Másnap reggel a kelleténél, vagy mondjam azt, a megszokottnál lényegesebben korábban, konkrétan egy órával előbb keltem fel. Ébresztőóra és mindenféle külső zavaró tényező nélkül. Teljes mértékben magamtól ébredtem, a szemeim hirtelen pattantak ki, akárcsak én magam az ágyból, miután eldöntöttem, hogy ma reggel bizony le fogok tusolni iskola előtt. Sőt, még hajat is mostam, mert tegnap este már nem volt rá időm a házi feladatok és tanulás után.
A szobámhoz tartozó fürdőben álltam és éppen a fogamat mostam már, egy kiadós zuhany után, amikor valaki kopogott az ajtó másik feléről.
– Jó reggelt! – kiáltottam, hogy még időben megelőzzek egy esetleges benyitást. Bár már felöltöztem, de félő, hogy ha bármelyik nagyszülőm meglátja a saját fürdőrészlegemet, még az ajtóban elájul.
Nos..meglehet, hogy nem nagyon volt időm rendet rakni, sem takarítani.. Rendet tartani pedig csak a zongorám környéken vagyok képes, azon kívül általában minden más káosz. Kivétel, amikor a nagyi dühösen pirít rám. Az meg mostanában elég sokszor megesik. Az esetek többségében akkor, amikor nyitva a szobám ajtaja és ő elsétál mellette, közben merő kíváncsiságból vetve rá egy futó pillantást. Ami, egyébként, csak először futó pillantás, mert rá pár másodpercre már jön is a
Hope Graham, mégis miért hasonlít a szobád egy szemétdombra?? kérdés, fél órával később pedig már minden a legnagyobb rendben van.
– Jöttelek kelteni, de úgy látszik ma jó napod van. Készíthetem a reggelit? – érdeklődött kedvesen, mire mosolyogva tártam ki az ajtót, rögtön azután, hogy befejeztem szám tisztítását.
– Szia nagyi – néztem rá boldogan.
– Na mesélj, ki a fiú? – pislogott rám nagyokat, miután kissé hátra döntötte a fejét, hogy könnyebben a szemeimbe tudjon nézni.
Hát, nem mi vagyunk a világ legmagasabb tagjaival rendelkező családok egyike, az már biztos, de azért örülök, hogy néhány embernél ennek ellenére is magasabbnak tudhatom magamat. Még akkor is, ha a néhány ember közül az egyik a nagyanyám.
  – Milyen fiú?
Zavartan léptem vissza a tükör elé és ragadtam meg a fésűmet, hogy javítsak a hajam most már száraz, ugyanakkor felettébb kócos állapotán.
  – Aki miatt a megszokottnál már egy órával korábban indulásra kész vagy. És, lányom, az ott rúzs a szádon? És smink? Te jó ég, mi történt tegnap? – kapkodta arcom szegletei között tekintetét a nagyanyám, mire pironkodva ugyan, de kihúztam magam és biccentettem.
Találj ki valamit, sürgősen.
  – Ma lesz a fotózás – nyögtem ki végül azt, ami legelőször eszembe jutott. – A tabló fotózás.
  – Óó, értem, rendben.
Halk, megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon, amikor tényleg úgy tűnt, hogy hisz nekem és nincs több mondanivalója, mert elindult a szobám irányába, csak.. Csak aztán minden gondolatomat áthúzva megtorpant és a fejét rázva fordult vissza hozzám. – Azt hittem azt az érettségi után csináljátok. Ahogy Louis és Zayn esetében is..
  – Khm. Nos, igen, akkor.. akkor is. Most olyan lesz, amin mindenki rajt van, érettségi után pedig lesz a végleges, amelyikről meglehet, hogy néhányan hiányozni fognak majd.
  – Vagy úgy. Hát, úgy tűnik változnak a szokások, elég..elég szépen – mondta kissé kétkedve, mire elővettem ezer wattos mosolyomat és egy változnak bizony kijelentés, vagy inkább megerősítés után újra egyedül maradtam a fürdőben. De hogy azt a megerősítést valóban neki, vagy inkább magamnak szántam..nem tudom.
A szobaajtóm becsukása után aztán ugyanolyan izgatottan vártam a mai napot, mint amikor tegnap elhagytam az iskola épületét, amikor tanulás után lefeküdtem aludni és amikor ma reggel magamtól ébredtem fel.
