedtem fel egy halvány oldalmosolyt.

- Itt vagyok - toppant be a rózsaszín hajas fiú, akin nem volt póló. Most komolyan ilyen sexy póló nélkül? Állj! Én azt mondtam, hogy sexy póló nélkül?! Na ne!

- Ez mi ez?! - fetreng már Adrien a nevetéstől.

- Hát... Rózsaszín haj! - szálltam be én is.

- Ezt megjegyeztem Anne! - mutatta fel a mutató ujját Nash.

- Azért lehetőleg ezért ne erőszakold meg! - nézett rá komoly arccal Lucy, majd elnevette magát.

- Nem is azt szándéoztam neki. Valami mást.

- Oké... Inkább folytassuk a játékot - mondtam.

Katy -> Adrien

- Adr. Felelsz vagy Mersz?

- Felelek.

- Akkor... Ki a kiszemelted?

- Hát, ami azt illeti nincsen - dőlt a hátára.

Sammy, a békakirály
Azonnal gyere haza! Tíz óra múlt! Holnap suli!

Én
És ha itt alszok? Lucy ad pizsit, reggel meg hazamegyek!

Sammy, a békakirály
Oké...

- Sam írt, hogy menjek haza... De aztán beleegyezett, hogy itt alszok!

- Ezaaaaaaaaazzz! - sikítozott Lucy.

- Oké! De ne sikítozz! Megsüketülök! - fogta a fülét Nash.

Lucy -> Én

- Felelsz vagy Mersz? - ravaszság csillant meg a szemében. Ajjajj!

- Merek... Ezt még meg fogom bánni...

- Akkor, menj oda Nashhez, és egy 10 másodperces csók - csapta össze két tenyerét.

- Te kis! - valami úrihölgyként bemutattam a barátnőmnek.

- Menjél csak! - mutatott a fiúra. A fiú csak kikerekedett szemekkel nézett Lucyra. Én odamentem a fiúhoz, majd ő felállt. Ajkaink összeértek, majd én átkaroltam a nyakát. A kezei a derekam köré fonódtak. Baromi jól csókol!

- 3...

- 2...

Ne már!

- 1...

Elváltunk egymástól, majd én gyorsan leültem a helyemre. Az arcom tisztára paradicsom vörös volt.

- Nah nekem mennem kell! Sziasztok! - mondta Adrien.

- Nekem is! Helló! - Katy is felállt.

- Sziasztok! - mondtuk mind a hárman. Kiléptek az ajtón, majd a szemem rögtön Nashre tévedt.

- Te miért nem mész haza? - értetlenül néztem rá.

- Azért, mert én itt lakok - nevetett egyet. Itt lakik? Lucy bátyja? Miért nem tudtam, hogy itt lakik? Gondolhattam volna, hogy testvérek! Mind a kettő Muriel!

- Ti testvérek vagytok? És én ezt miért nem tudtam?! - tekintetem a kettő ember közt cikázott.

- Igen, mert Nash nem volt otthon amikor te itt voltál. Fociedzésen volt - akkor nem csodálom, hogy kockahasa van...

- Ó... Értem... Na de most menjünk aludni!

- Anne, nálam nincs hely, a kanapé anyáé és apáé, mert az ő szobájukban az ágy eltörött. Ne kérdezd miért, én se tudom! Szóval, Nashsel kell aludnod!

- Oké... - mondtam a csalódottat tettetve, ami nem is igaz. Nem voltam csalódott. Szívesen alszok egy rózsaszínű hajjal!

- Akkor gyere! Menjünk aludni - fogta meg a csuklómat Nash, majd kirángatott. Arcomba újra vér szökött, de hallottam, hogy Lucy nevet a szobájában.

- De kell nekem pizsama...

- Adok - mosolygott.

- Oké - a kezembe adott egy pólót és egy boxert. Elmetem a fürdőbe letusolni, majd visszamentem azokba a ruhákba, ami az övé volt. Olyan jó illata volt - Itt vagyok.

- Jól állnak a ruháim - lemoshatatlan vigyor volt az arcán. Most is az van rajta.

- Kössz... Inkább aludjunk! - feküdtem be az ágyba. Nash mellém feküdt, majd közelebb húzott magához. Ez meg mit akar?!

- Szeretlek - nyomott egy puszit a homlokomra. Amm... Most én nagyon zavarban vagyok... De tényleg!

- Mi?! - kaptam rá a tekintetemet.

- Amióta megláttalak szerelmes vagyok beléd. A csók volt a legjobb az életemben. Szeretlek!

- Én is - nyomtam egy rövid csókot a szájára. Jobban hozzábújtam, majd a mellkasába nyomtam a fejemet.

- Ezt vegyem úgy, hogy tetszek neked?

- Vedd úgy! De most aludjunk!

- Oké - éppen aludni akartunk, amikor Nash egy üzenetet kapott.

Nash Muriel

Ahogy hozzám bújt, jó érzés volt. Aludni készültünk, amikor kaptam egy üzenetet.

- Egy pillanat - nyútam is a telefonomért. Sam volt az. Már megint mit akar?!

Sam
Anne kivel alszik?!

Én
Velem. Baj?

Sam
Hát igen úgy valahogy!

Én
De máshová nem tud menni aludni!

Sam
Oké... De többet nem lesz ilyen!

Én
Kössz... Nah jó éjt!

Sam
Neked is! De ne csinálj vele semmit!

Erre már nem írtam vissza.

- Ki volt az? - nézett a szemembe An. Mostantól ez lesz a neve!

- A bátyád. Azt kérdezte kivel alszol. Azt is mondta, hogy ne csináljak veled semmit.

- Nem ő dönti el, hogy kivel alszok! - morcoskodott. Annyira cuki így.

- An, inkább aludjnuk. Már fél egy.

- Oké.

El is aludtunk. Olyan jó vele!

Adrien:

********
Helló guys!
Ennyi volt ez a rész, remélem tetszett!
Kemény 1500+ szót írtam!
Csak nektek!
Jó olvasást! Helló!