- Egy évvel később -

VANESSA

   Már csak alig három hét van vissza az érettségi bizonyítvány osztásig. El se hiszem, hogy túl vagyunk az év végi vizsgákon. És már csak ez, illetve a szalagavatós bál van vissza, és végleg elhagyjuk ezt az iskolát. Jézusom! Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy csak pár hét van vissza. Hihetetlen, olyan gyorsan telt el ez az öt év. Főleg az utóbbi két tanév, mióta bekerültem a suli „rosszfiúi" közé. Édes istenem, annyira boldog vagyok, hogy ezt a négy srácot tudhatom a barátaimnak, és persze Gabyt még mindig a legjobb barátnőmnek.
   Az elmúlt egy évben még szorosabb lett eme hatos fogatunk kapcsolata. Sülve-főve együtt vagyunk, el sem lehet szakítani minket egymástól. Ahogy Ashtont és engem sem. Annyira odaadó, szenvedéllyel teli és cuki a kapcsolatunk. Mindenben támogatjuk egymást, és mindenki azt mondja, hogy messziről üvölt rólunk, hogy mennyire oda vagyunk egymásért. Ugyanez igaz Gabyra és Michaelre is. Első ránézésre senki sem hinné, hogy Mikey milyen kis édes tud lenni, ha szerelmes. Folyamat cukiskodnak, öröm rájuk nézni.
   Viszont, Calum és Evelyn kapcsolat már azért másmilyen. Együtt vannak, de Eve valahogy nem tudott teljesen beilleszkedni a bandába. Luke néha pofákat vág rá, és sokszor veszekedtek már. De szerencsére Cal és Luke barátsága emiatt nem romlott meg. Azt mondta Calum, „nem ér annyit egy csaj, hogy miatta összevesszek az egyik legjobb haverommal". Plusz erre még Mikey is rátesz, ahogy Gaby is. Evelyn párszor Allisonnal csatlakozott a bandához, ami persze újabb veszekedéseket váltott ki Gaby és Ali között. Még mindig nem bírják egymást, és szerintem már nem is fogják, így ha találkoznak nem tudják megállni, hogy ne mondogassanak oda egymásnak.
   Lukeynak pedig csak hébe-hóba voltak barátnőféléi. De egyikkel sem maradt meg huzamosabb ideig. Az okát viszont nem tudni. Ashtonnak csak annyit mondogat, hogy jelen pillanatban nincs szüksége barátnőre. Ha ő mondja...
   Rengeteg minden történt az elmúlt időben. A 5sos ténylegesen ismert lett már, főként a youtube-on és persze itt, Sydneyben. Sokszor, ha együtt sétálunk, jó páran idejönnek a srácokhoz, és közös fotót, illetve aláírást kérnek tőlük. Nagyon durva. Hát, már mondhatjuk azt rájuk, hogy amolyan kis hírességeknek számítanak errefelé. És ez nagyszerű, hisz ténylegesen tehetséges zenészek.
   Visszatérve a sulihoz. Már öt hónapja tervezgetjük, hova is megyünk tovább tanulni. Úgy döntöttünk, hogy Ash, Gaby és én ugyanarra a művészeti egyetemre mennénk, vagyis Brisbane-be. Igaz, jócskán messze van innen, de megéri. Főleg, hogy mindhárman kaptunk oda ösztöndíjat. Ashyért már most odavannak, hisz két leendő tanára tudja ki ő.
   Na de, hogy olcsóbb legyen a mókázás, közösen bérelnénk egy két szobás lakást. Anyuék is belementek ebbe, így már múlt hónapban le is foglaltuk a tökéletes lakást magunknak. Elég tágas, a bútorok is nagyszerűen néznek ki. Közel van az egyetem és a belváros is, de a tengerpartra is bármikor leruccanhatunk. Tényleg tökéletes. És emellett, amint tudunk, keresünk valami munkát, hogy még könnyebben finanszírozhassuk magunkat. Viszont, azt már előre kikötöttük, hogy csak az ünnepekre, szülinapokra jönnénk haza. Szóval, nagyjából negyedévente, ami azért elég kemény tud lenni. Fura lesz a három dilitől távol lenni, hisz azért már megszoktam, hogy folyton a nyakukon lógtam. De szerencsére megoldható már mindenféle netes kütyüvel a beszélgetés. Arról meg nem is beszélve, hogy elköltözöm a szülői házból, hogy a magam útját járjam. Jujh, részben már nagyon izgatott vagyok a sulival, és az együttéléssel kapcsolatban. De azért vannak dolgok, amik „megijesztenek". Ez pedig főként az otthonunktól való távolság. Nem tudom, hogyan fogunk megbirkózni vele, de remélem, nem lesz olyan brutálisan nehéz.
  
