VANESSA

  Péntek van. Eljött, a rock előadás napja. Azt' mégsem ettől félek. Hanem a halálos ítéletemtől. El se hiszem, hogy belementem abba, hogy Ashtont bemutassam a szüleimnek. Gyomrom már előző este óta görcsben van. Most, hogy lassan kettő óra lesz, és még mindig nem jött helyre. Egyfolytában csak aggódom, és szinte már remegek az idegességtől. Éjszaka is alig aludtam pár órányit. Másra sem tudok gondolni, csak arra miként fogadják majd a hírt.
  Mindenféle rémképek villantak át az agyamon. A múltkor esti beszélgetés ismétlődött a fejemben. Mintha repeat-re állítottam volna a lejátszást. Meg apu véleménye, az előítéletessége és a rosszalló nézése. Mi lesz, ha nem fogadják el őt? Mi lesz, ha egyszerűen...
  - Szia, Gyönyörűm! – hátulról körém fonódtak szerelmem karjai. Belepuszilt a nyakamba, amitől pár pillanat erejéig megfeledkeztem az aggódásról.
  - Ah, Ashton! De jó, hogy itt vagy. – mosolyogva döntöttem neki a hátam.
  - Még mindig rettegsz? – halkan kuncogott. Totál viccesnek találja, hogy ennyire félek ettől.
  - Naná. Másra sem tudok gondolni.
  - Pedig, ha ráparázol, annál rosszabb lesz. – puszit nyomott a fejemre.
  - Tudoom... - vinnyogva fordultam meg. Mosolygós zöld szemeit az enyémbe fúrta.
  - Hidd el, nem lesz semmi baj. – nyugtatásképp megsimogatta a hátam.
  - Addig nem tudom elhinni, míg ténylegesen be nem teljesül ez. – lehangoltan nézett. Valószínű nem erre számított.
  - Alig másfél óra múlva kezdődik az előadás. Arra az időre el tudod felejteni ezt? – kíváncsian fürkészte az arcom.
  - Megpróbálom.
  - Jól van. – sóhajtotta, majd puha ajkait az enyémre tapasztotta.
  - Mmm... ha ilyeneket csinálsz, egyből elfelejtek mindent. – mosolyogtam rá a csók után.
  - Komolyan? – huncut fény csillant a szemében.
  - Komolyan. – suttogtam ajkaira, majd hagytam, hogy megcsókoljon. Oldalán felfelé futtattam a kezeim. Mikor a fedetlen bőréhez értek az ujjaim, picit megharapta az ajkam. Én pedig csak mosolyra húztam a szám. Füléhez hajoltam. – Teljesen megőrjítesz ezzel a felsővel. – súgtam a fülébe. Ajkaim picit súrolták a fülét. Ekkor kicsit szorosabban húzott magához.
  - Te pedig a flörtjeiddel. – mosolygott. Szemeiben különös láng lobbant. Ujjait végighúzta az állam vonalán, majd a nyakamon át a kulcscsontomig. Mélyet sóhajtottam.
  - Khm... - picit elhúzódtam. Eléggé zavarba ejtő, amit művel. Lassan végigmértem. Kegyetlenül dögös ebben a fehér izompólóban. Oldalt eléggé nagy a kivágás, ami szép bepillantást ad felsőteste egy részéből. Kellően kiemeli az izmait, a nyakát és a kulcscsontját. Jézusom, ultradögös srác. Ezzel a fekete skinny jeansszel egyenesen letaglóz. Most látok rajta ilyet először. Hihetetlenül szexi benne. Remekül feszül izmos combjain, na meg a formás hátsóján. Te jóó ég!
  - Tetszik, amit látsz? – suttogta a fülembe.
  - Nagyon is. – ajkamba harapva simítottam végig a mellkasától a hasáig.
  - Ennek örülök. – alig mondta ki, máris birtokba vette ajkaimat. Hevesen csókolt tovább.
Még azelőtt szakítottam meg a csókot, még mielőtt jobban elmélyült volna.
  - Honnan jött ez a...? - a fején levő világosszürke kendőre böktem.
  - Hja, ez? Tudod, imádom a nyolcvanas évek rock bandáit. És rájuk jellemző volt a bandana viselése. Így néhanapján én is felteszek egyet.
  - Fura, eddig nem láttalak ilyenben nyomulni.
  - Ezentúl majd többször fogsz ebben látni. – szexin megnyalta ajkát. Mély levegőt vettem. Jézusom, tényleg ki akar készíteni.
  - Nagyon dögös vagy benne. – féloldalas mosolyra húzta ajkait.
  - Köszi, Édes. – beharapta ajkát, ahogy számra tévedt a tekintete. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát és közelebb húztam. Épphogy összeértek ajkaink, nyelve máris bejutásért könyörgött.
  - Huh... - a csók után elhajoltam tőle. – Luke-ék várják már az előadást? – kezdtem, hogy eltereljem a gondolataimat az előbbi eléggé forróra sikerült csókról.
  - Nagyon is. Luke kezd izgulni, és ilyenkor elviselhetetlen. – nevetett. – Tudod, nem viseli valami jól a várakozást. – újabb göndör kacaj hagyta el száját. Annyira aranyos. Főleg ezekkel a kis gödröcskékkel az arcán.
  - Nem is tudtam. Valahogy nem néztem ki belőle. Mindig csak full magabiztosnak látszik. És „ki ha nem én?" stílust nyomatja.
  - Ez az egyik kulisszatitok róla. – vigyorgott.
  - Hm... Esetleg – közelebb hajoltam – rólad is megtudhatok ilyen kulisszatitkokat? – kacéran rebegtettem a szempilláim. Szemeiben vágytól teli láng gyúlt. Nem vagyok normális! Itt hergelem, miközben mégis én olvadok el tőle. Tényleg kikészít ezzel a bandanával és pólóval. Túlságosan sokat mutat a dudorodó izmaiból. Oh, anyám. Na, és a nyaka... Az valami elképesztő.
  - Mit szeretnél tudni? – suttogta a fülembe. Ajkai finoman súrolták a nyakam. Beleborzongtam az érintésébe. Majd nyakamat kezdte apró csókokkal behinteni.
  - Bármit... Mindent. – motyogtam. Válasz helyett hevesen kezdett csókolni. Nyelve egyből bejutást kért a számba. Nem aprózza el a dolgokat. Valószínű érzi rajtam, hogy mennyire lenyűgöz az izmaival.
  Tarkóján beletúrtam a hajába, már amennyire a bandana engedte. Szorosan magához húzott, így a csípőnk is összeért. Kicsit belém fagyott a vér is, mikor megéreztem keményedő férfiasságát. Egyik keze csípőmről a fenekemre vándorolt. És erőteljesen megmarkolta azt. Belenyögtem a csókba. – Khm, Ashton. – jelzésként kezére csúsztattam a kezem.
  - Bocsi. – féloldalas mosolyt villantott, és elengedte a hátsómat. Csak megforgattam a szemeim. Pasik. Állandóan csak azon jár az eszük. Hihetetlen. Bár Ashnél csak pár napja mutatkoztak a „tünetek".
  - Oh, helló! – kajánul vigyorgott Mikey, amint körül vett minket az egész banda.
  - Hali! – mosolygott rájuk Ash, és elengedte a derekam. Calum átkarolta a vállam, és picit elhúzott Ash mellől.
  - Ugye tisztában vagy azzal, hogy mennyire kíván téged Ashton? – suttogta.
  - Mi? Miből gondolod? – honnan tudod?
  - Édesem, rá kell csak nézni. Szinte majd' felfal a szemeivel. A csókokról meg nem is beszélve. Öcsém... vagy húgom, – nevetve legyintett. – nem egyszer láttam, láttuk, milyen nyelveseket ad neked. – vigyorgott, az arcom pedig kezdett felvenni egy pirosabb árnyalatot. – Valamivel, eléggé beindítottad a fantáziáját, ha már ennyire rád akar mászni. – hadarta.
  - Nekem is feltűnt. – és még ő mennyire indította be a fantáziám ezzel a trikójával. Jézusom.
  - Mit műveltél vele tegnap a parton?
  - Én ugyan semmit. Nem én kaptam fel a vállamra, hogy a tengerbe cipeljem. – akaratlanul is elnevettem magam.
  - Komolyan így hurcolt be a vízbe?
  - Aham.
  - Ejha. – nevetett. – Szóval a vizes póló megtette a hatását.
  - Nálam biztosan. Hisz rajta volt világosszürke felső. – egyből szemem előtt kezdett lebegni ez a kép. Istenem, kegyetlenül jó teste van!
