Amikor végre hazaértem, kinyitottam a lakás ajtót és egy papucs majdnem fejbe talált.
-woah nyugi!-kiabáltam Travisre miközben becsuktam az ajtót.
-lenyugszik a kurva isten-mutogatott rám mérgesen.
-húúú a Szent fazék káromkodik-kezdtem.-azt hittem Isten nevét tilos a szádra venni-tettem keresztbe a karjaim egy gúnyos vigyor keretében.
-hát, most te is emlegetted, szóval kvittek vagyunk-tette ő is keresztbe a karjait. Kuncogtam egyet majd bementem a fürdőbe hogy kivegyem Travis ruháit a szárítóból.

Nagy nehezen sikerült rávennem hogy én felöltözök a mosdóban, ő meg öltözzön fel a szobámban, mivel húgom reggeli szokása hogyha hallja hogy például: mosom a fogam, vagy fürdök, akkor benyit és elkezdi hogy ő most akart menni és én ezt biztos tudtam és direkt beelőztem. Ez nem komoly, mindig csak azért csinálja hogy idegesítsen, egy idő után ki megy, de ha most Travis öltözne ott akkor félek hogy rányit és vihetjük terápiára.
Amikor végre felöltöztünk, nagy nehezen, akkor egy idő után elindultunk suliba.

-szia (Neved)-mondta Travis mikor beértünk a suliba majd elsétált mellőlem.
-itt is hagysz?!-kiabáltam utána "drámaian".
-igen!-kiabált vissza. Meghúztam a vállam majd mentem a termembe. Az első óra biológia, azon nem nagyon szoktam figyelni mert mindig is 3-as/4-es tanuló voltam belőle ha figyeltem, ha nem, szóval fölösleges lenne a tanár krákogását hallgatni. Helyette inkább rajzolgatok általában. A húgom ma később jön mert anyám viszi vizsgálatra..bevallom őszintén nem tudom milyenre, mert nem igazán figyeltem.
-(Neved)!-hallom magam mögül. Hátra fordultam és megláttam Asht Larryvel.

Ash intett hogy menjek oda, úgy is tettem.
-sziasztok-mondtam majd megöleltem Asht. Ez az ölelkezés még mindig kicsit fura nekem, de meg tudom szokni..valszeg.
-szevasz (Neved)! -tette fel a kezét Larry hogy adjon egy pacsit. Mi a fene van velük? Ennyire fizikai ez a barátság?..Ha hívhatom barátságnak, mert ez még nem teljesen tiszta. Na mindegy, adtam neki egy pacsit.
-akkor áll még a program (Neved)?-kérdezte Ash. Larry kérdőn nézett ránk.
-még szép, ki foglak hallgatni-erre ash egy kissé ijedt képet vágott.-viccelek-nevettem. Ash követte a példámat, de ő egy kicsit kínosabban nevetett.
-miről van szó?-vigyorgott Larry.

-csajos este-mondtam. Larry megértően bólogatott.
-amúgy láttátok Salt?-kérdezte Larry a fejét vakarva.
-nem veled jött?-kérdezte Ash
-nem, tegnap óta nem láttam.-mondta Larry a vállát húzva.
-az szép.-mondtam. Nem nagyon tudok hozzáfűzni semmit, ha a tegnapra gondolok görcsbe rándul a gyomrom és halálfélelmem lesz.
-ja, megvallom őszintén annyira nem aggódom, lehet hogy csak a maszkját csináltatják-mondta Larry.
-lehetséges-néztem félre. Éreztem hogy a tegnapi napról való beszélgetésnek nem lesz jó vége, ezért elköszöntem a két jó madártól, és mentem a termembe.

Az a baj, hogy ha megérdemelte azt tegnap a pali hogy lelőjjem, ha nem, megtettem és ez most valamiért visszaköszön a lelkiísmeretemben, ami nem tudom hogy miért van. Úgy értem, Travis mondta hogy az apja basztatja, ezért nem tudom hogy miért érzem ilyen szarul magam hogy majdnem..Na ezt a gondolatot nem fejeztem be, mert olyan volt mintha a szívem képes lenne kiugrani a mellkasomból. Eddig is volt bennem egy olyan érzés, hogy velem nincs minden rendben..már, már úgy értem mentálisan. A düh problémák arra vezethetőek vissza, hogy anyám és apám régen..na mindegy, nem fogok itt pszichológust játszani. Ha nagyon muszáj akkor megkérem anyámat hogy kérjen egyhez időpontot, de amíg nem muszáj, addig nem fogok.

