VANESSA

  Egyik hosszabb szünetben, a második emeleti lépcsőfordulóban csöveztünk, mind a hatan. Calum alulról a harmadik lépcsőn ült, a korlát mellett. Picit felénk fordulva, épp a telefonomról nézte vissza a hétvégén készített fotókat. Nagyon cukin áll a kezében az a rózsaszín macskás tok. Szépen kielemezte az összes fotót, ki milyen fejet vág rajta. Meg azt mondogatja, hogy mennyire röhejesen alacsony vagyok Luke mellett. Tény és való, rettentően eltörpülök mellette. Főleg a csoportképen látszik a legjobban, ahol mind a hatan rajta vagyunk. Te jóó ég! Olyan, mintha egy manó lennék az óriások között.
  Viszont meg kell hagyni, nagyszerű képek lettek. És rengeteg klassz emlékem fűződik hozzájuk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beilleszkedek közéjük. Vagy, hogy egyáltalán valaha is jóban leszünk.
  Calum fölött eggyel, Lucas ücsörgött falnak vetett háttal. Kezében egy akusztikus gitárral, amit pengetett. Halkan dúdolta Nick Jonas számát. Hátrafordított bordó baseball sapija kimondottan dögössé tette kisfiús arcát.
  - 'Cause you're too sexy beautiful, And everybody wants to taste, That's why, I still get jealous... – az utolsó szavát vékony hangon énekelte. Wow, ez nem semmi! Kegyetlen jó hangja van. Furcsa módon, nagyon bejött a dal. Vagy azért, mert Luke énekelte, vagy, mert alapból jó szám. Kérdéses.
  Hemmo fölött kettővel ültünk mi, Ashtonnal. Hátulról karolt át, hátamat mellkasának támasztottam. Bódító illata szinte megrészegített. Combjaival szorosan fogott közre. Ujjainkat összekulcsolva az ölemben pihentettük. Párszor apró csókokat nyomott hol a hajamra, hol az arcomra, vagy éppenséggel a vállamra. Ettől folyton vigyorognom kellett. Hihetetlenül édes srác!
  Mögöttünk pedig barátnőm és Mikey nevetgéltek. Azt hiszem, most már mondhatom, hogy alakulgat a dolog közte és Clifford között. Ennél jobb már nem is lehetne.
  Így elnézve, nagyon befoglaltuk a lépcsőt. Cseppet sem törődve a többiekkel. Ha erre jöttek a diákok, picit összébb húztuk magunkat, hogy elférjenek mellettünk.
  - Tényleg, Porcelánbaba – előre hajolt a punk, hogy láthassam az arcát. – nem akarsz pár képet feldobni a közösbe?
  - Már gondolkodtam rajta. – rámosolyogtam.
  - Szerintem is jó ötlet. – bólogatott Ashton.
  - Hadd tudja már meg a fél világ, hogy kikkel haverkodsz. – vihogott fel Calum.
  - Most miért? – abba hagyta a gitározást Luke. – Nincs ebben semmi szégyellnivaló. – rám kacsintott. – Nem igaz?
  - Nem is mondtam, hogy szégyellek titeket.
  - Tegnap már próbáltam a lelkére beszélni, hogy tegyen fel párat. – vidáman bizonygatta Gaby.
  - Jól van, skacok, értek én a szép szóból. – vigyorogtam rájuk. – Calum, ideadnád a telómat? – felé nyújtottam a kezem.
  - Hát persze, Baby. – vigyorogva nyújtotta át Hemmo előtt. Mikor a szája elé ért Cal keze, úgy csinált, mint aki bele akar harapni. Nevetve vettem el a telefonom.
  - Köcce. Oké, melyik legyen? – néztem körbe a kis csapaton.
  - Inkább kérdezd azt, hogy mennyit tegyél fel. – javított ki Gaby.
  - Jó, akkor melyikek legyenek? – hirtelen mind körénk gyűltek. Ashton csak somolygott ezen. Egyesével néztük át a képeket. Majd egy kisebb hangzavarral kiválasztottunk hármat. Egyiken Lucas tartja fel a telefont, hisz ő a legmagasabb, így mindenki kényelmesen belefért a képbe. Ashton és én vagyunk középen, jól látszik, hogy átkarolta a derekam. Jobbomon a tátott szájjal kacsintó Luke. Mögöttünk pedig Mikey kinyújtott nyelvvel grimaszol, szorosan az oldalán Gabyval. Calum pedig Luke nyakát karolta át. Nagyszerű a háttér, hisz az óceán látható mögöttünk, méghozzá naplementében.
  A következő képen Gaby már Cliffo hátára ugorva pózol. Calum vigyorogva békejelet mutat fel. Ashton egy puszit nyomott az arcomra, amitől mosolygok, mint egy vadalma. Luke pedig szélesen vigyorog a kamerába.
  A harmadik képen, Gaby és én a homokban térdelünk elöl. Most én tartom a telefont. Mögöttünk pedig a srácok egymás mellett állva, félig lerogyva karolják át egymás vállát. Mindannyian jókedvűen vigyorogtunk.
  Aztán negyedik képnek hozzátettem még egyet, ami csak Ashel volt közös. Bal kezével a vállamat karolta át, mivel jobb kézzel készítette a fotót. Én pedig szorosan hozzábújtam. Karjaimat összekulcsoltam a dereka körül. A fejem tökéletesen passzolt a mellkasán levő mélyedésbe. Mindketten mosolyogtunk, ő az egyik cuki mosolyát villantotta meg. Elolvadok ettől a mosolytól. A háttérben picit látszanak a többiek is.
  Gyorsan feltöltöttem a képeket, és mindegyiken megjelöltem új barátaimat.
  - Naa, mindenki meg van elégedve?
  - De még mennyire! – nevetett Mikey.
  - Ah, ezt a cukit is feltetted? – nézett rám Luke, és felém fordította a mobilját. Ashel közös képem tárult elém.
  - Ezt nem hagyhattam ki. – rámosolyogtam.
  - Még szép, hogy nem. – ismét körém fonta karjait barátom, és a hajamba puszilt.
  - Heh, ki fog akadni a cukiságmérőnk. – nevetett fel Hood.
  - Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a nép. – ördögi mosolyra húzta ajkait Cliffo.
  - Erre én is. – bólogatott barátnőm.
  - Nem sokára úgyis kiderül. – féloldalas mosolyra húzta piercinges ajkait a szöszke.

Csengetéskor szétváltak útjaink. Illetve Ash velem maradt, hisz a Lady órájára igyekeztünk. Miután elfoglaltuk a szokásos helyünket, páran megbámultak, és sugdolózni kezdtek.
  - Kezdődik. – féloldalas mosolyt villantott rám Ashton.
  - A kérdés már csak az, melyiken borultak ki jobban? Azon, hogy együtt vagyunk, vagy azon, hogy a tengerparton lógtunk a bandáddal? – közelebb dőltem hozzá.
