- Gyerek sírás... - suttogta Mina, majd el kezdett futni a ház felé.

Mind utána rohantunk. Leelőztem az űrlényt, mert szét akartam rúgni a felemás barom seggét.

Nagyot csodálkoztunk, amikor senki nem csapott le ránk. Senki nem értette miért.

- Szerintem menjünk be - javasolta Deku. Mindenki egyetértett.

Amint beléptünk a házba, kutakodni kezdtünk. Igazából csak régi gyerek rajzokat, meg papírokat találtunk, de azért elég creepy volt. De a gyerekeket sehol sem találtuk.

- Lehet a föld alatt vannak - vélte Mineta.

- Most az egyszer lehet, hogy igaza van a perverz mazsolának - gondolkozott Uraraka.

Egyszer csak egy sípoló hangot hallottunk, és annyit még, hogy megreccsen a padló, és beesünk a föld alá egy ketrecbe.

- MI A FASZ?! - ordítottam.

Egyszer csak, a pince félhomályából, előlépett egy alak. Sőt! Kettő.

- Üdvözlünk a pokol mélyén 1/A!

Bakugou szemszöge:

- Azt nem hittem volna, hogy ennyire élethű lesz a gyakorlat... - szólalt meg váratlanul Iida.

- Ez nem egy gyakorlat - jelentette ki az egyik alak, aki feltételezhetően egy férfi volt.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam - tette össze két mutatóujját Ashido - De ez egy gyakorlat.

- Hmpf~... - horkant fel egy női hang is - Ha titeket ez megnyugtat, akkor higgyétek ezt.

- De mondjuk, hogy ez egy- - kezdte volna Kaminari, de a harmadik alak befogta a száját, majd amint elhallgatott, elvette a kezét a Pikachu szája elől.

- Várjatok... Érzek valami olyasmit, ami hasonlít...

– A pralinéra! Olyan sampont használ a Furahajú. Itt valami nem stimmel... – néztem szúrósan az alakok felé.

– Gyertek ki a sötétből, ha mertek! – állt harci pózba Deku.

A három alak kilépett a sötétből. Nem hittünk a szemünknek. Todoroki, Yaoyorozou és Kirishima volt a félhomályában.

– Skacok, vége a játéknak. Engedjetek ki! – parancsolt rájuk Kaminari.

– Már meg mondtuk, hogy ez nem egy gyakorlat. Hanem egy élesben lévő akció – komorodott el a hetekrotómiás fiú.

– Nagyon jól játszátok a szerepeteket – mutatott egy like jelet Sero – De mostmár kiengednétek?

Shoto és Momo hangosan nevetni kezdtek. Kirishima csak lehajtott fejjel állt mögöttük.

– Haha – törölt ki néhány könnycseppet a szeméből a felemás, majd újra megkomolyodott – Nem játszunk mi semmi féle szerepet.

– Akkor... – hűlt el Iida.

– TI VAGYTOK AZ ÁRULÓK, MOCSKOS PATKÁNYOK! ENGEDJETEK KI, HADD RÚGJAM SZÉT A SEGGETEKET! – ordibáltam vicsorogva az előttem álló személyekre.

– Tényleg ti vagytok azok? – nézett kétségbeesetten Jirou vigyorgó barátnőjére, alias YaoMomora – Mondd, hogy ez nem igaz! Valljátok be! Ez nem lehet igaz...

– Amint látod ez igaz. És ha most megbocsájtas Jirou – mondta Momo, majd Jirou alhasába ütött egyet, mire a lila hajú lány felordított.

A többiek — beleértve engem is — csodálkozva kísérték végig a fekete szemű tettét. Néhányan a lányok közül hátrébb hőköltek, míg mi fiúk is hátra léptünk egyet. Jirou az alhasát fogva akart felállni, de nem sikerült neki. Mina és Uraraka segítségével végül talpra tudták állítani. Kyoka a barátnőjére nézett, majd ezt ordította:

– Te nem az a Yaoyorozou vagy, akit megismertem! Egy szörny vagy! Egy szörnyeteg! És én még szerettelek is... Mekkora egy barom voltam – kapott a fejéhez a lány, aztán újra farkasszemet nézett a Ponytailal – Azt hittem, hogy jól meg leszünk. De... Tévedtem... Elhittem neked, hogy egy olyan lány vagy, akiben bízhatok... ELHITTEM NEKED EZT A SZEREPJÁTÉKOT! Miért nem vettem észre... – ez volt az utolsó szava Jirounak, majd elájult.

Yaoyorozou unottan ciccegett, majd Todoroki mellé lépett. A hetekrotómiás fiú valamit súgott társa fülébe, amire a lány elkuncogta magát. [Írói megj.: Yui-chaaan tudom, hogy most elhánytad magad, de gomene', most így találtam ki. Nem haragudj >~<]

– NE ITT TURBÉKOLJATOK MÁR! EZ KURVÁRA UNDORÍTÓ! – csattantam fel, majd Kirishimára néztem – Te pedig... – szűrtem ki a fogaim közt – Átvertél... De tudod mit, Furahaj? Nem bízom benned soha a büdös kurva életbe!