  - Háh, miket meg nem tud az ember? – nevetett tovább. – Szóval, mindketten nagyon ráindultatok egymásra. Legalább a parton? – bólintottam. – Mint valami sellők. – felnevetett. – Rátok fér már egy kis huncutkodás. – rám kacsintott. Aztán arrébb állt. Uramisten... Ledöbbenve pásztáztam Calumot.
  - Hey, Ness, hoztam neked valamit. – vigyorgott rám Gaby és meglengette a táskáját.
  - Igen?
  - Ühhüm. Reggel elfelejtettem odaadni.
  - Esélyed se volt, hisz nagyon egymásba feledkeztek Ashtonnal. – tette hozzá Luke.
  - Jól van na. – felhúztam az orrom, amin csak nevetett. – De mit is? – Gabyra néztem.
  - Hallottam, mivel nyaggat Calum. És hát...
  - Azt ne mondd, hogy bőrnadrágot hoztál? – mellkasom előtt keresztbefontam a karjaimat.
  - Pedig de. – félős mosolyra húzta sötétlilás ajkait.
  - Calum, ugye tudod, hogy nem fogom felvenni? – az említettre néztem.
  - Ne már, Ness! – nagy szemekkel nézett rám. Milyen szép barna szemei vannak? – Hidd el, aratni fogsz vele. – vagy direkt csinálod, hogy húzzam Ashton agyát, mi?
  - Miből gondolod, hogy jól állna? – öt értetlen szempár szegeződött rám.
  - Mert ebben a farmerben is istenien nézel ki. – válaszolt helyette Ashton.
  - Oh... - szégyenlősen a padlót kezdtem vizslatni.
  - Légyszi, legalább próbáld meg! – a kreol könyörögve szuggerálta belém.
  - Miért lenne ennyire fontos?
  - Mert ez egy rock-délután. A rockerek meg előszeretettel viselnek bőrt. Főleg, ha csajokról van szó. – tudálékosan magyarázta Michael.
  - Meg nagyon menő és irtó szexi is. – folytatta Hood. Mintha egy cinkos pillantást intézett volna felém. Oh, anyám! Tényleg azt akarja, hogy mielőbb ágyba bújjak Ashtonnal. Csak most nem éppen cuki alvásról lenne szó.
  - Csak egy alkalom, Édesem. – megfogta a kezem Ash.
  - Téged is rávettek?
  - Nem kellett sokáig győzködni. – nevetett a szöszi.
  - Ah, ne már! Összeesküdtetek ellenem, vagy mi? – körbenéztem a társaságon.
  - Hidd el Szépségem, jól fog állni. És, ha nem tetszik az előadásunk, legalább ezzel szerzünk egy kis előnyt. – a végén már elnevette magát Ashton.
  - Meg azzal, hogy én is ott leszek a színpadon. Ezt el ne felejtsd Ashy. – rákacsintott Luke.
  - Lucas, ez kicsit sem volt egoista, igaz? – óceán kék szemeibe fúrtam az enyémeket.
  - Dehogy! Ez még csak meg sem közelíti, azt a szintet, amit szokott nyomatni. – nevetett a kopott kékhajú.
  - Na, akkor felveszed? – érdeklődött barátnőm. – Ebben azért mégsem jelenhetsz meg egy rock előadáson. – mutatott rám. Egy unikornis mintájú póló volt rajtam.
  - Most mi bajod ezzel? Tök cuki.
  - Épp ez az. – csattant fel Gabrielle.
  - Azt akarják, hogy picit vedd vadabbra a figurát. – magyarázta Ash.
  - Értem én. De nem fogok átváltani ringyóra.
  - Nem is arra kértünk. – pislogott Hemmings.
  - Egyetlen egy alkalom, Ness, és utána még azt is elfelejtheted, hogy egyáltalán felvetted ezt a nadrágot. – győzködött Calum. – Hacsak, nem fog annyira megtetszeni ez a viselet, hogy állandóan ebben fogsz majd flangálni. – vigyorgott.
  - Egy valaki biztosan díjazná ezt. Nem igaz? – a punk röhögve nézett Ashre, aki csak mosolyogva bólintott.
  - Eeh, egye fene! – adtam be a derekam.
  - Ez azz! – Cal átkarolta a vállam és a fejemre nyomott egy puszit. – Imádlak, te lány! – nevetett.
  - Jól van, elég már! – nevettem, ahogy megszorongatott. – Még a végén meggondolom magam.
  - Nem fogod. Mert tudod, hogy picit megőrjítheted vele a pasid. – magyarázta a szöszke. Csak megforgattam a szemeim.
  - Majd a fellépés előtt passzolom oda, oké?
  - Ühüm.
  - Hoztam hozzá egy csini felsőt is. – mosolygott barátnőm.
  - Jézusom, ugye nem valami ku...
  - Neem, dehogy! – tiltakozott. – Tényleg nagyon csini. És engedd meg, hogy a sminkedet is kicsit feldobjam.
  - Valami nagyon szexi legyen ám! – röhögött Calum.
  - Neked semmi sem elég?
  - Nem hát! – röhögött tovább.
  - Viszont arra vigyázz, hogy ne legyen túlságosan dögös. Nehogy nekem ott helyben elcsöppenjen Irwin. Mert akkor lőttek a műsornak. – okoskodott Luke.
  - Hemmo, azért tudok uralkodni magamon.
  - Néha nekem nem így tűnik, haver. – vigyorgott rá. Egyet kell értenem. Tegnap a parton is eléggé elragadtatta magát.
  - Dögösnek dögös lesz, de azért Ashton képes lesz a feladatra koncentrálni. – felvázolta a helyzetet Gaby.
  - Ha nem más, akkor nem engedjük a közelébe, és direkt úgy fogok állni, hogy eltakarjam előle Nesst. – vigyorgott Cal.
  - Az jó lesz. – bólogatott Luke.

  Csengetés előtt elköszöntünk a srácoktól. Ashtonnal pedig kézen fogva mentünk a Lady órájára. A szokásos helyünkre ültünk. Éreztem, hogy páran minket bámulnak. Feltérképeztem a terepet. Cassie, Serena és Melanie sutyorogtak, miközben felénk lestek párszor. Jé, ezek szóba állnak egymással? Mi a fene? Cassie tökéletesre besütött haja, most is Marilyn Monroe-san állt. Sunyi mosolyt küldött felém. Ez biztosan készül valamire. Na, de ezzel a két lánnyal? Vajon miben sántikálnak? Rólam Ashtonra tévedt a tekintete. Csücsörítve mérte végig, szép lassan, szinte egyetlen milliméternyi felületet sem hagyott ki barátom testéből. Mérgesen összevontam a szemöldököm. Ez tényleg akar valamit. Beharapta vörösre rúzsozott ajkát, ahogy tekintete Ash fedetlen oldalára tévedt. Kezd felmenni bennem a pumpa. Ökölbe szorítottam a padon nyugvó kezem.
  - Ness, babe, mi a baj? – Ash aggódva fordította maga felé a fejem. A dühtől meg sem tudtam szólalni. – Édesem, mi a baj?
  - Az a ribanc. – felhúztam az orrom, ahogy az említettre néztem. – Rajtad csorgatja a nyálát. Undorító szajha. – Ash ránézett a szőkeségre. Aki egy darabig, mosolyogva állta a tekintetét, majd a mellette ülő lányokra nézett. – Tutira forral valamit. Méghozzá sejtem, hogy mit.
  - Miről beszélsz? – értetlenül nézett rám.
  - Biztosan ki fog kezdeni veled.
  - Ugyan már, Nessa. Nem hinném, hogy...
  - Ashton, láttam, milyen éhes szemekkel méregetett. – kicsit feljebb vittem a hangom.
  - Sssh... Biztos vagyok benne, hogy nem akar kikezdeni velem. – szórakozottan legyintett.
  - Én nem vennék rá mérget. Látom rajta, hogy sántít valamiben. Ahogy az a két kis seggnyaló liba is.
  - Ne fújd fel a dolgot, Babe. – átkarolta a vállam, és magához húzott. Állam alá nyúlt, és finoman megcsókolt. – Ne is foglalkozz velük. Rendben? – zöld szemei megnyugtatóan hatottak rám. Bólintottam. – Nagyszerű. – mosolygott, majd hosszasan megcsókolt.
  Miután megérkezett Lady Violet, picit elhúzódtam Ashtontól. Bár nem szívesen tettem, hisz maradni akartam ölelő karjai közt.
