VANESSA

  Kicsit megszeppenve ültem a kanapén, és próbáltam megfejteni a gondolataikat. Szemeikben értetlenség, harag és féltés tükröződött.
  - Szóval, hogy is gondoltad ezt a mostani viselkedésed? – szigorúan nézett rám anya.
  - Milyen viselkedésem?
  - Ne játszd a tudatlant, édes kincsem! Mostanában sokszor kimaradozol. Későn jössz haza, nem szólsz semmiről, hogy mégis merre és kikkel vagy. Ma elég szépen halálra aggódtam magam. De te reggel lerendezted egy hívással. Legalábbis úgy gondoltad, hogy ezzel minden le van tudva. Hát nagyon nem!
  - Tudom anya, hogy elcsesztem, csak... Le volt merülve a telóm, és Gaby töltője nem jó az enyémbe. Későn kérdeztük meg, hogy a családban van-e valakinek ilyenje. És azért mégsem hívhatlak fel az éjszaka kellős közepén. Nem akartalak felébreszteni.
  - Nagyon figyelmes vagy, tényleg. Már eléggé ébren voltam, úgyhogy nem ébresztettél volna fel. Aggódtam miattad. Hisz tegnap még csak meg sem mondtad, hogy nem jössz haza.
  - Bocsánat, de... De mondtam, hogy besuvasztottak még pár órát délután. Aztán hat körül végeztünk, utána meg kábé egy órát próbáltunk a pénteki versenyre. Gaby meg elhívott tanulni hozzájuk. Franc se gondolta volna, hogy el fog rohanni az idő. És, ahogy korábban mondtad, ne nagyon kódorogjak tíz után a városban. Csupán csak ezért nem jöttem haza.
  - Ha ennyi minden összejött, akkor miért nem próbáltál meg felhívni Gabrielle telefonjáról? Az övé is le volt merülve? – szkeptikusan nézett apa. Baszki, erre mit mondjak?
  - Eszembe se jutott. – lehajtottam a fejem.
  - Máris gondoltam. – csettintett a nyelvével.
  - Arra lennék kíváncsi, miért csinálod ezt?
  - Mit, anya? – néztem rá.
  - Ezeket a kimaradásokat, és nemtörődömséget? Esetleg a jegyeidet is lerontottad? Mi ütött beléd? Még csak most kezdődött a tanév, te meg már elkezdted a cirkuszt. Sosem voltál ilyen, most akkor miért? Tán... - elhallgatott.
  - Nem ütött belém semmi. Ha jól tudom, csak egyetlen éjszaka maradtam ki. Nem rontottam le a jegyeimet. Nem vagyok hülye! – apa csak meglepődve vonta fel szemöldökét.
  - Gaby visz bele a hülyeségekbe?
  - Jézusom, nem! – most én néztem rá meglepődve.
  - Nem csak egy éjszakáról van szó, Vanessa. Múlt pénteken is jóval tizenegy után értél haza. – folytatta anya. – Szinte mindennap csak este látunk, de akkor is rohansz fel a szobádba. Egész nap nem vagy itthon. Alig látunk, alig beszélsz velünk. Értem én, hogy nagy a hajtás a verseny miatt. De azért csak tartotok egy kis pihenőt?
  - Tényleg sok időt vesz el a próbálás, meg a többi tantárgy, amikre jelentkeztem. És ezért érek haza mindig későn. A tanárok hülye ötlete volt, hogy némelyik órát délután ötre és fél hatra tették.
  - Mi a helyzet a duett társaddal? – bökte ki végül.
  - Mmm... semmi, mi lenne? – nagyon remélem, hogy Aaron nem akar most megjelenni!
  - Ugye nem kezdett ki veled? Nem erőszakoskodott, vagy valami? – megállt bennem az ütő.
  - Robert?! – anya csodálkozva csattant fel.
  - Jézusom apa, dehogy! Ashton nem olyan. Irtó kedves srác, sosem tenne ilyet!
  - Reméltem is, mert ha igen, én magam látom el a baját. Egy ideig biztosan nem használná a... - komolyan azt hiszed, hogy bántana engem? Netán megerőszakolna? Te jó isten. Köszi, hogy így látatlanba is elítélitek. Kösz a bizalmat, tényleg!
  - Apa, nyugodj le! Mondom, hogy Ash nem... nem tenne olyat. – pláne nem velem.
  - Robert, kérlek.
  - Sosem tudhatod Lynette, hogy a mai tini fiúknak min jár az eszük.
  - Apa... - kérlelően néztem rá. – Ashton sosem bántana. Nagyszerű srác, jó tanuló, rettentően aranyos mindenkivel. A tanárok már most büszkék arra, hogy egy ilyen tehetség a sulinkba jár. Másrészt meg, biztos vagyok benne, hogy képtelen lenne lányokat bántalmazni. Egyszerűen nem ilyen a természete.
  - Saját szemeimmel szeretném ezt látni. – plafonig szökött fel a szemöldököm.
  - Komolyan azt hiszed, hogy ki kezdett Nessával?
  - Nagyon merem remélni, hogy egy ujjal sem ért hozzád.
  - De apa! Tényleg nem vetemedne ilyesmire. Miért feltételezel róla ilyeneket? Még csak nem is ismered őt! – hisztisen jött ki.
  - Az lehet, de te sem. Mi van, ha a kellő pillanatra vár, mikor nem számítasz rá? És akkor fog lecsapni rád. – megrökönyödve bámultam apára. Hogy mondhatsz ilyet Ashtonról?
  - Ebből nekem van elegem, Rob! – most apa felé intézett egy szigorú pillantást. – Tényleg nem ismerjük a fiút, úgyhogy ne fess ördögöt a falra. Inkább térjünk vissza Vanessára.
  - Ugye nincs ehhez a fiúhoz köze a lógásodnak? – apa kíváncsian fúrta zöld szemeit az enyémbe. Nagyot nyeltem. Most mit mondjak? Ezek után nem mondhatom azt, hogy pontosan miatta lógok. Arról meg pláne nem beszélhetek nekik, hogy már másfél hete együtt vagyunk.
  - Nem, nincs hozzá köze. Csak annyi időt töltök vele, míg próbán vagyunk. – remegni kezdett a kezem. Remélem, az előbb se hallatszott ki nagyon, hogy mennyire oda vagyok érte.
  - Remélem is. – biccentett, majd sarkon fordulva elindult a konyhába. Mégis honnan jön ez a hirtelen utálat? Pláne Ashton iránt? Apa, még csak nem is ismered őt...
  - Vanessa... - finoman megfogta a kezem. Kék szemeibe néztem, és próbáltam kipislogni szemeimből a könnyeket. – Tényleg nincs Ashtonnak köze ehhez a változáshoz, ami benned zajlik le? – mély levegőt vettem, és beharaptam a szám.
  - Miből gondolod, hogy bármi köze van Ash-hez? – képtelen voltam egyenes választ adni.
  - Anyai megérzés. – halvány mosoly jelent meg szája szegletében. Elengedte a kezem, és dús, sötétvörös hajába túrt. – Láthatnám, hogy néz ki ez a fiú? – tátva maradt a szám, szívem a fülemben dobogott.
  - Hát persze. – előkotortam a telefonom, és twitteren keresztül mutattam neki egy képet. Remélhetőleg, nem fogom véletlenül megnyitni a közös képünket. Uramisten, mi lenne abból? – Ő lenne Ashton. – felé fordítottam a telefonom, miután találtam egy nagyon cuki képet szerelmemről. Épp egy shake-et szürcsölt szívószállal. Közben aranyosan mosolyog, haja a szemébe lóg. Plusz a szemüveg is rajta van, amitől még aranyosabb lesz az összkép.