  - Szerintem, az utóbbi jobban lesokkolta őket.
  - Gondolod?
  - Ühüm. – bólintott. – Részben azért, mert nem számítottak rá, hogy pont te fogsz hozzájuk szegődni. Másrészt meg, arról már tudnak, hogy járunk. Szóval...
  - Van benne valami. – ezek szerint, mindenki értesült a képekről, ha már ilyen megvetően méregetnek... Nagyon ráérnek, ha folyton a telefonjukon lógnak.
  - Azért én kíváncsi vagyok a fejleményekre.
  - Én kevésbé. – elhúztam a szám, ő pedig kuncogni kezdett. Közelebb hajolt, és édes csókot nyomott a számra. Ám ez kevésnek bizonyult. Így a tarkójára csúsztattam a kezem, hogy tovább falhassam puha ajkait. Belemosolygott a csókba.
  - Szép jó napot a társaságnak! – Lady V hangjára sem zavartattam magam túlságosan. Még egy heves csókot váltottunk, majd lassan elhúzódtam barátomtól. – Khm... Szerintem, ezt a szünetben rendezzék le. – megvetően nézett ránk. Ashton halvány mosolyra húzta száját. Én pedig csak csücsörítetve forgattam szemeim. Ash kényelmesen hátradőlt, és egy tollat kezdett forgatni ujjai között. Világosbarna haja megint a szemébe hullott. Legszívesebben most azonnal beletúrnék. Észveszejtően dögös ebben a fekete, hosszú ujjú felsőben. V nyakú felsőjét, pár gomb díszítette, a felső kettőt nem gombolta be. Így szépen kikandikált alóla izmos nyaka. Úgy méregettem a nyakát, mintha egy vámpír lennék. Ráadásul, közben folyamat ajkamat harapdáltam. Elképesztő nyaka van. Szívesen ki... Észrevette, hogy bámulom, mert rám pillantott. Széles mosolyra húzta ajkát. Zavartan visszamosolyogtam. Nem is értem, miért jöttem zavarba, hisz már legálisan bámulhatom. Csak hát...
  A tanárnőre néztem, hogy elvonjam Ashtonról a figyelmem. Nehéz lesz nem rá gondolni, pláne, hogy most ő kezdett el stírölni. Szemem sarkából láttam, hogy ő is ugyanúgy méregetett, ahogy én tettem az előbb. Mélyet lélegeztem, hogy nyugtassam magam. Ránéztem, és azonnal elvesztem zöld szemeiben. Tekintete szemeimről, ajkamra vándorolt. Biztosra veszem, hogy meg akar csókolni. Beharapta ajkát, majd egy vadító mosolyt villantott. A várt hatás ismételten nem maradt el, mivel a szívem is kihagyott egy dobbanást. Te jó ég! Teljesen ki akar készíteni. És még mielőtt, itt az osztály közepén ülve lesmároltam volna, inkább megint a tábla felé fordítottam a fejem. Halkan kuncogni kezdett. Tényleg az volt a terve, hogy kikészítsen. Jó munkát végeztél Ashton Irwin. Jár a keksz.
  Óra közben a Lady megint engem pécézett ki magának. Most azzal jött, hogy betanultam-e a múlt órán felírtakat a táblára. Hisz csakis az én kedvemért körmölte fel oda. Bakker, ez a dolgod! Válaszként csak egy „nem teljesen"-t motyogtam.
  - Ha szabad tudnom, miért nem, Miss O'Connell?
  - Mert teljesen lekötött a rock előadásra való felkészülés. – tudálékosan magyaráztam.
  - Abban egészen biztos vagyok. – vinnyogta Cassie, majd gonosz mosoly ült ki arcára. – És mi lesz a főprodukció?
  - Sajnos, neked pont nem árulhatom el. – felhúztam az orrom.
  - Vajon mi? Valószínűleg megmutatja, milyen hosszan ér le a nyelve Irwin torkában. – gúnyolódva tette hozzá Wren. A közelünkben ülő Sebastian hangosan felszisszent. Nekem, ahogy még jó párunknak leesett az állam.
  - Hogy mit mondtál? – Ashton dühösen förmedt rá, és picit megemelkedett a székéről.
  - Héj, Ashy, nyugodj le! – megfogtam a karját, és próbáltam visszatartani.
  - Álljon meg a menet! Nem fognak állandóan az én órámon balhézni! – a tanárnő rekedtes hangjától csengeni kezdett a fülem, ahogy elkiáltotta magát. – Maguk ketten, ne hergeljék állandóan Vanessáékat. Maguk pedig ajánlom, hogy vegyenek be nyugtatót. – Még egy ilyen, és mind a négyen mehetnek az igazgatóhoz elbeszélgetni. Érte vagyok? – szigorúan nézett végig rajtunk.
  - Természetesen. – bólintottam. Ash pedig forrt a dühtől, és gyilkos pillantást vetett Wrenre. Megsimogattam a karját, hátha ezzel elvonom a figyelmét. Lassan sikerült is, halvány mosolyra húzta csodás ajkait. Rám nézett, szemeiben egyszerre düh és szenvedély csillogott. Összekulcsolta ujjainkat, és finoman megszorította a kezem.
  Ezek után nem tudtam normálisan figyelni, folyton csak Wren bunkóságán kattogott az agyam. Mégis, hogy a fenébe lehet valaki ennyire bunkó? Eddig azt hittem, hogy normális srác. De ezek szerint Cassie sikeresen megfertőzte a szemétkedéssel.
  Próbáltam figyelmen kívül hagyni őket. Még csak rájuk sem pillantottam, nehogy már a látványuktól is idegbajt kapjak. Ugyanezt láttam Ashtonon is. Az a szerencse, hogy a terem túlsó végében vannak, így egyáltalán hallom, miről dumálnak. Nyilván rólunk beszéltek egész órán.
 
  Csengetés után megkönnyebbülve léptünk ki az ajtón. Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk a szekrényemhez. Miután kivettem egy könyvet, becsuktam az ajtót, és szembefordultam barátommal. Hátamat a szekrénynek vetettem, ő pedig fejem mellé könyökölt.
  - Egyszer még beverem a képét ennek a Wrennek. – komoly hangon magyarázta.
  - Jaj, Ashton, fölösleges lenne pont miatta kikötni a dirinél. – nyakára csúsztattam a kezem, és finoman cirógatni kezdtem.
  - Ez is igaz. – magára erőltetett egy mosolyt.
  - Na, ne vágj már ilyen képet! – vigyorogva csókoltam meg. Hozzám nyomta mellkasát. Végigsimítottam az oldalán, és a csípőjén állapodott meg a kezem. Hevesebben kezdett csókolni.
  - Úgy tűnik, most is épp gyakorolnak a pénteki versenyre. – dörmögte Wren, mire Cassie szinte nyerítve vihogott fel.
  - Tán irigy vagy, hogy Cassie nem hajlandó smárolni veled a suliban is? – Ash zöld szemei mérgesen villantak.
