Ezzel letettem a telefonom. Már is jobban vagyok. Most szakítottam Sammel, erre meg a legjobb barátjával-aki mellesleg az exem-megyek randira.

- Ezzel a lelkébe taposnék... - gondolkodtam hangosan - ...deeee akkor rájönne, hogy kár volt megcsalnia. Na persze. Nem ő küldte az üzit. Minden csúnyát mondott arra a lányra, utálta erre fel megvígasztalja. Miért van az, hogy én mindig szakításra jutok? Biztos az én hibám... - most újabb könnycsepp hullt le az ágyamra. A telefonom zökkentett ki gondolkodásomból.

- Igen? - szipogtam bele a készülékbe.

- Jézusom Amy! Jól vagy? Miért sírsz újra?!

- Igen, jól  vagyok Andrew. Csak mindig szakításra jutok... Az én hibám.

- Amy. Amikor velem jártál, akkor azért jutottunk szakításra, mert én nem szerettelek annyira, mint most. Amy. Én szeretlek.

- És akkor Annebe már nem vagy szerelmes?

- Huh? Honnan tudod?

- Még Sam mondta...

- A köcsög! Pedig megígérte, hogy nem mondja el senkinek! Amúgy már egy jó ideje nem.

- Jó hallani - baszki! Ezt hangosan mondtam!

- Mit mondtál?

- Tudod te azt...

- Amy Straut azt mondta nekem, hogy jó hallani azt, hogy már egy ideje nem tetszik nekem Anne! - kiáltotta el magát.

- Na azé' nem kell nagy dobra veeni.

- Eszem ágába sem jutott!

- Akkor miért kiáltoztál?

- Mert nincs otthon senki. Amúgy Amy. Figyu. Mindenért bocsánat. De tényleg. Fhú... Hol is kezdjem...

- Andrew. Szerintem tegyük mára a találkozót.

- Rendben!

- Akkor a parkban tali.

- Jah. A parkban. Szia.

- Szia - ezzel letettem.

Gyors megmostam az arcomat, felvettem egy normális ruhát, ami egy fekete farmerből és egy fehér trikóból állt. Sminket nem vittem fel, mert Andrew azt mondogatta úgy szebb vagyok.

Leszaladtam a lépcsőn, majd mentem volna ki az ajtón, amikor Nick jött be.

- Hova mész? - tette fel kérdését.

- Annevel lesz találkám. Viszek telót.

- Oké. Nyolcra itt vagy. Nem pasizol. Semmi ilyen.

- Niiiiiiick!

- Most szakítottál. Nem akarom, hogy máris valakinek az ágyába legyél.

- Nick. Osztálytársam vagy. Attól még, hogy fél perccel előbb születtél, nem jelenti azt, hogy te vagy a felsőbb rendű. Tudok magamra vigyázni. Na sziaa - nyújtottam el az a betűt és ki is léptem az ajtón. Gyorsan tárcsáztam Annet.

- Igen? Tessék?

- Anne. Ha Nick kérdi, velem vagy.

- Okkéjjj.

- Szia.

- Szia.

Megvolt a beszéd. Merre is van a park? Jah meg van.

A parkban sétálgatva megpillantottam egy ismerős alakot. Andrew. Lassan mögé lopakodtam, majd ráugrottam a hátára. Persze mivel ez a valóság, elestünk.

- Sziaaaaaaaaa - köszöntem.

- Sziaa! De rég láttalak sulin kívül!

- Hát én is téged. Naaaa? Miért akartad a holnapi találkát amiből ma lett?

- Hmm... Csak úgy... Szivi.

- Nem erre a válaszra számítottam...  Drága.

- Ha már itt tartunk, hogy rajtam vagy, mehetnénk hozzám is. Tudod... Nincsenek otthon a szüleim - vigyorgott rám perverzül.

- Köszi, de nem. Maaaaaajd talán akkor, ha a barátnőd leszek - ezzel fel is álltam.

- Szóval a barátnőm leszel... Jó tudni.

- Nem ezt mondtam - ellenkeztem.

- De-de!

- Nem. Én azt mondtam HA a barátnőd leszek - emeltem ki a ha szócskát.

- Na jó' van ám! - kelt fel ő is.

- Tudod, hogy szejetleek.

- Tudom. De azt írtad, hogy nem szejeccc. Három c-vel még mindig.

- Hát azóta változott a véleményem - tettem egy lépést közelebb.

- Hát akkor én is szejetlek - fogta meg az arcomat két hatalmas kezével és közelebb húzott magához, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Érzelmekkel teli csók volt ez köztünk. Amint elváltunk, csak egymás szemébe néztünk.

- Nem helyes amit csinálunk - suttogtam, hogy csak ő hallja. Arcom még mindig kezei közt van.

- Tudom. Nagyon is tudom. Viszont az érzelmeknek nem lehet parancsolni - ezzel a mondatával újabb csók rabságába ejtett.

*****

Hát helló!
Nem tudom miért, de fáj a szemem. Pedig csak olvastam. Egy rendes könyvet. Vagyis nem itt wattpadon, hanem egy normális könnyvet. Na mindegy.
Ha tetszett a rész, mutassátok vote formájában.
Szijasztok! ♥♥