   Most viszont itt ácsorgunk Gabyval egy kisestélyis üzletben. Ugyanis a szalagavatós bálra válogatunk ruhát. Juj, nagyon izgulok, a bál és a bizonyítványosztás miatt is. Ráadásul pont egy napon lesz a kettő. Egy órától lesz a bizi osztás, délután Irwin és O'Connell família együtt „ebédel". És este nyolc után pedig szalagavatós bál, ahol megválasztják a bálkirályt és királynőt. Illetve fellép a gimi híres bandája is. Jézusom, már alig várom.
   Talán akkor fogom felfogni, hogy leérettségiztem, ha ezeken túl vagyunk. Viszont az évkönyvre is kíváncsi vagyok, nemcsak a képek miatt, hanem, hogy a tanárok miket írtak bele. Mindegyik megígérte, hogy az összes végzős diákhoz lesz pár szavuk, amiket a könyveikbe beleírnak.
   - Mikey, nem tudja eldönteni, hogy mibe kéne fellépniük a bálon. – magyarázta barátnőm, és tovább nézelődött a ruhák között.
   - Hát, nem hinném, hogy bárki is megszólná őket, ha nem szmokingban és csokornyakkendőben nyomatják a 'Mrs All American'-t. – felnevettem. – Plusz eleve nem ilyen díszmajmos a stílusok, szóval...
   - Én is ezt mondtam neki. Aztán meg elkezdett parázni, hogy „baszki, mégiscsak a bálon leszünk!".
   - Igazából, csak Ashtonnak problémásabb, hisz ő a végzős. De meg lehet oldani egy váltó ruhával. Nem nagy ügy. Úgysem egész este ők játszanak, akkor meg hol a probléma?
   - Hát ez az. – megforgatta a szemeit, majd kacagni kezdett. – Néha olyan kis értetlen tud lenni.
   - De pont ezért szereted. – csak felhúzta az orrát, és arrébb lépett egy másik ruhákkal teli fogashoz. – Uramisten, Nessa... Ezt nézd! – hangján hallatszott, hogy teljesen lesokkolódott a ruha láttán. – Jézusom, baszki, nézd már! – maga elé tartotta a kékeslila, pántos, földig érő selyemszoknyát. Csípőjét körbe ölelte egy kis redő, ami elöl, egészen lenyúlt a szoknya aljáig.
   - Jézusom, ez bámulatos. – vigyorogtam rá, és közelebb léptem. – Azta, ebben biztosan gyönyörűen festenél.
   - Ugye? Baszki, nagyon tetszik.
   - Hát akkor próbáld meg. – megfogtam az anyagot. – Tökre megy a szemedhez is.
   - Oké, megyek próbálni.
   - Veled menjek, vagy...
   - Majd szólok, ha kész vagyok. – vigyorgott, és már el is tűnt a próbafülkék irányába. Így neki álltam nézni magamnak is egy ruhát. Már vagy másfél órája itt vagyunk, de ami tetszett, annak vagy borsos ára volt, vagy nem volt a méretemben.
   Pár perc múlva, Gaby kidugta a fejét a fülkéből, hogy szóljon nekem. Odasiettem hozzá.
   - Na, mutasd magad. – mosolyogtam. Színpadiasan kivágta a fülke ajtót, és kilépett rajta. Még a szavam is elállt, annyira csodásan nézett ki. – Jézus ereje, Gabrielle Johnson, kicseszett dögös vagy ebben. – elkezdett forgolódni és pózolni, mintha csak a kifutón lenne.
   - Köszönöm. – kacsintott. – Szerinted, mit szólna Mikey?
   - El fog ájulni. – felnevettem. – Nem fog hinni a szemének basszus. Jézusom. Én sem sűrűn láttalak ilyen csajszis göncökben. Csak kissé szajhásban. – elkapott a röhögés, barátnőm csak grimaszolt és vállon csapott.
   - Na már, viselkedjél. – rám öltötte a nyelvét.
   - Jól van na. Tényleg mindig kissé szajhás ruhákat hordasz. – még mindig rötyögtem.
   - Mondjad csak. Úgysem állok szóba veled. – durcásan elfordult, és visszalépett a fülkébe.
   - Ne csináld már. – vigyorogtam. – De tény és való, Clifford uraság el fog ájulni tőled, ha meglát ebben. Hallottam a kuncogását.
   - Találtál már valami ruhát.
   - Náh... Még nem igazán. – elhúztam a szám.
   - Mivel az enyém meg van, így csakis a tiédre kell összpontosítanunk. – kilépett a fülkéből. – Készen állsz, hogy megtaláljuk álmaid ruháját? – elnevettem magam a harciasságán.
   - Persze.
   - Nagyszerű. Most pedig irány a keresés. – sietősen elindult az üzlet túlsó felébe. – Egy olyan darabot választok neked, amivel egy az egyben megőrjíted Ashtont. És egész este húzni fogod az idegeit, mert azon lesz, hogy minél előbb levehesse rólad. – nevetett.
   - Jézusom, te perverz állat. – csak egy száz wattos vigyort villantott rám.