  Anya csak nagyokat pislogott, hol rám, hol a képet nézve.
  - Ő Ashton?
  - Igen, anya. – rámosolyogtam.
  - Nagyon aranyos srác. – ha tudnád mennyire! – Ahogy elnézem, tényleg nem lehet rosszfiú.
  - Mert nem is az. – suttogtam.
  - Viszont, apád nagyon kiakadt rád, ahogy én is, amiért nem szóltál a hollétedről. Nagyon aggódtunk érted. – megint megfogta a kezem.
  - Tudom anya, röstellem, hogy ilyen felelőtlen voltam. Ezentúl időben szólok, hogy merre vagyok. Oké? – megszorítottam a kezét.
  - Szavadon foglak.
  - Ugye, nem haragszol nagyon?
  - Nem haragszom, csak aggódtam érted. – megértően bólogattam. – Úgy érzem, mintha elvonultál volna a saját kis világodba. Falat emelve a család és az új világod közé. És így nem tudom, hogy mi történik veled. Mert nem sokat beszélgetünk mostanában. Így még inkább nem értem, hogy mi van.
  - Próbálok ezen változtatni. Igyekszem több időt veletek tölteni. De nem vonultam el a saját kis világomba. Egyszerűen a suli elveszi minden időm, és így tényleg nem jut időm rátok.

  Nem sokkal ezután véget ért a fejmosás. Anya szíve a végére nagyon megenyhült. Nem volt olyan dühös rám, mint mikor hazajöttem. Apa vissza sem jött. Nagyon felhúzta magát Ash-témán. Jesszus.
  Viszont mindkettőjükön érződik, hogy nagyon nem néznék jó szemmel, ha összeszűrném a levet Ashtonnal. De miért? Ennyire rossz embernek tűnik a szemükben? Vagy csak szimplán azt nem akarják, hogy legyen valakim?
  Felbattyogtam a szobámba. Szerencsére öcsémmel nem futottam össze. Most valahogy nagyon nem lett volna hozzá is hangulatom. Egy gyors zuhany után, összepakoltam a holnapi cuccaim. Aztán bebújtam az ágyamba. Aztán elárasztották az agyam a tegnap este és ma reggel történtek. Te jó ég! Még a gondolatába is belepirulok, hogy mik történhettek volna. Sőt, reggel még inkább elragadtattuk magunkat, mint este. Huh...
  Kezembe vettem a telefonom. Jó pár üzenetet kaptam Ashtontól és Gabytól is egyaránt. Előbb Gabynak írtam vissza, hogy majd holnap mesélek neki. Folyton Ashnél való éjszakázásomról kérdezősködött. Majd Ashnek beszámoltam a fejmosásról. Azonnal jött is a válasz. Awh, a kis édes, csak arra várt, hogy jelentkezzek.
  - Ácsi, ha jól vettem ki a szavaidból, apud szerint egy szatír vagyok? :O
  - Röviden, igen, annak tekint. – szünet.
  - Ennyire nem bírja, ha fiúk lebzselnek körülötted? Értem én, hogy egy szem lánya vagy. De...
  - De?
  - Nem is tudom, Ness. Azért ez durva, hogy mikkel meg nem gyanúsít.
  - Igen, én is ezt próbáltam megdumálni a fejével, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy ilyen egy undorító alak lennél. Nagyon rosszul esett, hogy ilyeneket feltételez rólad. Pont rólad. Imádnivaló srác vagy, emellett roppantul cuki, vicces, okos, tehetséges és kegyetlenül dögös.
  - Oh, ne csináld. Még a végén elpirulok. :D
  - De jó lenne hallani a hangod, vagy látni az arcod. Vagy a karjaidban lenni...
  - Én is ugyanerre vágyom.
  - Szívesen aludnék megint veled. Kis alvós mackóm. – erre csak egy szívecskével válaszolt. Igazából én nem hagytam neki sok időt írásra. – Ismételten azt tudom mondani, hogy jó volt veled aludni. Bár, én is csodálkozom rajtad, ahogy Calum is. Nem gondoltam volna, hogy éjszaka nem fogsz...
  - Ness, édesem... - újabb szünet. – Talán korai lett volna. – ah, megőrülök! Annyira édes.
  - Ashton, el sem tudod képzelni, hogy ez mennyit jelent nekem.
  - De el tudom képzelni, Édesem. (:
  - Annyira szeretlek! 💖💖
  - Én is téged. Épp ezért tudom, hogy mennyire fontos ez neked.
  Ezt követően visszatértünk arra, hogy mit gondolnak róla a szüleim. Komolyan, én sem értem, hogy miért tartják Asht ilyen ellenszenvesnek. Holott nem is ismerik őt... Miért ilyen előítéletesek vele szemben?
  - Tudod Ness, arra gondoltam, hogy bemutathatnál nekik.
  - Hogy mit csináljak?
  - Komolyan. Ha bemutatsz nekik, akkor talán mindent tisztázhatnánk, és...
  - Ashton, te most komolyan arra kérnél, hogy mutassalak be nekik, mint a barátomat?
  - Igen, Babe, pontosan erre kérlek.
  - Nem jutok szóhoz...
  - Figyelj... - másodperctöredéke után csörögni kezdett a telefonom. Ashton mosolygós képe tárult elém. Gondolkodás nélkül elhúztam jobbra a kis zöld nyilat.
  - Mire figyeljek? – suttogtam a telefonba. Közben kibújtam a takaró alól, és beültem az ablakba.
  - Ha elmondanánk nekik, hogy egy ideje randizunk... - mély levegőt vett. Istenem, de jó hallani a hangját! Olyan megnyugtató, egész nap szívesen hallgatnám őt, bármiről is beszéljen. – Akkor talán jobban állna a szénánk a jelen pillanatnál. Nem tudom, miért gondolják, hogy egyből rád másznék...
  - Ashy, én sem értem, hogy miért ilyen furák veled. De ezek után nem merem elmondani nekik, hogy járunk. – hallottam, hogy élesen beszívja a levegőt. Valószínű nem számított erre. – Ash?
  - Édesem, tudom, hogy rizikós, de. De meg kéne próbálnunk. Lehet, sőőt, valószínű, hogy picit kiakadnak ránk. De ha megismernek, vagyis ha engedik, hogy bemutatkozzak, talán rájönnek, hogy nem kéne ilyen előítéletesnek lenniük velem szemben.
  - Teljesen igazad van. És biztos vagyok benne, hogy elbűvölöd őket már a díjnyertes mosolyoddal. – felnevetett. Imádom a nevetését. – Viszont, remélhetőleg nem akarnak már rögtön akkor elzavarni, miután meglátnak. – tovább nevetett.
  - Szóval, ha sikerül ott maradnom két percnél tovább, akkor az már fél sikernek számít. – most én kuncogtam.
  - Igen, ha engedik, hogy bemutassalak nekik, akkor talán tényleg rájönnek, hogy nem vagy az a rosszfiú...
  - Szatír, hogy pontos legyek. – nevetve tette hozzá.
  - Jó, akkor legyen szatír. – uralkodnom kellett magamon, nehogy elnevessem magam. – Mikor lenne jó számodra? – beszívtam ajkam, és a csillagokat kezdtem bámulni.
  - Ez rajtad áll, gyönyörűm. – a „gyönyörűm"re végig futott rajtam egy bizsergető érzés. Még a szavaival is simogat. – Az talán jobb, ha minél előbb túl vagyunk rajta. Tudod, ha csak halasztgatjuk, lehet, hogy még rosszabbul jövünk ki belőle. Hm?