  - Honnan veszed ezt a hülyeséget? – Wren egy pillanatra ledöbbenve meredt rá, majd idegesen felnevetett.
  - Rátok kell csak nézni. – önelégült mosoly ült ki arcára.
  - Ugyan már, csak képzelődsz Irwin. – a szőkeség megvetően méregette Asht. – Azon kívül, hogy a csapattársam, semmi közünk sincs egymáshoz. – ezzel sarkon fordult. A lendülettől meglibbent tökéletesre besütött haja. Wrennek megint tátva maradt a szája. Szóval, sulin kívül tényleg fűzögetheti, de itt még csak hozzá sem érhet? Ez aztán a kihasználás! Gratulálok Cassie Bright. Wren szinte loholni kezdett a lány után, hogy beérje.
  - Azt hiszem, van mit megbeszélniük. – néztem utánuk. – Honnan tudtad? – zöld szemeibe fúrtam az enyémeket.
  - Mmm... Megérzés. – megvonta a vállát. – Dehogy. A múltkor láttam, hogy Wren meg akarja csókolni, de Cassie elutasította.
  - Ejha! Én meg azt hittem, hogy tényleg van köztük valami.
  - Van is, méghozzá a suli és Cassie „hírneve". – forgatta szemeit.
  - Ugyan már! Wren nem egy ocsmány srác, szóval, nem is értem, miért nem...
  - Ki tudja, mi felel meg a hercegnő elvárásainak. – vigyorgott, aztán megnyalta ajkát. Huh, ezt direkt ilyen szexire tervezted? Fél oldalas mosolyából ítélve, valóban ez volt a terve. Átkaroltam a derekát, hogy közelebb vonjam magamhoz. Gyengéden nyomta ajkait az enyémre. Mindkét kezével fejem mellett támaszkodott meg. Derekáról lejjebb kezdett vándorolni a kezem. Finoman becsúsztattam farzsebébe a kezem, és picit megmarkoltam izmos fenekét. Belenyögött a csókba. Majd forróbban kezdett csókolni. Kirázott a hideg, pedig egyre inkább kezdtem kimelegedni.
  - Hellóka, tubicák! – vidáman köszönt ránk Lucas. Ash egy apró csókkal zárta a csókot, és elhajolt tőlem.
  - Tudod, hogy mindig a legrosszabb pillanatban jössz? – hangja komolynak hallatszott, de szemei szinte vigyorogtak.
  - Tudom hát, Ashy. – nevetett Luke. – Ne haragudjatok, de... - rám nézett. – El kellene rabolnom a pasidat, mert van egy l... - hirtelen elhallgatott. Mi van Hemmo, csak nem zavarban vagy?
  - Mert? – felvontam a szemöldököm.
  - Egy esetleges videóról lenne szó. Vagyis feldolgozásról. És hát, amolyan bandagyűlést tartanánk.
  - Jesszus, miért nem ezzel kezdted? – értetlenül nézett rá Ash.
  - Oké, menjetek csak. – a szőkére vigyorogtam.
  - Ne feledd, Szívem, suli után próbálunk! – mosolygott rám Ashton, és egy futó csókot nyomott a számra. Majd elvegyültek a tömegben. Sóhajtva néztem utánuk. Ez elég fura volt. Luke nem szokott ilyen zagyva lenni. Érdekeees.
   Vállamra dobtam a táskám, és elindultam a következő órám terme felé. Miután beültem a terembe, a telefonommal kezdtem babrálni. Alig töltöttük fel négy órája a képeket, máris rengeteg szívlelés és hozzászólás lett hozzájuk. Mi a fene? Mind a négy képnél nagyjából ugyanazok a személyek írtak hozzá. Evelyn és a többiek. Plusz még számomra kevésbé ismert emberek is. Azt hiszem, ők a 5sos baráti köre lehet. Aztán egy néven megakadt a tekintetem Ashel közös képemen. Az öcsém is tetszikelte. Megáll az eszem! Ne már, ezzel biztosan beárul. Uramisten! Oké, Nessa, mély levegő! Nem lesz itt semmi baj.
  Miközben a légzésemre figyeltem, végigolvastam a kommenteket. Többsége azt írja, mennyire cukik vagyunk már Ashtonnal. A bandás képeknél pedig jó pár csaj „csorgatja a nyálát" a srácokra. Illetve a hajszínemet dicsérték páran. Vagy éppen Gaby dögös ruháját.
  Aztán, ahogy belemerültem a képek visszanézésébe, halk sutyorgásra lettem figyelmes pár paddal odábbról.
  - Tudod Serena, nem csak azzal van baj, hogy Ashtonnal jár. Hanem... - oldalra lestem, hogy láthassam őket. Gondolhattam volna, hogy Melanie az. Nyilván nem viseli valami jól, hogy a múltkor Ash lepattintotta.
  - Hanem? – kérdezett vissza a kissé latinos lány.
  - Nem egy ilyen lánynak kellene ezekkel a srácokkal lógnia. Hanem egy olyannak, mint amilyen én vagyok. – büszkélkedett, és hátra dobta szőke haját.
  - Igazad van. Így könnyen tesz szert hírnévre. Ez a legkönnyebb módja. – Serena, te mióta vagy ilyen ellenséges velem? Mi van, megfertőzött ez a festett szőke liba?
  - Ugye? De miért most nyalta be magát a 5soshoz? Eddig miért nem akaszkodott rájuk?
  - Hát, mert összejött Ashtonnal. Így automatikusan köze lesz a bandához is.
  - Annak a kis hülyének meg nincs ízlése, ezek szerint. – nincs ízlése? Arra célzol, hogy ronda vagyok? És neked kéne a barátnőjének lenned? Érzem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.
  - Jaj, azért ne beszélj úgy Vanessáról, mintha bűn ronda lenne. Szép lány, csak...
  - Csak nem érdemli meg Ashtont. – nem érdemlem meg? Mi vaan? – Ashton túlságosan dögös ahhoz, hogy egy ilyen vézna lánnyal legyen együtt.
  - Ajh, ne is mondd! Láttad, miben van Ash? Kegyetlenül szexi ebben a felsőben.
  - Iszonyatosan kiemeli az izmait. Te jó ég! Mellesleg, a fekete nagyszerűen áll rajta. – el ne csöppenjetek lányok! Bár ebben egyet kell értenem...
  - Kíváncsi vagyok, mikor veszi fel a banda védjegyévé vált fekete farmert.
  - Úristen! Már most tudom, hogy istenien fog rajta állni. – na, jó! Itt telt be a pohár. Hangosan megköszörültem a torkom, hogy biztosan meghallják ők is. Serena szégyenlősen lehúzta magát. Melanie pedig meglepve nézett rám.
