Másnap reggel a kelleténél jóval korábban ébredtem fel, mint azt a szervezetem kívánta volna, de a gimnazista éveimnek köszönhetően egyáltalán nem tehettem arról, hogy tönkre vágtam az alvásritmusomat. Nem egyszer volt át tanult éjszakám, mert másnap matek vagy éppen irodalom témazárónk volt és kimaradt néhány téma, amit elfelejtettem vagy megtanulni, vagy csak átismételni. Utána pedig mindössze két órányi alvással ültem be a padba Bobby mellé, aki hozzám képest úgy nézett ki, mint egy modell, aki éppen akkor pottyant az osztályba, miután részt vett valamelyik divatbemutatón.
Most is valahogy így éreztem magam, mint legutóbb az írásbeli érettségik előtt. Kevesebbet aludtam, mint bármikor máskor. Bezzeg Harry, ő még arra sem kelt meg, hogy lehámoztam magamról a karját és kimásztam mellőle az ágyból. Ez viszont..lényegében érthető. Az éjszaka kifejezetten sikerült lefárasztani a másikat, ha jól emlékszem valamikor három fele aludtunk el, addig megállás nélkül beszélgettünk. És milyen jó is volt.
Tegnap viselt sötétszürke ingét gomboltam össze magamon, kócos hajamat egy csak még kócosabb kontyba fogtam, majd a táskámból elővettem egy bugyimat és azt is magamra kaptam, végül pedig mezítláb céloztam meg a konyhát.
Volt már szerencsénk együtt reggelizni, ez igaz, de azóta egyszer már szétmentünk, most pedig ismét összegabalyodtunk, szóval szinte kötelességemnek tartottam a reggeli elkészítését.
  – Tudod, mondtam már, hogy imádom amikor a ruháimat hordod, de őszintén szólva..
  – Neked is szép jó reggelt – néztem rá, szúrós pillantásokat lövellve irányába, de ajkaimat széles vigyorra húztam, mindezzel félbeszakítva azt, amit eredetileg akart volna mondani.
  – Nem illik megszakítani egy hősszerelmes mondatát, Miss!
Nagyra nyílt szemeimet képtelen voltam elvezetni arcáról, így még akkor is csak meredten bámultam, amikor a teának feltett víz őrülten kezdett forrni és akkor is csak előre néztem, amikor ő már hátam mögött állva, két kezét elém irányította, majd félretette velük a vizet és a főzőlapot is kikapcsolta. – Csak nem sikerült teljesen elhallgattatni? –motyogta fülembe, amitől egész testemet beborította a libabőr, a gerincem mentén pedig jóleső borzongás futott végig.
Nagyot nyeltem, amikor tenyerei lassan csúsztak le combjaim külső oldalára, ahonnan pedig a hasam aljánál állapodtak meg. Mindenesetre csak pár pillanatig.
  – Harry.. – leheltem nevét, de közben éreztem, ahogy egyre kevésbé marad meg a józan eszem.
  – Csak...ssh – puszilt bele nyakhajlatomba és már csak annyit érzékeltem, hogy keze a fehérneműm selyem anyaga alá vándorol.
Hangos sóhaj szaladt ki ajkaim közt, ahogy lassú mozdulatokkal kezdett simogatni, miközben egyik kezemmel a konyhapultban kapaszkodtam, másikkal pedig a tarkója feletti hajába túrtam.
  – Harry, én..
Szerettem volna mondani valamit, nagyon szerettem volna, de ebben a szent pillanatban szólalt meg a csengő, így mindketten fájdalmas kifejezéssel az arcunkon néztünk össze.
  – Ezt nem akarom elhinni – dünnyögte, aztán leemelt a konyhapultról, ahova időközben rakott fel, megigazította a félrerántott és teljesen szétgombolt inget rajtam, majd egy utolsó gyengéd simítást követően kajánul elvigyorodott.