  - Valószínű. De... - megköszörültem a torkom.
  - Mit szólnál péntek délutánhoz?
  - A verseny után?
  - Ühüm.
  - Nem tudom, hogy készen állok-e rá.
  - Ugyan már, nem jöhetünk ki belőle rosszul. Legalább próbáljuk meg. – szinte kérlelő volt a hangja.
  - Jól van, benne vagyok. – adtam be a derekam.
  - Rendben van. Ahogy vége a versenynek, azonnal indulunk is hozzád. Hm?
  - Nem mondod komolyan? Nem akartál volna a srácokkal...
  - Nem, Nessa, te sokkal fontosabb vagy nekem.
  - Oh, ennek örülök. – hangomon is hallható volt a döbbentség.
  - Azt ne mondd, hogy meglepődtél ezen?
  - Nem, nem lepődtem meg. – morgással jelezte nem tetszését. – Jóó, egy kicsit.
  - Komolyan? Édesem, mindennél fontosabb vagy nekem. – hangja komolynak és vidámnak hatott. Én pedig szabályosan sokkot kaptam. – Hahó, drágám, itt vagy még? Vagy elájultál? – nevetni kezdett.
  - Nem vicces! Komolyan gondoltad, amit most mondtál?
  - Természetesen, hisz szeretlek. Te vagy a mindenem, Vanessa. – szívem hatalmasat dobbant. – És mivel szeretlek, ezért mindennél, és mindenkinél fontosabb vagy számomra.
  - Huh, Ashton én... - hosszan kifújtam a levegőt, hogy nyugtassam magam. – Nem jutok szóhoz.
  - Ugyan már, Ness. – kuncogott.
  - Most úgy megölelnélek. – rötyögni kezdett.
  - Szóval, a péntek délután jó lesz?
  - Ha jó, ha nem, be foglak mutatni nekik.
  - A lehető legmegnyerőbb és legcukibb formámat fogom mutatni nekik.
  - Tehát önmagad. Mindig cukiskodsz, szóval. – halkan nevetni kezdtem.
  Ezután rátértünk Gaby és Mikey témára. Mindkettőnket meglepve ért a dolog. Mármint, ami a pletykát illeti. Jézusom, nagyon beteg ez a Flynn. Mekkora egy paraszt! Ashton folyton azzal viccelődött, amit Mike mondott neki, hogy most ő is kivívta a Flynn haragját. Én mondjuk, azon lepődtem meg, hogy Ashton milyen kis hős. Nem gondoltam volna, hogy így vissza tud szájalni másoknak. Jó, ha nem a cuki arcát mutatja, akkor talán még mást is ki tudok nézni belőle.
  - Holnap suli után van kedved sétálni a parton? – kérdezte, miután megtárgyaltuk Gabyék ügyét.
  - Oh, örömmel sétálnék veled. – vigyorogtam, mint egy vadalma. – Illetve, nem kéne a srácokkal próbálnunk?
  - Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, összeröffenhetünk. De utána mindenképp menjünk a partra.
  - Juj, de akaratos valaki? – kuncogtam.
  - Nem vagyok akaratos, csak szeretnék kettesben lenni a barátnőmmel.
  - Ashton, annyira édes vagy! – belecuppogtam a telefonba, amin csak nevetni kezdett.
  - De most aztán menj aludni, nem szeretném, ha miattam lennél zombi holnap. – vigyorgott.
  - Érted megéri. – sóhajtottam. Úgy megcsókolnám. – Jó volt hallani a hangod.
  - A tiédet is, drága. – hallottam, hogy hosszan fújja ki a levegőt. Vajon ő is ugyanarra gondol, amire én? – Jó éjt, Ness!
  - Így már tényleg jó éjszakám lesz. Veled fogok álmodni. – nevetni kezdett. – Neked is jó éjszakát! – elnyomtam egy ásítást.
  - Szeretlek, Édes!
  - Én is szeretlek, Ashy! Holnap találkozunk!
  - Már alig várom. – kuncogott.
  - Szia! – egyszerre köszöntünk el. Vigyorogva nyomtam ki a telefont. Istenem, teljesen elvarázsol ez a cukiság! Aki csakis az enyém.
  Még pár percig kifelé bámultam a sötétségbe, majd visszamásztam az ágyamba. Magamhoz öleltem az egyik díszpárnát és álmodozva a plafont kezdtem vizslatni. Egészen addig, míg el nem nyomott az álom.

ASHTON

   Reggel a fürdőben álltam a tükör előtt, hajammal babrálva, mikor az ajtón kopogtatott Lauren.
  - Jó reggelt bratyó! – vigyorogva állt mellém, és egy darabig engem fürkészett.
  - Neked is jó reggelt! – rámosolyogtam, majd a tükör felé fordítottam a fejem. – Mi ez a vigyor? – a tükörképét néztem.
  - Áh, semmi, csak... - továbbra is vigyorgott, mint egy tejbetök.
  - Na, mondjad, látom rajtad, hogy akarsz valamit. – közben igazgattam a hajam, de sehogy sem akart megállni.
  - Öh... kivasaljam a hajad? – nagy szemekkel nézett rám.
  - Szerintem, nem ezért vagy itt. – szembefordultam vele.
  - Csak láttam, hogy már tíz perce a hajaddal bíbelődsz. – megvonta a vállát. Válaszra várva, mellkasom előtt összefontam karjaimat.
  - Na, ki vele, mit szeretnél? – felvontam a szemöldököm.
  - Csak hallottam, hogy az éjjel Nessával beszélgettél.
  - Miért nem lep meg? – forgattam szemeimet. – De mit is kerestél éjszaka a szobám körül?
  - Épp a folyosón voltam, és hát... hallottam, ahogy nevetsz. De ne aggódj, nem hallgatóztam.
  - Csaknem álltál ott vagy fél órán át?
  - Tényleg, nem hallgatóztam. Tudod, hogy nem vagyok olyan. – unottan néztem rá. Pontosan ilyen vagy. – Jó, hallottam ezt-azt... Örülök, hogy ennyire belezúgtál, pláne egy ilyen aranyos lányba.
  - Ezek szerint tényleg jól választottam, ha már neked is tetszik.
  - Nagyon aranyos lány. Látszik, hogy mennyire oda van érted, meg kedves és nem beképzelt. Pedig irtó gyönyörű, megjátszhatná emiatt magát. Ahogy...
  - Paige. – suttogtam.
  - Igen, ahogy ő. – jól látható undor ült ki az arcára. Paige-dzsel nagyon nem jöttek ki egymással. Paige folyton piszkálta, Lauren pedig állandóan leribancozta. Még akár szemtől szemben is. Rengetegszer veszekedtek. Sokszor még piti dolgokért is képesek voltak leüvölteni egymás haját. Húgi kegyetlenül nem tudta elviselni Paige-et a viselkedése és a megjelenése miatt. Szerinte túlzásba vitte a szexisebb ruhákat. Plusz rögtön ellenszenvessé vált neki, amiért picit fentebb hordta az orrát. – Viszont, örülök, hogy összejöttetek Vanessával. – megsimogatta a karom. – Egy ilyen beállítottságú lány illik hozzád bátyus. Nem pedig az agyon cicomázott, megjátszós ringyók. – megint grimaszolt.
  - Örülök, hogy ilyen hamar elfogadtad őt. – magamhoz öleltem, amin nevetni kezdett.
  - Mikor hozod el hozzánk hosszabb időre? – nézett rám, miután elengedtem.
  - Még nem tudom.
  - Hidd el, anya is örülne neki.
  - Úgy gondolod?
