VANESSA

  Másnap reggel Ashton karjaiban ébredtem. Pontosabban, fejemet a mellkasán pihentettem, miközben szorosan öleltem át. Finoman simogatta a hátam. Mocorogni kezdtem, és ha lehetséges, még jobban hozzá bújtam. Halkan kuncogni kezdett.
  - Jó reggelt, Ness! – suttogta és hajamba puszilt. Lassan kinyitottam a szemem.
  - Mmm... jó reggelt, Ashy! – ujjammal pici köröket kezdtem rajzolni a mellkasára.
  - Hogy aludtál? – enyhén rekedtes volt a hangja, amitől borsódzni kezdett a karom.
  - Istenien. – úgy helyezkedtem, hogy gyönyörű zöld szemeibe tudjak nézni. – Olyan jó volt egész éjszaka hozzád bújni, meg ölelgetni. – bukott ki belőlem. Mosolyogva tűrte el a hajam. – Megtartalak alvós plüssmacinak. – nevettem.
  - Oh, csak alvós plüssnek? – édesen lebiggyesztette száját.
  - Jaj, dehogy, te butus! – közelebb hajoltam hozzá, így mellkasunk egymáshoz préselődött. Ujjaimmal beleszántottam göndör és puha hajába. Mindketten elvesztünk egymás szemében. Majd tekintete ajkaimra vándorolt, utána vissza a szemeimre. Mindkét karját körém fonta, és szenvedélyesen megcsókolt.
   A csók kezdett elmélyülni, egyre hevesebbé vált. Nyelveink vad táncot jártak. Átvetettem rajta a lábam, így lovagló ülésben ültem a csípőjén. Belenyögött a csókba, majd szorosan körém fonta karjait. Még jobban hozzápréselődött a testem. Éreztem szíve ritmusos lüktetését.
   Levegő hiányában elhajoltam tőle. Ujjaimmal ajka vonalán simítottam végig. Halvány mosolyra húzta száját. Ajkaitól egészen a hasáig húztam végig rajta a kezem. Huncut mosolyt villantottam rá. Megmarkoltam a pólója szélét, és finoman lehámoztam róla. Majd a ruhadarabot az ágya végébe dobtam. Ajkamba harapva mértem végig szálkás felsőtestét. Ejhaa... Még izmosabb, mint gondoltam. Te jó ég! Önelégülten vigyorgott, gondolom megint nyál csorgatóan bámultam. Kezeimmel is feltérképeztem az izmait. Mikor a hasához értem, picit felszisszent. Mosolyogva hajoltam rá. Pólómon keresztül éreztem a megfeszülő mellizmait.
   Ajkam enyhén súrolta az övét. Szemeiben látszott, hogy meg akar csókolni. De hogy picit játszadozzak vele, mindig hátrébb húztam a fejem, hogy ne tudjon megcsókolni. Szaporábban kezdte venni a levegőt. És addig-addig „küszködött", míg sikerült megcsókolnia. Nyelve máris befurakodott a számba, és érzékien csókolt tovább.
   Combjaimra csúsztatta kezeit, és finoman beléjük csípett. Végigfutott rajtam egy bizsergető érzés. Arról meg nem is beszélve, mennyire érződik rajta, hogy kíván engem. Hát, mit ne mondjak? Eléggé feszül ez a rövidnadrág, itt alattam.
  Csókjaimmal áttértem a nyakára, és finoman harapdálni kezdtem. Élesen beszívta a levegőt. Egyik kezét a fenekemre csúsztatta, és erősen megmarkolta azt. Válaszként sóhajtottam egyet. Majd mellkasát kezdtem csókjaimmal ellepni. Nagy mancsaival lassan a pólóm alá nyúlt, és a derekamra tette kezeit. Beleborzongtam az érintésébe. Visszatértem ajkaira, és hevesen kezdtem csókolni. Közben kezeivel egyre feljebb haladt az oldalamon. Mígnem hüvelykujjai súrolták a melleim szélét. Ennek hatására belenyögtem a csókba.
  Megszakítottam a csókot, hogy levegőhöz jussak. Kaján vigyor terült szét édes pofiján. Furcsamódon nem ment tovább, hanem inkább kínzó lassúsággal haladt lefelé. Ismét beleborzongtam az érintésébe, ahogy a bőrömet finoman simítja végig.
  Mohón kezdtem falni ajkait. Egyik kezét kihúzta a pólóm alól, és finoman beletúrt a hajamba. Másik kezét a pólóm alatt, a hátamra csúsztatta. Ekkor rezegni kezdett a telefonja. Belemorgott a csókba. Újabb rezgés.
  - Nem akarod megnézni? – néztem rá, miután megszakítottam a csókot.
  - Nem igazán. – megint rátapadt a számra. Ismét megrezzent a mobilja.
  - Jobb, ha meglesed. – felegyenesedtem, és végighúztam felsőtestén a kezem. Mély levegőt vett, aztán oldalra nyúlt, és a párnája alól kivette a telefonját. – Na, kinek hiányzol?
  - A húgomnak. – elmerült az üzenet olvasásában. – Azt írja, hogy már rég elmentek itthonról. Szóval, „szabad a pálya". – huncut mosolyt villantott.
  - Szólhatott volna előbb is. – kacéran felnevettem, és megcirógattam a mellkasát. Amitől csak beharapta csábító ajkát.
  - Khm... - a telójára pillantott. – Megengedte, hogy használd a sminkcuccát, ha szeretnéd. Plusz a ruháiból is kedvedre választhatsz. Ha találsz a méretedben. – magyarázta, anélkül, hogy rám nézett volna.
  - Hát, köszönd meg helyettem is. – rámosolyogtam. Csábosan megnyalta ajkát. Ez kegyetlenül dögös volt. Aztán gyorsan pötyögött valamit. Én közben tanulmányozni kezdtem. Haja kócosan hullott a szemébe, szemei sötétzölden csillogtak. Rózsaszínes ajkait halvány mosolyra húzta. Valószínű most is észrevette, hogy bámulom. Olyan puszilgatni való arccsontjai vannak! Hihetetlen, mennyire szép arca van. Miközben fogta a telefonját, picit megfeszült a bicepsze. Huhh, nem semmi. Ismét végigfuttattam a tekintetem izmos felsőtestén. Hasán pár kocka kezdett kirajzolódni. Menten elájulok.
  - Oké, le van tudva Lauren. – letette a telefont, aztán felnevetett. – Tetszik? – megfeszítette izmait. Oh, te jó ég! Mielőtt elcsöppent volna a nyálam is, inkább elkaptam tekintetem a hasáról.
  - Eléggé... - éreztem, hogy kezdek elvörösödni, amin kuncogni kezdett. Majd átkarolta a derekam, és lassan felült. Ajkai csak pár centire voltak enyémtől. Nagyot nyelve, nyakára csúsztattam a kezem. Egy csókot leheltem puha ajkaira, amit kissé vadabb csókkal viszonzott. Derekamról feljebb kezdett haladni kezeivel. Szorosan magához ölelt.
  Levegő hiányában elhajoltam tőle. Így csókjaival a nyakamat kezdte kényeztetni. Pár jóleső nyögés szökött ki a számon. Aztán finoman ő is harapdálni kezdte a bőröm. Tarkóján beletúrtam a hajába. Picit megszívta a nyakam. Mellyel újabb nyögést váltott ki belőlem. Ezt követően visszatért a számra. Egyre mohóbban és érzékibben csókolt.