ASHTON

   Mivel ma szabad délutánom van, ugyanis a lányok elmentek ruhát vásárolni, Cal és Eve együtt vannak. Míg Mike és Luke a szomszéd szobában gyilkolják le egymást egy katonás játékkal. Így ráérek szétnézni a neten. Van egy közös twitterünk a bandának, ahol rengeteg rajongó bombáz minket, mindenfélével. Tök aranyosak, hogy ennyire támogatnak minket, és nem győzik kifejteni, mennyire szeretik a bandát. Ez tök jó érzés, hogy számítunk valakiknek, egy kis banda a hatalmas Sydneyben.
   Aztán, ahogy görgettem lefelé a hírfolyamon, egy tweeten megakadt a tekintetem, ami még egy videó linkjét is tartalmazta. Többször is elolvastam, illetve megbizonyosodtam a személy kilétéről, hogy tényleg az-e akire gondolok. A szívem egyből hevesebben kezdett verni, alig tudtam elhinni amit látok.
   - Luke, Mikey! – kiáltottam át a többieknek.
   - Mi van, Ash? – egyszerre jelentek meg az ajtóban.
   - Ezt nézzétek meg. – ráböktem a laptopra. Szó nélkül léptek beljebb, majd leültek mellém.
   - Jé, valaki megosztotta a 'Gotta get out' videóját? – vigyorgott Michael.
   - Igen, baszki, de nézd ki! – magyaráztam, ő pedig közelebb hajolt.
   - Bassza meg! – leesett az álla az újonnan pink hajú Cliffordnak. – Tényleg ő az? Louis a 1Dből? Most csak viccelsz, ugye?
   - Várj, mit ír? – Luke is közelebb ült. – „Már egy ideje rajongója vagyok ennek a bandának."
   - Jézusom, ez azért odabasz rendesen. – vihogott Mike.
   - Hát eléggé. – vigyorogtam.
   - Mit csináljunk? – nézett ránk Luke.
   - Szerintem, retweetelhetnénk. – megvontam a vállam.
   - Hja, így legalább tudja, hogy láttuk. – bólintottam, és előre dőltem, hogy írni kezdjek a retweetbe.