Bementem a terembe végre valahára, leültem a padomhoz és igyekeztem nem elaludni az órán. Ugyan ez játszódott le a következő órán, majd a következőn, aztán az az után következőn, stb, stb, stb.. Amikor is végre vége lett a napnak. Asht megvártam, meg a húgomat, aztán mentünk haza. Otthon csináltam a húgomnak kaját, elmondtam neki hogy mi hol van, hogy azért a nagyobb bajokat meg tudjuk előzni és mentem Ashal az ő lakásába. Amikor oda értünk hozzájuk ash kinyitotta az ajtót(micsoda meglepetés). Amikor beléptem egy takaros kis lakást láttam aminek a falai lehet hogy sok traumatikus élményről mesélnének, ha tudnának beszélni. Habár, hogyha bele gondolok lehet hogy a falat beszédre lehetne bírni, mármint új barátaim legjobb foglalkozása hogy egy szellem kislánnyal beszélgetnek szóval..ja. Nem lepődnék meg ha ezt is sikerülne nekik.

-szüleid?-kérdeztem mivel kissé nagy kuss volt.
-dolgoznak, öcsém meg a szobájában kockul, szóval csönd lesz-mondta kissé húzva a száját..hűha, sokmindent kell megtárgyalnunk úgy érzem. Beengedett a szobájába, ahol egyből kiszúrtam egy sketchbookot. Igazából, a szoba kicsit rendetlen volt(bár az enyémhez képest a legrendben tartottabb szoba az egész világon) de eléggé tele volt cuccal, csak a padló volt üres.
-ez a szobám-mondta. Hát nem mondod drágám? Magamtól nem jöttem rá.
-hűha-néztem körbe-bocsi, nem nagyon szoktam hozzá hogy ilyen tele van valaki szobája..-mondtam mire ash felnevetett

-hát..anyukámék nem nagyon engedik hogy a gyerekkori plüssöket meg ilyeneket kidobjam. Amit lehetett azt odaadtam az öcsémnek, de még mindig sok van amit el kell tapsolnom-mondta.
-a felét odaadhatod a húgomnam, ő még valamennyire plüssös.-mondtam. Ash megvonta a vállát.
-oké, majd így a szülinapján berobbantom az ajtótokat kb 2000 plüssel, az úgy jó?-nevetett.
-tudom hogy viccelsz, de eskü örülne neki-mondtam. Ash csak bólogatott. Megcsináltuk a leckét, nem volt olyan nehéz és még mindig senki nem volt otthon, úgyhogy úgy döntöttünk elmegyünk cukrot venni.

//time skip//

Éppen Ash ágyán ülünk, még mindig senki sincs itthon, ami azért fura mert lassan este 10 van és úgy tudom a szülei nem éjszakásak.
-figyu-kezdtem. Ash rám nézett. Nem biztos hogy jó ötlet ezt megkérdezni tőle, de kicsit aggódom.
-mond-mondta Ash egy pillecukrot véve a szájába.
-nem akarom nagyon beleütni az orrom, de hol vannak a szüleid?-kérdeztem mire ash eddigi mosolya elhalványult.-nem muszáj erről beszélnünk, ha nem akarsz, csak kicsit aggódom mert lassan 10 óra és még egyik sincs itthon-mondtam kitéve magam elé a két kezem.
-sokáig dolgoznak. Ha meg hazajönnek akkor lefekszenek aludni, majd mikor felkelnek, felöltöznek és mennek munkába.