  Kezeit ismét pólóm alá vezette, és hátamon egyre feljebb haladt. Ezzel együtt a póló is kezdett egyre feljebb csúszni. Mikor fedetlen hasunk összeért, beleremegtem az érintésébe. Megszakítottam a csókot, hogy levegőhöz jussak. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Csókjaival áttért a nyakamra. Párszor felnyögtem, ahogy nyelvével egy rövidke ösvényt húzott kulcscsontomtól felfelé.
   Kétoldalt megragadta a póló szegélyét és felfelé kezdte húzni. Szívem hatalmasat dobbant. Ekkor kitisztult az agyam, és még időben lefogtam kezeit, mielőtt kibújtathatott volna a pólóból. Melleimet épphogy takarta a sötét anyag.
   Vágytól kitágultak a pupillái. Beharapta ajkát, és elengedte a pólót.

   Miután lekászálódtam róla, bejelentettem, hogy elmegyek készülődni. Kissé remegő lábakkal indultam az ajtóhoz. Szemem sarkából láttam, hogy elterül az ágyon, és a párnát az arcába nyomta. Egyenesen a fürdőbe sétáltam, hogy a tegnapi ruháimat összeszedjem. A mosógép tetején szépen össze voltak hajtva a ruháim. A halom tetején pedig volt egy kis cetli. Felvettem, hogy elolvashassam. „Drága Vanessa! Ha nem bánod, az éjszaka kimostam a ruháidat. Puszi, Anna Marie.
  Mosolyogva tettem le a cetlit, aztán a melltartómmal a kezemben átsétáltam Lauren szobájába. Feltérképeztem a szekrénye tartalmát. Kutakodás közben az előbbi akciónkra terelődtek a gondolataim. Uramisten! Ha most nem állunk le, vajon meddig jutunk el? Jobb, ha nem is gondolok bele. Tovább nézelődtem a ruhák között, hogy elterelődjön a figyelmem Ashtonról. Megakadt a szemem egy fekete leggingsen, aminek elejét, végig fehér szalag díszítette. Banyeg, úgy van „befűzve", mint egy cipőfűző. Nagyon tetszetős. Kivettem a szekrényből. Aztán valami felső után kajtattam. Néhány ruhadarab, tényleg nagyobbnak tűnik, mint én vagyok. Mindenféle ruha volt itt. Egybe ruha, szoknyák, csinosabb felsők. Érdekes mintás pólók, pulcsik és farmerek. Viszont semmi olyat nem találtam, ami jól is állna.
  Aztán kezem ügyébe akadt egy farmering. Bár picit nagy, de nagyon jól néz ki. Ha alá húznék valamit, az még jól is mutatna. Ekkor Ashton kopogott az ajtón.
  - Héj. – rámosolyogtam, és egyből a képemre is fagyott a mosoly. Ugyanis egy szál farmerban állt, neki dőlve az ajtó tokjának. Ejhaa... Szerintem élvezi, hogy mindig leblokkolok tőle. Nem hinném, hogy nem szándékosan csinálja ezt. Alaposan végigmértem izmait és lapos hasát.
  - Látom, nem tudsz dönteni. – lassan közelebb jött. – Párszor már elhaladtam a szoba előtt. Aztán, egy ideje már itt állok, és néztem, hogyan hezitálsz. – vigyorogva magyarázott.
  - Öh... - picit még máshol járt az eszem. – Húgodnak, nagyszerű ruhái vannak. Ezért tényleg képtelen vagyok dönteni. – rámosolyogtam.
  - Akkor megkönnyítem a feladatod. – felém nyújtott egy fekete, Pink Floyd logóval mintázott izompólót.
  - Oh, már ott tartunk, hogy a ruháidat hordjam?
  - Miért ne?
  - Nem is tudom, Ashton. – pislogtam rá párat.
  - Ugyan, mi bajod lehetne belőle?
  - Végül is. Miért ne? – elvettem tőle. – Köszönöm. – egy száz wattos mosolyt villantottam. Közelebb lépett, és megcsókolt. – Most pedig, ha megbocsátasz, felöltöznék.
  - Már itt sem vagyok! – vigyorogva kisétált. Körbeforgattam a pólót. Ez minimum combközépig fog érni. Ahogy belebújtam, egyből megcsapott Ash erőteljes illata. Messziről kifogják szagolni, hogy ez Ashé. Hát mindegy. Magamra kapkodtam a leggingst és a farmeringet is. Aztán a fürdőbe sétáltam, gyorsan megmostam az arcom. Kifésültem kissé gubancossá vált loknijaim. Hogy ne legyen annyira egyhangú, kétoldalt fogtam egy-egy tincset, amit befontam, és hátul letűztem néhány hullámcsattal. Ekkor megláttam, hogy picivel az állkapcsom alatt már lilulni kezdett a bőröm. Basszus, el is felejtettem! Ha nem dobom hátra a hajam, talán nem fogják észrevenni.
  Ahogy elkészültem elindultam Ashton szobája felé. Mielőtt odaértem volna, pont akkor lépett ki a kis folyosóra. Fehér kissé szakadt Iron Maiden pólót viselt, aminek picit visszahajtotta az ujjait. Kék farmere térdben szakadt volt. Göndörödő fürtjei megint a szemét takarták. Annyira cuki így.
  - Ah, nagyon dögösek a fűzőid. – vigyorogva vizslatta lábaim.
  - Köszi. A pólód viszont irtó nagy rám.
  - Annyi baj legyen. De rajtad szebben domborodik az a logó. – kuncogni kezdett. – Indulhatunk?
  - Azt hiszem, igen. – átkarolta a derekam, és elindultunk lefelé. Út közben felvettük a táskáinkat. Ő még a derekára kötött egy fekete pulcsit is.
  Aztán az utcára lépve felhívtam anyát, hogy ne aggódja halálra magát. Előadtam a szokásos szöveget, hogy Gabynál éjszakáztam. Délutánra meg bedobtak még plusz órákat, ami eléggé elhúzódott. Aztán próba után elmentünk Gabyhoz tanulni, és mivel hamar elment az idő, így nem tudtam már hazamenni éjfél előtt. Úgy tűnt, hogy bevette, szóval, bízom benne, hogy nem lesz nagy galiba.

  Tíz perccel suli kezdés előtt értünk be. A bandát az egyik szekrénysor előtt találtuk meg. Mind a hárman széles mosollyal köszöntöttek. Ashtonnal le is pacsiztak.
  - Halihó! – rájuk mosolyogtam. Calum és Mikey mesélni kezdtek valami számítógépes játékról. Azt vettem észre, hogy a mellettem álló Luke nagyon stíröl. Hol Ashtont, hol pedig engem. Csak valahogy rajtam tovább legeltette a szemét. Mi a fene? Próbáltam nem foglalkozni vele, de egyre idegesítőbben bámult.
  - Ti együtt töltöttétek az éjszakát? – bökte ki végül. Mindhárom fiú elhallgatott, bennem pedig megállt az ütő.
  - Miből gondolod? – elsőként Ashton törte meg a csendet. A szőkeség közelebb hajolt hozzám, és végigszaglászott. Mi a fa...?
  - Ki éjszakázott, hol? – záporoztak a kérdések a másik kettőtől is.