   Pár óra múlva megérkezett Calum is. Mikey sietősen elújságolta neki a hírt, habár már a randija közben is zaklatta Calt.
   Luke időközben szorosabban ült mellém, hogy tovább nézelődjön a banda twitterén. Miközben Mikeyval a kiwit faggattuk a randijáról. Ő pedig vigyorogva mesélt róla. Lehet látni rajta, mennyire odavan Evelynért.
   - Srácok... - Luke élesen szívta be a levegőt. Hangján pedig érezhető volt a sokk. Mindhárman ránéztünk.
   - Mi az, Lukey? – hátára csúsztattam a kezem, ő pedig meredten bámulta a laptopot.
   - Mondd már, baszod! – türelmetlenül tapsolt egyet Mike, majd Calummal együtt mögénk léptek.
   - Louis írt egy üzenetet. Nem tweetet, hanem üzenetet. – ránk emelte kék szemeit.
   - Várj, most komolyan? – ledöbbenve nézett Hood. A szöszke csak bólintott, én pedig a képernyőre néztem.
   - Lássuk csak, mit ír? – közelebb húztam a laptopot, így a mögöttünk ácsorgók is jobban látták. Hemmo továbbra is sokkban ült, nyilván ő már elolvasta. Gyorsan átfuttattam az üzeneten a tekintetem, majd az állam lassan kezdett leesni. – Mi a fene? – böktem a kijelzőre. – Ez most komoly? Louis meghív minket turnézni? Azt írja, szeretnének felkérni minket, hogy mi legyünk az elő zenekaruk a következő turnéjukon. Vagyis a 'Take Me Home turnén', február és november között.
   - Mi a fasz? – vékonyabb lett Michael hangja, ahogy felkiáltott. A mellettem ülő szöszi picit meg is ugrott ijedtében. Cal a kanapé támlájára támaszkodott és átdugta fejét a vállaink között, hogy jobban láthassa a képernyőt. Motyogva kezdte olvasni az üzenetet.
   - Baszki, ez most komoly? Egy világkörüli turnéra megyünk? – izgatottan nézett ránk.
   - Várj, nem megy az ilyen könnyedén. – tette hozzá Luke.
   - Miért ne menne? – értetlenül ült a mellettem levő karfára Michael.
   - Előbb írjunk neki vissza valamit, és utána meglátjuk, hogy mit reagál. Ha ő ajánlotta fel, hogy menjünk velük turnézni, akkor nyilván nem hülyeségből mondta. – magyaráztam. – Pláne, hogy az üzenetben is említette, hogy megdumálta a bandával, meg a menedzserükkel. Szóval...
   - Oké, srácok, előbb beszéljük át. – ajánlotta Luke. Calum a szöszi jobbján levő karfára ült.
   - Szóval, nyilván ez egy kibaszott nagy lehetőség nekünk. Igaz? – kezdte Michael, mire mi bólintottunk.
   - Főleg, hogy a One Direction figyelt fel ránk, fel tudjátok ezt fogni? Mert én nem. – vihogott Cal.
   - Így van, hülyék lennénk, ha ezt kihagyjuk. – folytatta Mike. – Marha nagy lépést jelentene ez számunkra, ha tényleg be akarunk futni, és ha tényleg ezzel akarunk foglalkozni.
   - Egyetértek. Mind a négyen erre vágyunk már mióta, szóval... - doboltam a térdeimen.
   - De van egy bökkenő... - élesen szívta be a levegőt Luke. Mindhárman homlokráncolva néztünk rá. – Ash, te egyetemre készülsz. Ráadásul, alig egy hónap múlva már el is költöztök. Nekünk meg, jövőre le kell érettségiznünk. Majd' egy éves ez a turné. Oké, vannak közte kisebb-nagyobb megszakítások. Túl sok a kockáz...
   - És inkább nem vállalnád be, Luke? Ha nem megyünk bele, lemaradhatunk a hírnévről. – vágtam a szavába.
   - A suli meg várhat, nem igaz? – tette hozzá Cliffo.
  - Akár a turnék közti pihenőkben is befejezhetitek a sulit. Van rá megoldás, fiúk. De arra nincs, ha nem ugorjuk ezt meg. Ha nem mondunk igent, mindent elveszíthetünk. Hm? – győzködtem őket.
   - Én benne vagyok! – összecsapta kezeit Michael.
   - Én is. – bólintott Cal.
   - Luke? – a mellettem ülő, térdein könyöklő szőkeségre néztem. Mike és Calum is őt vizslatta.
   - Nem tudom. – megvonta a vállát.
   - Mi az, hogy nem tudod, Lucas? – csattant fel a színes hajú. – Nem erről álmodoztál már gyerekkorod óta? – aprót bólintott az említett. – Hát akkor, mi a gond?
   - Srácok, a sulival sem szórakozhatunk. Le kell érettségiznünk, Ash pedig elkezdi az egyetemet. – Clifford forgatta a szemeit, ahogy magyarázott Luke. – És mi van, ha a szüleink nem egyeznek bele? Három külön kontinensre megyünk, kábé 8 hosszú hónapra. Ráadásul, alig töltöttem be a 17-et.
   - Ugyan már, Hemmo, ne hisztizz emiatt. Igazi zenész akartál lenni, hát most itt a lehetőség. – magyarázta Hood is.
   Pár percig csendben fixíroztuk egymást, mindannyian elmélyedtünk a gondolatainkban. Majd Luke megdörzsölte a térdeit, és ránk nézett.
   - Jól van, benne vagyok.
   - Ez a beszéd, tesó. – vigyorogva, nyakánál fogva húztam magamhoz, és az öklömmel finoman dörgölni kezdtem a fejét. Ő pedig nevetve próbált kiszabadulni a szorításomból. Aztán a többiek is csatlakoztak, Calum átkarolt minket, őt pedig Mikey.
   - De mielőtt bármit is csinálnánk, beszéljük meg a szüleinkkel. Hm? – végignézett rajtunk a szöszke, miután elengedtük őt.
   - Persze, nem is fejetlenül kell neki vágni ennek. – bólogattam.
   Megbeszéltük a srácokkal, hogy a szülőket idecsődítjük Hemmingsékhez. Mégiscsak könnyebb együtt megbeszélni a dolgokat, mintha külön tennénk ezt meg. Így legalább látjuk, miként reagálnak a szülők erre.
   Nagyjából fél órába se telt, mire mindenki megérkezett. Értetlenül csődültek be a nappaliba, ahol mi négyen vártuk őket.
   - Mi a helyzet, Édesem? – aggódva lépett Luke mellé Liz.
   - Van valami, amit el kell mondanunk. – kezdett neki a szöszke.

