210307

mi lenne.. ha nem lennék ?
ha nem léteznék többé ?
vajon.... szomorúak lennének ezért ?

úgy érzem ezen idő már nem segít
próbálom a fejemből a rossz gondolatokat kiűzni
de egyszerűen lehetetlennek tűnik

csak egy próbát ...
csak egy vágás
megkönnyebbülnék ha megcsinálnám ?

nem bírom el ezt a súlyt
csak lejjebb húz
meg lejjebb és nincs kiút.

én tényleg próbálkoztam
egész eddig harcoltam
de már belefáradtam

annyira próbáltam boldog lenni
lassan én is kezdtem elhinni
hogy az vagyok, miközben nem is.

belátom
az egész csak egy álom
egy álom , hogy boldog vagyok

ez az álmom. igen
szeretnék őszintén mosolyogni végre
és nem csak áltatni a többieket

bármikor
amikor feltűnik egy igaz mosoly
megijedek. elbújok.

félek.
ez után csak rossz jöhet
belegondolni se merek.

boldognak lenni?
én ? mivel érdemelném ki?
boldogságnak álcázik.

aztán pár pillanat
meglátod mi is az:
szomorúság van a maszk alatt.

csak egy másodpercnyi
ízelítőt kínálnak, amit
ha megkostólnak, mohó lesz mindenki.

boldogság.
hát nem csodás?
minden olyan szép , semmi se sivár

de aztán lehull a lepel
megint átvertek
egyedül maradtál a sötétben.

már megint túlélni próbálsz...
boldogság? ugyan már!
megint megbíztál benne, túl korán

annyiszor elkövetted!
hogy dölhettél be
mégegyszer?

meg is érdemled, tudod...
naiv vagy, borzasztó!
magadat hibáztathatod.

szomorúság
ez ami jár
ez a te számodra felajánlott világ

még csak ne is álmodozz
felejtsd el a boldogságot!
boldogságnak nincs helye és soha nem is volt.

ezért szenvedtél ennyit
azt hitted boldog lehetsz te is..
nem. ne sóvárogj, nem fog ez változni

felejtsd el.
hagyd a reményeidet!
törődj bele.

210307

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top