  - Kurvára Ashton illatod van. – óceán kék szemeit az enyémbe fúrta. Nem bírtam állni a tekintetét, így barátomra néztem. – Egy sima öleléstől nem fog ennyire beléd ivódni az illata. Ráadásul a hajad – ujjai közé vette egyik tincsem. Luke-ra néztem. – is eléggé beszívta.
  - Baszki Hemmo, mondasz valamit! – csettintett Mikey. – Ahogy elnézem, ez Irwin pólója. – erőteljesen nézte a pólóm. – Korábban már láttam rajta.
  - Ki vele, mi történt köztetek? – válaszra várva nézett ránk Calum.
  - Vanessa, valóban nálam éjszakázott. – folytatta Ash.
  - Várj. Mi van? – értetlenül nézett Cal.
  - Mármint, egy ágyban? – tátva maradt Luke szája.
  - Baszod, nem mondjátok komolyan? – pislogott a punk.
  - De mondjuk. Még mielőtt félre értitek...
  - Akkor meg hogy vagytok itt? – szavamba vágott Hood.
  - Nem történt semmi köztünk. – magyarázta Ash.
  - Csak együtt aludtunk, semmi több. – megvontam a vállam.
  - Na, ne mondd azt, hogy nem volt itt semmi entyempentyem? – billegette a fejét Clifford.
  - Hellóka! – vidáman köszönt ránk Gabrielle. – Mi ez a vallató és kételkedő nézés? – körbenézett a társaságon.
  - A barátnőd, a pasijával töltötte az éjszakát. Mit szólsz hozzá? – avatta be Luke.
  - Hogy mit csináltatok? – ledöbbenve meredt ránk.
  - Mondom, hogy nem történt semmi. – magyarázkodtam. – Szimplán csak együtt aludtunk. Ennyi az egész.
  - Együtt aludtatok? – ismételte Gaby.
  - Ashton, hogy a fenébe van ekkora önkontrolod?
  - Hát így, Calum.
  - De fullba nem történt semmi? – érdeklődött Mike. Ash végighúzta a hátamon a kezét. Összenéztünk. Szemei csak úgy ragyogtak. Picit beharapta a száját, ahogy arcomat fürkészte.
  - Dehogynem! – hangoskodott a szőke. – Rájuk kell csak nézni.
  - Mondasz valamit, Hemmo. – állapította meg a filippínó. – Ha szex nem is, de szerintem előmelegítették azt a bizonyos sütőt. Igazam van?
  - Háát, ami azt illeti... - megnyalta ajkait Ash, és féloldalas mosolyt villantott.
  - Uramisten! És meddig mentetek el? – izgatottan kérdezősködött barátnőm.
  - Elcsattant pár csók, és kábé ennyi is. – hátra dobtam a hajam. Luke ismételten vizslatni kezdett.
  - Nem hiszek neked. – motyogta. Felnéztem rá. – Ha csak pár csókról lenne szó, ahogy állítod... - elhúzta a száját. – Akkor ez biztosan nem ékeskedne a nyakadon. – finoman megbökte a szívásnyomot.
  - Miről beszélsz? – értetlenkedett Michael.
  - Ah, öregem, te kiszívtad a nyakát? – büszkén vigyorgott Calum. Olyan volt, mint egy „mester", aki büszke a tanítványára. Arcom színe vetekedhet egy rákéval.
  - Nagyon meglátszik? – nézett rám Ash. Felé fordítottam a fejem, így persze a többiek is láthatták. – Annyira nem vészes. – mosolygott, majd nyomott rá egy puszit.
  - Oh, a kis édes! – vékony hangon tette hozzá Luke.
  - Basszus, Nessa! Feltétlenül be kell számolnod róla! – ujjongott barátnőm.
  - Mi is kíváncsiak lennénk rá. – ördögien vigyorgott Hood.
  - Na, még mit nem? – megráztam a fejem, és morcosan karba fontam kezeim.
  - Légysziii. Legalább azt mondd meg, hogy volt egy kis vetkőztetés? – könyörgött tovább. – Ashton, mondd, hogy legalább a pólójától sikerült megszabadítanod! – majdnem sikerült.
  - Inkább neki sikerült, az enyémtől.
  - Hűha, akkor vadabb a kicsike, mint gondoltam. – vigyorgott rám a punk.
  - És, mik voltak még terítéken? – a kreol szinte görcsösen követelte a részleteket.
  - Nem fogom nektek elárulni. Felejtős, drágáim. – gonoszan mosolyogtam rájuk.
  - Igaaz, majd Gabytól úgyis megtudjuk. – vihogott Mikey.
  - Jézusom, de kíváncsiak. – Ashtonra néztem, aki csak vigyorgott. Ekkor szerencsére megszólalt a csengő. Legalább nem kell most felfedni a pikáns történteket. Ash a derekam köré fonta karjait, és szembe fordított magával.
  - Na, most figyeljetek nagyon! – utasította Calum. – Hátha betekintést kapunk a kulisszák mögé. – röhögött.
  - Szünetben találkozunk, Édesem. Oké? – kiskutya tekintete teljesen elvarázsolt.
  - Addig csak kibírom valahogy nélküled. – alig hallhatóan suttogtam. Hozzásimultam és átkaroltam a nyakát. Lehúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
  - Eez igen, kisanyám! – füttyentett Michael. Ashton még szorosabban kezdett ölelni, és csókjai is hevesebbé váltak.
  - Szerintem, most menjetek szobára. – vigyorgott Cal.
  - Amíg nem késő, gyerekek. – felnevetett Lucas is.
  - Khm, kisasszony, ideje menni. – Gaby is beszállt a piszkálódásba.
  - Jajhát, hogy ti milyenek vagytok! – vigyorogva néztem végig rajtuk. Mire mindannyian nevetésben törtünk ki.

   Alig két órával később Burge termében várakoztunk. Furcsa módon Gaby és Mikey sehol sem voltak. Mégis merre vannak? Ekkor Calum zökkentett ki a gondolataimból. Folyton kérdezgette, mikor fogom bemutatni Evelynnek. Korábban megígértem neki, hogy most fogom bemutatni őket egymásnak. Amint ideértek a lányok. Gondolom a másik három lány is jön. Ha már annyira össze vannak nőve. Nem is csoda, hisz ők is egy bandaként nyomulnak. Nekik is vannak pár feldolgozásos videóik. Kedvenc kis bandámhoz hasonlóan.
  Szerencsére reggel óta csak minimális megjegyzéseik voltak az együttalvásunkkal kapcsolatban. Jézusom. Vérciki erről beszélni három srácnak. Úgy meg pláne, ha erről a három jómadárról van szó!
  Ashton derekamnál fogva húzott magához. Szemei világoszöldnek hatottak. Aranyos mosolya teljesen levett a lábamról. Megcirógattam a mellkasát.
  - Délután ismét próbálunk? – suttogta.
  - Az a srácoktól is függ.
  - Ők már beleegyeztek.
  - A szokott időben kezdünk?
  - Ühhüm. – közelebb hajolt, és finoman megcsókolt.
  - Drágáim, nem akarok bezavarni az idillbe. – szólt közbe Calum. – De ott jön Evelyn és a klánja.
  - Mindjárt idehívom. Oké? – sötétbarna szemeibe fúrtam az enyémeket.
  - Nanáhogy! – vigyorgott. Még egy futó csókot nyomtam Ash édes ajkaira, aztán ellibbentem régi barátnőim felé. Miközben a lányok felé tartottam, magamon éreztem Ashton tekintetét. Így direkt elkezdtem ringatni a csípőm. Már-már riszáltam a fenekem. Meghallottam Cal hangját, amint azt mondja, hogy „Odanézz, tesó, hogy beriszált neked!". Mindhármuk nevetését hallani lehetett a terem túlsó felében is.
