Éjjel, olyan éjfél felé felkeltem. Megnéztem a telefonom, amin volt 3 nem fogadott hívás és pár üzenet ashtól. Nem fogadott hívás Ashtól, még egy Ashtól és egy..sallytől. Akkor adtam meg neki a telefonszámom amikor randiztunk. Nem hiszem hogy vissza kéne hívnom..inkább ráírok.
-"bocsi hogy nem vettem fel, mit szerettél volna?"
Nem hiszem hogy egyhamar válaszolni fog, de nem is baj. Asht visszahívtam, ugyanúgy kétszer, hogy érezze a törődést, aztán mentem volna visszaaludni amikor is..
-"ja, semmit, valószínűleg véletlen hívtalak"
Írta sal.
-"semmi baj. De miért vagy fent?"
Írtam vissza.

-"csak rémálmom volt megint.
Egyébként ugyanezt kérdezhetném én is tőled"
Rémálmok..
-"akarsz beszélni róla? Nem igazán tudok tanácsot adni meg ilyesmi de..meghallgatni megtudlak."
Hihetetlenül magas az empátiám vele szemben...miért? Fogalmam sincs. 
-"nem, semmiség az egész"
...
-"jólvan, ha bármikor szeretnél beszélni, itt vagyok"
Azzal leraktam a telefont magam mellé. Nem hiszem hogy neki is annyira jól jön ez a szellemesdi. Értem hogy érdekes, meg minden, de azért megviseli az ember lelkét..és gyomrát magamból kiindulva. Még most is elkap a hányinger ha visszagondolok...juj...

Ekkor rezgett a telefonom(merthogy rezgőn van, mert anyám lecseszett, hogy sosem tud elérni mert nem hallom ha hív, a suliban pedig hangon nem lehet, így maradt ez). Ash volt.
-"te nagyon elvagy"
Még szép
-"te kezdted"
-"én nem éjfélkor hívtalak"
-"de hívhattál volna"
-"...jogos"
-"amúgy mizu?"
-"képzeld, sokkal elbaszottabb minden mint hinnénk!"
Na ne mond
-"na, hogyhogy?"

És akkor ash valami igazi rém tündérmesébe illő történetet kezdett el magyarázni. Volt ott pince, ami valami titkos bázisra vezetett...fejfájást okozott. Lehet reggel kellett volna ezt az egészet.
-"amúgy Sallyvel mi van?"
Kérdeztem.
-"mi lenne vele? Otthon van gondolom én"
-"tudom, csak véletlenül felhívott valamikor, így ráírtam hogy megkérdezzem mit szeretett volna. Válaszolt azonnal, azt mondta megint rémálma volt"
-"csak nem aggódsz érte?;)"
Ash, le foglak ütni.
-"nem, ki akarom rúgdosni az utcára, szerinted?"

-"jó, jó, na."
Azzal leraktam a telefont végre. Sóhajtottam egy nagyot, felültem és megtöröltem a szemem...tudom hogy már úgysem alszom vissza...

//később\\

Hónapok teltek el az említett éjszaka óta. Sallel azóta 2-3 randink volt..legalábbis amiről tudom hogy randi volt. Egész közel vagyunk mostmár egymáshoz. Apámmal kibékültem, úgy ahogy és megszületett a kis öcsém, apám másik gyermeke. A kis krapek kb 2 hónapos lehet most. Megismerkedtem Henryvel, Sal apjával, egy véletlen során..egész kedves pasas ha megismered. Anyám és Alex apja egyre többször beszélnek telefonon, ahol, mint kiderült, elváltak végül a szülők. Vikivel egy ideje nem beszéltem, holnap fogom meglátogatni mert utána költözik el  megint. Éppen most értem haza a suliból.

Ledobtam a táskámat az ajtóban, bementem a szobámba és kidőltem az ágyon. Rohadt hosszú és fárasztó napom volt. Ekkor rezgett a telefonom, mert mikor máskor tenné? Sal írt.
-"szia (Neved), ha szeretnél akkor gyere át ma"
-"igenis"
Írtam vissza. Ez nem kötelező, volt már hogy nem mentem, csak annyit kér hogy hogyha ez van akkor szóljak. Nem tudom hogy ma képes leszek-e egyáltalán felkelni az ágyból még, de megpróbálom. Nagy nehezen, nyöszörögve kimásztam az ágyból és lecsúsztam a földre. Ültem még ott egy 5 percig aztán végül felkeltem és elindultam.

Felmentem a negyedikre és bekopogtam Salék ajtaján, ami 2 perc alatt ki is nyílt.
-áh, szia (Neved)-mosolygott Henry.
-szia Henry, Sal itthon van?-kérdeztem, de akkor már láttam a fehér maszkot Henry mögött.
-szia (Neved)-integetett sal-gyere be.-azzal besétáltam a lakásba. Gizmo megint a kanapén ült és nézte a tv-t.
-nekem nemsokára el kell mennem, legyetek jók gyerekek.-mondta Henry majd rám nézett. Bólintottam.
-rendbe'-mondta Sal aztán berángatott a szobájába...nem szó szerint. Leültem az ágyára, szokásosan és vártam hogy elmondja miért szerette volna hogy átmenjek. Általában mindig elmondja, van amikor csak annyit mond "unatkoztam". Bár nem igazán értem ilyen esetekben miért nem Larryt zaklatja, de nekem oké.