  - Ahogy hallom, elég érdekes témátok van. Esetleg én is beszállhatnék? – egy szempillantás alatt melléjük ültem. – Ha már a barátomról beszéltek, hadd áradozzak már én is róla egy kicsit. Azon fantáziálsz, hogy fog rajta állni a fekete farmer? Biztosíthatlak, a lehető legjobb helyeken fog feszülni rajta. – Melanie szürke szemeibe fúrtam az enyémeket. – Majd helyetted is jól megcsipkedem a hátsóját. – gúnyos mosolyra húztam ajkaim. – Illetve, örülök, hogy szexinek látjátok, de azért kulturáltan is lehet ám gyönyörködni egy pasiban. Lehetőleg úgy, hogy a barátnője ne hallja meg. – pislogtam párat a mondat végén, hogy tudálékosabbnak tűnjek.
  - Öh, mi... Ness... - hebegett Serena.
  - Nincs mit magyarázni Serena. Ja, de... még van itt valami, ami böki a csőröm. – a szőkére néztem. – Túl véznának találsz? – válaszra várva néztem rá.
  - Nincs baj az alakoddal, csak túl csontos vagy. – magyarázta.
  - Háh, majd kipárnázom magam, nehogy véletlenül kiszúrjam Asht. Ne aggódj emiatt. – bájvigyort villantottam. – Szóval, ha jól értelmezem a dolgokat. Probléma az, hogy engem befogadtak a srácok, míg téged nem? Plusz nem tudod elviselni, hogy lepattintott Ashton? Ha jól tudom, ő a bandából már a második tag, aki kikosarazott, igaz? – kikerekedtek a szemei. – Mindenki tudja Melanie, hogy nem is egyszer próbálkoztál be Luke-nál.
  - Én nem is! Nem tudom, honnan veszed ezt a baro...
  - Ne, nem kell mentegetőzni. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyi időn keresztül üldözted a szerelmeddel. És számtalan alkalommal felajánlottad magad neki. Ühhüm... erről is tudok. Szó szerint a nyakában loholtál, csakhogy elvigyen akár egy numera erejéig is. – rávigyorogtam. – De sajnos, sosem fog összejönni a dolog. Jobb, ha tőlem tudod. Igaz, nem ismerem még annyira jól őt, őket... de tudom, hogy semmi szükségük ilyen lányokra, mint amilyen te vagy. Ezt tartsd észben, drágám. – kedvesen megszorítottam a kezét, neki meg tátva maradt a szája. Felálltam. – Apropó! – felmutattam a mutató ujjam. – Nem azért jöttem össze Ashtonnal, hogy könnyen hírnévre tegyek szert. És nem csak a testi vonzalom miatt. Francokat. Megint csak nem magatokból kéne kiindulni. – elhúztam a szám.
  - Én nem... - próbált mentegetőzni a szőkeség.
  - Ha annyira kepesztettem volna a hírnévért, akkor már rég megpróbáltam volna... hogy is mondtad? – elgondolkodva néztem Melanie-re. – Ja igeen, benyalni magam, igaz? – még pislogni se mert, annyira le volt döbbenve. – Szóval, már rég benyaltam volna magam hozzájuk. Vagy akárkikhez... De mondom, nem ezért kerültem közéjük. Plusz, ha elfelejtetted volna. Én már alapból ismertebb vagyok, a hangom sikerei miatt. – újabb bájvigyort nyomtam. – És ha nem hiszed el, kérdezd meg a tanárainkat. Ők biztosan alá tudják ezt támasztani. – ekkor belépett a tanárnő. – Örültem a találkának, csajok. Igazán jót beszélgettünk. – szélesen rájuk mosolyogtam, majd visszasétáltam a helyemre. Juj, nagyon durva voltam? A frászt, megérdemlik néha, hogy helyre pakolja őket az ember. Hát komolyan megáll az eszem!
  Miután leültem, még vetettem egy gúnyos pillantást a két lányra. Melanie holt sápadtan bámult ki a fejéből, Serena ugyan meglepődve, de próbálta nyugtatni lesokkolódott barátnőjét. Azt hiszem elértem a kellő hatást. Legalább megtanulják, hogy ne az én hallótávomban csorgassák a nyálukat Ashtonra.
  Önelégülten vigyorogva nyitottam ki a füzetem, és minden figyelmem a tanárnőnek szenteltem.

ASHTON

  Vagy húsz perce próbálom megfejteni Lucas zagyvaságát. Ki tudja hányadszorra kezdett bele szegény.
  - Várj. Mi van? – értetlenül néztem kék szemeibe.
  - Tudod, a múltkor jammeltünk az udvaron, miközben rád vártunk, és... - elhallgatott. – És arra gondoltam, hogy...
  - Hogy megint megtehetnénk. Csakhogy kedveskedj annak a kis csajnak, mi? – ledöbbenve meredt rám.
  - Öh... nem egészen. – unott képet vágtam. – Na, jó! Valóban ezért akarok egy „visszavágót".
  - Hm, tudtam én, hogy elolvadtál tőle. – vigyorogva megveregettem a vállát. – Mikorra tervezed?
  - Nem tudom. A héten semmiképp.
  - Miért nem?
  - Fontosabb a ti fellépésetek, mint ez.
  - Nocsak, erre nem számítottam.
  - Ugyan, már Ashton! Tudod jól, hogy ez a versenyed fontosabb bármi másnál.
  - Ha te mondod...
  - Én hát. Később is ráérek megfűzni Phoebe-t. Hisz az osztálytársam. Elfutni meg nem fog. – vigyorgott.
  - Viszont, arra lennék kíváncsi, miért engem avattál be ebbe?
  - A többiek hülyék. – vágta rá. – Veled lehet komolyabban is beszélni. Velük nem igazán. – megrántotta a vállát.
  - Hűha, tehát kiváltságos lettem?
  - Mondhatni, igen. – széles mosolyt villantott. Nem sokra rá, vihogva megjelent Michael és Calum.
  - Helló! – vigyorogva ugrott mellém a punk. – Porcelánbaba mikor végez?
  - Úgy egy húsz perc múlva biztosan.
  - Utána azonnal lépünk is a próbálni? – vállán igazgatta a táskáját Cal.
  - Ühüm. – bólintottam.
  - Kíváncsi vagyok, mégis milyen körülmények között zajlik nálatok ez az egész próbálás dolog. – vigyorgott Michael.
  - Ha kérhetném, ne nagyon merüljetek el egymás kényeztetésében. – gúnyolódott Calum. – Nem mintha nagyon ellenemre lenne a dolog. Csak...
  - Ne aggódj, nem fogunk. – vigyorogtam rá.
  - Az előbb is nagyon belefeledkeztetek egymásba, ott a szekrényeknél. – nevetett Luke.
  - Lucas, az teljesen más helyzet volt.
  - Hohó, miről maradtunk le? – izgatottan nézett ránk a punk.
  - Semmiről... - vágtam rá.
  - Kicsit begerjedt Nessa. Ashton seggét markolászta, miközben vadul smároltak. – árulta el a szőke. Kínomban a számba haraptam.
