Amikor hazaértem az iskolából anyukám otthon volt és tudta hogy mi ma a helyzet.
-(Neved), ha kell segítség bármivel szólj!-mondta. Nyilván mindent meg fogok tőle kérdezni mert nagyon NAGYON izgulok, minden irónia nélkül. Felvettem egy cica nadrágot, ahogy mondtam tegnap, felvettem rá a ruhát. Ekkor anya bejött a szobámba.

-most még szebb vagy mint tegnap kicsim -mondta.
-köszi..megigazítod hátul?-kérdeztem. Anya közelebb jött és megigazította a ruhát.
-és, bármit mást tervezel? Sminket, bármit?-kérdezte.
-hát, van egy chokerem, azt felveszem, meg szerintem a szempilla spirál elég lesz.-mondtam. Anya bólogatott.
-igen, szerintem is.-mondta anya.-tessék így jó lesz...nagyon szép vagy kicsim-mosolygott.
-köszönöm. Remélem sal is így gondolja majd..a-akivel randira megyek-mondtam.
-ismerem én ezt a kisfiút?-kérdezte.
-nem hiszem, még szerintem nem láttad. Kék haja van, ami általában copfba van fogva és..-itt félbe szakított

-óóó, igen, igen. Egyszer láttam amikor kiakadtál hogy pónit ad át a detektívnek-mondta. Igen, így már dereng nekem is.
-jaaa tényleg-nevettem.-megyek megcsinálom a sminkem.-mondtam és már mentem is a fürdőszoba felé. A fürdőszobai szekrényben megkerestem a szempilla spirálomat. Már alig van benne valami, de jó lesz még.
"...lehet hogy nem ártana rúzs sem" gondoltam. "Nem, nem hiszem hogy az jó ötlet. Főleg ha enni megyünk." azzal el is hajtottam magamtól az ötletet. Kimentem a fürdő szobából, ahol édesanyám megint végignézett rajtam.

Bementem a szobámba, összepakoltam a cuccom és már csöngettek is. Felvettem egy kis, fekete válltáskát, ami nem volt túl elegáns, de passzolt így is a ruhámhoz.
-(Neved)!-kiabált anya.
-megyek.-mondtam. Kimentem a nappaliba, ahol már ott állt Sal. Végig nézett rajtam ő is és anya is.
-szi-szia (Neved)-köszönt.
-szia Sally, mehetünk -kérdeztem.
-I-igen persze-mondta.
-szia anya-köszöntem el.
-szia kicsim, mulass jól!-mondta, azzal be is csukta az ajtót.

-szóval..hova megyünk?-kérdeztem. Igen, izgatott vagyok ha eddig nem tűnt fel.
-Ash ajánlott egy éttermet, úgy gondoltam oda- mondta.
-tényleg? Gondolom ajánlott mellé vagy még tízet-nevettem.
-áh, annál többet. Azt mondtam hogy mondja meg melyik az ami nem került a fél lakbérbe.-ezen ismét elnevettem magam.
-na igen. Az ilyen Ash által ismert helyek jók de..nem igazán bízom az árakban -mondtam.-viszont van amikor tényleg jó helyet választ.-sal csak bólogatott.

//később\\

Beértünk a városba, megkerestük az éttermet, ami úgy nézett ki mint ahogy a dédnagyanyád kisgyerekkori házát képzeled el. Ne ítéljünk túl elhamarkodottan...majd a kaja alapján. Bementünk az étterembe, egy kedves pincér megmutatta hogy hova üljünk le. Megkaptuk az étlapot én pedig el kezdtem nézegetni hogy mit szeretek...ami nagyon semmi nem volt. Talán a bolonyai és a pizza volt amit megeszek vagy hallottam róla.
-hát, nincs nagy választék...na de sal.-néztem a fiúra.
-hm?
-te hogy fogsz enni?-kérdeztem.
-ó..hoppá..-mondta. Kuncogtam.
-semmi baj, még mehetünk másho...huh...-néztem sal mögé.
-baj van (Neved)?-kérdezte. Felálltam és a sal háta mögött lévő asztalhoz mentem ahol...dobszólót...Larry és Ash ült beöltözve hogy ne vegyük őket észre. Úgy érzem magam mint valami filmben baszki.