  Az óra fele azzal telt el, hogy a tanárnő megint „felkészített" minket az előadásra. Állandóan ugyanazokat szajkózza, amikkel többnyire nem értek egyet. Még mindig nem. Úgy látszik nem tanultam meg a leckét. Ez tényleg így van. De nem fogom követni az utasításait, csak azért, hogy ne „lázadjak". Nem-nem. Nem fogok én is a befolyása alá kerülni. Mert amit ő csinál és mond, azzal képtelenség egyetérteni. Nem fogok csak azért ugrabugrálni a színpadon, hogy legyen „látványelem". Itt nem a látványról van szó. Itt a hangoknak kellene versenyezniük egymással. Ha a küllem érdekli, akkor menjen egy látványpékségbe. Ott megkapja, amire vágyik. De tőlem nem fogja megkapni.
  Óra közben, párszor észrevettem, hogy az előbbi „gonoszhármas" minket bámul, és rólunk sutyorog. Utálom, ha ezt csinálják az emberek. Érzem, hogy Cassie Ashtonra feni a fogát. De miért pont Ash kell neki? Azért, hogy velem szórakozhasson? Nem hiszem el! Jó pár dögös pasi jár ebbe a suliba, és pont az én Ashtonomat szemelte ki magának? Eldobom az agyam.
  Az utolsó negyed órában a Lady faggatni kezdte a csapatokat, hogy nagyjából kitől milyen előadásokra számíthat. Belőlem nem fogja kiszedni, az egyszer biztos.
  - Miss O'Connell és Mr. Irwin, milyen előadást láthatunk ma? – kíváncsian méregetett minket.
  - Biztosan a szokásos semmittevést. – nyögte be Wren. Valószínű azért bunkózik, mert meglátta Ashben a riválist. Gondolom, a ribi éreztetni akarja Wrennel, hogy számára jelentéktelen. És ezért is bámulja ennyire feltűnően a fiúm.
  - Hát, nem is fogok balettozni, ahogy te a múltkor. – vágta rá Ash. – Tényleg, mikor láthatunk téged rózsaszín tütüben? – vigyorogni kezdett, ahogy még páran körülöttünk.
  - Nagyon vicces vagy, Irwin. – fintorogva dőlt hátra.
  - Köszönjük Mr. Austin, hogy megosztotta velünk a nagyszerű gondolatait. – a tanárnő szigorú pillantást intézett Wren felé. – Nos, Vanessa, elárulja nekünk, hogy mire számíthatunk maguktól?
  - Nem szeretném előre lelőni a poént. Szóval, nem. – megvontam a vállam.
  - Milyen titokzatos valaki? – meglepődve nézett rám a tanárnő. – És miért nem?
  - Mert meglepetésnek szánjuk. – böktem ki.
  - Annyit elárulhatunk, hogy sokakban fog eltérni az eddigi előadásainktól. – tette hozzá Ashy.
  - Látványban, vagy miben? – már megint kezdi.
  - Abban... is. – bólintottam.
  - Hmm... kíváncsian várom. – halvány mosoly jelent meg szája sarkában. Én is kíváncsi leszek az arcára, mikor meglátja majd Luke-ot és Calumot.
  A Lady arrébb lépett, és tovább faggatta a népet. Ashtonra néztem, arcomat fürkészte. Gyönyörű zöld szemei szépen csillogtak. Legcukibb mosolyát villantotta rám. Ölében nyugvó kezére tettem az enyém, és összekulcsoltam ujjainkat. Elvesztem a szemeiben, és szinte a külvilág meg is szűnt létezni.
  A hangos csengetés elfújta a rózsaszín ködöt. Arra az időre engedtem el a kezét, míg összeszedtük a cuccainkat. Mikor felálltam, derekamnál fogva magához húzott. Így indultunk ki a teremből.
  - Halihóó! – a hang irányába néztünk. Gaby csápolt az egyik lépcsőn ülve. A banda vette körül. Odasétáltunk hozzájuk.
  - Hey! – vigyorogtam rájuk, aztán barátnőm felpattant.
  - Most pedig elviszlek és átváltoztatlak. – nevetve karolt belém.
  - Máris?
  - Ness, hamarosan kezdődik a buli. Szóval, sietnünk kell, ha rocker akarsz lenni. – nevetett. – Engedelmeddel, Ashton. – a mellettem álló fiúra széles mosolyt villantott.
  - Öh, persze, mehettek. – mosolygott. – Majd várlak. – gyengéden megcsókolt.
  - Ajánlom, hogy ne mélyüljetek bele nagyon, mert sosem lesztek kész. – röhögött a punk.
  - Jól van, máris megyek. – felhúztam az orrom, amin csak nevetni kezdtek. – Rögtön jövök, Édesem. – megsimogattam Ash arcát, féloldalas mosollyal válaszolt.
  - Na, gyere. – elhúzott tőle Gaby.
  - Persze, a srácok könnyen vannak. Ők alapból ilyen stílusban nyomják. Szóval. – hisztiztem, ahogy a közelben levő előadóteremhez tartozó öltözők felé sétáltunk.
  - Meg kell hagyni, a pasid kurva jól néz ki ebben a szettben. – huncut mosolya mellé kacsintott egyet. – Csajszim, micsoda izmai vannak már? Jézusom.
  - Nekem mondod? Nem bírok betelni vele. Teljesen megőrjít.
  - Meghiszem én azt. – nevetett. Beléptünk az öltözőbe. Jobban mondva, volt egy nagy terem, amiből több kis öltözőszoba nyílt. – Azért megfigyelted Luke-ot? Baszki, még csak 16, de már most kegyetlenül helyes. – igen, olykor Gabynak rettentően mocskos a szája.
  - Hja, valóban jól néz ki. Ez a fekete Blink182-s póló meg pláne jól kiemeli kék szemeit.
  - Juj, kegyetlenül szép szemei vannak. Te jó ég. – nevetett. – Na és Calum? Tök jól néz már ki ebben a fehér szakadt pólóban. Basszus, ez a legdögösebb banda, akikkel valaha találkoztam. – újabb visítós nevetés tört fel torkából.
  - Egyetértek. – bólintottam. – De azért, Mikey-t se hagyjuk ki a sorból.
  - Jó hát ő is észveszejtően néz ki, mint általában. – picit elpirult. – Csak ő ma nem lesz rivaldafényben szóval... - táskája mélyén kezdett matatni. – Ja, és most, hogy mind a négyen ebben a fekete farmerben nyomulnak... Oh, anyám.
  - Ma reggel, ahogy megláttam Ashyn, azt hittem padlót fogok. Kegyetlenül jól kihangsúlyozza az izmos combjait és vádliját. Na, meg az izmos hátsóját. Jézusom. – felnevettem. Gaby csak fel-le húzogatta szemöldökét.
  - No, most térjünk rád. – elővette az első ruhadarabot. Nekem a döbbenettől tátva maradt a szám.

ASHTON

  - Nem, Gaby, én azt nem veszem fel! – zárt ajtón keresztül is tisztán lehetett hallani, ahogy barátnőm tiltakozik a bőrnadrág ellen. Mind a négyen felnevettünk. Tudom, nem szép dolog, de besurrantunk az öltöző előtermébe hallgatózni. – Nem, nem fogom! – újabb nevetést fojtottunk el. – Meg vagy te hömbölödve?
  - Jaj, Ness ne csináld már! Csak két órát kell viselned. – csizma dübörgés. Valószínű Gaby Nessa elé sietett.
  - Na, mi történik? – kérdezte Cal.
  - Ness még mindig tiltakozik. – suttogtam. Halk szöszmötölés. Összenéztem a mellettem álló szöszkével, aki csak megvonta a vállát.
  - Mutasd a felsőt. – morgolódott barátnőm.
  - Ugye milyen csini?
  - Gabrielle, te most szórakozol velem? – szinte már kiabált, Calum is összerezzent a hang hallatán.
  - Na, vajon mit mutathatott neki? – vigyorgott Mikey.
  - Nyilván valami szexisebb darabot. – motyogta Hood.
  - Vanessa, ez nem a világ vége. Gyönyörű leszel benne, hisz minden ruha jól áll. – győzködte a gót.
  - Ehh... - susogás. Nagyon úgy hangzott, mint aki beadja a derekát. Csak neem?
  - Te, a csajod miért tiltakozik ennyire az ilyen szexis cuccok ellen? – barna szemeit rám szegezte.
  - Lövésem sincs, Calum. – megvontam a vállam.
  - Nem hinném, hogy annyira távol állna tőle. Baszki, múltkor is milyen cuccban volt már? – megbökte a vállam a kékhajú. – Te is elég szépen begerjedtél rá.
  - Ja, az a fehér póló plusz szoknya kombó? – néztem zöld szemeibe. Huh, Ness abban totálisan megőrjített.