VANESSA

   Vásárlás után Gabyval még elugrottunk kávézni és sütizni. Nekem is megtaláltuk a tökéletes ruhát. Elképesztően gyönyörű darab, még csak egyszer volt rajtam, de máris imádom. Gaby elmondása szerint „kibaszott, lélegzetelállítóan gyönyörű" vagyok benne. Oké, ahogy érzed, drágám. Illetve, még azt is hozzátette, hogy Ashton el fog ájulni, ha meglát benne. Sőt, az egész banda. Hát nem hiszem én azt.
   Miután hazaértem, első dolgom volt, hogy megmutassam anyának a ruhát. Igaz nem vettem fel, hanem csak magamhoz tartottam, de neki már így is elállt a szava tőlem. Úgy látszik, tényleg sikerült megtalálni a legjobb ruhát. Már alig várom, hogy felvehessem a végzős bálra.
   Vacsora után, nagyjából fél nyolc felé, felcaplattam a szobámba. Azóta vagy egy fél órája itt ücsörgök az ágyamon, laptoppal az ölemben. Miközben tumblr-ön böngésztem, kopogtatást hallottam a bejárati ajtónkon. Majd hamarosan Ashton jelent meg a szobám küszöbén.
   - Hey, Babe! – vigyorgott rám, ahogy beljebb lépett.
   - Ashy! – felpattantam az ágyról és a nyakába vetettem magam. Szorosan ölelte át a derekam, én pedig a nyaka köré fontam a karjaim. Hosszas csókot váltottunk.
   - Ennyire nem hiányozhattam. – vigyorogva nézett a szemeimbe.
   - Pedig nagyon is. – nyakába fúrtam az orrom, mélyen magamba szívtam a jellegzetes Ashton illatot.
   - Hogy sikerült a vásárlás? – finoman simogatta a hátam.
   - Vagy másfél órás kajtatás után, de végre sikerült megtalálni a megfelelő ruhát. – a mögöttem levő szekrény felé böktem, az ajtajára akasztott bezsákolt ruhára.
   - Esetleg megleshetem? – kíváncsiskodó volt a hangja.
   - Nem-nem. – megráztam a fejem, ahogy picit eltoltam magam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Aranyosan lebiggyesztette a száját. – Hiába vágsz ilyen pofit, addig nem láthatsz benne. – vigyorogva cirógattam az arcát.
   - Oh, ez nem csak a menyasszonyi ruhára vonatkozik? – halvány mosollyal az arcán vonta fel az egyik szemöldökét.
   - Háát... most nemcsak arra, hanem a báli ruhára is. – felhúztam az orrom.
   - Istenem, de aranyos vagy. – vigyorogva hajolt le, és pár apró csókot nyomott a számra.
   - Mm... elég későre jár már, meglepsz, hogy mégis itt vagy. – mélyen zöld szemeibe fúrtam a tekintetem.
   - Öh, igen. Valamit el kell mondanom, Ness. – komolyabb lett az arca. Megfogta a kezem és az ágyhoz húzott. Felvont szemöldökkel néztem rá, mikor az ágyra ültem.
   - Miről van szó, Ash?
   - Ma történt valami elképesztően jó dolog velünk. De egyben rossz is. – suttogva tette hozzá.
   - Éspedig? – aggódva szorítottam meg ölében összekulcsolt ujjainkat.
   - Még délután vettem észre, hogy Louis megosztotta twitteren a 'Gotta get out' videóját. És azt írta hozzá, hogy „Már egy ideje rajongója vagyok ennek a bandának.".
   - Várj, Louis a One Directionből? – csak bólintott. – Uramisten! Hisz ez nagyszerű, Baby. – fülig érő vigyorra húztam a szám. Aztán közelebb hajoltam, hogy megpuszilgassam az arcát. – Jézusom, ez nagyon durva.
   - Igen, tényleg az. – halvány mosoly jelent meg az arcán.
   - De miért nem örülsz ennek? – mély levegőt vett, és csak hosszasan kifújta. – Ashy Maci, mi a baj? – átkaroltam a nyakát és tarkóján finoman játszadoztam göndör tincseivel.
