Harry

Tényleg meg akartam találni Carat.

Ebben pedig még a saját nővérem sem volt képes megállítani engem. Ahhoz azonban, hogy Hope ne jöjjön rá a dolgokra, kénytelen voltam a lehető legjobban elkerülni. Sajnáltam őt és ez az egész is rettentő mód fájt nekem is, hiszen tényleg..tényleg szeretem. De belülről feszített a vágy, az a bizonyos akarat, ami csak arra ösztönzött, hogy menjek, ha kell forgassam fel az egész várost, teljesen mindegy, csak találjam meg.

És halljam a saját füleimmel az okát annak, hogy elment, hogy elhagyott, hogy egyetlen pillantás alatt képes volt úgy dönteni kettőnkről, hogy a legvégén mindenünk a kukában végezte.

Egyszerűen csak hallanom kellett, hogy nem én voltam a hibás, hogy nem miattam veszítettem el életem akkori szerelmét. Én nem újrakezdeni akarok Caraval, szent ég, dehogy. Csak..csak az igazságot akarom. Semmi mást. Legalábbis Caratól.

Hope..

Hope már más tészta. Hope mellett teljesnek érzem magam és ha tehetném egész álló nap mellette lennék. Nem kell beszélgetnünk, nekem az is tökéletesen megfelelne, ha csak feküdnénk, filmet néznénk, vagy egyáltalán nem csinálnánk semmit sem. Tökéletesen megfelelne, ha a karjaimban tarthatnám és nézhetném, ameddig csak szeretném. Mert szeretem. És mert még Cara iránt sem éreztem így.

– Hé.

Megráztam a fejemet, majd pillantásomat a fedetlen mellkasomon pihenő lányra emeltem.

  – Merre jársz? – kérdezte gyengéden.

Elmosolyodtam, kezemet pedig arcára simítottam. Imádtam a bőre puhaságát. Egyszerűen alig bírtam betelni vele. Sőt, szerintem vele úgy általában képtelenség betelni. Valahányszor ilyen közel van hozzám, mindig azt érzem, hogy sosem elég az, amennyit éppen kapok belőle.

  – Csak gondolkodtam – feleltem végül.

  – Nee, tényleg? – forgatta szemeit szórakozott vigyorral az arcán. – A homlokráncolásod már előbb elárulta ezt nekem, Hazz. Inkább azt mondd, min gondolkodtál.

Halk és rövid nevetést hallatva csóváltam meg a fejemet és inkább úgy döntöttem, hogy előrehajolva megcsókolom. És milyen jól tettem.

Kezei azonnal beletúrtam hajamba, amitől nekem jóleső borzongás futott végig a gerincem mentén és még egy jóleső sóhajt is kiváltott belőlem. Meztelen csípőjére csúsztattam kezeimet, majd a paplan megemelve egy kézzel ültettem az ölembe.

Meglepetten pislogott rám.

  – Korán reggel van – csóválta a fejét rosszallóan, de ennek ellenére is megmozdult.

  – Melletted.. – kezdtem, de elfúlt a hangom, amikor ujjait végighúzta tetoválásaimon, majd hasamon. – Melletted ez teljesen mindegy.

Mindentudó mosolyt villantott és gyengéd mozdulatokkal adta tudtomra, hogy az idő úgy ahogy van, neki is mindegy.

Itt jelenleg egyes egyedül a vágy diktált.

A színtiszta vágy.

*•*

  – Van valami dolgod mára?

A konyhában voltunk, én már útra készen felöltözve, Hope azonban csak a felsőmet és egy cicanadrágot viselt. Úgy tűnt, ő ma itthon maradós napot tervezett.

  – Igen, be kell ugranom a bankba, de ha ott végeztem, akkor este nálad? – néztem rá.

A hangom, az arcom, a szemeim, a tartásom...talán mindenem azt sugározta, hogy nyugodt vagyok. Pedig nem. A legkevésbé sem. Bank? A mai nap folyamán közöm nem lesz a bankhoz. Amihez nekem ma közöm lesz, az a régi lakásom környéke és az összes ott található lakóház, meg annak lakosai.

Terveim szerint ma megtalálom Carat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy legalább húsz épületet kell lejárnom ennek érdekében.

