Amikor beértem a terembe ash hozzám rohant és megölelt. Nem nagyon értettem ezt miért, de nem is volt időm ezen gondolkozni hiszen az 1 mp-s ölelés után azonnal az arcomat nézegette.
-nem esett bajod (Neved)? Esküszöm ha Travis csinált valamit én-a kezét, ami az arcomon volt, elvettem a helyéről és letettem ash combja mellé.
-Ash semmi baj, nem csinált semmit-néztem rá érthetetlenül miközben az egész osztály minket bámult. Larry, aki ezen az órán velem van, szintén odajött hozzám.
-mit csináltatok?-nézett rajtam végig. Ash még mindig tapogatott, hogy nincs-e sehol ütésnyom, vagy bármi. Nem értem ezt az egészet.

-semmit-ráncoltam érthetetlenül a homlokom.
-nem hiszek neked-nézett rám larry idegesen.-ki fogom nyírni-szorította ökölbe a kezeit.
-nyugi van, tényleg nem történt semmi, te jó ég-forgattam a szemeim.-tök kedves, mit akarsz?!-erre kicsit elképedt Larry.
-Travis? Kedves? Mit szívsz?-nézett értetlenül. Egy unott arccal reagáltam.
-semmit-ráncoltam a homlokom.
-akkor, esetleg beütötted a fejed?-idegeskedett tovább-mert hogy Travis..kedves-itt kuncogott egy kicsit-azt épeszű ember nem állítja!-kiabált. Bár ashon látszott hogy larryvel ért egyet, azért igyekezte lecsitítani, mert nem túl jó, ha tőlünk zeng az épület.

-Larry, egy kicsit csemdesebben-fonta össze a karjait a(ki gondolta volna) mellkasa előtt ash. Larry a kezét a homlokára tette és maszírozni kezdte azt.
-bocs, bocsi, csak-vette el a kezét a homlokáról.-i-ilyen nagy hülyeséget még nem hallottam.-csapott a combjára. Visszament a helyére, ash pedig még egyszer megnézte az arcom, de leszedtem magamról a kezét. Leültem a helyemre, az óra pedig elkezdődött.

//time skip//

Matekon vagyok, eddig minden rendben van, viszont folyton a reggelen jár az eszem. Pontosabban a 'hiba vagyok' mondaton. Hogy mondhat ilyet egy apa a fiának. Amíg ezen gondolkoztam addig a tanár már vagy 5-ször szólított.
-(Neved)!-végre feleszméltem.-ugye figyel?-kérdezte rekedtes hangján a kissé ijesztő beütésű, folyton mosolygós Mrs. Packerton.
-elnézést kérek tanárnő-ültem fel normálisan a székemben, ahol eddig görnyedve támasztottam a fejem.
-semmi gond, csak kérem figyeljen oda-fordult vissza a táblához. Hát nem nagyon hallgattam rá, hisz még a házit sem írtam fel, de nem baj, megoldom.

Ismét travissel beszélgetve mentem ki a teremből, az ebédszünetet meg megint az udvaron töltöttem. Nem tudom larrynek mi baja van vele. Jó, tény és való hogy először idegesítő volt számomra is, de utána megismertem és nem is olyan rossz ember. Itt gondolkodtam az ebédszünet végéig.

//time skip//

Éppen megyek haza. A telefonomat, ami nap közben ki van kapcsolva, bekapcsoltam. Nem vagyok olyan messze a sulitól most mentem ki nemrég a kapun, amikor mögöttem rohadt gyorsan elkezdett jönni egy autó. Hátra néztem már mert a gumi is csikorgott az aszfalton. Feljött a járdára és vészesen gyorsan közeledett felém. Becsuktam a szemeim, össze húztam magam és készültem a legrosszabbra amikor is megállt. Nagy nehezen kipattantak a szemeim, remegni kezdtem amikor is valaki kiszállt a kocsiból. Mivel a kezeimmel takartam az arcomat ezért nagy nehezen kinéztem az ujjaim között. Amikor végre láttam akkor csak egy embert láttam, full feketében, aki pedig Mr. Wilson fia volt, a 19 éves Alex(ander) Wilson.