-szóval...?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm.
-szóval...khm..-na most meg köhög. Azért remélem nem beteg...nem mintha aggódnék, csak akkor inkább hazamegyek.
-megint unatkoztál?-kérdeztem mosolyogva. Sal csak bólogatott.-akkor csináljunk valamit.-mondtam.
-és mit?-kérdezte.
-nem tudom...van tv-d, nézzük azt egy ideig, aztán majd a többi jön magától-mondtam. Sal bekapcsolta a tv-t és leült mellém az ágyra. A tv-ben valami tini ninja teknőcök szerű dolog ment...nem nagyon kötött le de el-el bambultam rajta. Amikor annak vége lett, akkor jött egy kungfu panda szerűség, ami egész jó volt.

Már megszoktam az, úgymond "gyerek csatornákat", itt is, meg otthon is. Esküszöm, néha jobbak mint egy RTL Klub vagy ilyesmi. Hogy őszinte legyek, kb csak mese csatornákat nézek én is, így teljesen elvagyok itt is a tv-vel. Egy ideje néztük már a doboz alakú elektronikus eszközt, amikor észre vettem hogy Sal elég közel ül hozzám. Sőt, még át is karolt a tarkómnál...már nem mintha ez probléma lenne, csak kicsit belepirultam...oké nagyon.
-jól vagy (Neved)?-kérdezte. Hidd el, ennél jobban nem lehetek drágám.
-..ja, hogy én? Igen, persze, tökéletesen. Miért?-kérdeztem zavaromban.

-csak..kicsit vörös vagy-mondta Sal.
-igen, picit melegem van.-hazudtam. Pont jó volt a hőmérséklet..bár igaz most kezd az arcom felforrósodni.
-vedd le nyugodtan a pulóver...ed-mondta. Igen, még mindig az ő pulóverét hordom, amit kisajátítottam már, ezért már nem az övé. Ash azt mondta tartsam meg és a jövőbeli gyerekemnek meséljem majd el hogy 'ez segített apáddal összejönni'...én meg pofán vágtam. Szerencsére egyedül voltunk és megbocsátott...nem mintha lett volna más választása..végül levettem a pulóvert hogy megnyugodjon Sal is. Szerencsére nem egy túlságosan mutatós pólóban vagyok...akkor biztosan itt halnék meg a szégyentől. Sal ismét átkarolt, most még közelebb jött és néztük tovább a tv-t..nézTE tovább a tv-t.

Én nem igazán figyeltem, mert túl elfoglalt voltam a közelségével és azzal hogy a kezével a vállamat, karomat simogatja...bele tudnék halni a pirosságomba. Egy idő után úgy gondoltam, ne csak én legyek láthatóan zavarban. Rátettem a fejem a vállára és átöleltem a csípőjét. Sal érezhetően megugrott a meglepettségtől. Már annyira sem figyeltem a tv-re mint az elmúlt..5-6 percben, csak őt néztem, főleg a szemeit, mert mást nagyon nem tudtam az arcán bámulni. Azok elmondtak mindent amúgy is. Kellemes pillanat volt. Egy ideig így voltunk. Nem tudom hány ezer műsor ment a tv-ben mikor feleszméltem...bár nem sok lehetett mert ilyen délután 4-5 volt még mindig...nem mintha panaszkodnék, ismét.

Sal egy idő után felém forgatta a szemeit és rám nézett.
-...sz-szóval ezt most miért?-kérdezte egyértelműen a konkrét összebújásra utalva.
-te kezdted...én csak befejeztem-vontam meg óvatosan a vállam. Sal nyelt egyet és vissza nézett a TV-re.
-akkor...ez megint egy randi?-kérdezte halkan. Még mindig a szemeit néztem, amik most össze-vissza ugráltak. Néha rám nézett egy-két másodpercre,  aztán gyorsan elcikázott a tekintete valahova máshova. Elmosolyodtam.
-..igen, ez egy randi-suttogtam a hátát simogatva, hogy nyugodjon meg...most hogy így mesélek jövök rá, hogy ez milyen szinten úgymond "intim" dolog volt ez az egész hátsimogatás, ölelkezés meg minden...de még nincs vége.

Sal mindig megremegett amikor a kezem megsimította...mi van ezzel?
-jól érzed magad?-kérdeztem.
-...persze, persze..-mondta bizonytalanul. Kezdem unni a jelenetet..szerintem lassan hazamegyek inkább.
-biztos? Remegsz, amikor idejöttem köhögtél is..-keltem fel a válláról.
-ő..igen, igen biztos. Ígérem jól vagyok-mondta..ááá, így nincs indokom itthagyni.
-jólvan-mondtam. Vissza feküdtem a vállára és közelebb öleltem. Egyhamar nem megyek haza, úgyhogy addig őt fogom zavarba hozni..nem mintha ezt annyira szeretném csinálni, de más nincs.

//később\\

Végre mehetek haza. A végére majdnem elaludtam az unalomtól de még előtte hál Istennek vége lett. Sal ki kísért az ajtóig.
-köszönöm hogy átjöttél.-mondta.
-ez csak természetes.-mondtam. Közelebb mentem hozzá és adtam egy puszit a homlokára..mint kb mindig, aztán megöleltem utoljára. Ez az ölelés jobban esett mint az eddigiek.
-akkor szia-engedtem el.
-..szia-mondta. Mentem a lifthez, vissza a lakáshoz. Bementem az ajtón, megkerestem a fürdőszobát, lefürödtem, fogat mostam aztán mentem aludni. Holnap is hosszú napom lesz.