Mert jelenleg úgy érzem, hogy van miért várni az iskolát.
Van értelme.
Elvégre most valami olyat tapasztalhatok, ami..ami teljesen új számomra. És hogy ez mi? Még nem tudom pontosan mi ez, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan meg fogom tudni.

– Anyukám, Liam mondta, hogy jól megvagytok, na de hogy ennyire!
Alighogy beléptem az osztályterem ajtaján az első óra előtt, még mielőtt le kellett volna vonulni a zene terembe, Rachel már nagy hanggal nyilvánította ki a véleményét, széles, talán már a túlzás határait feszegetően széles vigyorral az arcán.
Az arcom kis híján lángra kapott, miután Bobby és Niall is füttyentettek érkezésemet követően, de igyekeztem kizárni őket az elmémből.
  – Egyébként meg nem igazságos, hogy Rachel meg Niall ismerik, de én nem – nézett rám felvont szemöldökkel Bobby, miközben a pad mellé helyeztem a táskámat és kiszedtem belőle a mappámat és a kotta füzetemet, a dalszöveges naplómmal együtt.
   – Jó, majd legközelebb bemutatom – mondtam, de közben rossz érzés futott végig rajtam.
Lesz egyáltalán legközelebb? Vagy még azelőtt szakítok Liammel, hogy bármi komolyabb lett volna belőlünk? Csak mert..csak mert úgy gondolok a tanáromra, ahogy nem kéne? – Menni kéne órára, nem? – néztem végül Niallre, aki biccentett, majd Rachelt letessékelve az öléből, ráérősen felállt és a lányt magához vonva szintén teljesen ráérősen megcsókolta.
  – Sürgősen kell valaki. Elegem van belőle, hogy itt mindenki csókolhat mindenkit, nekem meg senkim sincs. Lehet rászállok a matektanárra, mit szólsz? – lökte meg a vállamat vidáman.
  – Azt, hogy ezt felejtsd is el – közöltem a legelső dolgot, ami eszembe jutott, de sajnos úgy, hogy ez még a nagyapámnak is egyértelműsítette volna a dolgokat. – Úgy értem.. – köszörültem meg a torkomat zavaromban, amikor Rachel és Niall a csókunkat megszakítva pislogtak rám döbbenten – ..azt hallottam van valakije. Csak ezért. Khm.
  – Hát. Akárki is az, szerencsés egy példány. Nyakamat rá, hogy isteni az ágyban.
  – Hé – háborodott fel Niall barátnője kijelentésére azonnal, mire ő csak a fejét csóválva karolta át a nyakát.
  – Nálad biztosan nem jobb, nyugi.
És amíg ők az nem észrevehetetlen vággyal estek egymásnak – de olyan szintű vággyal, hogy Rachel egy pillanat leforgása alatt már a padon is ült, combjai közt pedig Niall állt –, addig mi Bobbyval elindultunk az óráinkra.
A lépcsőn lefele haladva aztán igyekeztem nem felbukni a nem túl nagy sarkakkal rendelkező bokacsizmáimban, de mint mindig, az ilyen gondolatok, vagy egyszerű vágyak az én esetemben sosem valósulnak meg, így azon sem lepődtem meg, hogy az utolsó lépcsőfokra rosszul léptem.
És rémülten szitkozódva zúgtam az aula padlójára, a mappámat, meg a két füzetemet is elhajítva valamerre. Mert ez kedd reggel nyolc óra előtt pár perccel így van rendjén. Szerintem így is lett megírva.
  – Miért nem lepődök meg azon, hogy korán reggel szitkozódni hallom? Ráadásul az én órám előtt?
A számba kellett harapnom, hogy ne szóljak vissza valami teljes mértékben elfogadhatatlan dolgot, így inkább egy mosolyt varázsoltam az arcomra és úgy néztem fel a mellettem megálló, fekete öltöny nadrágot és fekete alapon nagyon vékony fehér csíkos inget viselő férfire.
  – Nagyon vicces, Mr Styles – mondtam végül, megforgatva szemeimet.
Épphogy kezdtem volna feltápászkodni a földről, amikor egy kéz kúszott be a látó terembe és ajánlott ezzel együtt segítséget. – Köszönöm.