  - Sziasztok, csajok! Mizújs? – nagy mosollyal az arcomon álltam meg előttük.
  - Először is, hadd gratuláljak neked jányom, amiért megkaparintottad az újfiút. – vigyorogva lépett előrébb Stephanie. Nagyon göndör loknijai rugóztak a mozgására.
  - Ó, köszi. – akaratlanul is szélesen vigyorogtam el magam.
  - És milyen srác? – huncut mosolyt villantott Allison.
  - Fú, kegyetlenül cuki, és egyszerűen imádom őt.
  - Látszik is. Totál ki vagy virulva. Valamit nagyon tud az a srác. – felnevetett Evelyn.
  - Kész főnyeremény. Amellett, hogy irtó figyelmes, meg helyes. Kegyetlenül tehetséges a zenében. És képzeljétek, nagyszerűen tud főzni is. – áradoztam.
  - Basszus, Ness, megfogtad isten lábát. – nevetetve ölelt meg Kristen. – Mmm... - mély levegőt vett. – Ez az ő illata?
  - Igen, az övé. – forgattam a szemem. Már megint kezdődik.
  - Jó erősen fújhatja be magát, ha ennyire beléd ivódott.
  - Szerintem is egy fél flakonnyit használ naponta. – próbáltam menteni a dolgot.
  - Muti már, milyen illata van? – mindhárman szaglászni kezdtek.
  - Ó, ez kurva jó! Már bocsánat. – szája elé kapta kezét Stephanie.
  - Várj már! Téged is befújt vele? – Allison kék szemei elkerekedtek.
  - Nem, dehogy.
  - Akkor a hajadnak is miért van olyan illata?
  - Hámittudomén? – széttártam karjaim.
  - Nyilván csak túl erős a parfümje. – magyarázta Evelyn.
  - Gyanítom mennyire. – szkeptikusan méregetett Allison.
  - Miért, szerinted mitől ilyen erőteljes az illata? – kíváncsiskodott a göndör szőke.
  - Kétlem, hogy csak egy sima ölelésről van szó.
  - Akkor miről? – keresztbe fontam karjaim.
  - Hát nem is tudom? – hosszú pilláit rezegtette.
  - Na neem! Azt akarod mondani, hogy... ? – szinte már kiabált Evelyn.
  - Benne van a pakliban egy kis huncutkodás. – kacéran felnevetett, és hátravetette félhosszú szőkésbarna haját.
  - Komolyan? – mind a négyen kíváncsian néztek rám.
  - Nem, nem történt semmi köztünk.
  - Még. – tette hozzá Evelyn.
  - Öh, nem lenne kedvetek csatlakozni hozzánk? – minél előbb el akartam terelni a témát.
  - Miért ne? – halvány mosoly jelent meg Steph arcán.
  - De várj már! – hátam mögé nézett Allison. – Ez csak három tag. Hol a punk?
  - Ezt szeretnénk mi is tudni.
  - Nyilván ki kell húznia a szemeit. – felnevetett Kris.
  - Nyilván. Nos, mehetünk? – elsőként Evelynre néztem, aki láthatóan elmerült egy bizonyos pont tanulmányozásában. Követtem tekintetét, és ha jól nézem, akkor épp Calumot stíröli. Áh, ez nagyszerű! Sínen vagyunk, öregem.
  - Naná! – rám mosolygott. A csajokkal az oldalamon, visszaindultunk a bandához. Ashtonnak felragyogott a szeme, mikor mellé léptem.
  - Szia, Édes! – ezzel birtokba vette ajkaim. Egy hosszabb csókot váltottunk. Te jó ég! Erre nem voltam felkészülve. Nagyon nem.
  - Wow. Ilyet én is kérnék. – vigyorgott Evelyn.
  - Hölgyek, itt kell sorszámot tépni. – mutatott magára Cal, majd Evelyn édesen felnevetett.
  - Öh, - próbáltam magamhoz térni, hisz még mindig a csók hatása alatt vagyok. – srácok, szeretném bemutatni barátnőimet. Gondolom, nem nagyon vagytok képben egymással. Igaz? – végignéztem a hétfős társaságon. Jó szigorúan véve, Ashtont már ismerik.
  - Igaz-igaz. – bólogatott Lucas.
  - Lányok, ő itt Luke, Calum – rájuk böktem. – És Ashton. – megfogtam a kezét, bájosan rám mosolygott. – Srácok, figyeljetek jól. – csettintettem, hogy felhívjam Hood figyelmét is. Elmerült Evelyn bámulásában. – Tehát, ő itt Stephanie. – a mellettem álló lány felé böktem, aki automatikusan intett. – Allison...
  - Helló srácok. – vigyorgott.
  - Kristen. – mutattam rá, aki csak mosolyogva biccentett. – Végül pedig, Evelyn.
  - Engem részben már ismertek, hisz nekem köszönhetitek azt a videót. – huncutság villant barna szemeiben.
  - Amiért irtó hálásak is vagyunk. – rákacsintott Calum, mire Evelyn csak zavartan eltűrte a haját. Máris, érződik, hogy vibrál köztük a levegő. Mindannyian halk duruzsolásba kezdtünk. Hol Luke-ot faggatták az új videójuk miatt, hol pedig Ashtont. Szóba jött, hogy mennyi parfümöt használ. Amin csak édesen felnevetett.
  - Ennek érdekes sztorija van. – kezdett bele. A három lány nagy szemekkel figyelt rá. Evelyn és Calum szóba elegyedtek. Láthatóan szépen flörtöltek egymással. Esélyük sem volt ránk figyelni.
  - Meghiszem én azt, Ashy. – vigyorgott Luke.
  - Szóval, egyszer ügyetlen voltam, és elejtettem az üveget. Nem vettem észre, hogy megrepedt. És ma reggel, mikor használtam volna, véletlenül magamra borítottam, minimum az üveg negyedét. Nagyon durva volt. – közben göndör kacajjal nevetgélt. – Viszont pólót cserélni már nem volt időm, hisz eléggé késésben voltam. Szóval, valahogy így ivódhatott bele ennyire Ness ruhájába. – megvonta a vállát. A kis hazudós! Úgy tűnik hatásos volt, mert mindenki bevette. Már-már olyannyira, hogy még én is simán elhinném. Pedig nagyon is jól tudom, hogy nem így történt a dolog.
  - Ja, az más! Mi már komolyabb dolgokra gondoltunk. – felnevetett Allison.
  - Mégis mire gondoltatok? – összevonta szemöldökét Luke.
  - Áh, nem fontos. – legyintett Allison.
  - Csak nem arra, hogy...? – kaján mosoly terült szét barátom arcán.
  - Őszintén? – vette át a szót a göndör lány. – De pontosan arra.
  - Oh, ez meglep. Téged is, Ness? – rám emelte zöld szemeit, és beharapta ajkát. Megint meg akar őrjíteni. Segítség!
  - Eléggé meglepődtem, az előbb is, mikor szóba került a dolog.
  Épp elmélyültünk egy újabb témában, mikor belépett Burge. Szétszéledt a kis csapatunk. Én maradtam a 5sosszal, a lányok pedig picit arrébb vándoroltak.
