Masky szemszöge

Ahogy benyitottunk a házba, mindenki felénk kapta a fejét. Thiffany egyből felugrott és odaszaladt a két bátyjához.

-Cody! Conor!-ölelte meg mind a kettőt.-Ugye semmi bajotok?-tiszta anyja ez a lány.

-Semmi bajunk, Titi.-mondta Conor lehangoltan.-Semmi bajunk.....

-Hol van (T/n)?-kérdezte L.J., mire olyan csúnyán néztem rá, mint még soha.-Oh, bocsánat.

-Semmi baj, Jack.-legyintett Cody.-Fáradt vagyok....

-Én is.-nézett a bátyjára Conor.

-Gyertek, gyerekek. Rátok fér a pihenés.-tereltem fel a három gyereket a lépcsőn, miközben folyamatosan nyeltem vissza a könnyeimet.

Mivel az ágyam elég nagy hozzá, kényelmesen elfértek rajta mind a hárman. Nem sok idő múlva már mind az ikrek, mind Thiff az álmok világában járt. Keserédes mosollyal néztem végig rajtuk, miközben a nyakamban lógó jegygyűrűt szorongattam. Nem hordtam a kezemen, mert féltem, hogy elhagyom valahol, lévén, hogy a munkához se hordok kesztyűt.

-Amikor alszanak, teljesen olyanok, mint (T/n) hajdanán. Ugyanaz az arc néz vissza rám.-mondta mögöttem egy hang, amire megugrottam és a pisztolyomat a hang tulajdonosára szegeztem.-Csak én vagyok.-Nyugtatott Akame. Gondterhelt sóhajjal ereszkedtem vissza ülő helyzetbe.-Tudom, hogy nagyon ideges vagy. Én is. De neked is aludnod kell. Te bevetésről jöttél vissza. Aludj egyet. Én addig őrködök felettük. Oké?-csak kábán bólintottam és lefeküdtem az ágy végében lévő matracra. Régen Süti feküdt azon, de most annak az öblítőnek az illata volt rajta, amit (T/n) használ, így szinte rögtön elaludtam.

(T/n) szemszöge

Amikor visszaértem, többen fogadtak, mint vártam. Zalgo emberalakban,egy fekete hajú, vörös szemű férfi képében állt előttem. Így nem is olyan ronda. Nem! (T/n), te férjes asszony vagy! Nem csalhatod meg! Zalgo mellett egy férfi állt, vörös bőrszerelésben, aranyló szemeit egyenesen rám szegezte. Megálltam a nagyterem ajtajában.

-Már vártunk rád.-köszöntött mosolyogva Zalgo.-(T/n), bemutatom neked Lucifert. Egy kedves barátom emellett ő a Kísértés Rt. vezérigazgatója. A cég az...-nem hagytam, hogy befejezze, folytattam a mondatát.

-Az gyűjti be az elkárhozott lelkeket. Tudom. Hallottam róla a Proxyvezértől.-tettem zsebre a kezemet.

-Meglehetősen informált vagy.-mosolyodott el Lucifer.-Szíveskednél nekem elárulni, hogy honnan ismered a Proxy vezetőjét?

-Nagyon régről. Akaratán kívül megölte a szüleimet. Ő mindhárom gyermekem apja és nem mellesleg a felesége vagyok.-mutattam fel bal kezemet, amin ott pihent az aranygyűrű. A démonúr arca megkeményedett, látszott rajta, hogy meglepődött.

-Igazán?-kérdezte.

-Igazán. Bár nem teljesen értem, hogy miért van ezen úgy meglepődve. Azt hittem, hogy a távollétemben Zalgo elmondott önnek mindent, Mr. Lucifer.-bólintottam.

-Tudod, kedves, ajándék lónak ne nézd a fogát.-mondta nyájasan a vörös hajú. Ajándék?

-Zalgo, milyen ajándékról beszél ez a bájgúnár?-néztem értetlenül.

-Ejnye. Hát nem említetted neki? Zali, olyan kegyetlen vagy!-drámázott Lucifer. Mi csal fáradt arccal néztük.-Az enyém vagy, (Teljes név). Zalgo tartozott nekem egy hölggyel. Te pedig, kedvesem, pont megfelelő vagy a feladatra.-ledermedtem.

-Milyen feladat?-kérdeztem óvatosan.

-Egyenesen a híres Proxyvezértől, Maskytól láttad, hogy kell igazán irányítani. Biztos sokat tanultál tőle. Ő időnként egy egész csordának parancsolt. Neked 6 lány semmiség lesz.-magyarázott.

-De mire akar ezzel kilyukadni?-értetlenkedtem.

-Kis butus. Megteszlek téged a succubusok vezérének.-teljesen lefagytam.

-Akkor én is egy leszek a háremhölgyeid közül?-kérdeztem rá egyenesen.

-De nem is akármilyen posztot kapsz. Elsőrendű succubus leszel. Nagyobb hatalmad lesz, mint magának Slendermannek. Szinte szabad leszel.-járt körbe Zalgo. A fülemnél éreztem a leheletét.-Vagy ez, vagy én keresek neki valaki mást, téged pedig egy olyan démonná teszlek, amire a nővéred és a csapata vadásznak.-súgta a fülembe gonoszan. Nagyot nyeltem.