  - Aham. – nagyot bólintott. – Ő is meg van elégedve vele. – bájosan mosolygott.
  - Ez nagyszerű. – önelégülten vigyorogtam. – Pénteken semmiképp. – csak felvonta a szemöldökét. – Akkor szeretne bemutatni a szüleinek.
  - Ez komoly? – felcsillant a szeme. – Juj, ennyire elmélyült a kapcsolatotok?
  - Sok mindenben megkönnyítené az életünket, szóval...
  - Hű, a bátyám tényleg szerelmes.
  - El fogok pirulni. – felnevettem.
  - Jaj, ne legyél hangulatgyilkos. – vállamba bokszolt. Csak vigyorogtam rajta. – Igenis, be kell ismerned, tényleg szerelmes vagy.
  - Tudom, Lauren. Meg se próbálnám letagadni, mert tényleg így van.
  - Érzem, hogy Vanessa nem fog kihasználni. Nem olyan lánynak tűnik. Szóval, most tényleg jól választottál, Ashy. – megint megsimogatta a karom. Rávigyorogtam. – Megcsináljam a hajad?
  - Ha van kedved. – megvontam a vállam.
  - Ülj a kád szélére, mert így nem érlek fel. – vigyorgott, aztán bekapcsolta a hajvasalót. Amíg az bemelegedett, fésűvel beleszántott a hajamba. – Hű, elöl már egész hosszú a hajad. Meddig akarod növeszteni?
  - Nem is olyan hosszú.
  - Nem hát, rendesen takarja a szemed.
  - Most így pont jó. – vigyorogtam.
  - Úgy nézel ki, mint egy anime. – felnevetett. – Vagy, mint egy emocionális. – tovább rötyögött.
  - Te is ezzel jössz? – rámorogtam, majd én is nevetni kezdtem.
  - Jó, nem mondom azt, hogy nem áll jól, mert tényleg klassz. – kézbe vette a vasalót, aztán elöl pár tincsnek neki esett vele. – Csak így nagyon nem tűnsz 18-nak. Olyan kis cukimuki vagy ezzel a frizuval.
  - Amúgy is csak fél év múlva leszek 18.
  - Az egy dolog Ash. Tudod, milyen kisfiús arcod van így?
  - Nem is akarok idősebbnek tűnni.
  - Hja, hogy így tetszel Vanessának? Értem én. – megráztam a fejem. – Ne mozogj, mert megégetlek.
  - Nemcsak miatta ilyen. Most ez tetszik. – megvontam a vállam.
  - Ha te mondod? – letette a vasalót, és most kézzel kezdte igazgatni a hajam. – Mi a helyzet a bandával?
  - Elvagyunk.
  - Láttam az új videótokat. Nagyszerű lett. – egy pillanatra megállt, és a szemembe nézett. – Tényleg klassz volt. A többiek is jól nyomatták.
  - Köszi. – féloldalas mosolyt villantottam rá.
  - Örülök, hogy bekerültél a bandába.
  - Hát még én mennyire? – összemosolyogtunk.
  - Úgy néz ki, nagyon összeszoktatok már. Senki nem mondaná meg, hogy csak fél hónapja vagy a bandában. – megpaskolta a vállam, aztán folytatta a fodrászkodást.
  - Igyekszem, több időt tölteni velük. – csak bólintott.
  - Vanessa mit szólt a videóhoz?
  - Majdnem elájult. – nevettem. – Kétszer is.
  - Gondolom csak téged bámult.
  - Eltaláltad. – arcomról levakarhatatlan volt a vigyor.
  - Mondjuk érthető is. – picit összekócolta a hajam. Elöl még igazgatott pár tincset, aztán hátrébb lépett. – Na, kész is. Szerintem irtó dögös vagy így. – vigyorgott. – Pláne ezzel az izompólóval.
  - Hadd lássam, mit műveltél! – rávigyorogtam, aztán a tükörhöz léptem. – Wow, Lauren, ez tényleg király lett. – elégedetten nézegettem magam. Kellően göndör maradt a hajam, és picit kócos is. De azért látszik, hogy gondos kezek munkája ez. – Köszi, húgi! – átkaroltam a vállát és magamhoz húztam.
  - Igazán nincs mit. – kuncogott. – Szerintem, Nessa el fog ájulni, ha meglát. Nemcsak a hajad miatt, hanem ettől a trikótól.
  - Ja, mert Marveles, amit imád.
  - Ő is szuperhős fanatikus?
  - Ühhüm. – bólogattam.
  - Akkor tényleg jó csajt fogtál magadnak.
  - Eléggé jó csajt. – vigyorogva motyogtam.
  - Nem úúúgy, te lüke. – megcsapta a mellkasom, nevetve húzódtam arrébb. – És különben is, nem a mintájára gondoltam. Hanem az izmaidra, tee... - csak nevettem rajta, és elindultam kifelé.
  - Még egyszer, köszi! – a hajamra mutattam, és rákacsintottam.
  A szobámba lépve összeszedtem a cuccaim, és lecaplattam a konyhába. Anya és Harry már javában reggeliztek.
  - Sziasztok! – mosolyogva köszöntem rájuk, majd öcskös mellé telepedtem. – Mi a helyzet nagyfiú? – összeborzoltam a haját, anya meg csak nevetni kezdett.
  - Minden oké. – rám mosolygott.
  - És nálad? – anya kíváncsian fürkészte az arcom.
  - Mmm... meg vagyok.
  - Remélem, tegnap nem késtetek el Nessával.
  - Nem, dehogy. – csak bólogatott.
  - Ajánlom is. – sunyin mosolygott. – Ma délután is próbáltok?
  - Legalábbis, ez a terv.
  - Tényleg, a heti előadásba bevontátok a bandát is?
  - Mondhatni. Mikey-t leszámítva.
  - Őt miért hagytátok ki?
  - Ő erősködött, szerinte sok lenne a három gitár. Plusz akkor már egy dobos is dukál. Ez meg nem igazán menne, mivel végig énekelnem kell, nem kéne a háttérbe bújnom.
  - Értelek. – közben Lauren is csatlakozott hozzánk. – Ashton, egyszer mi is megnézhetnénk egy ilyen próbát?
  - Persze, anya. Semmi akadálya.
  - Komolyan? – felcsillant öcsi szeme.
  - Hát persze. – rámosolyogtam. – Szerintem, a maira is lejöhettek.
  - Hű, legalább hallhatjuk Nessa hangját. – vigyorgott Lauren.

  A suliba érve első dolgom volt megtaláljam a bandatagjaimat. Nem is kellett sokáig keresnem őket. Eléggé hangosak tudnak lenni, ahogy a folyosó közepén vihognak. Mikey épp nevetve magyarázott valamit, amin a másik kettő szakadt a röhögéstől. Kis bolondok. Vigyorogva ráztam a fejem, ahogy feléjük haladtam.
  - Helló, srácok! – köszöntem rájuk.
  - Hey, Ashton! – elsőként Luke pacsizott le velem.
  - Látom, most egyedül éjszakáztál. – kaján mosoly jelent meg Calum arcán.
  - Na, egy csókkal sem tudtad marasztalni a kis Porcelánbabád? – vigyorgott a kékhajú.
  - Ha-ha. Vicces vagy Mikey. Amúgy tudod, hogy kopik a hajfestéked?
  - Ja, tudok róla. A sírba visz. – nevetett.
  - Höh, jönnek a barátnők. – Calum, Mike és közém lépett, és átkarolta a vállunkat.
  - Tényleg, hogy állsz Evelynnel? – néztem rá.
  - Hagyjad máár! Megfűztem, hogy pénteken az előadás után ugorjon be velem valahová egy italra. – kacsintott.