  Azt kell, mondjam, a két banda elég gyorsan megtalálta a közös hangot. Úgy éreztem magam, mint régen, mikor még szinte elválaszthatatlan barátnők voltunk.
  Burge, nagy mosollyal az arcán üdvözölte a népet, aztán levetődött a székére. Valami nagy filozofálós hülyeséggel indította az órát. Közben Ashton összekulcsolta a kezünket, és ölébe húzta őket. Megpusziltam a vállát, mire csak elmosolyodott.
  Már vagy bő húsz perc is lement az órából, mikor heves kopogtatás után, megjelent Gaby és Michael. Ledöbbenve néztem rájuk. Banyeg, merre kódorogtak ezek? A bandatársak arcán is ugyanezt a döbbenetet láttam, amit a sajátomon is.
  - Áh, a gót-punk páros is megérkezett! Tán eltévedtek a folyóson? Pedig eddig szentül meg voltam róla győződve, hogy a lépcsőink nem olyan szeszélyesek, mint a Roxfortban. De ezek szerint, megint csak tévedtem. – fapofával magyarázott. Néhányan kuncogni kezdtek, köztük Ashton is. – Kérem, tiszteljenek már meg, hogy beülnek az órám utolsó tizennyolc percére. – felénk mutatott, hisz tudta, hogy közénk tartoznak. Ekkor olyasmit láttam Gabyn, amit ismeretségünk során nem sűrűn tapasztaltam meg. Rettentően el volt vörösödve. Kézen fogta Michaelt, aki csak szorosan battyogott mögötte. Gaby pedig szokásától eltérően, most szégyenlősen tette meg az ajtó és a padja közti utat.
  Elénk ültek le. Miután a tanár folytatatta beszédét, Ashton rögtön pisszegni kezdett Mike-nak. Aki láthatóan próbált nem figyelni barátjára. Ash csak belerúgott a székébe, mire a punk hátrafordította kék fejét. Letátogott egy „mi van?"-t. Ashton rákérdezett, hogy merre voltak. Mike hirtelen farmere zsebére tette kezét. Nyilván a másik két bandatag is rengeteg kérdéssel zaklatja a telefonján. Ash kérdésére a választ már telefonon küldte el.
  Gaby meg sem fordult, csak előre bámult. Szerintem teljesen magán kívül van. Mégis mi történt? Szívesen megkérdezném üzenetben, de nem akarom magamra vonni a tanár figyelmét, hogy telefonozgatok az óráján. Így is elég, hogy a mellettem ülő szerelmem és a haverjai azon keresztül kommunikálnak.
  Pár percig tartott ez a diskurzus, majd Ash letette a telefont, és combomra csúsztatta kezét. Meglepetten szisszentem egyet. Hisz a leggings vékony anyagán keresztül nagyon lehetett érezni tenyere melegét. Ráemeltem a tekintetem, csak huncut mosolyt villantott rám.
  Óra vége felé hátrapillantottam. Calum vigyorogva pötyögött a telefonján. Aztán a pár székkel odébb ülő Evelynen is hasonló mosoly ült ki. Ah, máris cseréltek számot? Ez azz! Tényleg sínen vannak.

ASHTON

  Csengetés után, elsőkként özönlöttünk ki a teremből. Luke előttem támadta le Michaelt.
  - Meg vagytok ti őrülve? – szinte már kiabált.
  - Baszod, rögtön azért ne harapd le a fejem, te barom?
  - Na, nyugi van, srácok! – Calum közéjük állva, nyugtatgatta őket.
  - Még mielőtt elkezdenétek kombinálni, megnyugtatlak titeket, hogy semmi sem történt köztünk. – nyugodtan magyarázta Gaby. Viszont arcban már kevésbé volt nyugodt.
  - Oké, akkor meséljétek el nekem is, mert engem rohadtul kihagytatok az egészből! – kezdett elpattanni Nessában is a húr.
  - Szimplán, csak elfelejtettük, hogy órán kéne lennünk. – kezdte Gabrielle.
  - Igen, és miért is? – vitte fel a hangerőt barátnőm.
  - Mert... mert... - dadogott Mike.
  - Röviden, egymásba feledkeztek a folyosón. – böktem ki.
  - Na, de ennyire?
  - Nessa, szerintem te is így lennél vele, ha icipicit egymásra hangolódnátok a pasiddal. – vágta rá punk barátom. – Valószínű reggel is ezért késtetek majdnem. – tette hozzá halkan. – Vanessa csak beharapta ajkát. Tény és való, igazat mond Mikey.
  - Oké, elhiszem. De azért figyelhetnétek. – visszább vette a hangerőt. Michaelen látszott, hogy mondani akar valamit, de mégis magában tartotta.
  - Jól van, mindenki vegyen mély levegőt. És nyugodjatok le! – utasítottam.
  - Könnyen beszélsz, Ashton. – morgolódott a szőke.
  - Neked mégis mi bajod van? – felvontam a szemöldököm.
  - Hogy mi? Arról volt szó, ha még egyszer „vandálkodunk", azonnal kibasznak minket. Csupán csak ez a bajom, Irwin.
  - Luke, ez csak egy sima késés volt. Ez nem számít vandálkodásnak. – magyarázta Nessa.
  - Ezt mond a dirinek. Sosem tudhatod, hogy neki mi számít annak, és mi nem. – idegesen rágta szájában levő fekete karikáját.
  - Ne aggódj, Lucas, emiatt nem fognak téged kibaszni. – motyogta Michael, miközben cigis dobozával kezdett zörögni. Állítása szerint, elég ritkán gyújtott rá az utóbbi hetekben. Viszont most kellő idegállapotban van hozzá, hogy elszívjon egyet. Gaby csak riadtan figyelte az eseményeket.
  - Jézusom, nyugodjatok már le a picsába! Kezdetek az agyamra menni! – vinnyogta Calum. Teljesen jogos. Ezzel Michael elindult a kijárat felé. – Gratulálok, Luke! Megint elcseszted. – megveregette a vállát, és a kékhajú után sietett.
  - Hogy én csesztem el? – kiáltott utána.
  - Jobb, ha én is megyek. – Gabrielle is a két fiú után rohant.
  - Luke, most már tényleg nyugodj le. – elé állt barátnőm, és megfogta a kezeit. – Ne engedd, hogy eldurranjon az agyad. Mert annak tényleg rossz következménye lehet. Az utóbbi időben ez szépen ment is. Amit persze kívülállóként láttam belőle. – a szőke figyelmesen hallgatta. – Ha ekkora téten forog az egész, akkor meg pláne ne legyetek hülyék. Próbáljátok magatokat fegyelmezni. – hadarta. – Nem akarom, hogy ezt csak magadra értsd. De látom rajtad, hogy könnyebben lehet téged „moderálni". Szóval... - megcirógatta az arcát.
  - Oké, értem én. És eddig is azon voltunk, hogy ne csináljunk hatalmas baromságot. Csak hát... – mély levegőt vett, és halvány mosoly jelent meg szája szélében. Látszott rajta, hogy kezd megnyugodni.
  - Remek. – rámosolygott Ness. Közelebb léptem hozzájuk, és mindkettejüket átöleltem. Luke nevetni kezdett.
  - Szép munka, Édesem. – megpusziltam Nessa fejét. Ezután megkerestük a többieket. Az udvaron találtunk rájuk. Luke bocsánatot kért Michaeltől, aki csak mosolyogva átölelte őt. Na, ez könnyen ment.