  - Az az. Gyerekek, ha abban elflangált, akkor nem hinném, hogy durvábbat mutatott volna neki Gaby.
  - Sosem tudhatod. Végtelen lehetősége van, Mikey. – vigyorgott Lucas.
  - Ez igaz. – helyeselt a kreol.
  - Shh... - csitítottam a srácokat, mert hallottam ahogy Gaby magyaráz.
  - Nem hiszem el, hogy képes vagyok bele menni ebbe! – siránkozott Ness. De aranyos.
  - Ash, szerintem készülj fel, mert irtó dögös lesz. – hátba veregetett Cliffo.
  - Azt ne mondd, hogy te tudod, mit aggat rá Gaby?
  - Háát... - körbe forgatta szemeit.
  - Ne baszd! – nagy szemekkel meredtünk rá.
  - Nem én fogom. Majd te fogod, tesó! – vigyorgott rám. Inkább az ajtónak tapasztottam a fülem, hogy eltereljem a gondolataim. Hosszú csend következett. Luke hallgatózás közben annyira nekem feszült, hogy majdnem betörtük az ajtót. Calum és Michael mögöttünk füleltek.
  - Hallotok valamit? – kíváncsiskodott Cal.
  - Nem, semmit. – súgta Luke, miközben engem az ajtónak szorított. Bentről halk lépteket szűrődtek ki.
  - Mit szólsz? – Vanessa félénk hangját hallottam.
  - Kisanyám, irtó dögös vagy! Te jó ég, Ness. Ha ezt Ash meglátja, szerintem azonnal szobára akar vinni. – kuncogni kezdtem. Luke pedig öklébe harapott, hogy elfojtsa a kitörni készülő nevetését.
 - Mit mondott? – közelebb hajolt a másik kettő is. Luke elsuttogta Gaby szavait. Mindketten vigyorogni kezdtek.
  - Gaby, annyira... nem is tudom. Ez nem én vagyok.
  - Pedig nagyon jól áll. Nemcsak a testeden, de a személyiségedhez is passzolna.
  - Kizárt! Gaby, soha életben nem vennék fel ilyet.
  - Most mégis megtetted. – suttogta Mikey.
  - Megesz a kíváncsiság. – kuncogott Hood.
  - Téged, és Ash mit szóljon?
  - Őt nemcsak a kíváncsiság fogja megenni. – nevetett, csak megráztam a fejem.
  - Nem hoztál valami felmentő ruhát? – vinnyogott barátnőm.
  - Vanessa Rosalie... hányszor mondjam még el, hogy alig két óráig leszel ebben?
  - Rosalie? – mindhárman értetlenül pislogtak rám. Luke ismét mellém állt, így már nem a nyakamba lihegett.
  - Most mit vagytok így meglepődve? Szerintem ez is illik hozzá.
  - Háh, érdekes. – megvonta a vállát Cal. – Neked mi a középső neved?
  - Fletcher.
  - Ah, milyen vagány itt valaki? – nevetett Mikey. Számra tettem a mutatóujjam, hogy elhallgattassam őket.
  - Nem is tudom, Gaby. Annyira izé már.
  - Dögös vagy, de nem kurvás, ha erre célzol. – tompa suttogás hallatszott.
  - Ne már! Nem hallok semmit. – morgott Luke.
  - Most pedig engedd, hogy kisminkeljelek.
  - De ne legyen túl sok, jó?
  - Drámai lesz. – kuncogott a gótlány. Azt hiszem, kezd felemészteni a kíváncsiság. Elléptem az ajtótól.
  - Izgulsz, mi? – velem jött Luke is. Csak megvontam a vállam.
  - És te, hogy állsz a fellépéssel? – kék szemeibe fúrtam az enyémeket.
  - Borzalmasan. – zavart volt a mosolya. – Kicseszettül izgulok.
  - Fölösleges. Remekelni fogsz, ahogy mindig. – megszorítottam a vállát.
  - Remélem. – bátortalan mosolyra húzta ajkait. – Tényleg, a szám végén lesz csók, ahogy megbeszéltük?
  - Még szép! – vigyorgott Cal, mikor megálltak mellettünk.
  - Nem hiszem, hogy...
  - Ugyan már, Ashton. Szerintem hiba lenne kihagyni. Így felkeltitek a nép figyelmét. – magyarázta tovább.
  - Már Ness új külseje is fel fogja kelteni a nép figyelmét. Rólatok meg nem is beszélve. – a két gitárosra bökött. – Baszki, csont nélkül nyerni fogtok ma. – nevetett Michael. – De azért a csók se maradjon el.
  - Miért olyan fontos? – keresztbe fontam a karjaim.
  - Látványelem.
  - Ne kezdd te is. – grimaszoltam.
  - Én a helyedben, biztosan úgy csinálnám, hogy csók közben picit megdönteném Nesst. Az még drámaibb – magyarázott a kreol.
  - Te tényleg telhetetlen vagy. – vigyorogva ingattam a fejem. Lassan kinyílt az ajtó és Gabrielle lépett ki rajta.
  - Ashton, készülj fel. – szélesen mosolygott rám. – Nessa, gyere! – Gabrielle kitárta az ajtót. Egy fekete, majdnem térdéig érő ballonkabátban lépett ki Ness. Vörös haja ragyogva terült szét a vállán. A kabátot szorosan összehúzta magán, és kezeit keresztbefonta maga előtt. Valóban bőrnadrágban volt, ami szépen simult lábszárára. Viszont a kabáttól nem sok mindent láttam belőle. Szemeit erősen füstösre sminkelte Gaby. Ilyen erős sminkben még nem is láttam. Még gyönyörűbben kihangsúlyozza élénk zöld szemeit.
  - Miért érzem azt, hogy takargatsz valamit? – szemeibe fúrtam az enyémeket.
  - Tán nincs a kabát alatt semmi más? – találgatott Cal.
  - De van. – szégyenlősen nézett maga elé.
  - Na, mutasd magad. – mosolyogva léptem közelebb.
  - Nem akarom. – bevetettem az elhagyott kölyökkutya nézésem. Hátha ettől megenyhül a szíve. – Jól van, legyen. – szemeit forgatva gombolta ki a kabátot, és picit széthúzta, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Leesett az állam, ahogy végigpásztáztam a testét. Egy falatnyi, fekete has pólót, vagy leginkább vékony pántos toppot viselt. V alakú kivágása kiemelte formás melleit. Jézusom. Mindenre számítottam, de erre nem. Alig tudtam levenni róla a szemem. Lapos és hófehér hasa csak úgy virított a körülötte levő fekete anyagból. Csípőjét szépen kiemelte a bőrnadrágja. Teljesen beindít a látványa. Éreztem, hogy kezd szűkös lenni a farmerem. Ajakamat harapdálva stíröltem barátnőmet.
  Mikey füttyentése zökkentett ki a fantáziálásomból.
  - Ez igen, kisanyám! – vigyorgott Calum. Ekkor tűnt fel, hogy a bandatársaim is ugyanúgy bámulják barátnőmet, mint ahogy én teszem. Talán ők még kulturáltabbak, mint én. – Ashton, kegyetlenül szerencsés vagy. – nevetve szorongatta meg a vállam.
  - Vanessa... - kezdtem, miután megtaláltam a hangom. – Elképesztően nézel ki. – mosolyogtam rá. Azonnal elpirult, és picit összébb fogta a kabátját.
  - Köszönöm. – zavarában tűrögetni kezdte a haját.
  - Nem kell takargatnod magad, mert kegyetlenül jól nézel ki benne. – elé léptem. Álla alá nyúltam, hogy szemébe nézhessek. – Ami azt illeti, irtó dögös vagy. – féloldalasan mosolyogtam rá. – De ne aggódj, ettől még nem fognak olcsó ribinek kikiáltani. Ez csak az előadás miatt van. Érted? – picit bólintott. – Rendben. – vállait átkaroltam, és magamhoz húztam. Fejére nyomtam egy puszit.
  - Jaj, hát nem édes fiú ez az Ashton? – lányos hangon kérdezte Mikey.
  - Ash, amolyan „tökéletes pasi" ideál. – nevetett Luke.
  - De tényleg az. – helyeselt Gaby.
  - Ha már beöltöztél, ne hagyd kárba veszni ezt a vadító külsőd. – suttogtam Ness fülébe. – Hm?
  - Csak a kedvedért vállalom be. – alig hallhatóan súgta.
  - Lekötelezel. – gyengéden megcsókoltam.
