-Gyertek gyerekek, induljunk! Épp ideje, higy meglátogassuk apátokat.-szóltam hátra a gyerekeimnek, majd táskámat felkapva indultam el az autó felé. A srácok teljes csendben követtek.

-Anya. Én vezetek.-vette ki a kulcsokat a kezemből Cody, mert nekem rettenetesen remegett a kezem.-Tudom, merre kell menni.-Sóhajtva mentem át a másik oldalra. Az autó lassan gurult ki a kocsifeljáróról az útra. Egész úton elmélkedtem. Végigpörögtek a fejemben az emlékek. Már 20 éve. Mégis pont ugyanúgy fáj.

Ahogy elértük a földút végét, a motor leállt és mi kiszálltunk. Folyamatosan a keresztet nézve közeledtem a hant felé. Ahogy mindig, most is ott díszelgett a fejfán a maszkja. Senki se ér hozzá. Csak én.

A régi kabátot levéve térdeltem le a sír elé. A gyerekek megálltak pár méterrel hátrébb, ahogy mindig szoktak. Most az ikrek se hülyéskedtek, nem marták egymást. Némán álltak egymás mellett, lehajtott fejjel.

----------*****----------

-Anya. Sosem meséted, hogy történt. Elmondod most?-kérdezte a másik fiam, Conor. Már otthon ültünk, mindenki csendben volt. A nappalit eper és dohány illat lengte be. Az ő illata. Ilyenkor mindig elégetünk egy epres, és mellé egy házi, dohányos füstölőt. Nagy sóhajjal bólintottam. Bele akartam kezdeni, de a torkomban lévő gombóc nem engedte, így csak tátogtam a könnyeimmel küzdve. Pár perc múlva a csatát elvesztve folytán a könnyeim, a gyerekek pedig átkarolva, engem nyugtatva tartották vissza kikívánkozó könnyeiket.

-Nem kell visszatartanotok. Nyugodtan engedjétek ki.-simítottam végig a fejükön. Nekik nem kellett több, hangos zokogásban törtek ki. Vissza tudnám hozni. De nem lehet. Slendy megtiltotta. De úgy hiányzik.

-Hiányzik apa...-suttogta elhaló hangon Thiffany.

-Tudom. Nekem is.-öleltem meg a lányomat.

Miután már senki sem sírt, az orromat kifújva ültem szembe a három gyerekkel.

-Hogy halt meg?-kérdezte Conor.

-Apátok..... Apátok egy hős volt. Megmentett titeket.-néztem az ikerfiaimra. Ők az én (h/sz) hajamat és Tim szemeit örököltem. A tekintetem átvándorolt a lányunkra. Ő kiköpött nagynénje, így az ő nevét kapta. Keserűen elmosolyodtam. Mintha csak őt látnám.

-Mi történt?-firtatta Cody továbbra is. Idegesen a hajamba túrtam, majd belekezdtem a történetbe.

Na hellóka! Itt lenne a My Proxy 2. felvonásának bevezetője! Tudom, elég depi lett, de remélem, nem lesz olyan rossz! Azt is tudom, hogy nagyon rövid lett, főleg hozzám képest, de fő a meglepetés, nem szeretném lelőni a fordulatokat.

A videót ajánlom, nagyon szép, akkor meg különösen jót tesz, ha ki akarod engedni a fájdalmat.

Halálcsók!