- Nem ér! Előbb indultál! - szaladt utánam.

A parkba érve egy padnál leálltam és vártam Nasht. Picit később, de ideért.

- Hát én gyorsabb vagyok - mutatok magamra.

- Mert csaltál.

- Ki? Én? Dehogy!

- Á nem! Na mindegy. Amm. Miért akartál velem beszélni? - méregetett Nash. Ez most meg akarja csalni Annet, vagy csak kérdezgetni akar?

- Ugye Samantha visszajött és... - kezdtem el, de haverom belém fojtotta a szót. Nem, nem csókolt meg.

- És te lehet érzel iránta valamit, de Amy iránt is. Eltaláltam? - hajtottam le a fejemet - Akkor ezt igennek veszem. Sam. Te nem az a kis szégyenlős fiú vagy. Te az vagy, aki egy lánynál sem áll meg. Viszont ahogy látom, Amy fenekestül felforgatta az életed. Meg amúgy is. Próbálj kibékülni vele. Anne találkozni sem akar velem - szomorodott el.

- Bocs.

- Miért bocs?

- Miattam nem beszél veled. Megtudta, hogy Samuel Winters milyen volt. Megtudta, hogy Samuel Winters a suli rosszfiúja. Megtudta, hogy Samuel Winters mekkora egy seggfej...

- Te nem vagy seggfej. Na. Akkor most vegyél egy csokor rózsát és menj inkább Amyhez.

- Oké! - emeltem fel a fejemet.

- Kérj tőle bocsánatot!

- Oké!!

- Csókold meg!

- Oké!!!

- Szólj Annenek!

- Oké! Várj, mivan? - néztem rá kérdőn.

- Ja bocs. Csak beleéltem magamat. Na. Menj, menj, menj! - lököt meg, majdelkezdtem futni a virágüzletbe.

A rózsacsokorral tartottam Amyékhez. Bekopogtam az ajtón. Az ajtó kinyitódott. Amy állt ott kisírt szemmel.

- Amy. Bocsáss meg! Kérlek! - térdeltem le.

- Amm... Nem tudom... Izé... Ahjj. Az Istenért is, miért nem tudok megbocsájtani?! Samuel Winters! Én szeretlek! - vette el a csokrot, majd lerakta a cipősszekrényre. Ezután felálltam és a lány magához vont, de még nem értek össze ajkaink.

- Rohadtul hiányoztál - préseltem ajkaimat az övéhez. Csókunk érzelmekkel teli volt. Levegő hiányában lassan eltolt magától.

- Te is. Gyere - húzott be, majd a falnak nyomott.

- Hol van az én szelíd cicám? Mivel én egy vadmacskát látok - mutattam meg neki 1000wattos vigyoromat.

- Picit szabadságon - mosolygott perverzen. Ó. Szóval a lányok is tudnak perverzen mosolyogni. Végül az ajkaimnak esett. Levettem a kabátomat, mivel melegem volt. Foró levegő volt köztünk. Picit fordítottam állásunkon, így ő volt a falnak támaszkodva. Belemarkoltam a combjába, ezért ugrott egyet. A kezemmel tartottam, majd a fejemet a nyakába fúrtam. Puszikkal hintettem be, majd egy pontnál szívni kezdtem. Egy halk sóhaj hagyta el a száját, majd kicsapódott a bejárati ajtó. Gyorsan szétrebbentünk.

- Amy! Megjöttem! Oh. Baszki. Bocs. Nem akartam zavarni. Mondjuk...  A pozitívum, hogy... együtt vagytok újból? - jelentette ki, ami kérdésnek hangzott.

- Nem - válaszolta Amy, velem egyidőben, de én 'Igen'-t mondtam. Viszont nem azt a bizonyos boldogító igent. Majd eljön annak az ideje.

- Akkor igen. Na akkor filmezés leeeeesz! - ordította el magát, majd a nappaliba rohant.

*****

Sziasztok!
Miért írok ide?!
Hisze' nem tudok ide mit írni. Mindegy is. Most nem volt ihltem ehhez a részhez annyira, de a következőhöz talán lesz.
Bye everbody!
(vagy hogy is írják)