  – Igazán nincs mit – mosolyodott el halványan, aztán felemelte a földre hullott dolgaimat és átnyújtotta nekem azokat. – Találkozzunk ma a szertárban. A harmadik óra utáni nagy szünetben.
  – Mi? Nem! – közöltem teljes mértékben letaglózva, miután felfogtam hogy mit is akar tőlem pontosan. – Le fogunk bukni. Te jó ég, egyáltalán.. Tudja maga, hogy az állásával játszik? És különben is, mi van, ha valamelyik osztálynak éppen tesi órája van?
Mr Styles csendben, egy szót sem szólva hallgatta végig a kisebb kirohanásomat, aminek okozója egyértelműen ő volt, aztán kedvesen elmosolyodva oldalra biccentette a fejét.
  – Befejezte?
  – Nem! – vágtam rá dühösen. – Jó, de, befejeztem.
  – Remek. Akkor a nagyszünetben a szertárban. Én ott leszek – tette még hozzá, én pedig a fejemet csóválva meredtem a kezeimben tartott holmimra.
Mégis mi a fenét jelentsen ez?
  – Jut eszembe! – kapott a fejéhez, mint aki tényleg olyan nagy dolgot felejtett volna el. – Jól áll magának ez a stílus, Hope. Bár a smink nélküli is kifejezetten jó.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak elkerekedett szemekkel és tátott szájjal néztem rá, bízva abban, hogy egyetlen diák sem mászkál a földszinten, a közelünkben.
És akkor most még egyszer felteszem a kérdést, csak kicsit máshogy fogalmazva..
Mi a fene történik?

A mai nap első három zene órája kész kínszenvedés volt számomra, ehhez egyértelműen kétség sem fér. A legkevésbé sem. Egyszerűen képtelen voltam koncentrálni, még Niallre is, aki ezen felbuzdulva konkrétan durcázni kezdett. De úgy nagyon.
  – Niall, ne csináld már, itt vagyok, csak..csak elbambultam, de nagyon is érdekel ki nyerte tegnap a meccset. Na, mesélj – könyörögtem neki, ezzel újra megpróbálva visszahozni a normális, valamelyest érett énjét, a hisztis, öt éves kislány oldalát pedig kiűzni belőle.
  – Tudom, hogy érdekel, konkrétan te vagy hármatok közül az egyedüli akivel tudok erről mesélni, de engem jobban érdekelne, hogy mitől vagy ennyire szétesve. Mostanában elég sokszor, egyébként...
Összeszűkült szemekkel meredtem rá néhány pillanat erejéig, aztán amikor meghallottam a csengő éles jelzését, úgy éreztem magam mint akit hirtelen forráztak le.
  – Én, öö, izé. Szóval az van, hogy.. – dadogtam, de hirtelen elhalt a hangom, amikor láttam, hogy Mr Styles dolgait a hóna alá szorítva hagyja el a termet.
Teljes mértékben komolyan gondolta.
  – Hogy nekem most mennem kell.
  – Mi van? Mégis hova? – kapta rám szemeit döbbenten, de én csak legyintettem. – Hallod, mi van veled? – kapta el a kezemet és húzott vissza gyengéden.
  – Én csak..találkozom valakivel. Akit nem ismertek. És aki nem Liam – hadartam, mivel az idő ketyegett, az a huszonöt perc pedig tényleg gyorsan elröppen.
– Vagy úgy – engedett el és bólintott. – Jó szórakozást. Rachelnek nem szólok, Bobbynak se, de tudd, hogy hamarosan úgyis rájönnek.
Magamban hümmögve biccentettem, majd már el is indultam az iskola auláján keresztül a szertárba.
Ahol igazából fogalmam sincs, hogy mi vár rám.
Csak annyit tudok, hogy ő ott lesz.
A többi majd kiderül.

•
•
Éés megérkezett az új rész! Remélem tetszik, kommentben várom a véleményeket, akinek van kedve megosztani azt🥰
Egyébként ki hogy bírja az online oktatást? Én ezt a részt éppenséggel latin órán fejeztem be, azt hiszem ez sokat mond az én véleményemről..😁

midnightwhiteowl ❤️❤️
Ladybady 🥰