  – Menj már, nézd meg ki az – toltam egyet a vállán, de közben totálisan kifulladva pihegtem. És még csak nem is volt hozzám annyira közel, mint amennyire azt a testem minden egyes idegszála kívánta.
  – Jó. De azt azért hadd mondjam már el, hogy örülnék, ha a jövőben többször aludnál nálam.
  – Miért? – indultam meg én is, csak az ellenkező irányba, a szobája felé, hogy valami emberi külsőt varázsoljak magamnak.
  – Mert ha tehetném, akkor minden reggel szeretnék neked örömet okozni, Hope. És nem csak ilyen módon. Bár kétségtelen, hogy ez az egyik legszebb állapot, amiben valaha is láthatlak – vonogatta vállait továbbra is ugyanazt a széles vigyort mutatva nekem, én pedig vöröslő arccal vonultam be a szobába.
Csodálom, hogy még mindig életben vagyok. Komolyan.
Körülbelül négy perc múlva frissen fésült hajjal és normális öltözékben vonultam vissza a konyhában, ahol az asztal mellett nem csak Harry, hanem Louis is üldögélt, mindketten egy-egy bögre kávéval maguk előtt.
– Szia. Hát te? – öleltem meg unokabátyámat és nyomtam két puszit arcára.
– Én? Én jelenleg próbálom feldolgozni, hogy a pasid alsónadrágban nyitott nekem ajtót, ami nem sok jóra enged következtetni – túrt bele hajába, én pedig kuncogva kerültem meg az asztalt és ültem le Harry ölébe. De csak mert ő maga invitált oda. – De amúgy érted jöttem. Vagy értetek. Igazából tőletek függ.
Értetlenül ráztam meg egy kicsit a fejemet, majd ugyanilyen zavarodottsággal a szemeimben vizslattam az arcát.
– Történt valami?
– Nem, nem, semmi. Zayn hívogatott párszor, de letiltottam a számot – vonta meg vállait hanyagul, aztán megdörzsölte az arcát. – Szeretném, ha megismernéd Eleanort. Vagy megismernétek...
  – Ó.
Talán kicsit hirtelen ért az amúgy tényleg hirtelen bejelentése, egy olyan reggel után, mint amilyet ma magaménak tudhattam, de az is meglehet, hogy ma egész egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni. Simán benne van a pakliban. Nekem legalábbis egészen biztosan.
– Hé.
Harry duruzsolása a fülem mellett kizökkentett a most kialakult ámulatomból, mire a torkomat megköszörülve vigyorodtam el végre és hajoltam át az asztal felett, hogy kezemmel összetúrjam Louis haját.
– Örömmel! Felnőttél, répafiú, felnőttél – biggyesztettem le ajkaimat továbbra is a haját birizgálva, ő pedig nevetve tolt vissza Harry ölébe.
– Kicsit megizzadtam baszki. Miért fagytál le?
– Bocsánat – biccentettem oldalra fejemet és egy darab epret dobtam a számba. – Olyan hirtelen jött a dolog, még jó, hogy lefagytam! Harry, te is eljössz?
Csókot nyomott vállamra, aztán nemlegesen, sajnálkozó tekintettel megcsóválta a fejét.
– Ma sajnos dolgom van, de legközelebb mindenképpen veletek tartok.
Louis megértő bólintással jelezte, hogy oké, ő fogta az adást, de nekem az a mesebeli aprócska kis ördög nagyon is ott pihent az egyik vállamon és sóhajtozva adta tudtomra, hogy valamiről nagyon is lemaradtam.
Merthogy amíg Louis nem bukkant fel, addig úgy tűnt, az egész nap a mienk.
Ó, a fenébe is már.
– Akkor mi indulhatunk?
– Hm? – nyíltak nagyra szemeim, majd heves fejrázás közepette megcéloztam a fürdőszobát, annak reményében, hogy egy kicsivel még emberibb legyen a külsőm és a szemeim alatti karikákkal is nagyon szerettem volna kezdeni valamit.