  – Harry.. nézd, mostanában.. – kezdett bele, de inkább elhallgatott, amíg közvetlen hozzám nem ért. Enyémekhez képest apró kezeit a két térdemre helyezte, ezáltal kisebb terpeszre húzva azokat, így könnyedén beállva lábaim közé. – Nem szeretném, ha veszekednénk, jó? Én csak..csak szeretném tudni, hogy mi történik veled – simította kezeit immár arcomra, ujjbegyei gyengéden cirógatták bőrömet. Automatikusan hunytam le szemeimet gyengéd érintésére.

  – Mire gondolsz?

Csak ne arra, amire tényleg nem szeretném, hogy gondolj. Kérlek. Nagyon szépen kérlek!

  – Nem jól csinálok valamit?

A másodperc töredéke alatt pattantak ki szemeim és értetlenül meredtem a lábaim közt álló lányra.

  – Mi? Ez most hogy..

  – Nézd, tudod, hogy nekem te voltál az első – hajtotta a fejét, de ujjai közben továbbra is a tarkóm feletti hajtincsemet babrálták. – Te vagy az első. Nem vagyok jártas a párkapcsolatok világában, de te igen és fogalmam sincs, hogy biztosan jól csinálom-e ezt a barátnő dolgot.. Mostanában meg egy kicsit tényleg távolságtartóbb vagy és ez..nem tudom, valahogy kicsit megrémisztett.

Elvigyorodtam.

Igazából rossz volt látni, hallani, hogy ezt éreztettem vele és fejben el is átkoztam magam, de közben meg olyan aranyos volt, ahogy szégyenlősen lehajtotta a fejét és csak a hajamat piszkálta.

  – Nem vagy rossz barátnő. A legtökéletesebb vagy, akivel valaha is dolgom volt, Hope Graham és én vagyok a világ legnagyobb balfasza, hogy ezt éreztettem veled. Sajnálom – karoltam át derekát és szorosan magamhoz öleltem.

Puha ajkai a nyakam vékony bőrét érintették, miután fejét a vállamra hajtotta és oldalra fordította azt.

  – Nem haragszom. Csak kicsit megijedtem, mert..

  – Hé – toltam el magamtól, hogy könnyedén a szemébe nézhessek. – Szeretlek.

Elmosolyodott és szemeit lehunyva megcsókolt.

Aztán megebédeltünk és én elindultam a városba, hogy ott folytassam a keresést, ahol két napja befejeztem. A régi lakásom környékén.

Hope

Nem hazudtam, amikor Harrynek nyíltan beszéltem a félelmeimről. Talán azt hitte túlzok, amikor olyan hirtelen magához vont, sőt, tényleg meglehet, hogy ez történt, de.. nem is tudom. Egyszerűen csak tartottam attól, hogy az elmúlt négy napos távolságtartása esetleg az én hibámból adódott. Mert végülis, igazán könnyen lehetett volna ez az oka..úgy mindennek.

Louis, vagyis most már a közös lakásunk nappalijában, a kanapén fetrengtem és nyomkodtam minduntalan a távirányítót, de az időjárás-jelentésen kívül semmi érdemlegeset nem játszottak. Innen jött az, hogy inkább megfordultam, lábaim a plafon felé meredeztek, hátam kényelmesen elfért a kanapé ülő részlegén, a fejem pedig lelógott a végén. És ilyen pozícióban árasztották el fejemet a gondolatok, rólam, Harryről, Louisról, a közös lakásunkról, amivel kapcsolatban rájöttem, hogy elkélne egy kisebb takarítás, végül pedig Eleanoron is elgondolkodtam, egészen addig, amíg dühösen fel nem pattantam a kanapéról és álltam neki düh-takarítani.

– Nem tudom mi lep meg jobban – hallottam meg egy hangot a hátam mögül, amikor kihúztam a porszívó zsinórját.

– Mész a francba, igazán jelezhettél volna, hogy itt vagy!

Nevetve lépett mellém és elvette tőlem a takarítást kismilliószor megkönnyítő gépezetet, eltéve azt rendes helyére. Tehát a folyosó legvégébe, ahol nem nagyon van mozgolódás.

– Bocs, de én először direkt kiabáltam, te nem vetted észre – araszolt vissza a nappaliba, vállait vonogatva.

Halvány mosollyal az arcomon forgattam meg szemeimet, majd hagytam, hogy kezemet megragadva lehúzzon maga mellé a kanapéra.

– Semmit nem adnak a..