  A következő órámról hamarabb engedtek el minket. Jamesszel sétáltunk a folyosón, mikor az egyik teremből hangos veszekedés hallatszott ki. Megálltunk és hallgatózni kezdtünk.
  - Mi a fene? – értetlenül nézett rám. Csak megvontam a vállam. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó, és azzal a lendülettel egy srác terült el a padlón. Erősen vérzett az orra. Mire a segítségére indultunk volna, egy fekete ruhás csaj ült rá. Pofozni, karmolni és ütlegelni kezdte, ahol érte. Arcát hosszú és sűrű fekete lobonca takarta. Gabrielle, ugye nem?
  - Hogy mondhatsz ilyet, te buzeráns pöcsfej? – visította a lány. Osztálytársaik és a környező termekből kiözönlöttek a folyosóra, és körbeállták őket. Senki még csak meg sem próbálta szétszedni őket. Csak Gabrielle-t buzdították, hogy ütlegelje tovább. Odarohantam hozzájuk.
  - Gabrielle! Gaby... Héj! – hóna alá nyúltam, és lerángattam a srácról. Közben össze-vissza rúgkapált. Ki akart szabadulni, hogy ismét bemoshasson neki. – Gaby, állj már le, kérlek! – kiabáltam rá. Mire megszeppenve nézett fel rám.
  - Ashton? – rángott még kettőt, aztán elernyedt karjaimban.
  - Jól van, mindenki törődjön a maga dolgával. Nincs itt semmi látnivaló! – kiáltotta a tanár. Aztán hozzánk lépdelt. – Mégis mi a fenét képzelt, Miss Johnson? – förmedt rá a tanára.
  - És ez a fa... nyomorult miért mondhat el mindenféle szajhának? – idegesen hadarta. Szajhának? Miről van szó?
  - Fáradjon az igazgatóiba, és beszéljék meg közösen. – fapofával válaszolt. – Ez magára is vonatkozik, Mr. Cromwell. – a fiúra nézett, akit már valaki felsegített. – Mihamarabb lássák el ezt a szerencsétlen félnótást.
  - Mi a fene történt? – megfordítottam Gabyt.
  - Azt terjeszti rólam ez a rohadék, hogy az egyik fiú vécében szexeltünk Michaellel.
  - Mi van? – értetlenül néztem rá.
  - Valahogy megtudta, hogy késtünk Burge órájáról, és... - könnybe lábadt a szeme. – Esküszöm, hogy nem ez történt. – arcán legördült egy könnycsepp.
  - Én hiszek neked. – magamhoz öleltem.
  - Maga is jöjjön, Miss Johnson. – utasította a tanár. Mikor mellénk ért a srác, a padlóra köpte egy adag vérét. Az orra szépen betört, a szája is felszakadt. Illetve voltak rajta karmolás nyomok is. Gaby jól elintézte.
  - Már a drágalátos barátnőd pasijával is kikezdesz? Szép barátnő vagy, mit ne mondjak? – gonosz vigyorra húzta száját. Kicsit felszisszent.
  - Ajánlom, hogy most fogd be a pofád! – mordultam rá.
  - Különben mi lesz, Szépfiú? – játszotta a keménylegényt.
  - Be találom verni a képed, Nagymenő. Jobb, ha lépést tartasz a tanárral. – mutattam utána.
  - Nagyon megijedtem ám. – vigyorgott. Elkaptam a kabátja gallérját, mire meglepődve nézett a karomra, aztán a szemeimbe.
  - Én, a helyedben irtó kicsire összehúznám a farkam, miután egy lány ennyire megruházott. – féloldalas mosolyt villantottam rá. Nagyot nyelt és hátrálni kezdett. – Helyes, nagyon helyes.
  Út közben felhívtam Nessát, és a srácoknak is szóltam, hogy az igazgatóiba tartunk. A diri előszobájában vártunk, hogy bemehessen Gaby, Flynn, a tanáruk és Michael. Mike-ot is behívták, ha már ő is érintett az ügyben.
  - Mégis mi a franc történt? – ijedten lépett hozzánk Ness.
  - Csak összebalhéztam Flynnel.
  - Megint Flynn? Ne már! – szemeit forgatta. – Mit mondott az az őrült?
  - Azt, hogy lefeküdtem Mike-al. Méghozzá az egyik vécében. – szipogta Gaby. Kissé elmaszatolódott a sminkje.
  - Nem mondod komolyan? – feljebb vitte a hangerőt. Megölelte barátnőjét és nyugtatásképp simogatta a hátát.
  - Tudod, hogy én ilyet sosem tennék... - nyökögte a gótlány.
  - Persze, hogy tudom. – Gaby válla fölött fájdalmasan nézett rám Vanessa.
  - Ekkora egy buzerátort! – motyogta Calum, mire az említett felröhögött. Mike egyből ugrott is. Volna, ha Luke és Calum nem fogja le.
  - Nyugi van tesó. Ne rondíts a helyzeten. – suttogta Luke. Szerencsére épp ekkor jöttek ki az igazgatótól. Megbeszélése volt néhány tanárral.
  - Jöjjenek, jöjjenek! – kiabálta ki. A tanár, Mr. Grey betessékelte hármójukat.
  - Nyugodj meg, Gaby, nem lesz semmi baj. – Vanessa még egyszer megölelte barátnőjét.
  - Mikey, ne veszítsd el a fejed! – szóltam utána. Csak biccentett, aztán megfogta Gaby kezét, és beléptek az ajtón. Ahogy beléptek, akkor érkezett meg a suli orvosa is. Fehér köpenye lengedezett mögötte, ahogy belépett az igazgató ajtaján.
  - Komolyan azt mondta, hogy szexeltek a vécében? – motyogta Cal.
  - Ja, ezt híreszteli.
  - Bassza meg, ez nagyon durva. – leült az egyik fotelbe Luke. – Ráadásul ez is pont ma történik. Megáll az eszem. – homlokát dörzsölte.
  - Nem lesz semmi baj. Legalábbis, ami Mikeyt illeti. – magyarázta Nessa. – Ő nem jöhet ki rosszul belőle, hisz nem ő törte be az orrát.
  - Ez igaz. Kérdés inkább az, hogy Gaby mit fog kapni? – Luke karfájára ült Calum.
  - Jó kérdés. – megvonta a vállát Ness.
  - Max csak büntit kap, amit órák után kell letöltenie. – tippeltem. Leültem Luke-al szemben levő fotelbe, és ölembe húztam Vanessát.
  - Nagyon nem jó ez így. – fejét rázva suttogta.

  Eltelt egy jó fél óra, még mindig bent voltak. Semmi nem hallatszott ki. Cal állítása szerint hangszigetelt az ajtó. Nyilván az ilyen esetek miatt, hogy ne hallatsszon ki a kiabálás.
  - Te Calum, emlékszel mennyit ücsörögtünk itt, míg a Nagyfőnökre vártunk? – vigyorgott a szöszi.
  - Fú, bakker, nagyon sokszor megfordultunk itt. Te jó ég! – nevetett.
  - Szerinted, meg van még? – kék szemei felragyogtak. Vanessával csak kíváncsian figyeltük őket.
  - Áh, nem hinném. – megrázta fejét.
  - Én azért megnézem. – felpattant a szőke, és a kis terem túlsó felébe sétált. A két hatalmas üvegajtónál állt meg. A falra meredt. – Valahol itt kell lennie.