  - Wow. Mik ki nem derülnek a kis vörösről. – elgondolkodva bólogatott Hood.
  - Nem akarom tudni, mire gondolsz most. – néztem rá.
  - Szerintem sem. – felnevetett.
  - Gabyt is hozod? – piercingjét kezdte harapdálni, ahogy Cliffora nézett.
  - Még szép! – vigyorgott.
  - Nagyon összemelegedtetek. – jegyeztem meg.
  - Ami azt illeti, nagyon is.
  - Mármint, mennyire nagyon? – egyszerre kérdeztük Luke-al.
  - Ne aggódjatok, addig még nem jutottunk el. – vigyorgott.
  - Fú, öregem, megnyugodtam. – nevetve megtörölte a homlokát Luke.
   Csengetés után egy üzenetem érkezett Vanessától, amint összeszedi Gabyt, máris indul hozzám. Válaszként megírtam neki, hogy az udvaron várjuk.
  Pár perc múlva feltűnt a tömegben Vanessa csodás vörös hajzuhataga. Istenem, olyan, mint egy angyal. Gyönyörű, ahogy a napfény még élénkebbé varázsolja hosszú tincseit. Szemei világoszöldebben és boldogságtól csillogtak. Szemeit nem túl erősen, szemceruzával emelte ki. Rózsás ajkait széles mosolyra húzta. Mosolyogva intettem neki, ő pedig a levegőben egy csókot dobott felém. Egy igazi tünemény ez a lány.
  Fekete vékony kardigánja még inkább kiemeli bőre porcelánfehérségét. Egyszerű fehér pólója és a szoknyája szegélye között, picit kivillant a hasa. Combközépig érő fekete alapon, kék virágmintás szoknyája szépen lengedezett a szélben. Formás lábaira tévedt a tekintetem. Te jó ég! Ajkamba harapva figyeltem, ahogy közeledik felém.
  - Beindult a nyáltermelés, mi, Irwin? – megveregette a hátam Calum.
  - Nem is kicsit. – vigyorogva válaszoltam, anélkül, hogy levettem volna Nessáról a tekintetem. Gaby éppen felvihogott valamin, mikor megálltak előttünk.
  - Sziasztok, srácok! – Ness bájosan mosolygott bandatagjaimra. – Szia, Ashy! – közelebb lépett hozzám, és átkarolta a nyakam. Majd pipiskedve finoman megcsókolt, amit mosolyogva viszonoztam.
  - Szia, Édesem! – vigyorogva karoltam át a derekát.
  - Khm, hol kell sorszámot húzni? – mellénk lépett Calum.
  - Hát, nem nálam! – nevetett Ness.
  - Pedig kezdtem reménykedni benne. – lehangolódva vizslatta barátnőmet.
  - Jaj, ne szomorkodj! – megsimogatta a karját. – Holnap mindenképp bemutatlak egy barátnőmnek. Hm, mit szólsz? – nagy szemekkel nézett rá.
  - Komolyan? – vigyorgott rá.
  - Hm, kiről van szó? – érdeklődve vizslattam barátnőmet.
  - Mit szólnál Evelynhez? – Calre nézett.
  - Ahh... nagyszerű lenne.
  - Az a kis videós csaj? – nyújtogatta nyakát Mikey, hogy láthasson minket Luke takarásából. Most vettem észre, hogy Gabyval egymás derekát ölelik.
  - Ühhüm, ő az. – bólintott Nessa.
  - Hát, Calum, vigyázz vele. – kaján mosoly ült ki a kékhajú fejére.
  - Naná, hogy vigyázok vele. – felvihogott Cal. Úgy tűnik, vette a célzást.
  - Te jó ég! Ugye nem akartok kitérni a részletekre? – szörnyülködő fejet vágott Gabrielle.
  - Áh, dehogy iis. – felnevetett Hood.
  - Inkább induljunk. – javasolta barátnőm.
  - Jó ötlet! – egyezett bele Lucas. Megfogtam Vanessa kezét, és elindultunk hozzám.

  Út közben mindenféléről beszélgettünk, meg vihogtunk. Páran jól meg is bámulták a társaságunkat. Néhányuktól el is csíptünk egy-egy „kedvesebb" beszólást is. Mikey nem volt rest visszaszólogatni nekik. Amin csak még inkább elkezdtünk nevetni.
  Michael és Gaby párszor lemaradtak tőlünk. Calum csak utánuk kiáltott, hogy inkább ne is jöjjenek el hozzám, hanem egyből menjenek szobára. Ez az Hood, tényleg a legforgalmasabb utcában kell ezt kikürtölnöd. Tényleg...
  Vanessa a bal karomba csimpaszkodott, és picit hozzám is bújt. Vigyorogva nyomtam arcára egy puszit.
  - Tényleg Nessa! Nem akarsz gitáron nyomulni? – mellénk szegődött Luke.
  - Mármint elektromoson?
  - Ühhüm. Nem nehezebb rajta játszani, mint egy sima akusztikuson. Megpróbálhatnád.
  - Olyan vagány lennél vele. – tette hozzá vigyorogva Cal, aki mellém lépett. Így közrefogtak Nessát és engem.
  - Hát, nem is tudom. – szerénykedve nézett Luke-ra.
  - Na, biztosan menni fog. – rákacsintott.
  - Ne kéresd magad. Legalábbis ez ügyben ne. Majd ha Ashtonnal játszadozol, akkor kéretheted magad. – vihogott Cal.
  - Na, már! – mordultam rá.
  - Oké, megpróbálhatom. – egyezett bele.
  - Tudtam én! – vigyorgott Hemmo.
  Még pár perces séta után megérkeztünk a házunkhoz. Gaby izgatottan várta, hogy felnyissam a garázs ajtót. Ez természetes, hisz most van itt először. Ahogy felnyitottam a srácok már el is foglalták az egész termet.
  - Huh, és fény derül a hadiszállásra. – felnevetett Gaby.
  - Tetszik? – bájosan mosolygott rá barátnőm.
  - Aha, nagyon! – beljebb léptek. – Ti dekoráltátok így ki?
  - Méghozzá a saját kis kezeinkkel. – büszkélkedett Calum.
  - Nagyon menőőő! – vigyorogva fordult körbe. El ne szédülj! – Oh, ott a dob! – közelebb szökdelt hozzá, és jól szemügyre vette. – Szabad? – az egyik dobra mutatott.
  - Persze. – bólintottam. Öklével finoman megkocogtatta, ami mélyebb hangon „visszhangozta" az ütéseket.
  - Juj, imádom a dobot. – vigyorgott rám.
  - Azt ugye tudod, hogy a dobos már foglalt? – lépett mellé Lucas.
  - Hát persze, hogy tudom. – nevetett. – Amúgy is, jobban bukom a gitárosokra. Bocsi, Ashton. – rám pislogott, csak nevettem rajta. Vanessa az ujjait végighúzta a hátamon, és elém állt.