  - Öh, tubicák, nem nagyon zavarnánk meg az idillt, de dobbantani kéne. – maga mögé mutatott. – Mindjárt kezdünk. – Luke hangjából kihallatszott a fellépés miatti „pánik".
  - Rendben, mindjárt megyünk. – mosolyogtam rá. – Csak még lelket öntök Nessába. – a szöszkére kacsintottam. Egy pillanatra összevonta a szemöldökét, majd Calummal együtt nevetni kezdtek.
  - A terem előtt megvárunk titeket. – miután bólintottam elindultak.
  - Na, menni fog? – Vanessa gyönyörű szemeibe néztem. Igazgatni kezdte a kabátját, ami alól kivillant porcelán bőre. Te jó ég! Ajkamba haraptam, és a mögötte levő ajtóhoz szorítottam. Hevesen kezdtem csókolni, rögtön nyelves csókkal indítottam. Egy pillanatig érezhetően leblokkolt. Valószínű nem tudta hova tenni ezt a vadságot. Teljesen megőrjít ebben a szettben. Feje mellett támasztottam meg magam. Közben egész testemmel hozzá simultam. Belenyögött a csókba, mikor hozzá dörgöltem az ágyékom. Eléggé kezdett feszülni a farmerem.
  Oldalamon végighúzta kezeit, és picit benyúlt az izompólóm derékig leérő kivágása alá. Élesen szívtam be a levegőt, majd még mohóbban kezdtem falni ajkait.
  - Ashton... - sóhajtotta. Szaporábban kezdte venni a levegőt. Pupillái tágra nyíltak.
  - Bocsi, csak elragadtattam magam. – beharaptam a szám szélét. Nagyot nyelve vizslatott végig. Újra birtokba vettem puha ajkait. A csók végén ajkába haraptam és fogaimmal picit meghúztam. Egész testében megremegett. Látszott rajta, hogy ajkaimra vágyik. Még mielőtt megcsókolhatott volna, kitértem a csók elől. Kuncogva hajoltam a nyakához, amit apró csókokkal leptem el. Parfümje teljesen megőrjít. Ez a felső meg aztán pláne. Csókjaimmal egyre lejjebb haladtam. Kezeit beljebb csúsztatta a pólóm alá, így a hátamat kezdte markolászni. Ismételten hozzá dörgöltem magam. Ami azt illeti, még szűkösebb lett a boxeremben a hely.
  - Ash... - halk sóhaj hagyta el a száját. – Fogd vissza magad. – próbálta szabályozni ziháló légzését.
  - Igyekszem, csak... - elharaptam a mondat végét. – Babe, kicseszettül beindítasz. – súgtam a fülébe.
  - Te mondod? Szerinted engem nem indít be ez a keveset takaró pólód? Ash, oldalról rohadtul be lehet látni. Nem egyszer láttam a mellizmaidat. – féloldalas vigyorra húztam a szám. – Mit ne mondjak. – közelebb hajolt. – Legszívesebben letépném rólad ezt a pólót. – mondata végén egy csókot nyomott a nyakamra.
  - Hidd el, nem is ellenkeznék. – huncut mosolyomtól láthatóan elakadt a szava. Ahogy mélyebb levegőt vett, hozzám préselődött a mellkasa. Mellyel megint csak fokozta a bajokat odalent. Még jobban hozzásimultam, ami egy újabb sóhajt váltott ki belőle.
  - Ashton... - mellkasomnál fogva tolt el magától. – Jobb lesz, ha ezt most hagyjuk abba. Ha nem indulunk el, még a végén lemaradunk a fellépésünkről. – még pár percig ajak harapdálva bámultam, majd bólintottam egyet.
 
  - Na, végre! Hol a fenében voltatok már? – morgolódott Gaby, mikor odaértünk hozzájuk.
  - Csak lelket öntöttek egymásba. – nevetett Calum.
  - Pontosan. – bólintottam egy kissé ördögire sikeredett mosollyal az arcomon.
  - Még ha ez is történt volna, akkor nem lenne rúzsos a nyakad. – csücsörített a gótlány.
  - Baszki Ashton, tényleg az. – nevetett Mikey.
  - Hupsz... - Ness vigyorogva dörgölni kezdte a nyakam. Miután sikerült eltávolítani a rúzsfoltot, elindultunk be a „váróba". Persze Luke és Calum is velünk jöttek, gitárjaik a hátukon lógott. Mondjuk, így kevésbé lesz meglepi az „ellenfelek" számára. De jó esetben, talán nem esik le nekik, hogy ők is részesei az előadásunknak.
  - Szóval, ilyen a backstage? – nézett körbe Cal.
  - Ühhüm, nem nagy cucc. – megvontam a vállam.
  - Azt ugye tudjátok, hogy Ness már most látványosságnak számít? – végignézett rajtunk Lucas. Körbenéztem a teremben. És valóban, sok szempár szegeződött rá. Pedig be van gombolva a kabátja. Akkor mi lesz, ha kigombolja?
  - Én mondtam, hogy sikered lesz, húgom. – nevetett Calum.
  - De az is lehet, hogy engem bámulnak. – önelégült mosoly ült ki a szöszke képére.
  - Egoista. – megráztam a fejem.
  - Hallod, még az is lehet, hogy plüssmackókat is feldobálnak nekem a színpadra. – nevetni kezdett.
  - Vagy épp melltartókat. – Hood is röhögni kezdett.
  - Oh, te jó ég! – rötyögött Nessa is.
  - Igazad van Luke. Lehet, hogy csakis miattad leszünk sikeresek.
  - Ahogy mondod, Ashy. – megveregette a vállam. Belépett Mrs. Hughes. Ledöbbenve nézett négyünkre. Aztán sietősen igyekezett felénk.
  - Szép jó napot az uraknak! – üdvözölte a két társunkat. – Mi járatban erre felé?
  - Öh, Mrs. Hughes... - előrébb lépett Ness. – Nem akartuk nagy dobra verni, de... izé... - segélykérőn nézett rám.
  - Luke és Calum is részese lenne az előadásunknak. – alig hallhatóan mondtam.
  - Ó, az más. Azt hittem, hogy csak potyautasok. – az említettekre mosolygott. – Akkor nem is zavarok tovább. Sok sikert! – összenéztünk miután elment.
  - Már vártam, hogy bilincsben elvezessenek minket. – felnevetett Calum.
  - Amúgy, egyáltalán lehet külsősöket bevonni? – összevont szemöldökkel nézett minket a szöszke.
  - Ezek szerint, igen. – megvonta a vállát Nessa.
  - Ha eddig nem is. Most lehet. – Luke-ra kacsintottam.
  - Nagyon megnyugtató, tényleg.
  - Ne izélj már, te kis rinyahercegnő. – vigyorgott Hood. – Hughes tanárnő nyilván szólt volna a biztonságiaknak, ha nem lenne kóser a dolog.
  - Látom, nagyon bejön neked ez az elhurcolósdi.
  - Viccelsz? Csak azért nem mindegy kik a kommandósok. – nevetve a távolba meredt.
  - Jézusom, te nem vagy normális. – fejét ingatta Luke.
  - Ha nem probléma, én beköszönnék Evelynnek. – féloldalas mosollyal bámulta a lányt.
  - Nyugodtan. De azért ne kalandozz el nagyon. – bólintottam.
  - Ne aggódj tesó! Mire mi jövünk, addigra visszakeveredek. – nevetve paskolta meg a hátam.
  - Erre nem vennék mérget. – szemeit forgatta a „rinyahercegnő". Nessa tekintetével követte Calumot. Mikor a barnahajú lányhoz ért, átkarolta a derekát. Egy arcra puszival üdvözölte.
  - Minden oké? – megfogtam barátnőm kezét.
  - Persze. – mosolygott. – És veled? – nagy szemekkel vizslatta arcom. Csak bólintottam. – Akkor jó. – egy apró csókot nyomott a számra. – Lucas, te hogy bírod? – fordult a piercingjével babráló sráchoz.
  - Öh, mi? – pislogott párat. Nagyon elmerülhetett a gondolataiba. – Hogy én?
  - Aham.
  - Épp a „koreográfiát" futtattam le a fejemben. – vigyorgott. – Tényleg, mennyire leszel bevállalós? Hányszor fogsz pocakot villantani? Vagy vállat?
  - Eh, nem is tudom srácok.
  - Ugyan már, csajszi. Nincs mit takargatnod. Szóval, nyugodtan kitárulkozhatsz. – nevetett.
  - Épp ez az. Nem a testemmel akarok nyerni.
  - Nem is csak azzal fogsz. – megsimogattam az arcát.
  - Ahogy mondja. Ez csak egy plusz lesz. – bólogatott Luke.
