22 : Féltékenység ,,szele"
Lementünk Samhez, aki egy idegen nővel beszélgetett.
- Jó napot! - intettem idegesen.
- Szia. Tegezz csak.
Bemutatkozott a nő. Jobban megismertük egymást - elmeséltük az eddigi életünket- és persze ettünk is közben. Christine fog felügyelni ránk, mint anya, és azt mondta a férje egy hetet dolgozik, aztán egy hetet otthon van. Most dolgozik. Őt egyébként Arthurnak hívják.
- Christine, ha nem baj, én most megyek a barátnőmhöz - szólalt fel Sam.
- Rendben van. Nála alszol?
- Aha.
- Oké.
- Mázlista - motyogtam magamnak.
- Anne, maradsz csendben! - röhögött jóedvűen a bátyám.
- Na sicc kifelé! - siettettem.
- Anne, te is mehetsz a dolgodra Lucyval - szólt hozzám kedvesen Christine.
- Oké. Lucy, megyünk hozzátok?
- Igen - kuncogott halkan.
Samuel Winters
- Na sicc kifelé! - sürgetett mosolyogva a testvérem. Nevetve távoztam a házból, majd az enygén hűs levegőre léptem.
Az fekete bmw-be beszállva elővettem a telefonomat. A világos kijelzőre nézve, jobbnak gondoltam azt, hogy hunyorítva nézek a készülékre. Cselekedetem után megnyitottam a messengert és Amy nevére nyomva elkezdtem bepötyögtetni a következő szavakat :
Me
Szia Cukorfalat! Àtugrok, jó?
Ams
Jó.
Letettem a telefont az anyósülésre és az övet becsatolva elindítottam a motort és a rádiót. Felcsendült a kedvenc dalom : Panic! At The Disco - House of memories.
Halkan dúdolva kanyarodtam balra, majd egy kis idő után jobbra. Leparkoltam a halványzöldre mázolt ház előtt, és a kapucsengőt megnyomva vártam.
- Ki az? - szólt egy idegen lány hang.
- Samuel Winters.
- Ó, szia. Kit keresel?
- Amyt.
- Jajj, ő most Nate-nél van - nyávogta. Mégsem idegen a csaj. Hannah Oldwood az.
- Hannah. Mi az, hogy Nate-nél van?
- Azt mondta csak fél órát lesz ott. Már háromnegyed órája ott van. Nem akarod itt megvárni? - kérdezte nyivàkoló hangon. Miért jó neki ez a hang?!
- Nem, felhívom. Menj csak, gondolom Nick vár - húztam el a számat az elutasításomra, bár ezt ő nem láthatta.
- Oké. Szia - tette le a kaputelefont. Az autómba pattantam és felhívtam Amyt.
- Igen? - lihegett a telefonba. Hangja hallatán mosolygott.
- Amy. Hol vagy? - kérdeztem ingerülten.
- Nate-nél - nevetett.
- Miért is?
- Fizikában segítek neki. Nem érti. Bocs, hogy nem szóltam. Szia!
- Várj!
- Hmm?
- Amy! - háborgott Nate a háttérben.
- Holnap gyere át.
- Oki! Na szia-szia! - kinyomta.
- Szia - suttogtam.
Elhajtottam a járgánnyal, és hallgatva a rádiót fütyörésztem. Csak kormányoztam és néha fékeztem. Arra mentem, amerre az autó vitt. Arra figyeltem fel, hogy a Muriel-ház előtt megálltam.
Kiszálltam és lassú léptekkel a kapuhoz sétáltam. Kis hezitálás után bepötyögtettem a 4 szàmos kódnak az első három számjàt. Felnéztem az egyik ablakba. Lucy és Anne ült ott. Anne engem nézett, közben rázta a fejét jobbra-balra, valamint beharapta az alsó ajkát. Egy csibész félmosolyt felé küldve beütöttem az utolsó számot is. Az ajtóhoz sétàltam, amit kinyitottam. Beléptem rajta, de nem az a látvány fogadott amit vártam. Kellemes csalódás. A kanapén Nash ült Andrew-val és Adriennel. Adr ölében egy szőke csaj ült. Csak egy baj volt. Amikor beléptem a házba, a konyhában mászkáló kettő lány rámnézett. Az egyik bájosan rámmosolygott és folytatta dolgát. A másik vigyorgott rám, olyan idétlenül.
A nappaliba mentem, ahol Nash lábánál foglaltam helyet. A fiú beleborzolt a hajamba, aztán kérdezte, hogy mi a baj.
- Amyvel megbeszéltem, hogy átmegyek, de Hannah meg Nick volt ott. Hannah azt mondta Nate-nél van, féltékeny lettem. Amy a telefont lihegve vette fel, aztán egy szia-szia kíséretében letette. Amikor a telefonáltam vele, nevetett és nem várta meg, hogy elköszönök - magyaráztam.
- Jajj, te szegény! Menj a csajokhoz fel. Nézd meg, hogy mit csinàlnak - invitált föl Andrew.
- Oké - tápászkodtam fel. Lassan a lépcsőn felballagtam, aztán a folyosó végén balra a szobába benyitottam - Mit csináltok?
- Olyan filmet nézünk, amit nem szeretsz - vágta rá a húgom. Gyanús.
- Mi a címe? - húztam fel a szemöldököm.
- Amm... Alkonyat - motyogta idegesen Lucy. Odasétáltam hozzájuk, és a képernyőre néztem. Azonnal felismertem a kedvenc sorozatom főszereplőjét.
- Az Alkonyatban mióta van az? - vigyorogtam perverzen.
- Hát... Izé... - csavargatta a haját Anne.
- Most komolyan a Szex és New York-ot nézitek? - nevettem - Anne, ez nem való nektek. Nem töltöttétek be a 18-at.
- Na maradj már! Ha ezt akarod nézni, mondd meg, és nézd velünk! - egyszer sem kellett még mondani, gyorsan melléjük feküdtem.
***
- Na jó volt a sorozatnézés, lemegyek a fiúkhoz - intettem nekik. Letrappoltam a lépcsőn, és a kanapén ülő Nash-re ugortam volna, de ami történt, az megakadályozta...
*****
Chao Olvasók!
Itt vagyok, wifivel meg minden.
Nem is hablatyolok tovább, elköszönök!
Sziasztok!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top