  - Mi a helyzet, Nagyfiú? – csábos mosolyt villantott, és mielőtt megszólalhattam volna, szenvedélyesen megcsókolt.
  - Hű, ezt mivel érdemeltem ki? – derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.
  - Nem kell ehhez különösebb magyarázat. Legalábbis szerintem. – mosolygott. Finoman beletúrtam a hajába.
  - Annyira gyönyörű vagy. – suttogtam.
  - Oh, köszönöm. – látszólag váratlanul érte, mert teljesen elvörösödött.
  - Héj, Tubicák, rátok várunk! – kiáltotta Luke. Még egy futó csókot nyomtam Ness ajkaira, majd a mikrofonokhoz sétáltunk. A srácok már persze felvették a gitárjaikat. Ness meglepve nézett barátnőjére, aki Michael ölében ült, és a nyakát simogatta. Mellesleg, nagyon egymásba voltak feledkezve. Teljesen kizárva minket a gondolataikból. Ejha...
  - Öh, akkor kezdhetjük? – körbenézett Ness, majd szembe állt velünk, hogy mindenkit lásson. Így hátat fordított a vadóc párosnak.
  Miután felosztottuk a szöveget, Luke és Calum pengetni kezdték gitárjaikat. Majd Vanessa énekkel is bekapcsolódott. Karomon végig futott a hideg, mikor meghallottam édes hangját. Isteni hangja van. Egyszerűen, csodálatos lány. Annyira belefeledkeztem a bámulásába, hogy majdnem elfelejtettem énekelni is. Lucas ezt látta rajtam, és féloldalas mosolyt villantott rám.
  Ahogy a dal végére értünk Gabyék tapsviharban törtek ki.
  - Ah, ez kegyetlen jó volt! – vigyorgott Mikey.
  - Szerintem is. – tette hozzá barátnője. Szerintem, most már lehet annak nevezni.
  - Benne vagytok egy visszajátszásba? – körbenézett a szőke.
  - Aha, miért ne? – bólogatott Nessa.
  - Egyetlen feltétellel. – mutatta fel ujját Calum.
  - És pedig? – mindannyian kíváncsian figyeltük a filippínót.
  - Ha a végén elcsattan egy csók. És nem csak itt, hanem élesben is.
  - Mi van? – Vanessa értetlenül húzta össze szemöldökét. – Calum, ha nem tűnt volna fel, ez a dal nem éppen erről szól. Épp fasírtban vannak, szóval...
  - Igen, de ha belegondolsz, a csajszi még mindig bele van zúgva a srácba. Úgyhogy szerintem, nem nézne ki hülyén a dolog.
  - Most, hogy mondod? – felpattant Gaby, és a körünkbe sétált. Szorosan a nyomában Michaellel. – A végén ott a válasz. „I hate, You hate, I hate, You love me". Probléma megoldva. – magyarázta.
  - Szerintem, Ashtonnak se lenne ellenére a dolog. – nevetett Mikey.
  - Nekem sem, hisz... Ajh, csak elég furán jönne ki. Nem ezzel akarok nyerni, vagy előrébb jutni.
  - Ugyan már, Nessa! – szólt közbe az eddig csendben levő Luke. – Ezzel senkit sem manipulálsz. Meg különben is, kell az akció.
  - A Lady úgyis állandóan csesztet, egy kis izgalomra vágyik. Szerintem, ezzel simán kibékülne ő is. – győzködtem.
  - Jó, de mégis hogyan?
  - Mit hogyan? Odamegy hozzád Ashton, és szépen lekap. Ennyi az egész, édesem. – okoskodott az ötletgazda.
  - És más „műsor" ne legyen?
  - Hát mondanám, hogy mohón essetek egymásnak. De azért gondolni kell a gyerekekre is. – nevetett Clifford.
  - Jajhát! – felhúzta orrát Ness. Kegyetlenül aranyos, mikor grimaszol. – Ash, te mit gondolsz? – válaszra várva nézett rám. Arra, hogy mennyire jól áll rajtad az a szoknya. Na, meg a póló is egyre jobban csúszik felfelé. Hihetetlenül dögös vagy ebben a szettben. Legszívesebben...
  - Szerintem, azt se tudja, miről beszélsz. – röhögött a Calum.
  - Föld hívja Ashtont, föld hívja Ashtont! – nevetett Gaby is.
  - Nagyon vicces. Minden egyes szavatokra figyeltem. – megköszörültem a torkom. Nagyjából figyeltem. – Egyrészt, a két vendéggitárosunk, már alapból jó látványt fognak nyújtani. Másrészt meg... - nem tudok mit mondani. Teljesen leblokkolok ettől a fehér pólótól. Elkaptam a tekintetem barátnőmről, és a többiekre próbáltam fókuszálni. – Nyilván nem fogunk valami őrült táncba kezdeni.
  - Mit szoktak a menő énekesek csinálni? – körbenézett a bandán Gaby.
  - Sétálgatni, néha ugrálni. Meg ilyesmik. – motyogta Luke.
  - Szerintem, nem kell eltúlozni semmi „különlegességgel". Jó ez így, ahogy van. – bizonygatta a punk.
  - Én is így gondolom. – bólogatott a szöszi.
  - Oké, akkor a végén tényleg legyen csók? – bizonytalanul nézett rám Nessa.
  - Miért ne? – vágtam rá. Csípőre tette kezeit, így feljebb csúszott a pólója. Te jó ég! Ajkamba haraptam, hogy enyhítsem a feszültséget.
  - Öh, tehát a végén kicsit tovább kitartjuk a gitárok „búgatását". És akkor smárolhatnátok, hm? – Luke valószínűleg ezzel akarta elterelni rólam a figyelmet, még mielőtt a többiek észreveszik, hogy leblokkoltam Vanessától.
  - Ja, tökéletes lesz. – lepacsizott Calum Hemmingsszel.
  - Nagyszerű. – összecsapta tenyerét Mikey.
  Ezt követően még egyszer elpróbáltuk a dalt. Közben próbáltam nem lefagyni barátnőm észveszejtő külsejétől.
  A szám végéhez közeledve a srácok tényleg kitartották a búgást. Közelebb léptem Nessához, nyakára csúsztattam a kezem. És gondolkodás nélkül, szenvedélyesen megcsókoltam. Meglepve csókolt vissza. Valószínűleg nem számított arra, hogy ennyire heves leszek.
  - Ahh, Irwin, kicseszettül büszke vagyok rád, fiam! – tapsolni kezdett Mike. – Luke neked ezt nem szabad látnod! – a vihogásból ítélve, próbálhatta eltakarni a banda legfiatalabb tagjának szemeit.
  - Oh, anyám. Nessa, azért a mikrofont el ne ejtsd. – nevetett Calum.