  - És a Lady meg úgyis azzal nyaggat, hogy semmi látványosság nincs a műsorunkban. Hát most megkapja. Ott leszel te a szexi szetteddel. Sőt, ha ez nem lenne elég, még itt van a mi drága Hemmonk is. Na, meg a legszexisebb basszusgitárosról nem is beszélve. Ha ez nem elég, akkor nem tudom, mire vágyik az asszonyság. - hadartam.
  - Hé, kifelejtetted a végén levő csókot.
  - Na, még az is. Szóval, bőven meg lesz a nézni való. – megvontam a vállam.
  - Lehet, hogy ez meg túl sok lesz nekik?
  - Ne parázz. Minden rendben lesz. – megcirógattam a hátát. Hosszan kifújta a levegőt. – Na, gyere ide. – magamhoz öleltem.
  - Mindig ennyire ráparázik? – súgta Luke.
  - Hallom ám! Attól, hogy két és fél fejnyivel alacsonyabb vagyok, attól még hallom, mit beszéltek. Zsiráfok. – morogta a mellkasomba Ness. Luke-al nevetni kezdtünk.
  - De igaza van Luke-nak. Mindig pánikolsz.
  - Érthető, mert nem vagyok hozzászokva ehhez a reflektorfényhez.
  - Nem-e? – megdöbbenve nézett a szöszi. – Sokszor a te példáddal jöttek a tanárok, a mi óráinkon. Szóval, ne mondd nekem, hogy nem vagy hozzászokva ehhez.
  - Komolyan? – megfordult az ölelésemben.
  - Aham, minket is tanít Edwards, Burge és a Lady is. Szóval, rengetegszer kerültél már szóba nálunk. Mert egy mintadiák vagy, aki rettentő tehetséges, okos, meg minden.
  - Oh... - láthatóan elpirult.
  - Hát, akkor, mi itt a gond, édesem? – megsimogattam a felkarját. – Be kell dobnod magad, és a lehető legtöbbet ki kell hoznod magadból a mai fordulón. Hm?
  - Könnyű ezt mondani, Ash.
  - Ugyan már! – egyszerre mondtam az ajakpiercingessel.
  - A kisujjadból ki fogod rázni. – bíztatóan mosolygott rá.
  - Azt mondjátok? – tekintete ide-oda cikázott köztünk.
  - Igen azt, Ness. – füle mögé tűrtem a haját.
  - Jaj, srácok, annyira édesek vagytok! – átkarolta mindkettőnk derekát, és közelebb húzott magához. Vigyorogva öleltük át.

  Hamarosan kiosztották a sorszámainkat. Mi a tizenötödikek leszünk. Miután elkezdődött a műsor, Calumot visszahívtunk magunkhoz. Bár nehézkesen szakadt el Evelyntől, de azért idejött. Nagyon gyorsan egymásra találtak. Talán még hamarabb ment a dolog, mint Gaby és Mikey között. Büszkélkedve mesélte, hogy a fellépés után randizni mennek. Nem semmi.
  Miközben megbeszéltük a műsorszámunk, magamon éreztem valaki tekintetét. Körbe pillantottam, és Cassie kékeszöld tekintetével találkozott az enyém. Mi a fene? Értetlenül vontam össze a szemöldököm. Lassan mért végig. Szemei kicsit elidőztek a bicepszemen és a mellkasomon. Szinte nyál csorgatva bámult. Aztán szemeimbe nézett. Megnyalta vörösre rúzsozott ajkait. Ez nevetséges. Nessa észrevette, hogy kit is bámulok. Derekamon nyugvó keze megint ökölbe szorult, ahogy Lady Violet óráján is. Éreztem Vanessán a felgyülemlő haragját. Szinte szikrákat szórt a szeme. Cassie csak diadalittasan mosolygott rá.
  - Mégis mi a francot akar tőled? – mérgesen szűrte fogai között.
  - Na, vajon, mit? – sejtetősen mosolygott Calum. – Nyilván, szívesen elvinné egy körre a pasid.
  - Ez a hülye szajha, sosem fogja megkaparintani Ashtont. – morgolódott, és megindult a szőke lány felé.
  - Ness, ne csinálj hülyeséget! – megragadtam a karját. Értetlenül nézett rám.
  - Hogy én ne csináljak? Ashton, észnél vagy?
  - Édesem, nem ér ennyit. Nyilván ezt akarja elérni.
  - Mit, Ashton?
  - Azt, hogy összekapjunk. Tudod jól, hogy én nem...
  - Honnan tudhatnám? – idegesen vágott a szavamba.
  - Mi van? – Luke csak nagy szemekkel meredt ránk.
  - Vanessa... - a döbbenettől először szóhoz sem jutottam. – Azt hittem, bízol bennem. Vagy nem így van? – lesütötte a szemét. – Babe, tényleg nem bízol bennem? – a két barátom is ugyanúgy visszatartotta a lélegzetét, ahogy én is. – Ness?
  - Ash, én... - kerülte a tekintetem. Kiszabadította karját a szorításomból, és kirohant az ajtón.
  - Ez meg mi volt? – mindketten értetlenül néztek rám.
  - Fogalmam sincs. – megvontam a vállam, és barátnőm után eredtem. Ahogy sejtettem az ajtó mellett, a padlóra csúszva találtam meg. Felhúzott térdeit ölelte át, és ráhajtotta a fejét. – Vanessa. Édesem... - elé térdeltem. Halkan szipogott. – Ne sírj. Hallod? – megcirógattam a karját. – Babe, erre semmi szükség. – elhúzta a kezét. Idegesen haraptam az ajkamba. Egy darabig szótlanul figyeltem, ahogy légzése lassulni kezd. Óvatosan simogattam a lábszárát. – Miért kételkedsz bennem? – súgtam. – Tudod jól, hogy mennyire szeretlek. Sosem hagynám, hogy kikezdjen velem az a cafka. Vagy bárki más. Azt hittem... - sóhajtottam. Még csak rám se néz. – Ness... Nézz rám, kérlek. – beletúrtam a hajába. Most legalább nem húzódott el. Lassan felemelte a fejét. Szemfestéke kicsit elmaszatolódott az arcán. Nagy zöld szemei fájdalmasan csillogtak. Rossz érzés így látni őt. Az meg még rosszabb, hogy nem is bízik bennem.
  - Mit akarsz Ashton? – szólalt meg végül.
  - Hogy mit? Először is, választ, hogy miért nem bízol bennem? – letöröltem a könnyeit.
  - Bízom, csak...
  - Csak nem eléggé. – kabátja ujját kezdte bámulni. Finoman az álla alá nyúltam, és picit megemeltem a fejét. – Vanessa, szeretlek az istenit! Mindennél jobban. – meg se vártam a reakcióját, máris birtokba vettem ajkait. Szinte a lélegzete is megállt félúton. Lassan csókolt vissza, ami még szenvedélyesebbé tette a pillanatot. Térdeit mellkasomnak nyomta, így picit eltolt magától. – Mi a baj? – szaporábban vettem a levegőt.
  - Ne haragudj, Ash. Én... hülye voltam. Azt hittem, azért mondod ezt, mert őt akartad védeni.
  - Védeni? Cassie-t? – ledöbbenve fúrtam szemeimet az övébe. – Miért védeném azt a libát?
  - Nem tudom. – sóhajtott. – Nagyon felidegesített, ahogy bámult téged. És... azt gondoltam, hogy neked is bejön a flancos ruháival, meg hajával és rúzsával.
  - Vanessa... - megfogtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat. – Nekem csakis te kellesz. Érted? Imádom a hajszíned, a csillogó és nagy szemeidet. A csókjaidat, a mosolyod. – minden mondat után egyre közelebb hajoltam hozzá. – A formás lábaidat, a... - megnyaltam a szám. – Téged akarlak, Ness, senki mást. – ismét megcsókoltam. Ez a csók is eléggé vággyal túlfűtöttre sikeredett. Lejjebb csúsztatta lábait, így már nem akadályozott semmi, hogy ne férkőzhessek a közelébe. Átkarolta a nyakam, és magához vont.
  - Ah, hála az égnek! – fel sem tűnt, Luke mikor lépett ki az ajtón. – Ezek szerint, minden rendben az álompárral. – megkönnyebbülve sóhajtott. Nessával egymásra mosolyogtunk. – Szerintem, akár be is jöhetnétek. Hamarosan mi jövünk.
  - Máris megyünk, Lukey. – a szöszinek is nyomtam egy mosolyt. Aki csak szórakozottan forgatta szemeit, majd eltűnt az ajtó mögött. Barátnőm homlokának támasztottam az enyémet. – Szeretlek, Ness. Ezt jegyezd meg jól. – homlokára nyomtam egy csókot. Majd felsegítettem, és ezzel a lendülettel szorosan hozzám bújt.