  - Ugye nem akarod máris szobára vinni?
  - Bármi lehet belőle. – nevetett.
  - Végtelen lehetősége van. – ördögi mosoly ült ki Lucas fejére. Forgattam a szemeimet, és a felénk közeledő lányokra néztem. Vanessa copfjából kicsúszott pár kósza tincs, ami szépen keretezte arcát. Ragyogó mosolyt villantott rám. Mindjárt elolvadok. Halványan sminkelte ki a szemeit. Szűk farmere szépen kiemelte formás lábait. Lenge és pár számmal nagyobb fekete, hosszú ujjú felsőt viselt. Dekoltázsát pár gomb díszítette. Huh, szerintem szándékosan nincs begombolva pár gomb. Mély levegőt vettem.
  Mellette lépkedő Gabrielle most is talpig feketében volt. Szemeit kegyetlenül erősen húzta ki. Olyan, mint egy panda. Sötétvörös rúzsa kellően góttá varázsolta. Fekete haja csak úgy lobogott mögötte. Mikey füttyentett párat. Valószínű Gaby bőrhatású nadrágja miatt.
  - Sziasztok! – egyszerre köszöntek.
  - Szia, Édesem! – Vanessa derekára tettem kezeim. Mielőtt megszólalhatott volna, birtokba vettem ajkait. Meglepődve nyöszörgött picit, aztán viszonozta a csókom. Közelebb húztam magamhoz, így a csípőnk is összeért. Éreztem, hogy tüdejében rekedt a levegő. Valószínű, erre sem számított. Elhúzódott, zöld szemei értetlenül csillogtak. Mellkasa szaporábban emelkedett és süllyedt.
  - Ashton... - suttogta. – Eléggé megleptél.
  - Tudom. – újból közelebb hajoltam hozzá. Már csak egy pici választott el attól, hogy megcsókoljam. Ekkor számra tette egyik ujját, hogy leállítson. Felvontam a szemöldököm.
  - Ne legyél telhetetlen. – kacér mosolyra húzta csábító ajkait. Majd számtól egészen a mellkasomig húzta végig ujját.
  - Akkor te se csináld ezt. – ajkamba harapva néztem szemeibe, majd csókos ajkaira vándorolt a tekintetem. Nagyot nyelve engedte, hogy megcsókoljam. Szám gyengéden súrolta puha ajkait. Éreztem, hogy ő is alig bírja visszafogni magát, nehogy itt mindenki előtt leteperjen. Akárcsak nekem is nagy erőfeszítésbe került türtőztetni magam. Nyakam köré kulcsolta kezeit, és lehúzott magához. Mohón kezdte falni ajkaimat. Úgy tűnik, beindult a fantáziája. Szorosabban öleltem magamhoz, mellkasunk is teljesen egymáséhoz préselődött.
  - Hohó, tubicák! Most azonnal menjetek szobára! – nevetett Calum. Ness belemosolygott a csókba, én pedig nyelvemmel táncba hívtam az övét. Szenvedéllyel átitatva csókolóztunk tovább.
  - Ashton, haver... kicsit visszafoghatnád magad. – morgott Luke. – Még kilenc óra sincs, te meg már most be vagy indulva. Jézusom! – hisztizett a szöszke. Egy apró csókkal zártam a csókunkat. Picit elhúzódtam Nessától, és a siránkozó Lucasra néztem.
  - Megint féltékeny vagy, Hemmo?
  - Én? – tátva maradt a szája.
  - Te bizony... - a többiek csak somolyogtak, és próbálták visszafojtani a nevetést.
  - Ash, hagyd már szegényt! – barátnőm megszorította a kezem. Mit sem törődve vele, válaszra várva néztem a nálam két évvel fiatalabb srácra.
  - Dehogy vagyok féltékeny! Ugyan már, Irwin. – morcosan vágta zsebre kezeit.
  - Jézusom, srácok, ne veszekedjetek már! – felnevetett Calum.
  - Ashton, miért piszkálod mindig Luke-ot? – szembefordult velem Nessa.
  - Mittudomén. – megvontam a vállam.
  - Biztosan azért, mert ő a legfiatalabb. – tette hozzá Gaby.
  - Akár ezért is. – bólintottam, Ness csak megforgatta a szemeit.
  Csengetés után, szétszéledtünk. Luke még vetett rám egy gyilkos pillantást, válaszként csak szélesen rávigyorogtam. Calum és Mikey pedig ezen röhögtek.
  Nessa Gabynak magyarázta, hogy próbáljon meg nem megverni senkit. Flynnt meg kerülje, ahogy csak tudja. Ez teljesen felesleges, hisz a délutánt úgyis egy légtérben kell töltenie vele.
  Nessától egy rövid, de annál forróbb csókkal köszöntem el. Teljesen leblokkolva nézett rám, miután lezártam a csókot. Megsimogattam az arcát.
  - Szünetben találkozunk. – rámosolyogtam.
  - Várni foglak. – erőtlenül súgta.
  - Szeretlek! – homlokára nyomtam egy csókot. Aztán elindult. Miközben távolodott, figyeltem a lépteit, ahogy a csodás haja meglibben. Vagy, ahogy csípőjét ringatja, miközben lép. Csak kár, hogy ilyen hosszú az a felső. Túl sokat takar a formás fenekéből...
  Miután eltűnt a tömegben és is elindultam a termem felé. Út közben megpillantottam Flynnt. Az orra még mindig duzzadt volt. Ahogy a szája is kissé véraláfutásos még. Féloldalas mosolyra húztam a szám, miközben elhaladtam mellette. Ő pedig vállal nekem jött. Megtorpantam, és mérgesen fordultam utána.
  - Haver, nem a legjobb emberbe kötöttél bele. – morogtam.
  - Jaj, ne játszd az észt, Szépfiú! – vicsorgott.
  - Húzd el szépen a csíkot, amíg jókedvemben vagyok.
  - Miért, különben mi lesz?
  - Úgy látom, nem félted az orrod.
  - Ki nem nézném belőled, hogy bárkinek is ártani tudnál. Túl gizda vagy ahhoz.
  - Csak ne nagyon bízd el magad. – önelégülten vigyorogtam rá.
  - Azt hiszed, hogy akkora kemény vagy, – közelebb lépett. – ha a három kis pisis bandájába tartozol?
  - Nem attól vagyok kemény, hogy egy bandába tartozom, te nagyeszű. És az a három kis „pisis", egyenként simán be tudnák verni azt a hatalmas pofád.
  - Mutasd meg, te mit tudsz, Irwin! – megragadta pólóm szegélyét. Lenézően néztem a kezére.
  - Ezt most tényleg komolyan gondoltad? – unottan néztem barna szemeibe. Erősen elkaptam a karját, és megropogtattam azt. – Ne kelljen többször figyelmeztetnem, hogy nem a legjobb emberrel kezdtél ki. – sziszegve nézett a karomra, miközben megfeszültek izmaim. Nagyot nyelve méregetett. – Na, mi van Nagymenő, tán rájöttél, hogy csak a pofád nagy? – vigyorogva néztem rá, és még egy picit megszorongattam a karját.
  - Jól van, jól van, engedj el! – szemeiben félelem és döbbenet tükröződött.
  - Ajánlom is, hogy megfutamodj, te gyökér! – nevetni kezdtem, és ellöktem magamtól. Gyilkos pillantást vetettem rá, aztán faképnél hagytam. – Legközelebb tényleg nézd meg jól, hogy kibe kötsz bele. – kiáltottam neki, miközben hátrafelé lépkedtem. Csak tátott szájjal bámult tovább. Pöcsfej.
