Azon a héten már nem mentem iskolába. Salt megkértem hogy ne mondjon igazat senkinek, mert akkor mindenki sajnálna és nem hagyja békén. Nem tudom mit hazudott, de remélem nem valami irreális baromságot. Egész héten telefonon beszéltünk, szóval mindenről tudok ami a suliban történt. Kb minden nap ugyanolyan unalmas volt, de jó volt egy sokkal optimistább ember szájából hallani a történteket, mint jómagam. Elmondta mindig ha larryvel, vagy bárkivel programja volt és megkérdezte, hogy akarok-e jönni, hozzátéve azt, hogy nem baj ha nem, csak úgy érzi úgy a jó, ha megkérdezi...annyira aranyos.

Vasárnap van. A szobámban ülök és netflixezek, mert nincs jobb dolgom. A cuphead mesét nézem. Nem volt angolul de kb az animációból ki tudtam találni mi történik. Amúgy hallottátok hogy van egy új mese? Pirula panda asszem...a trailer alapján elég jó kis film lehet, viszont még sehol sincs fent online, ha jól tudom. Mindegy, majd egyszer elrángatom anyámat max moziba...vagy...lehet hogy mást kéne elrángatnom..a gondolatra gonoszul elmosolyodtam. Majd még kitalálom hogy legyen. Ekkor rezgett a telefonom.
-"szia (Neved), nincs kedved ma együtt lógni?"
Írta Sal...ami azt illeti nincs semmi dolgom...Meg amúgy sem hagynám ki. Nem vagyok őrült.
-"de, persze, mikor?"
Írtam vissza.

-"olyan dél felé, ha neked is jó"
Ezek nem tudnak egy normális időt megadni? Dél felé, oké, az mit jelent??
-"nekem tökéletes"
-"szuper"
Azzal néztem tovább a sorimat. Emlékszem, Ashal egyszer egy óra előtt el kezdtünk egy horrorfilmet, valami Eli vagy mi...no mindegy. A lényeg annyi hogy 10 másodperc után megállította a filmet mert megijedt. Nagy nehezen rávettem hogy nézzük tovább, de akkor oda jött mögé Larry, akit ő nem látott és megfogta a vállát. Szerencsétlen szívbajt kapott én meg ott haltam meg a nevetéstől...utána Larry felé dobta az irodalom könyvét ami a fiú orrát találta el, így elkezdett vérezni..Ash tud veszélyes lenni. Azt mondta nem direkt volt, de tudod ki hiszi el neki. Ennek ellenére Larry természetesen megbocsátott neki, mert ezt teszi egy jó keresztény..ez vicc volt, ha valakinek nem esik le.

Elrohant az idő..nagyon. Főleg ha azt nézzük hogy reggel 6-7 felé néztem sorit és most 10:54 van. Nem sokára mennem kell salékhez, ami azért lesz érdekes mert éppen olyan a fejem mintha baltát vernének bele...magyarul fáj. Rohadtul. Anya adott valami fájdalomcsillapítót, de az 30 perce volt és nem segített semmit...lehet ki kéne nyitnom egy kicsit az ablakot. Szerintem amióta ideköltöztünk nem volt még nyitva.

//később\\

Jobb a fejem, bár nem sokkal. Éppen salékhez caplatok át. Előre tudom hogy csak azért hívott mert unatkozott..bár nem bánom, ilyenkor szokott a legjobb...hogy is hívjam ezt?..oké, RANDI. Ilyenkor van a legjobb randi, ha nincs semmi tervben. Mind tudjuk mi történt amikor utoljára tervezett randira mentünk. Végre a lift is úgy gondolta hogy kinyílik a negyediken, így mehettem dolgomra. Bekopogtam Salékhez ahol máris nyílt az ajtó.
-szia (Neved)-köszönt a kék hajú fiú és be engedett.
-szia-köszöntem én is. -szóval..mizu?-tettem zsebre a kezem.
-csak tudni akartam hogy vagy-mondta. Oldalra döntöttem a fejem.

-nem mintha panaszkodnék de azt üzenetben is megkérdezhetted volna-mondtam.
-biztosabb ha látom és nem csak olvasom-...mondjuk jogos. Megértően bólintottam néhányat.
-és...mit csináljunk?-kérdeztem.
-...megint nem tudom-vakarta a tarkóját. Sziszegtem egyet.
-..akkor, szerintem TV. Megint.-mondtam csípőre tett kezekkel. Bementünk sal szobájába, leültünk, Sal bekapcsolta a tv-t és azt néztük. Ismét közel ült hozzám, átkarolta a derekamat és a lábaimat majdhogynem az ölébe rakta. Egy picit olyan volt mintha nyugalmat keresett volna ezzel az öleléssel.

