2 : ,,Azért, mert szeretlek"
- Rendben van! Várjunk csak! Te engedélyt adsz arra, hogy a Húgod és... Én?! - kérdezte azzal a bizonyos ,,nem értelek Haver! Mi van veled?" nézésével.
- Ahamm!
- Te ilyen könnyen adod Őt?!
- Nem, csak mivel a legjobb barátom vagy, ezért megbízok benned - veregettem vállát, mintha az apja lennék.
- Kedves tőled! Amúgy... - belépett az osztályba a tanár-persze amint belekezdett Andrew, abba is hagyta-, aki mindig pontosan érkezik. Pont csengetéskor...
- Jó reggelt osztály! - nézett körbe, hogy van-e hiányzó. Szemüvegét feljebb tolta, majd leült a naplóhoz.
- Jó reggelt Miss Williams! - ültünk le a helyükre.
- Ma párokban kell dolgoznotok! Ráadásul fiú-lány párok lesznek - mosoly derült arcomra. Most komolyan?! Amy üljön mellém! Amy üljön mellém! - Amy te... - nézett körbe újból - Samuel mellé fogsz ülni! - majd sorolta a többieket.
- Francba - Amy alig hallhatóan motyogta maga elé, majd felállt és elfoglalta a mellettem lévő üres helyet.
- Azért örülhetnél, hogy egy ilyen Álompasi mellé ülhettél - kacsintottam rá.
- Ahhj! Hagyj már!
- A feladatotok az lesz, hogy egy párbeszédet írtok. Azért így lesz, hogy fiú-lány, mert egy párbeszédbe kell eltérő dolgoknak lennie. A fiúknak és a lányoknak egyaránt más a gondolkodásuk! Óra végéig dolgozhattok, majd beszedem a párbeszédeket! - szakította meg a kis ,,vitánkat" a tanárnő. Nyelvtan óra van és párbeszédet kell írnom Amyvel. Amyvel, aki tetszik nekem. Sőt! Amyvel, akibe szerelmes vagyok.
Párbeszéd írásunkat befejeztük, majd letettük a tollainkat. Még tizenöt perc hátra van az órából.
- Amy?
- Mivan?
- Jó kis párbeszédet írtunk...
- Az már biztos!
Egy jó ideig ücsörögtük.
Kellemes volt, meg minden, de engem zavart.
Zavart, hogy nem beszélgetünk.
Zavart, hogy nem hallhatom csilingelő hangját.
Elővettem a rajzos füzetemet-igen, a rajzos füzetemet, szeretek rajzolni-és elkezdtem rajzolni. Amint megláttam, hogy a lány a füzetet nézi, rögtön becsuktam. Igaz, csak egy vázlat volt, de nagyon fontos vázlat.
- Sam?
- Hmm? - néztem a szemébe.
- Mi a baj? Miért viselkedsz ilyen furán?
- Jah, semmi... Csak nem szeretném még megmutatni másoknak a rajzaimat.
- Ó... Értem...
A csengő megszólalt, majd kiraktuk a párbeszédet. Én gyorsan kiviharzottam a teremből, majd elindultam a szekrényemhez. Amint kinyitottam, rögtön be is csukódott... Anne csukta be.
- Szia Anne... Mit akarsz? - nem néztem szemébe, hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnt.
- Hogy mit akarok? Nem is tudom... Talán azt, hogy végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek! - emelte fel hangját. Ez szíven ütött. Végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek! Áucs! Ez fájt!
- Mit értesz ez alatt, hogy végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek? Nem értelek!
- Hát azt értem ez alatt, hogy Te még anno fogadtál Adammel. Azt fogadtátok, hogy ha Te nyersz, akkor Adamnek össze kell jönnie Cloeval. De ha Ő nyer, akkor Te megengeded azt, hogy Adam lefeküdjön velem! Mit képzelsz magadról?!
- Anne, én nem...
- Nem érdekel! Hagyj békén! Te vagy a legrosszab bátyj! - könnyel teli szemmel elfutott.
-Na hát ezt jól elbasztam! - vágtam bele a szekrényembe.
- Na mi van Sam? Valami baj van a Húgod és Közted? - felismertem ezt a hangot. A volt legjobb barátomé volt-kettő legjobb barátom volt, de most egy van aki Andrew-.
- Szerinted mi a baj Adam?! Szerinted mi?! Az, hogy te elmondtad Annenek! Elmondtad, és most ki tudja hol sír?! Adam! Mondd meg nekem, hogy mi a faszért csináltad ezt?! - léptem felé közelebb.
- Hogy miért? - nevetett egyet - Azért, mert tudnia kell a Húgodnak az igazságot! Azért!
- Na jó Adam! Ezt most hagyd abba!
- Samuel össze van törve a kicsi Húgocskája miatt! Brühü-brühü - törölgette szemét.
Nem állhattam tétlenül, ezért lekevertem neki egy jobbost. Erre nem számított, ezért elterült a földön. Rátérdeltem, majd elkezdtem püfölni amennyire csak tudtam.
- Sam! Azonnal hagyd abba! - hallottam meg Amy hangját.
- Miért?! Azért, hogy tovább piszkáljon engem és a Húgomat?
- Nem... Azért hagyd abba, mert... Mert a húgodnál ott van Matthew...
Szó nélkül felálltam, majd a sikoltozó hang felé futottam. Ott volt Anne, akit éppen a szertárba rángat Matt.
- Segítség! Sam!
Éppen elkaptam a kilincset, majd Anne csuklóját megfogtam és magam mellé rántottam. Mattnek küldtem egy ütést, amit kivédett. Ő is felém támadt, de én nem tudtam kivédeni. Vagy öt percig verekedtünk, amikor Matthew nem bírta és elmenekült. Én csak annyival úsztam meg, hogy felrepedt a szám és néhol kisebb-nagyobb utés nyomok látszódtak. Ma egyszerűen nem volt több óra. Csak az első óra, nyelvtan. Azért, mert a tanárok temetésre mentek.
- Rohadj meg Matthew! - kiáltottam utána.
- Köszönöm Sam.
- Ugyan Húgi! Nem tesz semmit! De ezzel tartozol eggyel!
- Oké... Hadd halljam, mivel?
- Azzal, hogy végig hallgatsz! Először is: amikor fogadtam Adammel, én hulla részeg voltam, Adam meg kihasználta az alkalmat, másodszor: amint elmentél sírva, odajött Adam és szétvertem, harmadszor: legközelebb hallgass meg!
- Oké bátyó! - ölelt szorosan magához.
- Örülök, hogy jól vagy!
- Ezt neked köszöhetem! - elengedett, majd valaki ráugrott a hátamra.
- Ki a franc van a hátamon?!
- Csak én, Amy. Köszönöm, hogy hallgattál rám.
- Én mondok köszönetet, mert szóltál nekem.
- Azért, mert szeretlek - suttogta fülembe, hogy csak én halljam. Komolyan azt mondta, hogy szeretlek?
Adam:
*******
Hellóó!
Voltam olyan gonosz, hogy itt abbahagytam!
Muhahahaha!
De!
A lényeg az, hogy itt a második rész!
Képzeljétek el, a rész helyett majdnem azt írtam, hogy szerelem!
Nah!
További jó olvasást!
Szioo!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top