17 : Kibékülések dombja(!)

- Akkor igen. Na akkor filmezés leeeeesz! - ordította el magát, majd a nappaliba rohant.

- Rendben van hülyegyerek! - pattantam mellé a kanapén.

- Àlmos vagyok - feküdt az ölünkbe Amy. Most a feje az ölembe a háta Nickébe, a többi a kanapén.

- Èn is - hajoltam előre, így a lány leesett.

- Baszódj meg! - ordibálta.

- Csitulj! - kiabáltam rá suttogva. Egy horkantásra lettünk figyelmesek és odakaptuk a fejünket. Ördögi vigyorral fordultam vissza.

- Arra gondolsz amire én? - kérdezte.

- Attól függ. Mire gondolsz?

- Egy szó : tejszínhab.

- Én is erre gondoltam.

- Indulás - szaladt a konyhába és egy tejszínhab tubussal a kezében visszajött.

- Hadd én - nyúlkáltam felé. Odaadta, erre én a bátyja kezébe fújtam a habot.

- Hozom a tollat - kelt fel, de én visszarántottam.

- Ott a hajad.

- Tényleg - fogta meg a haját, majd Nick orrát kezdte csiklandozni. Ahogy sejtettük, az arcába nyomta a habot és összekente. Mi meg csak nevettünk, mint két hülye. Persze a hülyegyerek felébredt és káromkodott egy sort.

- Csak kerüljetek a kezem közé! - kergetett minket. Mi persze menekültünk előle és hülyére röhögtük magunkat.

- Baszki! Hogy vagy te ilyen nyomin ügyetlen?! - kiáltott Amy a szavait megválogatva a bátyjára.

- Honnan tudjam?! Amúgy is! A ti hibàtok! Ha nem tejszínhabozzátok össze az arcomat, akkor nem tört volna el az... az az izé! - mutatogatott a földön lévő törött vázára.

- Úr Istenem. Miért baj ez? Úgy is csúnya volt - mutogattam a vázára.

- Nem tudjuk. Viszoooooont... Nem tudjuk - nevetett Nick.

- Na én elmentem. Bocsesz. Nashsel tervezgetnem kell. Anne senkivel nem áll szóba - léptem ki az ajtón, de még nem csuktam be.

- Oké.

- Csövi - intettem.

- Viszlát - integetett idétlenül Nick.

- Szia - mosolygott Amy, aztán becsuktam az ajtót.

Szaladtam a Muriel házhoz, majd ráfeküdtem a csengőre. Szó szerint.

- Basszus má'! Ne aludj a csengőn - húzott be Nash - Na mi volt?

- Happy end - rogytam le a padlóra, makd arccal előre a földre dőltem.

- Nem úgy tűnik.

- Àlmos vagyok - keresgéltem a kezemmel a lábát.

- Úgy értem - köhintett egyet, majd ráült a hátamra.

- Szállj le rólam te behemót! - nyúlkáltam hátrafelé. Egy lány nevetést hallottam - An... Csodacsavar?

- Yep-yep - kelt fel rólam - Ugye tudod, hogy még haragszok rád?

- Igen - hajtottam le a fejemet-időközben felálltam, vagyis most.

- Sam. Miért nem mondtad el?

- Elakartam. Csak nem volt rá alkalmam.

- Miért törted össze a lányokat?

- Mert jól akartam érezni magamat... Na meg a szüleink hal... az után ebbe menekültem.

- Barom - ölelt meg.

- Csodacsavar - öleltem vissza.

Storytime ON
Miért csodacsavar Anne? Mivel hat évesen fogtam egy szöget és úgy dobtam a fal felé, hogy betalált. Ott maradt. Ezért Anne kiabálta, hogy csodacsavar.
Storytime OFF

- Engedj.

- Ok - teljesítettem parancsát. Amint kiszabadult, Nashez rohant, a nyakába ugrott, majd megcsókolta.

*****

Hello!
Lesz olyan rész amikor nem írok ide??
Mit tom' én!
Na Sziasztok!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top