Elvégre mégis csak az unokabátyám első – legalábbis az én tudomásom szerint az – barátnőjét tervezem megismerni. Nem állíthatok oda elé, mint valami kifejezetten élethű élőhalott. Annyira azért még nekem sem ment el az eszem.

  – Hogy vagy, amúgy?
Már a kávézó irányába tartottunk, a kocsit az ezzel szembeni parkolóban hagytuk és én szépen lassan egyre jobban izgultam. Na nem azért, mert hogy ne kedvelném a lányt. Ő Louis barátnője, és ha tényleg szereti, sőt még ki is bírja az unokabátyám néha egyértelműen túltolt viselkedését, akkor esélyem sem lenne nem kedvelni. Sokkal inkább az a gondom, hogy mi van, ha ő nem kedvel engem. Elvégre én vagyok az unokahúg, aki simán lehetne élete megkeserítője is, bár ezt azért remélem ő maga sem feltételezi rólam. 
  – Jól vagyok, miért kérdezed? – dobtam át vállaim felett a hajamat, közben oldalsó pillantást vetve rá.
  – Csak érdekel, hogy vagy. Harryvel is megvagytok?
  – Igen, Louis, minden rendb..
  – Akkor fasza minden, jól van – bólogatott hevesen.
Kérdőn futottak össze a szemöldökeim, közben pedig még meg is torpantam, annyira meglepett ez a belőle áradó..
  – Te izgulsz?
  – Izzadnak a tenyereim és utoljára akkor izzadtak a tenyereim, amikor hülye matekból kellett érettségit írni, mert konkrétan azon múlt minden. Is.
..idegesség. Ó, igen, Louis Tomlinson egyértelműen ideges volt. És izgult. Nagyon.
Halkan nevetve parkoltam meg a vállát, majd csendben tovább haladtam a kávézó bejáratához.
A kávé kellemes illata azonnal arcon csapott, amikor beléptem az ajtón, a hosszú hajú lány pedig rögtön felkapta a fejét, amikor meghallotta az újabb vendég érkezését jelző csengőt. Kedves, de leginkább barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra, majd felé is vettem az irányt, hagyva, hogy Louis csendben lépdeljen a nyomomban.
  – Szia – lépett el mellettem, hogy csókkal köszöntse barátnőjét, aki ezután kissé bizonytalanul nézett a szemeimbe. – El, ő az unokahúgom, Hope, Hope, ő pedig a barátnőm, Eleanor.
A lány a bemutatás után azonnal kinyújtotta nekem a kezét, de kuncogva toltam azt odébb és öleltem meg.
  – Örülök a találkozásnak Eleanor – mondtam, végül pedig elengedtem és velük együtt én is leültem az asztalhoz.
  – Én is, nagyon. Rengeteget hallottam már rólad, Louis imád – lendült bele a beszélgetésbe, mire tettetett felháborodással pislogtam az említett srácra.
  – Nagyon remélem, hogy csak jókat mesélt rólam. De lényegében teljesen mindegy, majd úgyis megismersz idővel – legyintettem egyet, aztán megérkezett a rendelése, így mi ketten, a késve érkezők is rendeltünk valami apróságot.
Bár..jó, az én ételmennyiségem egyáltalán nem volt apróságnak nevezhető, szegény pincérnek kétszer kellett fordulnia, mert az első alkalommal csak az én kajám foglalta el a tálcáját. Khm. Megesik.
  – Na és.. – haraptam bele a lekváros croissantba, miután a csokisat már elfogyasztottam. – Mióta vagytok együtt pontosan? Mert sztorikat már volt szerencsém hallani a hullámvasút féle kezdetetekről, de hogy pontosan mikor és hogyan, azt még nem tudom.
  – Először is, ne haragudj kérlek, de kérhetek a gyümölcs salátából egy keveset? Olyan jól néz ki, hogy komolyan megkívántam, de egy egész tállal nem tudnék megenni belőle..