Mintha valami történt volna..a ház is nagyon csendes volt amikor beléptem..oké, kezdek egy kicsit aggódni.

//később\\

Olyan furcsa a légkör. Nyugodt, csendes és meleg de..nyomott és túl csendes inkább.
-oké..(Neved)-sóhajtott. Na bazdmeg..
-tessék?-néztem rá.
-nem tudom hogy ez jó ötlet-e, de úgy gondolom ismerjük már egymást annyira hogy megosszam veled..-kezdte...mivan?-emlékszel a legelső randinkra?-kérdezte.
-nehéz volna elfelejtenem.-mondtam. Sal bólintott.
-igen, nekem is. De..arra is emlékszel hogy mi történt nálunk?-kérdezte.
-..igen, lelkiztünk-mondtam.
-mhm, de az előtt kérdeztél valamit..az arcomról-mondta. Ja tényleg..

-emlékszem-bólintottam.
-ha szeretnéd, akkor...-itt megállt és utána egy nagy szünet után kinyögte végre-elmondhatom mi történt. Persze ha nem akarod nem kell..-és szerinted szívem, én erre hogy mondhatnék nemet?
-de, érdekel. Figyelek, mond nyugodtan-mondtam. Egy igen aranyosan induló, mégis igen horrorisztikusan végződő történetet mesélt el nekem. Úgy kezdtük hogy elmentek picnicezni és úgy végeztünk hogy egy kutya széttépte az arcát és egy "vadász" lelőtte az anyját egy puskával. Csak pislogni tudtam.
-hát..ennyi lenne -mondta amikor befejezte a meséjét.
-ö..ö..húha..-néztem el.
-..ne haragudj, nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni-mondta.

-ja, nem, nem, nem. Tényleg, nem érzem magam kényelmetlenül, dehogy-mondtam.-csak.. úristen..-takartam el a számat.
-igen, tudom. Kicsit furcsa történet-itt félbe szakítottam.
-furcsa? Dehogy, egyenesen traumatikus!-kiabáltam- hány éves voltál? Hat? Hét? Kevesebb?..mindegy is a lényeg hogy egy; valami majdnem megölt, amit te akkor nagyon szerettél, ahogy hallottam, és kettő; láttad anyádat meghalni! Most mond már el nekem, ebből a történetből szerinted egy kisgyereknek mennyit kéne átélnie?-kiabáltam tovább.
-hát..ő-kapkodta a szemét sal, jobbra, balra hogy ne kelljen a szemembe néznie.
-költői kérdés, SEMENNYIT.-mondtam.
-(Neved)..nyugi. Megtörtént, ez van.-mondta.

-igen, igen tudom. Sajnálom-mondtam.-csak..egyáltalán nem érdemelted ezt ki és semmi sem bosszant jobban mint az igazságtalanság!-tettem keresztbe a karjaim.
-kedves tőled hogy így gondolod...-mondta. Sóhajtottam.
-mindegy is. Köszönöm hogy megosztottad ezt velem, nem lehetett könnyű. Hálás vagyok hogy úgy gondoltad megbízol bennem ennyire.-mondtam.
-hát..az érdem a tiéd-mondta.-...(Neved)?-mondta egy kis szünet után.

-tessék?-kérdeztem. Sal elengedett, felült normálisan, vett egy nagy levegőt és levette a maszkját. Csak pislogva bámultam a jelenetet. Igazából, sokat nem vártam el, hiszen tudom milyen látvány ha valakinek széttépik az arcát..facebook és google létezik ugyebár, meg horror filmekben is van..de hogy őszinte legyek az arca...nem néz ki olyan rosszul. Úgy értem, igen, rengeteg karmolás, meg seb, meg minden van rajta, de ha az esetet nézzük, akkor ahhoz képest egész jól néz ki. Rájöttem hogy kb 1 perce csak ülünk és semmien reakciót nem mutattam.

Sal szemei már könnyeztek..na basszus. Pislogtam kettőt majd elmosolyodtam. Odakúsztam a fiúhoz és megöleltem.
-köszönöm hogy megmutattad-mondtam. Sal szorosan vissza ölelt. Simogatni kezdtem a hátát. Általában nem bírom ha emberek sírnak mellettem vagy rajtam, de..ez valahogy más. Valahogy vikinél sem sokszor bírtam, ami érdekes, mert mégiscsak a legjobb barátnőm...volt. Amikor sal végzett elengedett. Nem nézett a szemembe..de ez engem különösen nem érdekel. A két kezemet az arcára helyeztem és adtam egy puszit a homlokára(ahogy szoktam). Ő csak meglepetten pislogott.