Mondta miközben kivett a szatyorból egy gumicukros zacskót és kinyitotta.
-jól vagy?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-igen-mondta Ash kicsit flegmán, majd a szájába vett egy gumimacit.
-biztos?-kérdeztem látva hogy hazudik..micsoda meglepetés erre senki nem jött rá, ugye?
-igen..csak-kezdte lenyelve a gumicukrot-ez így megy amióta megszülettem. Tudom hogy azért dolgoznak hogy legyen pénzünk és hogy értem csinálják, meg minden, de akkor is kimaradtak az egész gyerekkoromból, aztán meg elvárták tőlem hogy nőjjek fel nagyon korán az öcsém miatt, mert ők nem tudtak vigyázni rá, mert dolgoztak..és ja..-mondta. Bólogattam megértően, mert fogalmam sem volt hogy mit kéne mondanom.

Hogy őszinte legyek az emberek megnyugtatása nem az erősségem, hiszen, ahogy látjátok, a barátnőm mindjárt elbőgi magát mellettem, én meg csak magamról pofázok.
-mhm..na jó, figyelj. Azt kell mondjam hogy eszméletlenül erős vagy hogy ezt így bírod! Hiszen, konkrétan felnevelted az öcséd úgy hogy te szerintem még 5 sem voltál amikor fel kellett adnod érte a gyerekkorod. Rohadtul legyél büszke magadra, mert mások már kb 6 éve öngyilkosak lettek volna ha azt kéne csinálniuk amit te csinálsz, ehhez képest te még itt vagy és mosolyogsz és életvidám vagy. Nagyon erős vagy csajszi és ezt soha ne feledd-Ash a mondataim miatt kicsit bekönnyezett, de annyira mosolygott hogy az egész arcát belepte a vigyor.

-köszi...jó barát vagy (Neved)-mondta majd kitárta a karjait. Megöleltük egymás majd folytattuk az evést, közben a suli idegesítő cuccairól dumáltunk, ahogy azt kell.

Ekkor eszembe jutott Travis.
-Ash-mondtam
-tessék?
-van egy kérdésem amire szeretném ha őszintén válaszolnál.-mondtam. Ash nyelt egyet.
-oké, mi lenne az?
-miért utáljátok Travist?-erre ash felvett egy komor arckifejezést.
-hogy őszinte legyek, nekem alapból lenne vele bajom, annak kapcsán hogy hogyan gondolkozik az életről. Tudod, minden bűn Isten szemében.-itt bólogattam.-de a dolog ami miatt én is, Larry is és mindannyian harapunk, az az hogy bántja salt-itt kidülledtek a szemeim, nem akartam hinni a fülemnek.
-hogy mi?-kérdeztem

-igen, Travis amikor csak teheti gúnyt űz sallyből, van hogy meg is veri. Sally azt mondja nem nagy dolog, meg hogy ki tudja hogy miért viselkedik így, nem tudjuk a családi állapotát, de basszus-csattant fel ash.
-igen, igen, értem-mondtam.
-szeretem hogy Sal ilyen kedves meg minden, de ez a kedvesség ebben az esetben nem segít, még irritáló is hogy van! Hiszen..ugyan már, nem egyszer ütöttem meg Travist én is, Sal meg ez a "Ne, ne, ne! Ezt nem kellett volna". Haver, sohasem hagy békén. Mégis mi baja van ennek?!-csapkodott.
-az apja-mondtam bekönyökölve.
-az apja?-kérdezte rám nézve.
-igen. Az apja egy hatalmas geciláda. Ő verte a fejébe ezt a világnézetet és ha megtudja hogy bármikor is eltér tőle, majd agyon üti-magyaráztam.

Ash csak megszeppenve nézett rám.
-én..én ezt nem tudtam-mondta.
-semmi baj, Travis nekem is csak azért mondta el mert megríkattam.-mondtam unottan.
-hogy megríkattad?-nézett rám mosolyogva ash.
-igen, tudod, a szokásos clichékkel. " te vagy a magad ura""mindenki megérdemli hogy éljen" stb, stb, stb.-ash bólogatott.
-lehet hogy legközelebb ezt ki kéne próbálnom-mondta. Elnevettem magam. Beszélgettünk még, főként Larry érdekesebbnél érdekesebb sulis sztorijait mesélte el.
Kicsivel később már ki is dőltünk.

//nem volt szívem fél készen hagyni a könyvet, ezért visszajöttem ezt megírni. Remélem tetszik! Sok részt fogok ki tenni ezzel a résszel, de ígérem be fogom fejezni a könyvet.\\