- Ok - teljesítettem parancsát. Amint kiszabadult, Nashez rohant, a nyakába ugrott, majd megcsókolta.

- Szeretlek Annike - nyomott egy puszit a fejére.

- Èn is téged Nashy.

- Szobàra kérlek - takartam el a szememet.

- Abbahagytuk! - emelték fel védekezően a kezüket.

- Remélem is - bólintottam.

- Sam - nézett rám szomorúan Anne, mire biccentettem neki, hogy folytassa - Ha... Ha Samantha. Ha Samantha veled lesz, akkor...

- Nem lesz velem! - szóltam közbe. A szóltam az egy kicsit hazugság. Kiabáltam.

- Oké - görbült felfelé szája széle.

- Akkor jó. Na de én húztam haza - intettem és kiléptem az ajtón.

Hazáig meg sem álltam. Az ajtónkat berugtam - Samuel módra - és a kanapéra dőltem. Az ajtónk nyitva állt én meg a kanapén döglök.

- Csákány Sammy - na ez kellett.

- Szia - köszöntem a plafont bámulva.

- Mi a baj? - guggolt le mellém.

- Semmi - bámultam továbbra is a plafont.

- De van.

- Nincs - feleltem lazán, majd kis időzés után megszólaltam - Ja, de. Te - ültem fel és a szemébe néztem. Egy értetlen arcot láttam - Jól hallottad. Te.

- Mit csináltam?

- Visszajöttél. Nashsel veszekedtem. Aztán most arra a dűlőre jutottam, hogy add vissza a kulcsunkat.

- De...

- Nincs de! Add vissza Samantha! - förmedtem rá.

- Hàt jó. Tessék - adta nekem, majd az ajtóhoz ment és becsukta.

- Mi a fene? - következett az én értetlen fejem.

- Nem hagyom ezt annyiban Sammy - vigyorgott ördögien.

- Mit? - keltem fel és hátráltam a konyha felé.

- Hogy csak úgy kidobj.

- Te is ezt tetted velem. Meg amúgy is. Amyvel újra egy párt alkotunk! - jelentettem ki.

- Az más volt. Te nem tudod mikre vagyok képes - közelített felém.

- De tudom.

- Nem - vigyorgott tovább és elkezdett felém szaladni én meg az evőeszközök közt kerestem egy kést. Nem jártam sikerrel. Samantha megfordított, majd a kezeimet a fenekére (!) rakta és gyors odakötötte.

- Mi a szart csinálsz?!

- Majd megtudod - tapasztotta ajkait az enyémeimhez és a kezét feltartva egy fotót lőtt - Gyönyörű - vállt el, mert én próbáltam ellenezni a csókot és a képet nézegette.

- Mit akarsz?

- Amit már régóta - préselte magát jobban hozzám. Nem mondom, hogy nem indultam be, de én nem őt szeretem!

- Tam-tam tu-du-tu - dúdolászott valaki és belépett a konyhába - Mi a szar?! Samanthaaaaaaa! Halott ember vaaaaaagy! - üvöltötte el magát Amy amint végigmért minket. Nem csoda. Samantha le akar nyelni.

- Kuss legyen ribike - vállt el Samantha és Amyre nézett undorodva - Sam az enyém.

- Akarata ellenére - húzott ki a csizmájából egy bicskát - Hagyd őt békén.

- Oké - mosolygott és eloldozta a kötelet. Odament Amyhez és a bicskàt kifordítva a kezéből felém haladt. Amint előttem lett a kés részt kihúzta és elkezdett hadonászni. Sok csúnya/méky sebet elytett rám. Miért hagytam? Miért voltam mozdulatlan és néma? Egyszerű.Lefagytam. Kábé úgy, mint egy lány. Viszont én Samuel Winters vagyok aki SOHA nem blokkol le. Most még is leblokkoltam. Amint abbahagyta Samantha, ledobta a bicskát és elszaladt. Én meg még mindig szerencsétlenül álltam ott.

- Úr Isten! Sam! Mi a szart csinált veled? - futott hozzám A barátnőm. Mivel bem mozdultam elkezdett gyengén pofozgatni - Sam! Te nem szoktál lefagyni! Mi van veled?! Kell ide egy mentős, csupa vér a fehér pólód... Amin csak egy-két helyen van FEHÉR rész - pásztázta pólómat, majd előhalászta a telefonját és a mentőket tárcsázta. Bemondta a címet és minden fontos dolgot.

Tizenöt perccel később egy hordágyon feküdtem. Anne, Nash, Amy és Andrew a kórházba is bejöttek. Andrew és Amy mérgesen néztek egymásra.

*****

Hello!
Tesóm elhúzott, rész kirakva.
DE!
Egy ideig szüneteltetem ezt a sztorit.
Sajnálom, de kell az ihlet.

Sziasztok!