-ó..szia (Neved)! Te..te hogyhogy itt?-könyökölt be Larry.
-ne játszd a hülyét -mondtam.
-ez most komoly?-jött oda sal.
-legalább próbálkoztatok volna elbújni!-mondtam.
-De tudnunk kellett hogy-ash mondta volna tovább de véletlenül leverte a pohár vizet az asztalról ami rám és a padlóra ömlött.-jesszusom! Sajnálom (Neved)!
-semmi baj-mondtam kicsit idegesen. A víz közben kicsit kijjebb folyt, mert a padló lejtett, NYILVÁN, hát nem volt ma még elég baj!
-felvehetem a ren- jött egy pincér aki meg is csúszott a vízen és elesett. De előtte megpróbált megtámaszkodni, így sikeresen leverte Sal maszkját. Ashley és Larry a szájukat fogva nézték a jelenetet.

-jézusom, annyira sajnálom uram!-mondta a pincér amint sikerült feltápászkodnia és meglátta salt. Odamászott hozzá és megpróbálta elvenni sal kezeit az arca elől.-jólvan? Engedje hogy had ellenőrizzem!-mondta.
-AZONNAL FEJEZZE BE!-mondtam letépve a pincér kezeit saléiről, hiszen sejtettem hogy nem csak azért viseli azt a maszkot, mert hű de jó buli, hanem van komolyabb oka is. Felvettem Sal maszkját a földről, letérdeltem a földön fekvő fiú mellé és odacsúsztattam a maszkját. Felnéztem és láttam hogy mindenki minket bámul.
-NE BÁMULJANAK, SEMMI KÖZÜK NINCS HOZZÁ MI TÖRTÉNT!-üvöltöttem. Mindenki elnézett, én is ezt tettem. Akárcsak Larry és ash, meg a pincér. Sal felvette a maszkját.

-megvagy?-kérdeztem. Sal bólintott.
-annyira..sajnálom-kezdte ash.
-ne fáradj, nem haragszom-mondta sal.
-én sem-keltem fel a földről.
-én is nagyon sajnálom -mondta a pincér.
-semmiség, de most haza kell mennünk-mondtam, azzal már ott sem voltunk.
-sajnálom (Neved)-mondta Sal.-ez..nem volt egy jó este.-vakarta a tarkóját.
-ugyan, semmi baj! És amúgy, még csak 6 óra lesz, előttünk van az este. Ha átöltözhetek otthon, újrakezdhetjük az egészet-mondtam. Sal szeme felcsillant.-de, most semmi étterem! Semmi nagy gesztus! Csak..nézzünk TV-t vagy valami, oké?-kérdeztem.

-persze, rendben...de akkor ugye nem haragszol?-kérdezte. Jaj istenem te aranyos kis bolond, mégis ki lenne képes haragudni rád?
-persze hogy nem!-mondtam. Lassan..lassan hazaértünk. Kicsit fáztam, hogy őszinte legyek, hiszen leöntöttek vízzel, de ezt csak akkor éreztem amikor már bementünk az apartmanba.
-bejössz és megvársz ott, vagy megvársz kint?-kérdeztem.
-bemegyek, ha szabad-mondta. Kinyitottam az ajtót, anya már nem volt otthon mert megint éjszakás. Gyorsan berohantam a szobámba, átvettem valami kényelmesebb cuccot, beraktam a szárítóba a ruhámat, és már mentünk is Salékhez.