  - Jézusom, Ashton, ez meg mi volt? – kérdezte Sebastian, mikor beültünk a terembe.
  - Á, semmiség. – megrántottam a vállam.
  - Semmiség? Azt hittem, ott helyben megruházod.
  - Érte nem lenne érdemes kicsapatni magam. – vigyorogtam rá, és a padomra könyököltem.
  - Basszus, most nézem csak, milyen bicepszed van. Ember, tán bokszolni jársz?
  - Ha azt nem is, azért a dobolás megteszi hatását.
  - Ez nem csak a dob műve. – elismerően bólogatott.
  - Kösz, Sebbie.
  - Mi a téma? – másik oldalamra ült James.
  - Hallod, az előbb majdnem megruházta Flynnt. – mutatott rám Sebastian.
  - Komolyan?
 - Nem csináltam semmit, csak...
 - Nem-e? Megropogtattad a karját. Na, és az a düh a szemeiben. – Jamesre nézett. – Nem láttam még ilyennek, te?
  - Én sem.
  - Ugyan már, srácok. – felnevettem.
  - Viszont azt csiripelik a madárkák, hogy tegnap is harciasan védted Gabrielle-t. Ez igaz? – kérdőn nézett rám James.
  - Attól függ, mit mondtak...
  - Hát, hogy leosztottad Flynnt, és elkaptad a kabátját, miközben a falnak nyomtad.
  - Az utóbbi nem igaz. De nem nagy szám. Erre bárki képes. – megropogtattam az ujjaim.
  - Aha, persze. – hitetlenkedve méregettek, én meg csak szemeimet forgattam.

   Suli után megbeszéltük, hogy az udvaron találkozunk. Szerencsére többször nem került elém Flynn. Ha még egyszer beszól, biztosan megrendezem a fogsorát. Ritkán hoznak ki a sodromból, de neki szempillantások alatt sikerül.
  - Ashtoon! – Ness amint meglátott, felpattant Luke mellől és vigyorogva nyakamba vetette magát.
  - Ennyire hiányoztam? – mosolyogva karoltam át a derekát.
  - El se hiszed mennyire! – széles mosolya szinte ráfagyott csinos pofijára.
  - Ennek örülök, Édes. – gyengéden csókoltam meg.
  - Alig várom már, hogy a parton legyünk. – suttogva cirógatta a nyakam.
  - Ahogy én is. – összekulcsoltam a kezeim, és picit megemeltem Nessát. Vigyorogva hajolt ajkaimra. Egy egészen forró csókot váltottunk. A csók után, lassan lábaira eresztettem. Szemeit enyémbe fúrta. Hihetetlenül zölden és szerelmesen csillogtak szemei. – Annyira gyönyörű vagy. – suttogtam.
  - Köszönöm. – halvány pír szökött arcába. Imádom, ahogy zavarba jön. Olyan kis aranyos.
  - Hé, gerlepár! – szólt Calum.
  - Hm? – Nessa buksija fölött néztem rá.
  - Megyünk próbálni? – mindannyian minket néztek.
  - Hát hogyne. – vigyorogtam rájuk.
  Lassan elindultunk hozzánk. Út közben Mikey, arról fecsegett,  hogy Gabyt nem szívesen hagyja itt egy légtérben azzal a paraszttal. De hát nincs mit tenni. Napközben, páran még összesúgtak a háta mögött. Valószínűleg ők lehettek azok, akik elhitték a pletykákat. Plusz, egyfolytában azt szajkózta, hogy kicsinálja Flynnt. Ezzel nem vagy egyedül. Vanessa próbálta lebeszélni erről a tervéről. Kisebb-nagyobb sikerrel. Calum még támogatta Cliffot az ötletében. Luke pedig csak vigyorogva figyelte az eseményeket. Szerencsére ebédszünetben ki tudtam engesztelni, és már nem morog rám. Viszont, beszélgetés közben, ahogy észrevettem, tényleg féltékenység miatt viselkedik így, néha. Valószínű az bántja, hogy lassan a bandából mindenki összeszed magának egy barátnőt. Szerintem, ha jobban ráfeküdne a témára, simán összejönne a dolog azzal a Phoebe-vel. Hisz Luke eléggé népszerű a csajok körében, úgyhogy nem is kéne megerőltetnie magát. Az a hír járja, hogy eddig is kihasználta a sármját, és így szerzett magának, ha rövid időre is, csajokat.
  Miután megérkeztünk mindenki elfoglalta a helyét.  Mikey csak leült az egyik sarokba, és telefonját kezdte bújni. Mi pedig rögtön bele is kezdtünk TDG dalába. A két gitárosunk most is nagyszerűen teljesítettek. Vanessa megint elbűvölően énekelt. Elképesztő ez a lány.
 - Szerintem nem szükséges már többször elpróbálni. - szembe fordult velünk a szöszke. - Tökéletes ez, ahogy van. Ti ketten együtt valami csodák vagytok. Mármint, hangilag is, nemcsak külsőre. – nevetve mutatott ránk. – Cal te mit mondasz?
  - Szerintem is nagyon cuki páros vagytok.
  - Öh, nem hinném, hogy Luke erre gondolt volna. – javította ki Ness, csak kuncogtam Calum hülyeségén.
  - Ó, banyeg... - nevetett. – Tényleg nem szükséges többszöri próbálás. Jó ez így. Ami téged illet, Napsugaram – Nessára nézett. – a bőrnadrág most már kötelező.
  - Jaj, ne már! Még mindig itt vagy leragadva? – összehúzta szemöldökét Nessa.
  - Kicsit vadabbá kéne varázsolni magad, Ness.
  - Nem fogok bőrnadrágot húzni. Á-á, ki van zárva, Calum.
  - És miért nem? – értetlenül nézett rá Mikey.
  - Mert... mert egyszerűen nem és kész.
  - Ugyan már, Édesem, ez nem a világ vége. – megsimogattam a hátát. – Szerintem is irtó jól állna rajtad, szóval nem veszítenénk semmit vele.
  - Inkább csak nyernétek. – tette hozzá Cliffo.
  - Ugye? – bólogatott Hood. – Úgyhogy ne kéresd magad. Majd akkor, ha Irwin megrohamoz a szerelmével.
  - Jézusom, Calum. – felnevettem.
  - Tényleg, Gabynak valószínűleg vannak bőrcuccai. Biztosan kölcsönadna egyet. – tette hozzá Luke.
  - Kérdezd majd meg! – összecsapta kezét Cal. – Ne merd elszalasztani a lehetőséget Vanessa O'Connell. – fenyegetőn nézett rá, majd kitört belőle a nevetés.
  - Jól van Calum Hood, nem fogom. – vigyorgott rá.

VANESSA

  Ezt követően feloszlattuk a gyűlést, és mindenki elindult hazafelé. Vagyis Calum Luke-hoz, Mikey pedig Gabyért ment. Mi pedig a tengerpart felé haladtunk. Séta közben lóbáltam összekulcsolt kezeinket.
  A partra érve szorosan magához ölelt, és szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen még a nevemet is elfejtettem, annyira jól csókol. Átkaroltam a nyakát, hogy közelebb húzzam magamhoz.
  - Mondtam már, hogy istenien nézel ki? – suttogtam ajkaira, miután megszakítottam a csókot. – A hajad is elképesztő. Ez a felső meg aztán pláne levesz a lábamról. – végighúztam karján a kezem, és bicepszét kicsit megmarkoltam. Csak szélesen vigyorgott.
  - Köszi, Édesem! – apró csókot lehelt a számra. – Menjünk közelebb, nem? – a víz felé nézett.