  - Bocsi, hogy kételkedtem benned. – motyogta a mellkasomba. Hátát kezdtem simogatni. – Tudom, hogy mennyire szeretsz. Nem kellett volna patáliát csinálnom.
  - Semmi baj, Babe.
  - Szeretlek, Ashy. – pipiskedve csókolt meg. Belemosolyogtam a csókba. A csók után átkarolta a hátam, és elindultunk vissza a terembe.
  - Rendesen ránk ijesztettél kis vörös. – vigyorgott Cal.
  - Tudom, hülye voltam. – megszorította a filippínó kezét.
  - Baszki, ne csinálj még egyszer ilyet. – kérlelően nézett rá Luke.
  - Ígérem, nem fogok. – bájos mosolyt küldött a szőke felé. Ezt követően Calum megint rátért a műsorunk megbeszélésére. Azt javasolja Nessának, hogy dobja be a szexi énjét, mert meggyőződése, hogy neki ténylegesen van ilyenje. Szóval most kiélheti magát, és ne merészelje visszafojtani. Luke csak felnevetett, Ness pedig egy hatalmas kérdőjellel a fején vizslatta kreol barátunkat.
  Engem is ellátott hasonló tanácsokkal, mint barátnőmet. Belőlem szintén kinézi, hogy tudok irtó szexi is lenni. Ha ő mondja, biztosan így van. Tőlem is azt kéri, hogy ne fogjam vissza az indulataimat és Ness iránti vágyaimat. Érdekes gondolatai vannak ennek a Hood kölöknek.
  Furcsa módon a szöszkére nem parancsolt rá, hogy ő miképp tevékenykedjen. Neki csak annyit mondott, hogy hozza a szokásos formáját. Burkoltan ez jelenti a szexizést?

Miután Nessa megigazította a sminkjét, bemondták, hogy mi következünk.
  - Na, srácok, készen álltok? – bandatársaimra néztem. Luke félve bólintott. Megint úrrá lett rajta a fellépéssel járó lámpaláz. Calum pedig széles vigyorral a képén akasztotta magára gitárját.
  - Akkor csapassuk, srácok! – vigyorgott és elindult. A szöszi is felvette a fehér gitárját, és követte a sötéthajút. Ness kigombolta a kabátját és feltűrte az ujjait. Azt hiszem, máris kezdi piszkálni a fantáziám, mit is takar a kabát.
  A színpad előtti kis zugban bevártak a srácok. Összevigyorogtunk, majd bólintottam, hogy felmehetnek. Mindketten szinte úgy robbantak fel a színpadra. Ness követte őket, majd én is csatlakoztam. A nézők között páran megdöbbentek, hogy nem csak mi ketten vagyunk. A háromfős zsűri pedig kíváncsian nézett ránk.
  - Elnézést, hogy máris beleszólok. Mr. Hemmings és Mr. Hood is besegédkezik? – beszélt a kis mikrofonjába Edwards.
  - Inkább látványosságnak mondanám őket. – vigyorogva vettem le a mikrofonom.
  - Áh, értem. – bólintott. – Kezdhetik. – hátradőlt. Barátnőmre pillantottam, aki máris átsétált a színpad túlsó felére. Luke és Cal is elfoglalták a színpad közepét. Nagyjából egyvonalban álltam meg Nessával, csak persze én is a színpad szélén. Hemmo pengetni kezdte a gitárját. A lányok máris sikítani kezdtek. Ejha, már ennyitől is odavannak érte?
  Nessa pedig az 'I hate everything about you' ritmusára kezdte ringatni csípőjét.
  Majd Calum után, énekkel kapcsolódtam be. A terem középtáján megpillantottam Michaelt és Gabyt. Mindketten vigyorogva csápoltak.
  Éneklés közben párszor megkörnyékeztem Nessát, aki elég szépen belejött a szerepébe. Többször is megvillantotta a vállait, vagy, ahogy táncolt szétlibbent a kabátja, ami felfedte a falatnyi felsőjét és hófehér hasát. Ekkor néhány srác füttyögni kezdett, én pedig szinte kiéhezve bámultam őt.
  A srácok is nagyon otthonosan mozogtak a színpadon. Luke párszor egy lábon ugrált, ahogy Calum is pattogott párat.
  Vanessa megállt Luke mellett, hogy a második refrénnél megénekeltesse. Ez a jelenet kissé meglepve érte a zsűrit, hisz nem számítottak arra, hogy az éneklésbe is bevonjuk. Viszont a nép nagyon is örült annak, hogy Lucas hangját is hallhatták.
  Nessával egész előadás közben jól láthatóan flörtöltünk egymással. Miközben az áthidalót énekeltem, szabad ujjait végighúzta mellkasomtól a hasamig. Alig tudtam visszafogni magam, nehogy most kapjam le egy csókra. Miután végzett a kínzásommal, simán tovább sétált. Egyre jobban feszült a farmerem. Szerencsére hosszabb a pólóm, így mindent eltakart.
  A végén levő cím ismételgetését felváltva nyomattuk, az utolsó refrént együtt énekeltük. Aztán elérkezett a csókjelenet. Mivel nagyon is beindított Ness sokat mutató ruhája, így a dal végén, mikor a srácok kitartották a gitár utolsó szólamát, barátnőmet kicsit erőteljesebben vontam magamhoz. Picit megdöntöttem, ő pedig a nyakamba kapaszkodott. És máris birtokba vettem ajkait. Nyelvem azonnal befurakodott szájába. A váratlan lerohanás miatt majdnem elejtette a mikrofonját. A nézők soraiból füttyögés és tapsvihar hallatszott.
  - E-ezt nevezem. – szólalt meg a színpadra felsiető Mrs. Hughes.
  - Köszönjük, Mr. Irwin a csók gyorstalpalói tanórát. Azt hiszem, nagyon tanulságos volt. – ismételten alig tudtam kontrollálni magam. Nagy nehezen sikerült elhúzódnom tőle. Picit lihegve fordultam a zsűri felé. A két gitárosunk közrefogtak minket.
  - Hát, nem is tudom, mivel kezdhetném. – Lady Violet az asztalra könyökölt. – Talán azzal, hogy üdvözlöm a két urat. Tapsot nekik. – a szöszire és a filippínóra mutatott, és tapsolni kezdett, ahogy a nézők is. Luke arcán egy nagy mosoly jelent meg. – Külön pont jár, hogy őket is bevonták. A gitár nagyon feldobta a hangzást és a látványt. Mindhármuk részéről nagyszerű volt az ének. Lucas, magát isteni hanggal áldották meg. Ugye tisztában van ezzel? – mivel jobbomon állt, így szájához tartottam a mikrofonom.
  - Igen, mondták már párszor. De köszönöm tanárnő. – egy bájos mosolyt villantott rá.
  - Ami Vanessát illeti, - most Edwards szólalt fel. – nem tudtam, hogy neked ilyen vadóc éned is van. Ennyi év alatt valahogy nem mutattad meg ezt az oldalad. Jó volt látni, hogy kitörtél a komfort zónádból. Remélhetőleg ezentúl többször csinálsz majd ilyet.
  - Igyekszem tanár úr. – Ness arca teljesen ki volt pirulva. Azt már nem tudtam eldönteni, hogy még mindig a csók hatása alatt van-e, vagy ez a dicséret miatt van.
  - Ashton, te pedig a rockervilágba tartozol. Ezzel a bandanával és trikóval kicsit a punkra hajazol. De nagyon passzol hozzád ez a stílus. – magyarázta tovább.
  - Köszönöm. – vigyorogtam.
  - A hangod még mindig lenyűgöz, ami Vanessára is vonatkozik. Hemmings, te pedig... - kicsit elhallgatott, ahogy a szöszkére nézett. – nagyszerűen gitározol és énekelsz. Csodás. – megtapsolta. – És, hogy a basszusgitárosról is ejtsek pár szót. Calum nagyszerű munkát végeztél. – bólogatott közben. – Ha jól tudom, te is, illetve a kis bandátok összes tagja, remekül énekelsz. Elképesztő. Ha keményen dolgoztok, - közben végigpásztázott minket. – komolyabb eredményeket érhettek el a bandával.
  - Én is adom Edwards véleményét. – tette hozzá Burge. – Azt hiszem, iskolánk egyik legtehetségesebb bandájának tekinthetjük a 5 Seconds Of Summers-t. Igaz? – hátra fordult a diákokhoz. – Merre is van Clifford uraság? – felállt az említett, és intett egyet. – A minap szeretném magukat hallani egy félórás előadás keretében. Ahol megmutathatják nekünk, mit is tudnak. Hm? – visszanézett ránk.
