- ... Nate azt mondta, hogy az limonàdé. Aztán innentől nem emlékszem semmire, csak arra, hogy kiabáltál velem - a végére már sírt Amy.

- Aha - bólintottam, bár tudtam, hogy ezt ő nem láthatja.

- Ennyi? - szipogott.

- Szagoltad volna meg az italt - vontam vállat. A szívem mélyén ez nekem is fájt.

- Ha ennyire nem érdekellek, akkor nem is kéne járnunk! - hagyta abba a szipogást, majd leordította a fejemet.

- Jó!

- Jó!

- A soha viszont nem látásra Amy!

- Szintén! - kinyomta. Hát hogyha megcsalt, akkor ez nem fog működni. Hirtelen megint elkezdett rezegni a telefon, de hozzá a Star Wars egyik betétdala ment.

- Halló!

- A dirivel találkoztam az utcán.

- És?

- Azt mondta menjünk a suliba - nagyon jó.

- Andrew. Mi a fenéért?!

- Fontos közlendője van.

- Oké - kinyomtam. A zsebembe raktam a ttelefonomat, majd Annenek kiáltottam, hogy kinnt a kocsinál találkozunk. Leszaladtam a konyhába - Christine, Annevel a suliba megyünk. Az igazgató valamit mond majd.

- Rendben van! - mosolygott, miközben Pandorát etette.

Kimentem a bmw-hez és nekidőltem. Pár percig vártam, majd Anne egy kistáskával a kezében kijött.

- Táska? - kérdeztem a tárgyra.

- Ajakír, szempillaspirál, tükör, telefon, pénz - nézett rám értetlenül, majd beüllt a járgányba. Megforgattam a szememet. Lányok. Bepattantam a volánhoz, majd kitolattam. Az irányt a suli felé vettem. Pár perccel később meg is álltam - Sicc ki a kocsiból. Minden... Parfüm szagú?!

- Én is lányból vagyok - pattant ki. Szemforgatva kiszálltam, aztán körbenéztem. Szememmel megpillantottam Andrew-t Nash-sel. Nash eszeveszetten integetett nekem, mint valami félőrült. Odasétáltam hozzájuk, majd pacsiztam velük.

- Szabad vagyok - húztam a számat egy ravaszkás félmosolyra. Jah. Már nem éppen érdekel Amy.

- Mi?! - akadtak ki.

- Megcsalt, szakítottunk - magyaráztam.

- Aha - bólintott Andr.

- Anne! - virult fel Nash és a barátnőjéhez szaladt.

- Nash! - ölelte át fiúját.

- Andrew! - öleltem át haveromat.

- Samuel! - viszonozta ölelését.

- Fújj! - szörnyülködtem el.

- Mi? - nézett össze-vissza Andrew.

- Az - mutattam Hannahra, aki picsagatyában és olyan nagy v-kivágású trikót viselt. Ez még semmi, de a dísz vele, az fújj. Nickkel csókolózott, Nick a csaj fenekét fogta, a csaj meg a sràc nyakát átkarolta - Ha ezek összejöttek, elhányom magamat. Tegnap dugtak, ma is fognak nyilvánosan. Szerintem.

- Szerintem is - undorodott el.

- Induljunk a diri elé! - toltam a srácot az aulába, ami a sulin belül volt. Mint minden iskolában...

- Üdvözöllek titeket diákok és tanárok! Azért hívtalak ma ide titeket, hogy tisztázzuk az év elejét majd. Mivel most nem ment senki sem kirándulásra az évfolyamával, ezért szeptemberben mentek. Erről majd az osztályfőnökötök kiírja facebookra. Most mehet mindenki!

- Ennyi? - néztem Andrewra.

- Úgy tűnik - vont vállat - Na szia!

- Szevasz!

- Sam! Nash hazavisz majd, valamit mutat - bököt meg Anne.

- Jó - indultam a bmw felé. Bepattantam, majd elindítottam.

Lassan felmordult a motor, majd el is indult az úton. A gázra nyomtam, majd mentem tovább egyenesen. Megálltam a piros jelzőlámpánál, majd amint megláttam, hogy zöldre vált, elindultam. Egy csattanást hallottam, majd elsötétedett minden.

- Hidd el, ez nem a vég - suttogta valami távolról.

- Miről beszélsz? - néztem körbe.

- Ez nem a vég - hallottam közelebbről a suttogást.

- Ki vagy?

- Az a kérdés, Te ki vagy?

- Mi a szarról beszélsz? Mutasd magad! - kiáltottam. Minden visszhangzott.

- Itt vagyok - karolt át valami hátulról. Megfordultam. Egy vörös hajzuhatagot láttam kék szempárral.

- Ki vagy? - vesztem el szemeiben.

- Az őrangyalod - állt hátrébb. Jobban végigmértem.

- Ilyen sexy őrangyalom van? - vigyorogtam.

- Ha-ha! Az én dolgom az, hogy vigyázzak rád, nem az, hogy élvezetet nyújtsak neked.

- Mi a neved?

- Salustery Winters - mosolygott.

- Ez nem keresztnév.

- Az angyaloknak és az ördögöknek nem rendes keresznevük van - tette keresztbe két kezét.

- Aha. Amúgy azt ne mondd, hogy én nem vagyok sexy.

- Nem vagy rossz... - gondolkodott el.

- Tudtam, hogy sexy vagyok!

- ... De nem is vagy jó - nevetett.

- De azért összejönnél velem - simítottam meg az arcát.

- Hát...

- Ugyan, hisz gyönyörű vagy!  - ebbe belepirult.

- Talán... De nem szabad! Én az őrangyalod vagyok! A dolgom most az, hogy mutassam az utat! Samuel, mire készülsz? - közeledtem felé.

- Egy kis apróságra - mosolyodtam el, majd az arcánál fogva lassan magamhoz húztam. Ajkainkat összeillesztettem. Mézédes ajkait csókoltam. Visszacsókolt Salustery, de ez a mámor is egy pillanatig tartott. Ellökött magától Sal.

- Samuel! Ezt nem szabad! Na, azbis a dolgom, hogy elmeséljem kik az ismerőseid a valóságban. Kezdjük Annevel. Ő a húgod... - sorolta fel ismerőseimet.

- Amy volt... Aha. Èrtem. De engem te érdekelsz itt - mosolyogtam.

- Gyere - ragadta meg kezemet, majd szikrázni kezdtünk. Egy pillaat alatt máshol lettünk - Menj be az ajtón!

- Gyere velem!

- Nem lehet. Menj!

- Rendben - teljesítettem parancsát.

Anne Winters

- Sam! - sírtam a törött autó mellett. Amy leült mellém és társult a síráshoz.

- Uram atyám - karolt át Nash. A mentők ideértek.

- Menjenek arrébb. A kórházba kell vinnünk a személyt - szedték ki Samet az autóból, majd egy hordágyra rakva elvitték.

A kórházba mentünk és a váróban ücsörögtünk. Egyszer csak egy nővér jött hozzánk.

- Önök Samuel Winters hozzátartozói?

- Igen - bólintott Christine.

- Jöjjenek - intett, hogy menjünk. Bementünk Samhez. A háttérben pittyegések voltak. Még életben van.

- Sam - könnyeztem be.

*****

Hela-hela!
Következő rész lesz az epilógus...
Igen, itt lesz a vég.
Szed sztori.
Sziasztok!