  – Persze, amennyit csak szeretnél, tessék – helyeztem át elé a tálat, amiben felkockázott gyümölcsök keveredtek egymással, chia maggal megszórva, plusz egy kis méz és fahéj is pihent az egész tetején.
Az igazat megvallva pedig őszintén örültem, hogy kért belőle, mert egy gyors pillantást a még fogyasztásra váró ételeken követően úgy voltam vele, hogy biztosan nem fogok tudni mindent egyedül eltüntetni. Végül aztán mégis sikerült, úgy is, hogy néha szünetet tartottam, mert Eleanornak mutogattam a Louisval közös gyerekkori fotóinkat, vagy mert megkért, hogy meséljek neki egy kicsit Louis kereszt szüleiről, tehát az én szüleimről.
És egy idő után csak azt vettem észre, hogy a torkomban már túlságosan is megszokott fojtogatás nélkül tudtam beszélni róluk. A sírás, vagy egy hirtelen idegösszeroppanás sem leselkedett rám, sőt, képes volt mosolyogni.
Így pedig még Rachelnek sem tudtam mesélni anyáékról. Se senki másnak..
  – Mikor találkozunk legközelebb? – érdeklődtem lassan összeszedve a holmijaimat, miközben Eleanor ugyanezt tette és a fejét megrázva elnevette magát. – Komolyan kérdezem, pár óra alatt megkedveltelek.
  – Én is nagyon örülök, hogy végre volt szerencsém megismerni téged, Hope – állt fel a székéről, majd gyorsan a kassza mellett ácsorgó Louisra nézett. – Mikor van időd?
  – Beszélek Harryvel, hátha tervezett valamit, de ha nem, akkor nekem lényegében bármikor jó. A barátnőmnek mostanában úgysincs ideje, készül a felvételire, én meg nem akarom zavarni.
  – Tökéletes – lépett mellém és amikor Louis intett, hogy mindent elintézett, egyszerre indultunk el az irányába. – Harry, ő egyébként a te..
  – Barátom. És volt tanárom. De ez hosszabb sztori, majd elmesélem.
Egyetértően bólintott és Louisnak egy gyors köszönömöt motyogva kilépett a friss, de leginkább kipufogógáz szagú londoni levegőre.
  – Hé, az ott nem Harry?
Louis kérdésére Eleanorral egyszerre kaptam fel a fejemet, tekintetemet pedig ugyanabba az irányba emeltem, amerre ő maga mutatott.
  – De, ő az – vigyorodtam el, közben elővéve a telefonomat, hogy felhívjam, nézzen az utca másik oldalára.
Csakhogy kinyomott.
Összevont szemöldökökkel pislogtam előbb a telefonomra, majd megint a utca túloldalán látható férfire, aki mellett azonban hamarosan felbukkant Gemma, ideges ábrázattal rázva a fejét. Aztán mindketten beültek a kocsiba és el is hajtottak a Harry lakásával teljesen ellentétes irányba.
  – Hát ez meg mi volt?
  – Nem tudom. Fogalmam sincs.. – motyogtam, közben pedig éreztem, ahogy a félelem és idegesség egyre jobban magába szippant.
Francba. Valamiről pedig nem tudok. Nagyon nem.

•
•
Újabb rész, jövő héten karácsony és hűű. Csak szerintem rohan az idő?🤷🏻‍♀️
Akinek jövő héten még lesz suli, annak őszintén nagyon-nagyon sok kitartást kívánok hozzá, nekünk muszáj szerdán is bemenni..😕
De utána legalább ismét szünet van, ami annyit jelent, hogy lesz alkalmam új részt hozni nektek🥰
Szép estét Nektek❤️✨
midnightwhiteowl ❤️
Ladybady ❤️🥰
ladyshitgirl 🥰
macilacinaci 🥰
hungarianwriter 🥰🥰