Nem tudom mi fogott meg Samanthában. Lehet a vadsága. Lehet a kedvessége. Lehet az aggódása.

Nem tudom mi fogott meg Amyben. Lehet a félénksége. Lehet a segítőkészsége. Lehet a szépsége.

Ezekkel a gondolatokkal értem haza. Levettem a cipőmet, majd a szobámba mentem. Az ajtót becsuktam, majd egy sóhaj kíséretében ledőltem az ágyra. Sammora és Amyre gondolva nyomott el az álom.

Reggel szokásomhoz hívőn keltem fel. Felöltöztem, hajamat - legfontosabb - beállítottam és kajáltam... Egyedül. Anne be van rágva rám amiért nem mondtam el a régi Samet. Most meg senkire nem tudok számítani. Vagy is de. Gyorsan előhalásztam a telefonomat és tárcsáztam a megadott számot.

- Szia. Most felébresztettél.

- Az engem nem zavar. Figyusz. A parkba gyere. Most.

- Úr Isten! Samuel Winters randira hívott! De azt tudod-e, hogy foglalt vagyok?

- Én mindent tudok. Na siess. Ott várlak. Vagy tudod mit? Àtmegyek.

- Úgy jó. Szia Sam.

- Szia.

Letettem és a cipőmet felvettem. Anne zenét hallgatott, ezért nem köszönök el. Elindultam az előbb hívott személy házához, majd odaérve kopogtam.

- Csá Sam. Rég láttalak - nyitotta ki az ajtót.

- Csá Nash. Jah. Van is oka annak... - hajtottam le a fejemet.

- Na gyere be - húzott befele.

- Kész házigazda.

- Chh. Na még szép. Na. Mondd. Mi a baj? - ült fel a konyhapultra.

- Most ilyen "csajos délutánt" tartunk? - mutattam kezeimmel az idézőjeleket.

- Yep - ismételte mozdulataimat.

- Akkor. Amy szakított velem. Azt nem akar már beszélni velem. Na meg az pláne, hogy Samantha visszajött.

- Vá-vá-várj. Samantha?! Aki elment és most visszajött? Még van pofája idejönni? Amit veled meg velem tett?! - ugrott le a pultról és nyakán kidudorodtak az erek.

- Nyugi van. Segített lenyugodni. Neki hála kimegyek a házból.

- Na és mi van azzal mikor összeugrasztott minket? Hmm?

- Az más.

- Jah. Más. Azért más, mert a barátnőd volt. Chh. Nekem ne beszélj.

- Hagyjad őt már! - förmedtem haveromra.

- Látod?! Szóba esik Samantha és már veszekszünk is! Szerintem hagyd a lányt, mert miatta vége lehet a barátságunknak... Én azt meg nem akarom.

- Igaz... De akkor sem kéne így beszélned róla.

- Kérlek. Hagyd. Egy papírra írta, hogy szakít veled. Könyörgöm. Hagyd békén azt a lányt örökre. Csak a bajt hozza.

- Ahjj. Jó. Csak a barátság érdekében - nyújtottam kezemet, amit meg is rázott.

- Csak a barátság érdekében.

- Nash. Látod? Ezért vagy te is a legjobb barátom.

- Sammy. Látod? A szavaidért amiket nekem mondasz azokért szeretlek.

- Jajj. Én is szeretlek - öleltem meg. Jó. Picit ez a jelenet úgy néz ki mintha melegek lennénk, pedig nem. Csak testvérként tekintünk egymásra.

- Na gyere akkor a parkba. Miattad öltöztem fel.

- Jó. De előbb csórok kaját - vonultam a hűtőhöz.

- A kis csórija - nevetett.

- Ez a muffin tökéletes - haraptam bele a zsákmányomba - Ki csinálta?

- Én.

- Öregem. Te mesterszakács vagy - motyogtam teli szájjal.

- Út közben befalod - húzott ki az ajtón. A levegőn voltam újból.

- Az utolsó az egy kalap szar - futottam a park felé.

- Nem ér! Előbb indultál! - szaladt utánam.

*****

Miért nem volt rész?
Őszintén?
Olvastam az SzJG-t (A szent johanna gimi). Hehe. Na meg zongoráztam.
Ennyi.
Sziasztok!