– Ezért van a Netflix – húzta össze szemöldökeit, visszafogott vigyort villantva nekem.

Persze. Van Netflix. Hogy ne lenne.

*•*

– Louis, csinálok vacsit, te is eszel?

– Aha!

Bólintással vettem tudomásul, hogy akármit is szeretnék készíteni, duplán kell, de meglehet, hogy a háromszoros mennyiség sem lenne rossz, ha már Louisról van szó. Mert bár nem eszik annyit, mint Niall, de ha arról van szó, hogy sulis barátom rosszabb napján enne, akkor ez a kettő simán leülhetne versenyezni. Simán.

Valahol a vacsorának szánt tejszínes-gombás tészta elkészítésének közepe fele járva aztán megrezzent a telefonom. A pultra helyeztem, hogy a közelemben legyen, amíg pörög a stopper óra, valamint a zene is onnan szólt, szóval jobb szeretem, ha a közelemben van minden.

A harmadik rezgésre aztán lehúztam a gombát a tűz felől, hogy megnézzem, este majdnem kilenckor mégis mi lehet ennyire fontos.

Hát..

  – Hope??

A fejem tompán fájt, a telefon időközben kicsúszott ujjaim közül és a földre zuhant, hangos koppanással megérkezve a kellemes barna lapokon. Szapora lélegzetvétellel igyekeztem kellően elegendő oxigént az agyamba juttatni, hogy legalább valamennyire életképes legyek, de a látottak egyértelműen..sokkoltak. Mindenféle lehetséges értelemben.

  – Mi történt? – legyezett kezeivel közel az arcomhoz Louis, szemeiben rémület tükröződött.

  – C..Cara – motyogtam.

  – Az meg ki?

  – Gye..Gyereke van – leheltem erőtlenül hátradőlve a szék támlájának, amire valószínűleg Louis ültetett időközben.

Basszameg. Gyereke van. Caranak gyereke van, Harry könnyáztatta arccal mered a nőre és a kezeiben tartott babára és a rohadt életbe közös gyerekük van!

  – Hope, mi a fasz van? – nézett rám, ezúttal nem csak rémülten, de színtiszta düh mutatkozott arcán. Telefonomat a kezében tartotta és nekem mutatta, de ettől csak méginkább elkapott a zokogás.

Harrynek gyereke van. Harrynek gyereke van Caraval. Cara azért jött vissza, mert..mert Harry gyerekének az apja.

  – Vigyél oda.

Hevesen rázta meg a fejét.

  – Louis, el kell mennem, kérlek, vigyél el oda. Az üzenetben ott a cím is. Kérlek. Tudnom kell..tudni akarom az igazat – néztem fel rá, segítségért könyörögve.

  – Egyáltalán ki küldte a képet?

  – Ismeretlen szám, de nem ez a lényeg, Louis. Harrynek..Harrynek van gyereke. És nekem nem szólt. Basszus, az is lehet, hogy már régebb óta találkozgatott ezzel a nővel és én..én csak egy kis mellékutca voltam neki, egy menekülés a kötelességek elől – suttogtam a végét, elszörnyedve azon, hogy én neki adtam.

Mindenemet neki adtam. A szívemet, a testemet, a..mindent.

  – Biztos, hogy oda akarsz menni? Nem kéne inkább megvárni, hogy ő...

  – Mit, hogy mondja el az igazat? Négy napig nem láttam, saját magamat hibáztattam, azt hittem elcsesztem valamit, erre simán lehet, hogy azt a nőt látogatta! Nem várok. Nem kell az igazság. Nekem ez is annak tűnik – böktem a telefonomra, amin még mindig megnyitva volt a fotó.

Amin egy család volt látható.

Harry családja.

Amiben nekem nem volt helyem.

  – Jó. De ígérd meg, hogy mellettem maradsz és ha gáz is van, hagyod, hogy beverjem a pofáját.

Erőtlen bólintásra futotta csak tőlem, de Louisnak ez is elég volt, mert lekapcsolta a tűzhelyet és a kezemet megragadva húzott végig a lakáson, ahonnan meg sem álltunk a parkolóban található kocsiig.

•
•
Hát...remélem elnyerte a tetszéseteket🥺❤️
midnightwhiteowl ❤️❤️
Ladybady ❤️🥰
ladyshitgirl 🥰
hungarianwriter ❤️
macilacinaci 🥰