-Elfogadom az ajánlatot.-néztem magabiztosan az aranyló szemekbe.

-Remek!-mosolygott szélesen az üzletvezető.-Akkor, mi mennénk is.

-Minden jót!-intett Zalgo és köddé vált.

-Nos, hogyan tovább?-fordultam a démonúr felé.

-Először is át kell téged változtatni succubussá.-szegezte rám a tekintetét.

-Hogy fogod csinálni?-kérdeztem. Nem válaszolt, csak ajkait az enyémekre nyomta. Nem mertem eltolni magamtól, csak hagytam, hogy megcsókoljon. Hirtelen tompa fájdalom jelent meg a homlokom két oldalán, a két lapockámnál és a farkcsontomon. Nem sokkal később a pólóm fájdalmas reccsenéssel elszakadt és valami hozzáért a térdhajlatomhoz. Lucifer elégedetten vált el tőlem.

-Nem rossz.-mért végig látványosan. A szeme megakadt a hátam mögött egy ponton, arcára érdekes arckifejezés költözött.-Ez érdekes. Ilyet még nem láttam.-mellém lépett és elkezdet valamit piszkálni a hátam mögött. A gáz csak az volt, hogy én is éreztem. Beleborzongtam az érintésébe, akármivel is éreztem. Kihúzott valamit, amire felszisszentem.-Láttál már succubust?

-Hogy láttam volna?-kérdeztem vissza.

-Fekete színű szárnyuk van. Nem pedig cirmos.-mutatott elém egy tollat, amin tényleg volt egy kis fehér.

-Lehet, hogy beleszámított, hogy félvér vagyok.-rántottam vállat.-De kérlek, többet ne tépkedd a tollaimat, ha lehet. Fáj, azért.

-Jó, hogy erről nekem is beszámolnak, hogy te félvér vagy.-morcogott.-Na, mindegy. Mehetünk?-már indult volna, de elkaptam a kabátujját.

-Még hadd köszönjek el a családomtól.-kértem lehajtott fejjel.-Nem fognak észrevenni. Ígérem.

-Jó.-hallottam Lucifer hangját.-Egy órát kapsz.-hálásan ránéztem és azonnal indultam is.

~~~~~~~~~~ΠΠΠΠ~~~~~~~~~~

Ahogy odaértem, halkan kinyitottam az ablakot és bemásztam rajta. Ott aludt az ágyon a három gyerkőc, az előtte lévő matracon pedig a férjem szundizott a nyakában lógó gyűrűt szorongatva. Elkezdtem a családon felé osonni, de egy kard pengéje az utamat állta. Végigkövettem a fegyvert, majd lassan a nővéremre vezettem a tekintetem.

-Mocskos démon. A családjáért jöttél igaz?-lendítette csapásra Mursame-t (a kardot), de én a karját elkapva állítottam meg.

-Akame. Én vagyok.-suttogtam. Elkerekedett a szeme és be is könnyezett.-Sajnálom. Nem tehetek mást.-nagy sóhajjal használtam az erőmet. A nővérem ájultan esett volna össze, de megfogtam és nehezen, de beültettem a székbe. Adtam a homlokára egy puszit.-Semmire sem fogsz erről emlékezni. Én nem jártam itt.-súgtam a fülébe.Odaléptem az ágyhoz és mindhárom gyermekem arcát megpusziltam.

-Hiányzol, anya.-motyogott álmában a kislányom. Elkezdett fojtogatni a sírás, de nem törtem meg. Visszanyeltem a könnyeimet.

-Bocsáss meg, Tim. Nem tehetek mást.-térdeltem le alvó páromhoz és óvatos csókot nyomtam a szájára.-Hiányozni fogtok.-sírtam el magam. Levettem az ujjamról a gyűrűmet és becsúsztattam az egyik zsebébe. Szó nélkül felálltam és utoljára végignéztem a szoba népén.-Sziasztok...-suttogtam még utoljára, majd kiugrottam az ablakon és a szárnyaimat kitárva visszarepültem Luciferhez.

-Biztos, hogy nem vettek észre?-kérdezte. Csak némán bólintottam.-Nem úgy láttam. Az a lány ki volt?

-A féltestvérem.-válaszoltam tömören.

-Egyre jobb! Először Druida, utána Masky felesége, most meg a híres démonvadász, Akame Jaeger húga!-sóhajtott drámaian.

-Jaeger?-kérdeztem.-Nem úgy volt, hogy nincsen vezetékneve?

-Nincs is. Ezt a nevet a többi démon aggatta rá. Azt jelenti, hogy vadász. Régen nagyon sok pokolfajzatot lemészárolt. A többiek nagyon fognak neked örülni.-mondta szarkasztikusan. Istenem! Ennél jobb már nem is lehetne!

Hellobellolabello! Meg is hoztam az új részt! Bocsi a késésért, sok dolgom volt, ichletem meg nem. Na mindegy! Nem is rabolom tovább az időtöket.

Halálcsók!