  - Ez most komoly? – ledöbbenve kérdeztem.
  - Igen, kíváncsi vagyok, mit tudnak produkálni. Benne vannak?
  - Természetes. – egyezett bele helyettem Luke.
  - Nagyszerű. A részleteket később megbeszéljük. – vigyorogva mutatta Cliffo-nak, hogy leülhet.
  - Egy kis reklám sosem árt a bandának, nem igaz? – a Lady világos szemeit a mellette ülő Burge-re szegezte.
  - Így van. A lényeg, - ránk nézett. – nagyszerűek voltatok. Csak így tovább.
  Majd mindhárman gratuláltak nekünk. Mielőtt lementünk volna a színpadról, a Lady megjegyezte, hogy már érti mire utalt Ness a látványt illetően. A backstage-be érve, Cassie csodálkozó tekintetével találkoztunk először. Szinte még az álla is leesett. Az ott irigység a szemeidben? Csak nem tetszett, amit láttál?
  Vigyorogva foglaltuk el a sarkot. Calum folyton azzal ugratott, hogy túlságosan ráindultam Nessára. Ez igaz is. Vihorászva ütöttük el az időt, míg minden csapat sorra került. Lukey azon agyalt, hogy vajon mikor lesz ez a „fellépés", amit Burge intéz. Tény és való, érdekes dolog. Plusz valamiért egy kihívásnak tekintem. Ebben az egy hónapban, amióta itt vagyok, picit kezdem kiismerni a tanárokat. Mondjuk Burge nem olyan sunyi, mint Edwards, de azért jó vigyázni vele. Most is ki tudja, mit tervezget.
  Ness megint elvonta a figyelmem, mikor derekam köré fonta karját. Csábos mosoly terült szét bájos pofiján, mikor ránéztem. Kegyetlenül gyönyörű. Zöld szemei csak úgy ragyogtak. Ajkára vándorolt a tekintetem. Lehajoltam hozzá, hogy egy csókot nyomjak ajkaira.
  - Hajjaj, Ashton nagyon beindult. – felnevetett Cal.
  - Ne csodálkozz rajta, hisz a csaja nagyon szexire vette a figurát.
  - Ha rólunk akartok beszélni, szerintem kicsit halkabban sutyorogjatok. – rájuk vigyorogtam.
  - Az kibeszélés lenne. – nevetett Hood.
  - Igaza van. – bólintott barátnőm. A beszélgetéshez még Evelynék is csatlakoztak. Először gratuláltak nekünk, a nagyszerű előadásért. Mi, pontosabban Nessa és én, lemaradtunk az övékről, hisz akkor rohant ki Ness. De ahogy elnézem a négy lányt, külsőségben nem volt probléma. Feltupírozott haj, erős fekete smink, fekete öltözet és bakancs. Green Daytől az American Idiot-ot adták elő. Egyik kedvencem.
  Cal és Evelyn megint egymásba bonyolódtak. Teljesen figyelmen kívül hagytak minket. Stephanie és Kristen félrehívták Nesst. Valahogy sejtem, hogy rólam lesz szó. Főleg, hogy folyton kuncogtak valamin.
  Aztán Allison bemutatta nekünk az unokahúgát, Phoebe-t. A szöszi leblokkolásából egyből rájöttem, hogy ezért a lányért van úgy oda.
  - Komolyan unokatesók vagytok? – kérdeztem Luke helyett, aki totál le volt fagyva.
  - Aham, anyai ágról. – vágta rá Phoebe.
  - Családi vonás, hogy művészetire jártok?
  - Mondhatni, a vérünkben van. Igaz? – Allison átkarolta az alacsonyabb lány vállát.
  - Ez remek. – rájuk mosolyogtam.
  - De ide nem csak a fellépők jöhetnek be? – gondolkodva nézett rá Luke.
  - Öh, de persze. Csak... - Phoebe szava elakadt, ahogy elveszett Lucas kék szemeiben. Milyen kis édesek!
  - Igazából, Pheebs, azért lehet itt, mert ő a sminkesünk.
  - Az úgy érthető. – újabb mosolyt küldtem feléjük. Jobbára csak Allisonnak, hisz őt nem ejtették rabul barátom óceán kék szemei. – Remek munkát végzett.
  - Köszi. Amúgy ha esetleg Nessa is igényelné, így fellépés előtt... szerintem bevállalná Pheebs.
  - Rendes vagy. Majd említem neki, jó?
  - Kell egy kis önreklám. – nevetett.
  Később visszatértek hozzánk a lányok. Stephanie egyfolytában dicsérgetett minket, hogy mennyire cuki páros vagyunk. Vigyorogva forgattam a szemeimet.

  Hamarosan eljött az eredményhirdetés. Felsorakoztunk a színpadon. Megint elhangzott a kieső csapat neve. Aztán Mrs. Hughes elsorolta az első öt helyezettet. Majdnem ugyanaz volt a felállás, annyi eltéréssel, hogy most harmadik lett a 4Elements. A második és az első helyezettet direkt nem vették külön, hogy fokozzák az izgalmakat.
  - A kérdés már csak az, hogy a mai rock fordulót a Musacholic vagy a Safety pin nyeri? – mivel előrébb álltunk, mint a többiek így jól láttuk Cassie önelégült fejét. Nessa idegesen kapaszkodott a karomba. Calum a vállamnak támaszkodva figyelt. Ness másik oldalán pedig a szöszke szorongatta barátnőm kezét. A nézők harsogni kezdték a nevünket. Mikeyval az élen.
  - Na, mondja már! – türelmetlenkedett Hemmo.
  - Tehát a mai fordulót... - kezdte egy kisebb hatásszünet után a tanárnő. – A Safety pin nyerte! – kiáltotta. Vigyorogva borultunk egymás nyakába. A zsűri gratulált nekünk, a diákok pedig tapsolni kezdtek. Miután kiörömködtük magunkat, Vanessa megköszönte, hogy elsők lehettünk. Cassie fancsali feje arról árulkodott, hogy teljesen meglepte a zsűri döntése. Valószínű arra számított, hogy ezt a fordulót is ők nyerik. Hát most picit letört a szarvad.
  Levonultunk a színpadról, Nessa folyamat csókolgatott, annyira örült. Minden „ellenfél" csapat gratulált nekünk. Furcsa érzés volt, hisz eddig nem nyertünk egy fordulót sem. Úgy látszik, tényleg siker volt ez a kis újítás.
   Mrs. Hughes a Ladyvel az oldalán tért vissza közénk. Most jön a „sorsolás", hogy ki mit is ad elő a pop előadáson. Lukey akart húzni, persze előtte megkérdeztük, hogy ő, mint „külsős", húzhat-e. A Lady rábólintott, így izgatottan sietett ki a szőkeség. Vigyorogva választotta ki a zöldes borítékot.
  - Csak akkor adom oda, ha megmutatjátok nekünk is. – mosolya még mindig levakarhatatlan volt.
  - Jól van. Ha ettől boldog leszel? – mosolygott rá Nessa.
  - De még mennyire. – nevetve nyújtotta át a borítékot. Nessa óvatosan nyitotta ki.
  - Jézusom... - homlokához kapott. – Ugye ez most nem komoly? – nézett rám, miközben felém fordította. Born this way, Lady Gagától. Szép...
  - Na, muti már! – kíváncsiskodtak a srácok.
  - Hú, ez nem lesz gyerekjáték. – bólintott Luke.
  - Majd megoldjuk valahogy. – rájuk kacsintottam.
  A terem előtt összeszedtük Gabyékat. Nekik is megsúgtuk, hogy mit adunk el legközelebb. Mikey csak egy három szótagos „bazd meggel" reagált. Nevetve indultunk a suli kijárata felé. A pénteki napot elengedték Gabynak. Tehát nem kellett büntiben ücsörögnie Flynnel.
  Mielőtt elköszöntünk volna tőlük, Ness pedig bejelentette, hogy bemutat a szüleinek. És hozzátette, ha netán nem találkoznának velem a srácok, akkor az azért van, mert az apja kinyírt. Köszi, Édes, ez igazán bíztató.

...............
Halihó!
Tudom, már nagyon régen nem volt új rész (talán pont két hete), de kicsit benehezített, hogy elkezdtem a Luke-os (I Feel You're There) sztorimat is. De igyekszem mindkettőbe sűrűbben felrakni az újabb részeket. :)
Addig is, jó olvasást, sweethearts! xx