 - Eez igen, nem néztem volna ki belőled Cukipofa, hogy ilyesmikre is képes vagy. – vigyorgott ránk Gaby, miután elhajoltam Vanessától. Szegény, teljesen elvörösödött. Megcirógattam a hátát.

VANESSA

  A csók után beszélgetésbe elegyedtünk. Persze, még egy darabig égett az arcom. Ashton rendesen meglepett ezzel a forró csókkal. Bár már látszott rajta, hogy valamivel felpiszkáltam a fantáziáját. Lehet, hogy sokkal kihívóbb a ruhám, mint gondoltam?
  Kezdett sötétedni már, mikor elköszöntek a srácok. Ismételten jött a szokásos ölelkezős elköszönés. Nem hittem volna, hogy ezek a srácok ilyen kis „ölelgetős mackók". Michael felajánlotta Gabynak, hogy hazakíséri. Jaj, annyira cukik már!
  - Majd holnap találkozunk! – a garázs ajtóban állva, vigyorogva köszönt el Ashton.
  - Sziasztoook! – intettem nekik, miközben mind a négyen háttal sétáltak. Miután eltűntek a sötétségben, visszamentünk a garázsba. – Nekem se ártana hazamennem. – rámosolyogtam.
  - Azért egy picit maradhatnál még. – derekamra csúsztatta nagy lapát kezeit.
  - Ha szeretnéd. – közelebb hajolt.
  - Nagyon is. – suttogta a fülembe. Magamon éreztem meleg leheletét. Apró csókokkal kényeztette a nyakam. Csókjai ösvénye perzselni kezdte a bőröm. Bicepszeire tettem a kezeim, és picit eltoltam magamtól. Tágra nyílt pupilláitól sötétebbnek tűntek szemei. Csókos ajkaira vándorolt a tekintetem, utána vissza szemeire. Finoman rátapadtam az ajkaira, ő pedig vadul viszonozta a csókom. Hátrébb léptem párat, mire a falnak ütköztem. Ashton hozzám nyomta a mellkasát, kezeivel fejem mellett támasztotta meg magát. Átkaroltam a hátát, hogy közelebb vonjam magamhoz. Aztán levegő hiányában elváltak ajkaink. Szinte zihálva vette a levegőt.
  Eltűrtem szemeibe hulló tincseit. Ujjaimat végighúztam az állkapcsán. Majd egészen a farmerja szegélyéig végigsimítottam a hasán. Beharapta ajkát. Mosolyogva csókoltam meg. Szinte falni kezdte a számat. Derekamnál fogva húzott magához. Így egész testével simult hozzám. Egyik keze felfedező útra tért. Az oldalamon picit becsúsztatta lenge pólóm alá ujjait. Felszisszenve beleremegtem az érintésébe. Ő pedig csak mosolyogva nyomott még egy csókot a számra.
  Lassan elhúzódott tőlem. Mire feleszméltem, addigra már egy kis széken ücsörgött.
  - Te nem jössz? – vigyorgott rám.
  - Öh, hogyne. – megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolataimat. Megvárta, hogy szembeüljek vele. Ekkor kezébe vett egy akusztikus gitárt. – Ismét elénekeljük a TDG számot? Nem szólt semmit, csak mosolyogva pengetni kezdett. Mmm... ez túl lassú ahhoz.
  - Would you dance if I asked you to dance?
    Would you run and never look back?
    Would you cry if you saw me crying?
    Would you save my soul tonight?

    Would you tremble if I touched your lips?
    Would you laugh? Oh, please tell me this.
    Now would you die for the one you love?
    Hold me in your arms, tonight.

    I can be your hero, baby.
    I can kiss away the pain.
    I will stand by you forever.
    You can take my breath away. – Uramisten! Szóhoz sem jutok. Már az első refrénnél a könnyeimmel küszködök, annyira gyönyörűen énekli. Teljességgel meghatódtam, ahogy nekem énekel. Amolyan szerenád ez? Zöld szemei szerelemtől csillogtak. Hangja néhol rekedtessé vált, amitől borsódzni kezdett a bőröm. Vigyorogva törölgettem a könnyeim, amit megmosolygott.
   Mikor a dal végére ért, épphogy megvártam, hogy letegye a gitárt, és a nyakába vetettem magam. Hosszasan megcsókoltam, amit szenvedélyesen viszonzott is. Körém fonta hosszú karjait, és az ölébe ültetett.
  - Istenem, Ashton, ez gyönyörű volt. – mondtam remegő hangon.
  - Jaj, Baby, ennyire nem kell elérzékenyülni. – mosolyogva törölte le a könnyeimet. – Végy egy nagy levegőt, és hosszan fújd ki. – arcáról letörölhetetlen volt a mosoly.
  - Nem jutok szóhoz. Egyszerűen, csodálatos volt. – eltűrte a hajam, én pedig a tarkóját cirógattam.
  - Örülök, hogy ennyire levettelek a lábadról. – apró csókot lehelt a számra.
  - Hihetetlen, mennyire édes vagy. – hirtelen megint elvesztem a szemeiben. Ahogy ő is az enyémben. – Szeretlek, Ashton. – suttogtam. Halvány mosoly terült szét aranyos pofiján.
  - Én is szeretlek, Ness. – ezt egy finom csókkal pecsételte meg. Magához ölelt, fejemet nyakába fúrtam. Folyamat ez a dal járt a fejemben.
  Nem igazán tudom meddig ülhettünk így. Arra lettem figyelmes, hogy kint már rettentően sötét volt.
  - Azt hiszem, ideje hazaindulnom. – annyira hajoltam el tőle, hogy szemeibe tudjak nézni.
  - Ahogy gondolod. – megcsókolt, aztán velem együtt felállt, és finoman a lábaimra állított.
  - Hű, tényleg jó kondiban vagy. – mosolyogva nyomkodtam meg a bicepszét.
  - Köszi. – megfogta a kezem, és a házba nyíló ajtó felé húzott. Út közben felvettem a kardigánom és a táskám.
A nappaliból hangok szűrődtek ki. Egyenesen arra vettük az irányt.
  - Helló! – köszönt húgára és anyukájára.
  - Üdv! – rájuk mosolyogtam.
  - Szia, Vanessa! – kedvesen köszöntek rám.
  - Anya, haza kísérem Nessát, jó? – kérlelően nézett rá.
  - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy éjszaka az utcákat fogjátok róni? – Ash válasz helyett beharapta az ajkát.
  - Esetleg, kocsival is elvihetném. – magyarázkodott.
  - Édesem, – mosolyogva nézett rám. – nyugodtan itt éjszakázhatsz.
  - Oh, semmi szü... - próbáltam tiltakozni.
  - Aludhatsz nálam. – kacsintott rám Lauren. Ez csak nekem tűnt cinkosnak?
  - Jó ötlet. Aludhatnál Laurennél. És máris megúsztok egy késői fuvart.
  - Anya...
  - Nincs semmi „anya", Ashton Fletcher. – Fletcher? Ez lenne a középső neved? Nahát, jó tudni.