   - Pár órával később Louis írt egy üzenetet is twitteren. – kíváncsian néztem rá, de továbbra is kerülte a tekintetem. Álla alá nyúltam, hogy megemeljem a fejét, így kénytelen volt a szemembe nézni.
   - Mit írt Louis?
   - Röviden, átbeszélték a 1D-s srácokkal meg az egész menedzsmenttel, hogy... - ajkába harapott. – Hogy meghívnának minket egy kábé 8 hónapos turnéra. – még az állam is leesett a meglepetéstől.
   - Istenem, most ugye nem viccelsz? Komolyan? – ismét bólintott. – Jézusom, 1D-vel fogtok turnézni, uramisten, Ashy ez hihetetlen! – vigyorogva öleltem át és össze-vissza puszilgattam az arcát. – Annyira büszke vagyok rátok, srácok! Baszki, a pasim híres zenész lesz! – átjárt a boldogság és a büszkeség. Legszívesebben ugrándoznék örömömben. De inkább csak ajkaihoz hajoltam és hosszasan megcsókoltam. Majd a csókot ő mélyítette el. – Jézusom, alig hiszem el, hogy tényleg a One Directionnel fogtok turnézni. – vigyorogtam, mint egy retardált félhülye. Ashton aranyosan mosolygott rám. – Nem is örülsz ennek?
   - Persze, örülök neki, mert tényleg elképesztő. De annak még inkább, hogy ilyen boldog vagy. – lassan szélesebbé vált a mosolya.
   - Oh... - arcom felvett egy vörösebb árnyalatot. – Na, de mesélj! Mikor, hova, meddig és hogyan? – egyszerre hadartam el. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de az izgatottság miatt csak így tudtam kinyögni. Ash csak felnevetett a rázúduló kérdésektől.
   - Először átbeszéltük négyesben, hogy mi legyen. Majd a szüleinkkel is. Mindenki nagyon lelkes volt, és támogattak minket abban, hogy igent mondjunk. Szóval, mi leszünk az elő zenekaruk a 'Take Me Home' turnéjukon. Februártól október végéig fog tartani. De lesznek közben kisebb szünetek, nekünk is, és nekik is. Először Londonban kezdünk, majd a többi Brit országban folytatjuk, egészen április közepéig. Itt lesz egy kis szünet nekünk, mert az Európai turnén más lesz velük. Aztán június közepétől augusztus közepéig USA-ban megint csatlakozunk hozzájuk. Végül egy hónapos itthoni turnéval zárjuk az egészet. – végig mosolyogva magyarázta.
   - Uramisten, ez elképesztő. Jézusom. Fel se fogtam, hogy mire készültök, alig két és fél hónap múlva. Egek, ez azért nagyon durva. – vigyorogva cirógattam a karját. – Annyira boldog vagyok, hogy sikerült ezt elérnetek. Jaj, Ashy, olyan büszke vagyok. – hozzábújtam és egy hosszabb csókot nyomtam ajkaira.
   - Annyira édes vagy. – szemei szerelmesen csillogtak, miközben lágyan simogatta a nyakam. Halkan elmotyogtam egy "köszönöm"-öt.
   - Szóval, a szüleitek is engedik a turnézást?
   - Meglepő módon, nagyon hamar belementek. Főleg Hemmingsék.
   - Hát erre nem számítottam. Hisz Luke a legfiatalabb közületek, és...
   - Mi is így gondoltuk, Luke még félt is ettől.
   - Habár, nagyszerű szülei vannak, szóval gond egy szál se. – vigyorogtam. – Tehát, akkor lefixáltátok? 1D-vel is?
   - Igen, szerencsére az időeltolódással is simán tudtunk beszélni. Sőt, skype-on dumáltuk meg, mi hogyan fog történni.
   - Komolyan? Jézusom, élőben beszéltetek a srácokkal?
   - Ühüm, mind az öten ott ücsörögtek, és jézusom. Alig tudom elhinni. – mosolygott.
