23 : Borzalmas nap

Letrappoltam a lépcsőn, és a kanapén ülő Nash-re ugortam volna, de ami történt, az megakadályozta...

Ami megakadályozta, az az volt, hogy az a csaj amelyik idétlenül vigyorgott rám, az magához húzva egymàshoz illesztette ajkainkat. Csípőjét hozzám nyomta, így nem tudtam mást csinálni. Eluralkodott rajtam a régi Samuel Winters. Neki nyomtam a falnak, de aztán rájöttem, ez nem helyes. Elváltam a lánytól, és ott hagytam. Az ajtón ki akartam lépni, de Nash odakiáltott.

- Hova mész Sam?

- Haza - válaszoltam egyhangúan, és kiléptem. A kapuhoz sétáltam, amin kiléptem. Az autómba szálltam és hazamentem.

Kipattantam a járműből és a házba szaladva, a szobámba rohantam. A telefont elővettem és Amynek írtam.

Me
Ams. Nate-nél vagy?

Ams
Ja. Most már csak filmezünk. Ne légy féltékeny, téged szeretlek ♥

Me
Megyek azonnal, nincs ellentmondás!

Ledobtam a telefont az ágyra, majd kiszaladtam a házból. A kapun túl, már sétáltam. Hamar Nate házához értem. A kapucsengőt megnyomtam.

- Ki a fene az?

- Nate, csak nyisd ki!

- Rendben van - letette. Kinyitotta a kaput, ezért már futhattam is az ajtóhoz.

Benyitottam, ezért beléptem. Nick egy pólóban, Amy betakarva. Amyhez mentem, majd lehajoltam hozzá. Egy csókot leheltem ajkaira. Alkoholt éreztem. Lekaptam róla a takarót. Melltartóban és bugyiban feküdt ott.

- Nataniel Dumber! Te leitattad a baràtnőmet és megfektetted?! Ó, hogy rohadnál meg! - mentem neki. Püföltem, ameddig csak tudtam. Nate persze bevetett pár ütést az arcomra, a bordáimra és a hasamra. Végül Nate abbahagyta a verést, és elvesztette az eszméletét. Amy felé fordultam - Te meg hagytad, hogy leitasson! - mentem a bejárathoz, majd elhagytam a területet.

Hazafele tartottam dühösen és szomorúan. Elhaladt mellettem egy mentőautó szirénázva, de nem érdekelt. Haza tartottam, és ezt nem akadályozhatta meg senki sem. Sok szerelmes pár mellett elhaladtam, ekkor összeszorult a szívem. Egyszer láttam Christine-t, amikor Pandorát sétáltatta. Köszöntem nekik, majd mentem tovább. Otthon a szobámba érve csak az ágyra dőltem. Úgy nézhettem ki, mint egy depressziós csaj, aki nem látta a kedvenc sorozatának az új részét.

Anne Winters

- Nash, nehe csihiklahandohozz! - nevettem a földön.

- Nash! Nash! Nash! - szurkoltak a többiek. Próbáltam a kezemmel elérni a hasát, aztán nagy nehezen sikerült. Megböktem, ami miatt abbahagyta a csikizést, ezért odakapott a részhez. Ezt kihasználva fordítottam a pozíción, majd lefogtam a kezét.

- Én tudtam, hogy Anne nyer! - tapsolt egyet Lucy.

- Aha, tudtad - nevetett Andrew - Csak mégis Nash-nek szurkoltál.

- Tudtam és kész! - boxolt barátjába.

- Nash, én nyertem. Sam hol van?

- Odahaza - mosolygott.

- Otthon van?! A kis...

- Nem káromkodunk, Anne! - nevetett Nash.

- Te is szoktál! - szálltam le róla.

- Anne, menj most haza. Most lesz itt a korhatáros buli - vihogott Lucy.

- Akkor jössz velem! - fogtam meg a kezét és húztam ki a házból.

Hozzánk gyalogoltunk, amikor egy mentőautó elsuhant mellettünk.

- Valaki túlzásba vitte az alkoholt - nevettem.

Otthon a szobámba tartottunk. Megálltam Sam szobája előtt, nem nyitottam be. Végül tovább mentem a szobámba. Lucyval elkezdtünk beszélgetni az ágyamon, de a szomszéd szobából gitárhangot hallottunk. Elhallgattunk, majd a falhoz tapadtunk. Hallgatóztunk. Gyorsan a Samhez szaladtam. Ő gitározott.

- Mi a bú-bánatos bajod van?

- Megcsalt - nézett rám egy pillanatra, aztán vissza a gitárra.

- Kivel? Hogyan?

- Nate. Leitatta Nate Amyt.

- Na ezt már értem. Hát, ez van - vontam vállat és kimentem a szobából. Tudom, most rossz testvérnek hisztek, hogy ezt csináltam, de nem érdekelt különösebben Sam élete.

Elővettem a telefonom, mert csipogott. Ismeretlen szám. Megnéztem az üzenetet, majd elkapott a sírásroham...

*****

Helló!
Itt vagyok egy újabb résszel!
Ezt ugye látjátok...
Na, ezt a nyamvadt részt két órán át írtam. Ezt az 544 szót. Akkor ennek a dupláját, mennyi idő alatt írhatom meg?
Ez egyértelmű, hogy duplaannyi idő alatt.
Na akkor vote-okat és commenteket várom,
Sziasztok!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top