  - Jó ötlet. – vigyorogva fontam karja közé a kezeim. Külsőleg valószínű röhejesen néztem ki, ahogy ott csüngtem a karján. De annyira jó érzés így hozzábújni.
  Miután kellő távolságban voltunk a házunktól és a vízhez, lepakoltam a táskám. Megkörnyékeztem a vizet, és beszívtam az óceán sós illatát. Ash szorosan mögém lépett és összekulcsolta ujjainkat, majd körém fonta karjainkat. Kellemes melegség öntötte el szívem. Fejem a mellkasára hajtottam, és így néztem, ahogy a nap sugarai megcsillannak a végeláthatatlan óceán kék hullámain.
  - Fú, kicsit félek a holnaptól. – egy idő után én törtem meg a csendet.
  - Melyiktől félsz jobban? A versenytől vagy a szüleidtől?
  - Az utóbbitól jobban parázok. Még a gondolatától is kiráz a hideg. – nevettem.
  - Ugyan Ness... - lassan fordított meg. – Nem lesz velük gond.
  - Miért vagy ilyen biztos benne? Hisz tudod, hogy apa nem néz rád jó szemmel. Pedig még csak nem is tudja ki vagy. – sóhajtottam.
  - Ne aggódj, majd őt is lenyűgözöm, valahogy. – vigyorogva babrált a copfommal. – Bevetem a legcukibb mosolyom...
  - Meg az elhagyott kutyakölyök nézésed.
  - Azt is. És akkor minden le lesz tudva. – fülem mögé tűrte kósza tincseimet. Közelebb hajolt és puha ajkait az enyémhez nyomta. Lassú, de annál szenvedélyesebb csókba kezdtünk. Átkaroltam a derekát, és egyik kezemet hátul becsúsztattam az izompólója alá. Tenyeremmel végigsimítottam izmos hátán. Még jobban magához szorított. Nyelve érzéki táncba hívta az enyémet.
  Még egy darabig csókba forrva ölelkeztünk. Aztán Ashton két kezét lecsúsztatta a csípőmre, és nemes egyszerűséggel feldobott a vállára. A meglepetéstől halkan felsikítottam. Ő pedig csak hangos nevetésben tört ki.
  - Ah, jézusom! Ashton tegyél le! – nevetve visítottam.
  - Van kedved úszni?
  - Hogy mit csi... Ruhástul? Ashton...
  - Ühhüm. – nevetett tovább.
  - Nem akarok most úszni. – finoman ütögettem a hátát, ahogy lógtam rajta.
  - Pedig fogunk. – édesen felnevetett, majd a fenekemre csapott.
  - Héj, ne merészelj belevágni a vízbe! – feljebb vittem a hangom, mikor elkezdett a víz felé szaladni. – Ashton!
  - Nyugi, Ness, nem hideg a víz! Hisz még nyár van.
  - Az egy dolog, de... - két kezét összekulcsolta a fenekem alatt, és lejjebb csúsztatott a válláról. Így szemünk egy magasságba került. Elvesztem gyönyörű barnával pettyezett zöld szemeiben. Ajkait csábos mosolyra húzta. Szívem felvett egy őrültebb ritmust. Átöleltem a nyakát. Ráhajoltam ajkaira, és forrón megcsókoltam. Picit igazított rajtam, így lábaimat dereka köré fontam. Úgy csünghettem rajta, mint egy koala.
  Annyira belefeledkeztem a csókba, hogy még az sem zavart, mikor Ash belegázolt a vízbe. Csak az zökkentett ki a csókból, mikor derékig ellepte a víz.
  - Oh, te jó ég! – elhúzódtam tőle. – Te most komolyan...
  - Ühhüm. – ördögi mosolyt villantott, és lábra állított.
  - Ah, Ash! Ezt még visszakapod! – gyilkos pillantást vetettem rá, mikor rájöttem, hogy teljesen eláztam. Legalábbis deréktól lefelé.
  - Akkor kapj el! – nevetve lubickolt odébb.
  - Te most komolyan, ruhástul akarsz úszni?
  - Akár úszhatunk ruha nélkül is. – kaján vigyorra húzta csókos ajkait.
  - Erről csak álmodozz, Ashton. – arcába fröcsköltem a vizet, amin csak hangosan felnevetett. Majd ő is fröcskölni kezdett, amitől én is csurom víz lettem. – Ne már! Elázott a hajam. – durcáskodtam.
  - Majd megszáradsz. – nevetett. – Na, gyere! Kapj el, ha tudsz. – vigyorgott. Aztán elmerült a víz alá.
  - Ezt nem hiszem el. – motyogtam. Próbáltam úgy megkeresni, hogy ne kelljen teljesen elmerülnöm a vízben. Persze, ez lehetetlen. Beljebb merészkedtem. Éreztem, hogy a hajam is kezd elázni. – Ashton, én ezért kicsinállak! – nevettem. Aztán hirtelen elkapta a derekam. Felsikoltottam. - Jézusom, Ashton! Ilyet többet ne csinálj! - nevetve kaptam a szívemhez.
  - Ha elmerültél volna, előbb találtál volna rám, mint ahogy én rád. – nevetve tűrte hátra a haját. Anyám, így még helyesebb. A felsője vizesen tapadt a felsőtestére, szépen kiemelve izmait. Te jó ég! Mindjárt elájulok. Köpni-nyelni nem tudtam, annyira lekötött a teste bámulása. Kuncogni kezdett. Közelebb löktem magam hozzá, már nem igazán érdekelt, hogy ruháim magukba szívják a vizet. Kezeimet végigfuttattam izmos mellkasától egészen a hasáig. Szaporábban kezdte venni a levegőt. Egy kézzel átkaroltam a nyakát, hogy lejjebb húzzam magamhoz. Hevesen csókolt meg. Csípőmre csúsztatta kezeit, és szorosan magához vont. Mikor összeért a felsőtestünk, éreztem, ahogy ruhám magába szívja Ash pólójáról a nedvességet.
  Mohón kezdtem falni csodás ajkait. Lassan pólója alá csúsztattam a kezeim. Kicsit felszisszent, mikor tenyeremmel végigsimítottam a hasán. Csókjaival áttért a nyakamra. Kulcscsontomhoz érve megint gyengéden megszívta a bőröm. Mellyel halk nyögést váltott ki belőlem. Ha lehet, még inkább hozzá nyomtam a csípőm. Ujjait beleakasztotta a felsőmbe, és még két gombot kigombolt. Zihálni kezdtem, ahogy csókjaival egyre lejjebb haladt. Majd vállamat kibújtatta a fekete anyagból. Dekoltázsomtól a vállamig egy kis ösvényt húzott a nyelvével. Nyöszörögni kezdtem és pólója alatt hátára csúsztattam a kezem. Legszívesebben kibújtattam volna a pólójából. Csak hát azért mégsem hagyhatom elúszni a ruháját.
  Vállamat kezdte elhalmozni csókokkal. Néha picit meg is harapdálta. Újabb halk nyögéssel válaszoltam. Teljesen megőrjít. Egyik kezemet kihúztam a pólója alól és beletúrtam a nedves hajába. Ismét birtokba vette ajkaimat. Most én hívtam az ő nyelvét érzéki táncba. A víz szintje kezdett magasodni, vagyis egyre beljebb haladtunk. Levegő hiányában elváltam ajkaitól. Ő pedig máris belekezdett volna egy újabb csókba, csak én arrébb sodródtam tőle.
  - Nessa... ne csináld ezt. – szemeiben vágy tüze lobogott.