Majd kiköpte a tüdejét a nevetéstől amikor meglátta a reakcióm. Amikor ez nekem feltűnt felegyenesedtem és dühösen üvöltözni kezdtem..hisz milyen más állapotban üvöltenél?..de okos vagy (Neved).
-NORMÁLIS VAGY EMBER, KISHIJJÁN ELÜTÖTTÉL!-tettem a kezem a mellkasomra.
-nyugi van, megálltam, vagy nem?-nevetett tovább. Hát én eskü megverem!
-na szállj be hercegnőm-mosolygott.
-a-a nem-ráztam a fejem-amikor utoljára megtettem majdnem meghaltam!-üvöltöztem tovább.

*flashback*

Éppen jöttem ki a régi iskolám kapuján Vikivel.
-leszbik!-üvöltötte utánunk egy fuck boy.
-anyád a leszbi, apád meg este a lábam között tartja a fejét, na ez milyen érzés?!-kiabáltam vissza, mire Viki csak a vállamra tette a kezét és megrázta a fejét. Az iskolától pár utcával feljebb szembe jött velünk egy szürke autó, felhajtott elénk a járdára és épphogy a lábunk előtt. Sokkban voltunk Vikivel, amikor is Alex kirugta az ajtót.
-szasztok csajok!-szállt ki.
-megint piáltál?-forgatta Viki a szemeit.
-nem, csak kellett a belépő-a hangja kicsit részeges volt, de nem annyira hogy Vikit érdekelje, ezért nem zavart.
-hú, anyád új kocsit kapott?-nevettem.

-haha, geci vicces vagy (Neved). Nem ez az enyém-mutogatott magára egy önelégült vigyorral az arcán.
-végre sikerült nem szívrohamot okozni szegény Mrs. Miroznak?-vagyis a vezető oktatónak. Erre Alex csak meg forgatta a szemeit és meghúzta a száját.
-na szálljatok be-mutogatott.
-a-a én vezetek!-mondta Viki odébblökve drága kocsisunk.
-dehogy vezetsz te, 14 vagy!-kiabált Alex
-te meg részeg, melyik rosszabb?-intett nekem hogy szállnak be. Beültem az anyós ülésre, viki a vezető ülésbe, Alex meg hátra, de mivel Alex igen magas ezért a lába nem nagyon fért el ezért az Viki és az én ülésemen volt.

-hogyan egyeztem én ebbe bele?-panaszkodott Alex.
-vidd már innen a lábad nem látok semmit-üvöltözött Viki.
-csak azt mondom hogy
-csend legyen már-VIKI VIGYÁZZ!-mondtam amikoris kiszakadt elénk egy kutya, ezért Viki félrehúzta a kormány, így egy éppen zárt park ajtaját betörtük a kocsival. Mind a hárman sikítottunk, amikor is megálltunk a park közepén lévő tó ilyen kijárójára. Fából volt, nem volt túl stabil ezért is amikor megálltunk Viki azzal kezdte hogy:
-senki se mozdul!-kiabált. Én csak sikítottam egyet.
-nekem egy kicsit muszáj lesz-Alex lassan előrébb dőlt.
-Alex ne!-kiabáltam.
-csak egy kicsit-mozdult meg hirtelen mire alattunk leszakadt a fa.

Belezuhantunk a tóba. Nagy nehezen kinyitottuk az ajtókat és kimásztunk a kocsiból. Amikor kimásztunk a partra igyekeztünk levegőt kapni
-jól vagytok?-kérdezte Alex lihegve mire én felpofoztam, Viki lefogott.
-TE SZARHÁZI MAJDNEM MEGHALTUNK!-üvöltöttem.
-nyugi srácok, inkább tűnjünk innen-mondta Viki. Mivel a kocsi, az az oktatóé volt ezért őt hurcolták meg érte amiért csak egy névtelen sajnálom tortát kapott.

*flashback vége*

-jaj ne már! Viki vezetett!-csapkodott
-de a te hibád volt az egész!-tettem csípőre a kezem.
-most beszállsz vagy nem?-tudom hogy ez nem tűnik úgy, de én nyertem, hiszen felhozta az előző témát. Elvigyorodtam és beültem az anyós ülésre. Meg fogtam a kapaszkodót, ami kb minden kocsiban az ablak fölött van és igyekeztem nem pánikrohamot kapni az úton.

//sziasztok! Igen tudom, sokáig tartott, bocsi! Sokat kell tanulnom, meg az ihletem is kezd ki fogyni azokra a részekre, ahol te és a többiek tinik vagytok, inkább arra amikor felnőttek vagytok már, de nem szpoilerezek, na bye bye!!//