  - Mit is keresel? – kérdezte Nessa.
  - Régen, fú, olyan egy éve talán? – Hoodra nézett.
  - Jaja, olyan körül volt. – vigyorgott.
  - Hát, az egyik osztálytársunk, Brent, rendesen felidegesített. Röviden lebuzizott, a nadrágjaim, a piercingem és a hajam miatt. – megnyalta a száját, és folytatta tovább. – Már a zeneórán neki estem. Csak Cal és Mikey időben letudtak szedni róla. Aztán bekísértek ide minket. Tovább folytatta a cseszegetést, és behúztam neki egyet. Neki esett a falnak, ami elég szépen behorpadt. – vigyorogva mutatta az eseményt. – Méghozzá, ennek a falnak. – rámutatott az előtte levő falra. – Viszont már nincs itt a horpadás. Legalábbis úgy tűnik.
  - Nézd meg a kép alatt. – ajánlottam.
  - Jó ötlet. – kacsintott, aztán a falon lógó méretes festményt arrébb tolta. – És láss csodát! Itt van. – nevetett.
  - Na nee! Még mindig nem csinálták meg? – odafutott hozzá Calum.
  - Banyeg, egy év alatt nem hozták helyre? – csodálkoztam.
  - Ez azért durva. És ezért mit kaptál? – kíváncsiskodott barátnőm.
  - Azt mondták, hogy önvédelem volt. Brent egy hónapig büntetést kapott. – nevetett tovább. – Mehetett pakolni a könyvtárba.
  - Azóta megtanulta, hogy nem érdemes Hemmoval ujjat húzni. – vigyorgott Hood.
  Lassan visszaültek az előbbi helyükre, majd tovább folytatták a sztorizgatást. Némelyik eset tényleg röhejes volt, amiért idekerültek. Volt, hogy beragasztózták az egyik krétát, és az hozzáragadt a tanár kezéhez. Kocsikat karcoltak össze, belevágtak egy lány hajába. Meg egyéb ehhez hasonló kis csínytevések. Viszont voltak itt durvább dolgok is. Verekedések, amiket ők kezdeményeztek. Melyekbe rendőröket is be kellett vonni. Nem egyszer rongálták meg az épületet, vagy valami kellékét. Lányokkal is durvábbak voltak. Egyszer valamelyikük, direkt nem mondtak nevet, betépve jött suliba. Többször rendőri kísérettel mentek haza. Gyújtogattak a vécében, vagy épp valamelyik teremben. Nem csoda, hogy az emberek előítéletesek voltak velük szemben. De ahogy Luke mondja, „ez már a múlté". Remélhetőleg kicsit komolyabban veszik a dolgot. Bár még csak 16 évesek. Nem hinném, hogy olyan gyorsan menne a változás.

VANESSA

  Újabb félóra elteltével kinyílt az ajtó. Elsőként Gaby lépett ki. Most még szörnyűbb volt a sminkje, mikor bement. Valószínűleg többször is sírhatott. Szegénykém! Egyenesen hozzám sietett, és szorosan megölelt.
  - Na, mi van? – suttogva kérdeztem.
  - Két hétig ezzel a rohadékkal kell rendeznem a kottákat. – pityeregte. Hallottam, hogy Michaelt kezdték faggatni a többiek.
  - Csak két hétről van szó. Azt ki fogod bírni.
  - Remélem...
  - Jól van, ne sírj! – letöröltem a könnyeit. – Örülj annak, hogy nem keményebb büntetést kaptál. Akár rendőrségi ügy is lehetett volna belőle.
  - Szülőket nem akarták behívni? – mellénk lépett Ashton.
  - Szerencsére nem. Bár értesítették őket, de Flynn szülei ezért nem akartak bejönni. Tudták, hogy nagy a pofája, amit valaki egyszer úgyis betört volna. Csak azt nem gondolták, hogy egy lány lesz az. – apró mosolyra húzta ajkait. – Az apja hangosan ki is röhögte a telefonban.
  - Azért én büszke vagyok rád, hogy így megvédted magad. – mosolyogva eltűrtem a haját. Ekkor kilépett Flynn is. Sebei már el voltak látva. Orrán és száján egy-egy fehér sebtapasz ékeskedett. A fiúk kuncogni kezdtek. Mellénk lépett, és gonosz pillantást intézett Gaby és Michael felé. Aztán ugyanezzel a nézéssel megállt Ashton előtt.
  - Veled még számolok, Szépfiú! – lemaradtam valamiről?
  - Állok elébe, Nagymenő. – vigyorgott rá. Fújtatott egyet Flynn, aztán elment.
  - Ez meg mi volt? – néztem Ashre.
  - Kemény akart lenni, és beszólogatott nekem is, amiért megvédtem Gabyt.
  - Hogy mit csinált? – néztek ránk a srácok.
  - Azt hitte, hogy kikezdtem Ashtonnal, amiért megölelt.
  - Ez tényleg nem normális. – megrázta a fejét Michael.
  - És te mit léptél rá, amiért ennyire berágott rád? – érdeklődött Hemmings.
  - Szépen megragadtam a gallérját, és leosztottam.
  - Oh, a kis hős. – nevetett Calum.
  - Tényleg az volt. Totálba meg voltunk lepődve, én is meg az a pöcsfej is. – magyarázta Gaby. – És amit mondott neki Ashton, öcsém, elájulsz neki. – látszott, hogy kezd jobb kedve lenni Gabynak.
  - Miért, mit mondott? – kérdezte Lucas.
  - Huh, hogy is mondtad? – Ashre nézett.
  - Valami olyasmit, hogy... - gondolkodott. – „Én, a helyedben irtó kicsire összehúznám a farkam, miután egy lány ennyire megruházott." – idézte saját magát.
  - Oh, apám, ez kegyetlen volt. – nevetett Calum. – Miért nem dicsekedtél vele, hogy így beszóltál neki?
  - Nem tartottam fontosnak. – megvonta a vállát.
  - Most te is kivívtad a közutálatot, ugye tudod? – átkarolta a vállát Mike.
  - Valahogy nem ijedtem be tőle. Pláne, hogy majd egy fejjel kisebb. – felnevetett.
  Lassan kiindultunk az igazgatóiból, majd a sulit is elhagytuk. Közben Mike-ot és Gabyt faggattuk, hogy mik történtek benn az igazgatónál. Holnap fog kezdődni a délutáni bünti. Este ötig kell benn lenniük, mindennap. Ez szívás.
  Aztán rátértünk, hogy ma mikor próbáljunk. Mivel eléggé elment az időnk ezzel az üggyel, így a kedvünk is elszállt. De Luke még kellően lelkesedett. Így mind a négyen beleegyeztünk. Mikey-ék lemondták a mait, ők inkább kettesben lennének. Totál megértem őket, főleg Gabyt.
  Miután elköszöntünk tőlük, négyesben indultunk el Ashékhez. Felnyitotta a garázsajtót, és a két fiú szinte betámadta a gitárokat. Na, nem mintha Luke hátán nem lógna egy?
  Egyből nekiálltunk próbálni. Közben rengeteget ökörködtünk. Luke bemutatta, hogy játszaná ezt egy színpadon. Néha egy lábon ugrálna, amit én csak balerina ugrálásnak neveztem el. Mind a négyen felnevettünk.