  - Jól van, értettem. – adta meg magát.
  - Megmutatom a szobám. – mosolyogva karolt belém Lauren. – Gyere velem. – és már el is húzott bátyja mellől. Felmentünk az emeletre, és az első ajtó előtt megtorpant. – Ez Harry szobája. – halkan sutyorgott. Valószínűleg már alszik. Tovább indultunk. – Ez az enyém. A folyosó végén pedig Ashtoné van. – behúzott a szobájába. Felkapcsolta az éjjeli szekrényen levő kis lámpát. Egyből elém tárult a falon kifeszített rengeteg poszter látványa. Középen egy hatalmas ágy kapott helyet. A fal mellett pedig két szekrény állt. Az ablak melletti sarokban volt az íróasztala. Nagyon szépen volt berendezve a szobája. És a rengeteg poszter meg teljesen feldobta az egészet.
  - Csodás a szobád. – mosolyogva jegyeztem meg.
  - Köszi. – visszamosolygott. – Egyébként, nyugodtan aludhattok ám együtt.
  - Tessék? – meglepetten fürkésztem az arcát. – Lauren, én... mi nem...
  - Ugyan már, Vanessa! – megfogta a csuklóim. – Senki sem feltételezné rólatok, hogy... - körbeforgatta szemeit. Én pedig szokás szerint elvörösödtem.
  - Nem is tudom.
  - Jajhát, nem kell parázni. Anyu nem fogja megtudni. Hm? Aztán bátyó, meg úgyis beleegyezne. Szóval, gond egy száll se. – újabb mosolyt villantott.
  - Lauren...
  - Ha netán mégis megtudná anyu, akkor azt mondjuk, hogy éjszaka felkeltél, és eltévesztetted a szobákat. Ennyi az egész. – ismét cinkosan kacsintott.
  - Jól van, ha ennyire szeretnéd. – rámosolyogtam.
  - Viszont, kellene valami alvós ruha, igaz?
  - Oh, tényleg. – fülem mögé tűrtem a hajam. Ő pedig a szekrénye elé libbent, és kitárta azt.
  - Sajnos, nem egyezik a méretűnk, de... - kotorászni kezdett. – Itt van egy póló. – felém mutatta. Egy Iron Maiden-es póló volt ez. Plusz elő vett még egy rövidnadrágot is. – Remélem, jók lesznek. – elhúzta a száját.
  - Biztosan. – mosolyogva vettem el.
  - Le akarsz zuhanyozni? Vagy majd reggel?
  - Öh, reggelente jobban szeretek.
  - Semmi akadálya.
  - Köszönöm, Lauren, hogy ilyen segítőkész vagy.
  - Igazán nincs mit. – megint egy széles mosoly. – Most pedig kerítsük elő Ashtont. – vigyorogva lépett az ajtóhoz. Amint kinyitotta, az említett személlyel találta szembe magát. – Héj, épp téged kereslek. – kuncogott.
  - Öh... - leblokkolva pislogott Ash.
  - Megmutatom Nessának a fürdőt, utána pedig rád bízom.
  - Hogy mit csinálsz? – értetlenül vonta fel szemöldökét.
  - Majd megtudod. – vigyorgott, aztán intett nekem, hogy kövessem. Mikor elhaladtam az értetlenül bámészkodó Ash mellett, csak megvontam a vállam.
  A fürdőbe lépve egyedül hagyott Lauren. De előtte azt mondta, hogy a ruháimat nyugodtan hagyjam itt. Arcomról lemostam a sminket. Mélyeket lélegeztem, hogy legyűrjem a hirtelen támadt kisebb pánikot. Lecseréltem a ruháimat, és végignéztem magamon. A póló kellően nagy volt. De a várt lányos illat helyett eléggé fiús volt. Hát, biztosan... A nadrág elég rövidkének, de bőnek tűnt. Megigazítottam a hajam, aztán már mentem is kifelé. Az ajtóban Lauren várt. Viszont Ash eltűnt. Épp kérdezni akartam, mikor Lauren a fel nem tett kérdésre válaszolt.
  - Mindjárt bemehetsz hozzá. – rám mosolygott. A kérdésem már csak az, miért akarod ennyire, hogy együtt aludjak a bátyáddal? Résnyire nyílt az ajtó, majd Ashton lépett ki rajta. Nagyot dobbant a szívem. – Akkor jó éjszakát. – halkan kuncogott, és a szobájához lépett.
  - Húgi, beszédem lesz veled. Ugye tudod? – összehúzta szemét Ash.
  - Tudom hát. – vidáman lépett be az ajtaján. Nagyot nyelve néztem Ashre.
  - Gyere csak, nem harapok. – mosolygott rám. Zavartan mosolyogtam rá, mikor beléptem az ajtaján. Halk kattanással csukta be az ajtót. Szívem őrülten kezdett verni. – Nézd, - elém lépett. – nem tudom, mik a szándékai ezzel a húgomnak, de...
  - Csss... - szájára tettem az ujjam. – Most már teljesen mindegy, nem? – bólintott, aztán lassan végigmért. Beharapta ajkát.
  - Jé, ezt a pólót nemrég nyúlta le tőlem. – picit meghúzta a pólóm szegélyét.
  - Komolyan? – akkor ezért van fiús illata!
  - Ühüm. – vigyorgott. – Mennyire vagy fáradt?
  - Eléggé. – megcirógattam a mellkasát. Most egy fehér izompóló volt rajta. Ejha, micsoda izmok! Automatikusan bicepszére vándorolt a kezem, és picit megmarkoltam azt. Derekamra csúsztatta kezeit, és finoman magához vont. Szenvedélyesen megcsókolt, és az ágya felé tolt.
  Szívem kihagyott egy ütemet, mikor az ágyon fölém támaszkodott. Nyelve befurakodott a számba, és egyre forróbban csókolt. Eléggé veszélyes kettesben lenni vele. Főleg úgy, hogy a szobájában vagyunk. Átkaroltam a hátát, és még jobban magamhoz vontam. Így már a csípőnk is egymáshoz simult. Pici sóhaj hagyta el ajkait. Majd még vadabbul kezdett csókolni.
  Párszor belenyögtem a csókba, mikor kezét végighúzta az oldalamon, és finoman belecsípett a csupasz combomba.
  - A... Ashton. – sóhajtottam, és beszívtam a szám. Láttam szemeiben, hogy elpárolgott a mámor a fejéből. Egy apró csókot nyomott ajkaimra, és legördült rólam.
  Ezután mosolyogva, mindkettőnket betakargatott. Bal oldalamra fordultam, ő pedig szorosan körém fonta karjait. Mellkasának támasztottam a hátam.
  - Jó éjt, Szépségem! – a nyakamba puszilt.
  - Mmm... neked is jó éjt, Ashy! – mosolyogva fontam ujjai köré az enyémeket. Nem sokra rá ténylegesen elnyomott az álom.