   - Juj, ez annyira hihetetlen. – vigyorogva pusziltam meg az arcát. Mikor elhúzódtam tőle az előbbi mosolyának már nyoma sem volt. Szemeiben rengeteg érzelem kavarodott, ahogy elveszett a tekintetemben. – Mi a baj, Ashy? Jól érzem, hogy nem vagy túlságosan elragadtatva a turnézástól? – egy darabig nem is válaszolt. – Babe, mondd el. – közelebb ültem hozzá, így az oldalunk egymáséhoz simult. Közben dereka köré fontam a karjaim.
   - Nem is tudom, Ness. – megpuszilta a fejem.
   - Mit nem tudsz? Ashton ez egy hatalmas nagy lehetőség számotokra. Ne legyél buta, hogy visszalépsz.
   - Ness... nem arról van szó, hogy nem szeretnék menni a turnéra. Csak...
   - Mit csak, Ashton? – értetlenül vontam fel a szemöldököm. Mély levegőt vett, de mégsem szólalt meg. – Ashy, miről van szó? Miért nem akarsz menni? Ha a szüleitek is beleegyeztek, akkor mi itt a probléma?
   - Tudod, boldogít a tudat, hogy ennyire örülsz ennek, és... Nem értem, hogy tudod ilyen könnyen kezelni ezt. – lehajtotta a fejét.
   - Ash... - vállára támasztottam az állam. – Hát erről van szó? – aprót bólintott.
   - Lassan két éve vagyunk együtt, és...
   - És attól félsz, hogy nem fog menni a távkapcsolat? – megint csak bólintott. – Jaj, Baby, ne aggódj emiatt. Hallod? – ölébe raktam a lábaim, hogy közelebb férkőzzek hozzá. Automatikusan vádlimra csúsztatta kezeit, én pedig a tarkóját cirógattam. – Ashy, drágám, nem lesz baj. Akkor lesz baj, ha visszatáncolsz a turnéról. Nehogy feladd az álmaid emiatt, oké? – a nyakába pusziltam. – Ash tudod jól, hogy mennyire szeretlek, épp ezért kérlek arra, hogy ne lépj vissza. Menjetek turnézni, hisz ez egy marha nagy lehetőség nektek. Ráadásul pont a 1D kért fel titeket elő zenekarnak. Tudod mit jelent ez? Azt, hogy ilyen nagy emberek szemében már vagytok valakik. Ez nem minden kis bandának adatik meg. – hadartam egy szuszra. – Baby, nézz rám. – míg beszéltem, végig a galaxis mintás pizsamanadrágom tanulmányozta. Lassan emelte rám a tekintetét. – Ashy, hidd el, nem lesz gond kettőnkkel.
   - Nessa, nyolc hosszú hónap. Érted? Nyolc kurva hónap. – szemei fájdalommal és elfojtott dühvel voltak teli.
   - Ashton, nyugodj meg, kérlek! – egyik kezemmel megragadtam a karját, a másikkal az arcát. – Figyelj rám. – magam felé fordítottam a fejét. – Ha attól félsz, hogy a szerelmünk nem fogja kibírni ezt a távolságot, akkor most szólok előre, tévedsz. Tudom és érzem, hogy mennyire szeretsz. És tudom, te is tudod, mennyire szeretlek téged, Ashton. – összekulcsoltam az ujjainkat. – Teljes szívemből szeretlek, ezért a szerelmünk erős annyira, hogy kibírjuk ezt.
   - Vanes... - egy szenvedélyes csókkal fojtottam belé a szót. A csók nem volt követelőző vagy mohó. Ajkaink finoman és szinkronban mozogtak egymásén. Próbáltam minden érzésemet és iránta érzett szerelmet belevinni a csókba. Hogy megmutassam neki, még mindig mennyire szeretem őt.
   Pár perces csókcsata után, ujjait végigfuttatta a lábszáramtól egészen a combomig. Belemosolyogtam a csókba, ahogy egy csiklandósabb felülethez ért a tenyere.
   - Ne csináld, mert csikiz. – ajkaim közül kiszökött egy vékonyabb nevetés, ami mosolyt csalt Ash arcára is. Majd egy határozott mozdulattal elterített az ágyon. Lassan fölém mászva mélyen a szemeimbe nézett, mely most gyönyörű zöldesbarnán csillogott.
   - Istenem, de szeretlek, Ness. - halvány mosoly jelent meg az arcán.
   - Én is nagyon szeretlek, Ashy. - vigyorogva csókoltam meg.