Sal kinyitotta az ajtót és beengedett. Láttam hogy senki nincs otthon. Gondolom az apja dolgozik vagy valami, de nem nagy gáz, mert már látott egyszer amikor visszahoztam Gizmot, nem úgy mint anya, hogy a fél baráti társaságomat sohasem látta. Apropó Gizmo, ő éppen a kanapén ül és tv-zik. Ahogy a tv-t elhallgatom valami véres horrort nézhet vagy olyasmit.
-Gizmo lejjebb vennéd?-kérdezte sal. Gizmo nyávogott egyet és megbökött egy gombot a távirányítón. A TV halkabb lett, én meg csak álltam és bámultam.
-úgy tűnik most az övé a TV-mondtam.
-mindig ezt csinálja, ha nem ezt, akkor fürdik.-mondta sal.
-megtud fürdeni magától?-kérdeztem elámulva.
-igen, nagyon emberien viselkedik-mondta.

-most vagy bemegyünk a szobámba vagy vele nézzük a tv-t.-mondta sal.
-...nem rossz a műsor, de inkább nem nézem. Elég nekem a szellem idézéses sztorijaitok. Vagy Larry némelyik sulis története-mondtam mire sal is megborzongott.
-igen, azok között van egy pár érdekes, furcsa és undorító is.-mondta, mire hevesen bólogattam. Bementünk a szobájába ahol leültem az ágyára. Követte a példám miután becsukta az ajtót.
-Gizmora nem kéne figyelni?-kérdeztem.
-nem, ő olyan mint egy kistestvér. Ha akar valamit akkor bejön és nem hagy amíg nem kapja meg-mondta.
-ja, ismerős.-mondtam.-Natalie ezt mindig akkor szokta csinálni ha pont valami olyanról beszélek valakivel vagy nagyon el vagyok foglalva.-forgattam a szemem.

-egyébként édesanyád hogyhogy nem volt otthon?-kérdezte.
-éjszakás. Nem sokkal az után ment el dolgozni hogy leléptünk-mondtam.
-és mit dolgozik?-kérdezte.
-a gyerekek rémálmát testesíti meg..fogorvos-mondtam
-akkor az én rémálmom is. Mondjuk nekem minden orvos-mondta-ó tényleg..köszönöm hogy segítettél nekem az étteremben. Nagyon nem lett volna jó ha mindenki meglátja mi van a maszk alatt.-nézett félre.
-semmiség volt, az üvöltésben úgyis nagy vagyok. És az egész családom is..-mondtam.-egyébként ne haragudj hogy csak így megkérdem de..mi történt az arcoddal. Ne-nem mintha...nem az van hogy zavar vagy valami, hanem..ő..-magyarázkodtam.

-(Neved), semmi baj. Ez mindenkit érdekel.-mondta.-ha szeretnéd, egyszer majd elmesélem..-dőlt neki a falnak.
-akkor úgy érzem muszáj lesz még egy randi-mosolyogtam.
-úgy hiszem én is- mondta sal akinek hallatszott a hangján, hogy ő is mosolyog. Körbenéztem a szobában és megpillantottam valamit.
-ó, van gitárod?-kérdeztem.
-ja..igen. Néha játszok rajta, de nem sokszor- mondta.
-én kiskoromban játszottam hangszeren, de meguntam.-mondtam.-mit tudsz játszani?-kérdeztem.
-bármit ha van hozzá kotta.-mondta.

-oltári-ámuldoztam.
-nem tudtam hogy érdekelnek a gitárok-nézett rám meglepetten.
-igazából aki tud énekelni vagy játszani valamilyen hangszeren, legyen az bármi, az már lenyűgöz.-mondtam mosolyogva.
-akkor úgy érzem játszanom kell neked-mondta. Nevettem.
-ha szeretnél nyugodtan. Én nem ellenkezem-nevettem. Ő is kuncogott. Még nevetgéltünk egy ideig és megígerte hogy egyszer megtanít gitározni. Most éppen Sal ágyában a hátamon fekszem Sal szintén mellettem, és mesélek, hiszen elkezdett kérdezősködni arról hogy miért költöztem ide, milyen volt az előző sulim, stb. Én pedig mindent, kendőzetlenül ahogy szoktam, töviről-hegyire elmeséltem neki.