-ettől függetlenül még mindig cuki vagy-nevettem.
-hogy..még mindig?-kérdezte. Ja igen..sosem mondtam neki hogy cuki. Csak ashnak..HÁT EZ VAN.
-ja, még mindig -mondtam.-...nézzük tovább a tv-t.-azzal már vissza is fordultam a színes dobozhoz amiből érdekes hangok szűrődtek ki. Sal ugyan így tett. Most én karoltam át a csípőjét, ő meg a vállamat. Rátettem a fejem a vállára és így próbáltam ébren maradni. A légkör nyomása nagyrészt megszűnt de a melegét nem, így az majdnem elaltatott. Egy idő után azon kaptam magam hogy képek jelennek meg a szemem előtt miután lecsukom őket..magyarul mindjárt elalszom és az álmaim is kezdenek megjelenni a szemem előtt.

Felkeltem Sal válláról és a két kezemet fentről le végig húztam az arcomon.
-baj van?-kérdezte.
-nem dehogy, csak mindjárt elalszom-mondtam a fejemet vakarva.
Amikor kellőképpen azt éreztem hogy fent vagyok visszamásztam Salhez és újra átöleltük egymást..a baj csak az hogy hiába érzem úgy, ha én fáradt vagyok, akkor én el is alszom ha hagyod, és Sal hagyta. Gondolom nem vette észre.

//sal szemszöge\\

Nagy a csend, (Neved) egy jó ideje nem szólalt meg. Ránéztem és láttam hogy elaludt..na basszus, most mi lesz? Úgy értem, hagynám hogy itt aludjon de apám nem engedné, az száz százalék. Larrynek is csak akkor engedi meg ha felhívja Lisát és ő elengedi..mint általános iskolában. Fel kéne keltenem?..inkább hagynám egy kicsit. Nagyon fáradt lehet. Még úgy is van idő míg apa hazaér, vagy besötétedik...olyan kényelmetlennek tűnik ahogy fekszik. Mintha mindjárt kitörné a nyakát..de nem merek megmozdulni, mert nem akarom felkelteni.

Végül csak mozogtam egy kicsit. Most éppen a mellkasomon fekszik, én pedig a falnak dőlve próbálok úgy levegőt venni hogy ne keltsem fel.

//később\\
//(Neved) szemszöge\\

Pislogtam párat majd kinyitottam normálisan a szemeimet. Még mindig saléknél voltam, a TV még mindig ment, de nem volt hangja..vagy lehet hogy csak kiszűrte a fülem. Nagy nehezen magamhoz tértem és akkor észrevettem hogy min fekszem..pontosabban kin. Hát ki máson mint Salen...a kínosabb dolog az az volt amit ez után csináltam..merthogy amint ez eljutott az agyamig konkrétan kitéptem magam a kezeiből és a szoba másik végébe húzódtam, mondogatva "bocsánat! Bocsánat!". Sal próbált nyugtatni de én rá se mertem nézni, csak a kezeimbe temettem a fejem és a mondatomat mondogattam. Amikor végre befejeztem a kiabálást..merthogy konkrétan üvöltöttem, akkor meg fel nézni nem mertem mivelhogy sal-e közben közelebb mászott hozzám.

-(Neved), hé, minden oké -mondta. Igazából igen, minden oké csak tudod igen megzavart az hogy rajtad aludtam..mi vagyok én, egy anime fan body pillow-val?
-nem oké, ez rohadt kínos!-mondtam de mivel mélyen bele volt temetve a fejem a kezeimbe ezért nem igazán lehetett ebből érteni semmit.
-..ezt most nem értettem, de attól még minden rendben. Csak fáradt voltál és elaludtál, ebben nincs szégyellni való-mondta. Vissza gondolva igaza volt. Elvettem a kezeimet az arcom elől, vettem egy nagy levegőt és felnéztem.
-...szerintem későre jár-mondtam a számat húzva.
-igen, egy kicsit -mondta Sal. Vagy fél perc csönd még volt köztünk aztán fogtam magam és felálltam. Kimentünk az ajtóhoz, a szokásos módon búcsúztunk, bár még lettem volna nélküle és mentem haza.

//ne haragudjatok hogy ilyen későn hoztam, volt egy csomó magánéleti dolog, meg nem is igazán volt ötletem erre a részre. Egyszer már megírtam csak kitöröltem, mert úgy éreztem igen..érdekes hangulatot áraszt, hogy úgy mondjam. Most sem érzem teljesen megfelelőnek ezt a  fejezetet számomra, mégis így kell kiraknom, mert nem akarom tovább húzni az időt, és mint mondtam, nincs ötletem. Legyen szép napotok/éjszakátok!\\