  Az egyik refrénnél Luke-ot is megénekeltettem. Calumnak tetszett az ötlet. Szerinte pénteken is simán benyomhatnánk ezt. Hátha több pontot kapunk Lukey-ért. Végül is, miért ne? Amúgy is nagyszerű hangja van Luke-nak, hát akkor hadd csillogtassa már meg az énekhangját is a gitározás mellett.
  Kis szünet után, ismét elpróbáltuk a dalt. Egyre jobban megy már. Legalábbis részemről, hisz a srácok gitárjátékával semmi probléma nincs. Ashton most is tökéletes, ahogy mindig... Calum folyton mondogatja, hogy reméli, bőrnadrágban fogok feszengeni. Hát, ezt még meglátjuk.
  Épp a dal vége felé járó áthidalót énekeltem, mikor Ashton hátulról átkarolt, miközben szorosan mögém állt. Egész testével hozzám simult. Főleg csípőtől lefelé. Torkomon akadt a hang is. Apró csókokkal hintette be a nyakam, ahol korábban kiszívta. Belebizsergett a bőröm, ahol ajkai érintették. Mindennél jobban vágytam, hogy számon érezhessem azokat a csodás ajkakat. Így nemes egyszerűséggel megfordultam, és érzékien megcsókoltam.
  A másik két srác csak kuncogott és füttyögött.
  - Szerintem, jobb, ha kettesben hagyjuk őket. Nem gondolod, Hemmo?
  - Ó, dehogynem. – nevetett. Ash egy apró csókkal zárta a csókot.
  - Tényleg menni akartok? – nézett rájuk.
  - Őszintén? Szívesen végignézném a műsort, csak hát... - felnevetett Calum.
  - Senki nem mondta, hogy lesz itt akciózás.
  - Kár. – lebiggyesztette ajkait.
  - De ettől függetlenül tényleg lépünk. – letette a gitárját a szöszke. – Nagyszerű volt megint jammelni. Már nagyon várom a pénteket. – ránk kacsintott.
  - Én is, főleg, ha bőrnaciban leszel, Baby. – kaján mosolyt villantott rám Calum.
  - Álmodozz csak.
  - Ash, győzd már meg a csajod, hogy vaduljon be az előadás miatt. Nem kell nagyon, csak egy picit. Majd belátod, hogy a bőrnadrág miatt több pontot fogsz kapni. – nevetett.
  - Ha te mondod. – forgattam a szemeim.
  Hamarosan elköszöntek. Ismételten nem maradt el az ölelés. Oké, lassan hozzá kell szoktatnom magam, hogy ilyen kis ölelgetősek. Mondjuk Calum tényleg jó ölelést ad. Vagy, hogy is mondjam?
  Miután elmentek a srácok, felmentünk az emeletre, hogy elpakoljam a ruháimat. Út közben Laurenbe futottunk.
  - Héj, sziasztok! – vigyorgott ránk.
  - Szia, Húgi! – rámosolygott.
  - Szia, Lauren! – bájosan rámosolyogtam.
  - Ó, azok csak nem az én ruháim? – végignézett rajtam.
  - De, a tiéd. Még egyszer, rettentően hálás vagyok, amiért kölcsönvehettem pár cuccod.
  - Ugyan, nincs mit. – mosolygott. Irtó kedves lány. – Azért, remélem reggel időbe beértetek a suliba. – huncutság villant szemeiben.
  - Hát persze, húgi. Miért ne értünk volna be? – komolyan nézett rá Ash.
  - Nem is tudom, bátyus. – vigyorgott. – Mellesleg anyu beszélni akar veled.
  - Velem? – kérdezett vissza.
  - Ühüm, de ne vágj ilyen rémült fejet. Nem lecseszni akar, ha erre gondolsz. – nevetett.
  - Öh, akkor jobb, ha megyek. Anya, szerintem már így is ki van akadva rám, amiért egy napja nem mentem haza.
  - Tényleg, szabad megkérdeznem, hogy tud már rólatok? – kíváncsian nézett ránk. Én meg csak elhúztam a szám.
  - Nem, még nem.
  - Hát, ha engem kérdezel, én mihamarabb elmondanám nekik. Úgy kevésbé gázos a dolog.
  - Köszi, a bölcs tanácsot, Lauren. – vigyorgott Ash.
  - De tényleg igazad van, csak... még nem tudom, mit lépnének rá.
  - Jó kérdés, de nyilván nem lesz gond vele. – fejével a mellettem álló cukiságra bökött.
  - Reménykedem benne. – rámosolyogtam.
  - No, én léptem tanulni. Örültem ma is. – száz wattos mosolyt villantott ránk, aztán ellibbent a szobája felé.
  - Lauren! – kiáltottam utána.
  - Hm? – visszahajolt az ajtajából.
  - Holnap visszajuttatom a ruháidat, oksa?
  - Jaj, nem sietős. – kacsintott, és eltűnt a szobájában.
  - Mindenkivel ilyen kis bájos? – Ashre néztem.
  - A barátnő jelöltekkel nem igazán szokott az lenni.
  - Nahát, ez fura.
  - Ugyanaz a helyzet, mint Harrynél. Ő sem csípte az előző barátnőmet, vagyis barátnőfélémet. Viszont téged az első pillanattól fogva imád. Néha még kérdezősködik felőled.
  - Komolyan?
  - Ühüm. Tényleg nagyon tetszel neki.
  - Valószínű a hajam színe miatt.
  - Meg az elbűvölő mosolyod miatt. – átkarolta a derekam, és magához vont. – A gyönyörű szemeid miatt. A remek kisugárzásodról meg nem is beszélve. – mondatai között egy-egy csókot nyomott ajkaimra.
  - Oh, köszönöm, nagyon édes vagy. – hosszabb csókot nyomtam puha ajkaira. – Viszont, most tényleg mennék, szerintem anya egész nap idegállapotban volt. Szóóval.
  - Hazakísérhetlek?
  - Áh, ne fáradj. Így legalább lesz alibim. – megcirógattam a mellkasát.
  - Ahogy érzed, Édesem. – megölelt.
  Miután elengedett, összeszedtem a holmimat, és beköszöntem az anyukájának, illetve az öccsének. És már mentem is az ajtó felé. A küszöbön még elkapott Ashton, és egy hosszabb, szenvedélyesebb csókot váltottunk.
  - Holnap találkozunk. – vigyorogva eltűrte a hajam.
  - Ha anyáék nem csinálnak ki.
  - Nem hiszem.
  - Azért számíts rá. – megpusziltam pisze nóziját, amin csak kuncogni kezdett. – Később írok, hogy mi van, oké?
  - Örülnék neki. – újból megcsókolt. Aztán hosszasan megölelt.

   Megálltam a házunk előtt, kivettem a fülest a fülemből. Leállítottam a zenét, és elindultam az ajtó felé. Mély levegőt vettem, mielőtt beléptem volna a házba. Édes jó istenem, mi lesz ebből?
  - Sziasztook! – kiáltottam el magam.
  - Na, gyere csak ide, Vanessa Rosalie O'Connell! – szólt anya a nappaliból. Szívem őrülten kezdett dübörögni a mellkasomban. Uramisten!
  - Anya, még mielőtt belekezdenél, hidd el, hogy...
  - Ülj le, mert egy darabig biztosan nem hagyod el a nappalit. – komoly volt az arca. Túlságosan is. Ekkor apa is belépett a szobába, aki igencsak rosszallóan méregetett. Nagyot nyelve ültem le a kanapéra.