Amikor végeztem a mesével Sal felém fordult.
-sok mindenen keresztül mentél-mondta.
-és még a felét sem tudod-sóhajtottam. -és veled mivan?-kérdeztem felé fordulva.
-hogyhogy mivan?-kérdezte.
-neked van ehhez hasonló sztorid?-könyököltem fel az ágyba mosolyogva.
-aligha-nevetett.-nem..az én sztorim valamivel másabb-nézte a plafont.
-meghallgattál, így meghallgatlak.-mondtam. Sal halkan kuncogott egyet.
-hát jól van. Te kérted-mondta. Én vissza feküdtem az ágyra, de most felé voltam fordulva. Ő csak a plafont nézte.

Sóhajtott egyet.
-az egész anyukám halálával kezdődött. Akkor szereztem azt a sebet, ami miatt protézist kell hordanom. Az iskolában alapból nem kedveltek, a tanárok se, de a diákok főleg nem. Ezért hívnak a barátaim sally facenek. Úgy gondoltam hogy hogyha becenevemmé teszem, akkor nem használják többé ellenem, és megtetszett.-magyarázta. Szegény..esküszöm egyre jobban sajnálom. Közelebb húzódtam hozzá így majdnem a vállán feküdtem. Ő csak mesélt és mesélt, de bevallom őszintén nem igazán figyeltem rá, csak azon agyaltam hogy meg akarom ölelni. Valamiért vele kapcsolatban mindig az ölelés jut eszembe és nem is félek megtenni.

Amikor befejezte a beszédét rám nézett. Csillogó szemekkel bámultam a fiút, aki engem meglepetten nézett. Nem tudta elképzelni hogy mi bajom lehet. Közelebb húzódtam hozzá. Sal nem tudta mire vélni ezért kicsit mozgolódott, gondolom azt hitte, hogy kell még egy kis hely nekem vagy nem tudom, de amikor átkaroltam a vállát és felfeküdtem konkrétan a mellkasára már felfogta.
-sajnálom-mondtam.
-már, úgy ahogy túl léptem ezeken...csak anyán nem-mondta. A hangja kissé elszomorodott a végére, ami nem meglepő.
-ezt megértem. Ugye nem okolod magadat miatta?-Kérdeztem. Sal elnézett.-ez most komoly?-néztem rá.

-(Neved), semmi baj. Nem fogok magamnak sohasem megbocsátani, de igyekszem feldolgozni a történteket.-Mondta elkeseredetten.
-De az úgy nem fog menni! Ha magadat okolod, akkor sohasem tudsz majd felépülni..így sem tudnál hiszen az ember nem felejti a gyászt, csak hozzászokik, de akkor is!-mondtam.
-köszönöm hogy próbálsz segíteni, de nem hiszem hogy sikerülni fog- mondta sal nyugodtan. Mindig nyugodtan beszél, de ez most egy..másféle nyugodtság volt. Ez után nem mondtam semmit csak feküdtünk egy ideig.

Olyan 10 óra felé összeszedtem magam. Sal kinyitotta az ajtót.
-köszönöm ezt az estét Sal -mondtam mosolyogva.
-én köszönöm (Neved)- mondta.
-akkor..majd egyszer mégegy randi?-kérdeztem.
-hát persze! Mindenképpen.-kuncogtam egyet és közelebb léptem hozzá. A kezeimet az arcára tettem, közelebb hajoltam és adtam egy puszit a homlokára..pontosabban a maszkjára, de értitek. Sal ámultan nézett rám.
-szia sally face-köszöntem el.
-szi-szia (Neved)..-mondta azzal becsukta az ajtót, én meg mentem a lifthez. Otthon lefürödtem, fogat mostam, aztán végre lefeküdtem aludni. Legjobb estém egész életemben.