-------------------------------

Hi everyone!

Khm, a többit a fantáziátokra bízom. 😏😏

Ikken-ikken, végre rászánta magát, ez a moron *magára mutat*, h neki álljon megírni az új részt. Hja, a két hét alatt nem írtam egy betűt sem (egyik ficbe sem) ugyanis, találtam két kibebaszott jóóó Lashton fic-et. 😍 Amiknek persze annyira nem tudtam ellenállni, h ne olvassam csak azokat egész nap. Sooo totál lefoglalta az agyam 93%át az olvasás, úgyhogy yeap, nem csoda ha elhavaztam a sajátjaimmal. 😀 Sorry, akkor is Lashton mindenek előtt. Hihi... 💕😏

Viszont, egy lépéssel –leginkább fejezettel– ismét közelebb kerültünk Safety Pin végéhez. *deep sigh* So, már csak KÉT FEJEZET ÉS EGY EPILÓGUS van vissza. *clap-clap* 👏

Öhm, még mindig nem tudom, mit írhatnék majd az epilógusba (vagy utána) köszönetnyilvánításképp, but ahogy elnézem a hatalmas nagy sietségem *sarcasm*, még nagyon ráérek aggódni emiatt. 😀

So thank you guys so much for reading/ voting/ commenting. 💖💖

Love y'all! ✘✘

- N