  - Ha már itt ázunk, akkor legyen értelme is. – felnevettem, aztán tovább úsztam. – Gyere, és kapj el! – kiáltottam, majd elmerültem a vízben. Nagyon jó meleg volt a víz, még így késő délután is. Nem telt el egy perc sem, mikor Ash hosszú karjai körém fonódtak. Szembe fordított magával, és teljesen hozzám simult. A ruhánk a nedvességtől elnehezedve tapadt a testünkhöz. Ismét felmértem jól látható izmait. Végighúztam rajta a kezeim, mire megint felszisszent.
  Vágytól kitáguló pupillái sötétebbé tették szemeit. Beharapta ajkát, ahogy dekoltázsomat stírölte. Benyúltam a pólója alá, és felfelé kezdtem simítani a hasán. Mélyeket lélegzett, arcomon éreztem leheletét. Hevesen vette birtokba a szám. Nyelve máris befurakodott a számba. Magához szorított. Teste minden egyes kis porcikáját éreztem. Megremegett a térdem. Kezeit fenekem alá csúsztatta és finoman megemelt. Anélkül haladtunk kifelé a vízből, hogy a csókot megszakítottuk volna.
  A partra érve finoman elfektetett a homokban. Majd fölém kerekedve, fejem mellett támasztotta meg magát. Nagyot nyelve néztem zöld szemeibe. Szívem össze-vissza kalapált, ahogy a légzésem is szaporább lett.
  Hozzám nyomta a csípőjét, és csókjaival a nyakamat kezdte el ostromolni. Pólója alá nyúltam, és kezeimet végigfuttattam a hátán. Nyakamat ismét szívogatni kezdte, mellyel halk nyögéseket váltott ki belőlem. A következő pillanatban engem is elöntött a vágy, így egy rántással kibújtattam a felsőjéből. Alaposan végigmértem izmait, majd kezeimet is végighúztam csupasz felsőtestén. Mély levegőt vett, mikor a hasához értem. Aztán ismét rám hajolt, és ajkaimat birtokba vette. Vizes nadrágjainkon át teljesen érezhető volt, mennyire kíván engem. Párszor erőteljesebben hozzám nyomta az ágyékát, amitől egy újabb jóleső nyögés hagyta el a szám. Egyik lábamat a dereka köré fontam, így még közelebb férkőzött hozzám.
  Levegő hiányában elhajolt tőlem, és tekintetét végigfuttatta rajtam. Beharapta ajkát, majd a fülemhez hajolt.
  - Ezt egy csendesebb helyen folytathatnánk. Nem gondolod? – érzékien suttogta a fülembe, ajkai súrolták a fülcimpám. Belerezzentem az érintésébe.
  - Ashton... - búgtam. És mint egy időzített bomba, a táskámban levő telefonom megcsörrent. Ash csak morcosan kotorta elő a telefonom.
 - Na, ki az? – kíváncsian nézett rám. Bár látszott rajta, hogy most nagyon nem ezzel akar foglalkozni. Hanem legszívesebben most azonnal letépné rólam a ruháimat.
  - Az... az öcsém. – dadogtam. Nagyra nyílt a szeme, és lemászott rólam. Megköszörültem a torkom. – Szia, Aaron. Mi a helyzet? – próbáltam kizárni a gondolataimból Ashtont és az előbbi kis akciónkat. Lassan felültem, és igazgatni kezdtem a ruhám. Eléggé nehézkes művelet, hisz rohadtul tapad a víz miatt.
  - Hogy mi, Nessa? – förmedt rám. – Baromi nagy szerencsétek, hogy megint én láttalak meg titeket. Tudod a vörös hajad nagyon feltűnő, még kétszáz méterről is. – a házunk felé pillantottam. Homályosan láttam a nappalink hatalmas üvegajtajában az öcsémet. Integetni kezdett.
  - Ó, bassza meg! – sóhajtottam, Ashy csak somolygott rajtam. – Mikor szúrtál ki minket?
  - Mikor csurom vizesen kijöttetek a partra. Nem semmi műsort toltatok le. Még jó, hogy alig vannak a parton.
  - Jézusom...
  - Ne most sopánkodj! Ha nem hívlak fel, hagyod, hogy beférkőzzön a lábaid kö...
  - Nem, Aaron, nem hagytam volna. – Ash csak kérdőn nézett rám.
  - Nekem nagyon úgy tűnt.
  - Tudom, mit csinálok. Oké?
  - Ühüm, csak jelzem, hogy anyuék nemsokára kiülnek a teraszra limonádét szürcsölgetni.
  - Hogy mi van?
  - Mihamarabb köszönj el a pasidtól. Ha szeretnéd, hogy még használja a...
  - Oké, értem én. – felnevetett. – Nem vicces.
  - De az. És mit fogsz mondani anyuéknak? Elkapott az eső?
  - A város másik felében akár eshet is. – Ashre néztem, aki csak elterült a homokban. Istenem, azok az izmok. Szívesen végig harapdálnám...
  - Hja, el is fogják hinni.
  - Me-megkérlek, hogy foglald le őket, míg én felosonok a szobámba. Megteszed nekem? – csend. Az ablakunkra néztem. – Aaron? Nagyon szépen kérlek! – könyörögtem.
  - Jól van. Majd ha érzelmileg nyugalmi állapotban leszel, akkor kiszabom a feltételeket.
  - Nekem mindegy, csak falazz, az istenit!
  - De akkor siess, mert már hiányolnak. Pláne, hogy tegnap este megígérted nekik, hogy többet nem maradozol ki.
  - Honnan...? Elmondták neked?
  - Is. De nagy részét már „élőben" hallottam.
  - Jól van, azonnal megyek.
  - Siess. Mindjárt kész a limonádé. – nevetett. Kinyomtam a telefont.
  - Mennem kell. – sóhajtottam. Könyökére támaszkodott, és úgy fürkészte az arcom. – Pedig szívesen maradtam volna még.
  - Én is szívesen. – csábos mosolyt villantott.
  - Ami meg a kérdésedet illeti. – végighúztam rajta az ujjaimat. Tekintetével követte ujjaim vonalát. Közelebb hajoltam hozzá. – Hamarosan be is fejezzük, amit ma elkezdtünk. – ajkaim súrolták övéit. Finoman ajkába haraptam, majd alsó ajkamat végignyalta, és forrón megcsókolt. Még mielőtt belemerültem volna a kényeztetésébe, elhúzódtam tőle. – Jobb, ha megyek. – még egyszer végig húztam rajta a kezem. Élesen beszívta a levegőt. Hm, kérdéses, most csak a víztől feszül rajta ennyire ez a nadrág, vagy valami más lehet az oka? Szívesen kideríteném, de akkor lőttek a tervemnek. – Holnap találkozunk, Ashy. – rámosolyogtam.
  - Már alig várom. – beharapta ajkát. Azt hiszem, eléggé beindítottam a fantáziáját. Felvettem a táskám. – Este még beszélünk?
  - Mindenképp. – hajába túrtam, ő csak szélesen elmosolyodott, amitől kis gödröcskék jelentek meg pofiján. – Szeretlek.
  - Én is téged, Babe. – vigyorgott. Egy futó csókot nyomtam az ajkaira, majd futásnak eredtem.

Na, kis jellybeans, eme fejezethez egy új borító is dukál. Mivel nagyon belejöttem ezekbe a tengerparti jelenetekbe, így az új borítót is ez inspirálta.(Persze Eszti drága hívta fel erre a figyelmem, h ilyen témájúnak kéne lennie a borítónak. Végül Viv szerkesztette meg nekem, bár ez a csini szín az én művem. Igazi csapatmunka volt jányaim. *.* ) Remélem, azért ez is tetszeni fog. :33