Kirishima csak keserű mosollyal az arcán bámult engem. Nem tudom... Mintha...

Nem lenne magánál...

– És tulajdonképpen miért raboltatok el? – kérdezte félénken Kaminari.

– A teljes történetet nem mondhatjuk még el, de—

– MI AZ, HOGY "MÉG", HUH?! – keltem ki magamból – MOST NEM TUDNÁTOK VÉGRE KIKÖPNI?!

– Bakugou-kun, legyél türelmes – intett csendre Yaoyorozou – Folytathatod Todoroki.

– Arigatou Yaoyorozou – mosolygott a lányra a felemás, amit én csak egy szemforgatással kísértem – Ennyit mondhatok csak; a gonosztevők kértek fel minket erre, és másnak is volt oka rá.

– Szóval YaoMomo családja kapcsolatban van a Gonoszok Ligájával – mondta Deku.

– Pont én is erre gondoltam, Midoriya. Kero~ – brekegett a békalány.

– És Kirishima miért ilyen furcsa? – folytatta Iida.

– Nem tudom – tette a mutatóujját és a hüvelykujját az állához a zöldike, majd rám nézett – Kacchan? Te tudsz valamit?

– Nem. Nekem sem mondott semmit. Lehet, hogy ez nem is Kirishima – néztem gyanakvóan a vöröskére, aki egy kaján vigyorral az ajkain, közeledett felém.

– Bakubro! Yaoyorozouékkal egy csomó olyan közös dolgon és élményen mentem át, amin veled nem. Ezért is csatlakoztam hozzájuk.

Azt hittem, hogy elájulok. Kirishima eddig nem hogy így beszélni, engedély nélkül meg se mert szólalni. Körül néztem, hogy nincs-e valami gyanús, és pont elcsíptem.

Yaoyorozou pontosan úgy artikulált, ahogy Kirishima is. Furcsa... Ugyanez volt a gyakorlaton is, ahol meg Dekura támadt rá.

Ezt nem hagyhatom szó nélkül...

– Oi, Ponytail – szólítottam meg – Miért tátogsz úgy, mint egy hal? – vigyorogtam rá, amire ő csak ijedten rám meredt.

Minden tekintet Yaoyorozoura szegeződött. A lány kétségbeesetten hőkölt hátra a ketrectől, mire Shoto eléje állt.

– Hagyjátok már! Semmit nem csinált! – védte a társát a fiú.

– Persze – mondtam szarkasztikusan – Csak egy halat kezdett el szinkronizálni vagy színészkedni – vigyorodtam el, mire mindenki hangos nevetésbe kezdett.

– Ez jó volt Bakugou! – csapott röhögve a vállamra Sero.

– Tch~... – ciccegtem, majd a puffogó YaoMomora néztem – Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, Ponytail.

A lány csak nyelt egyet, majd karon ragadta Kirishimát és Todorokit, aztán elmentek egy másik szobába.

♠

2 órával később (15:30):

– Istenem, de éhes vagyok! – simogatta meg korgó hasát Kaminari.

– Vettük észre – forgattam meg a szemeim, majd Dekura néztem.

A brokkolim éppen beszélgetett Iidával és Urarakával. Biztos a felemás baromról beszélnek, hiszem ő a DekuSquad tagja volt.

Aztán a szobára néztem, ami a ketrecből kivezetett, de ott sem lehetett kijutni. Az ablakok bedeszkázva, a szellőzők eltorlaszolva úgy, hogy éppen, hogy csak bejut a levegő.

Odasétáltam Dekuhoz, majd a karjánál fogva magam után rángattam a szobába. Ott ledobtam az ágyra, és feléhajoltam.

– Kacchan mit csinálsz? – nyökögött Deku, mire a mutatóujjamat az ajkaira raktam.

– Shh~... Maradj csendben. Hacsak azt akarod, hogy ne tudj járni – búgtam a fülébe, majd belefújtam.

– És mi van, ha én azt akarom? – kérdezte a zöldike egy pimasz mosoly kíséretében.

– Imádom, amikor be vagy indulva – duruzsoltam, majd heves csókba invitáltam az alattam lévőt.

– Lám, lám, lám... – hallottunk meg egy gúnyos hangot a mennyezetről.

Mégis ki a fasz lehet ott..?

Moshimoshi!
Itt is volnék^^
Huh, pont a negyedik napra készen lettem. Mert még mindig nincs wifi, így Kacchan mobilinternetéből élek. Na, de nem ez az érdekes! Hanem!
Aki tudja, hogy mi az a "Hawaii Five-O" -t, az tudja ki az a Steve.
És ki a szinkronhangja?!
DOLMÁNY ATTILA!
Aizawa szinkronhangja.
És Steve húgának meg Solecki Janka, azaz Midnight-Sensei szinkronhangja.
Mik vannak itt, az isten háta mögött.
Na de remélem tetszett a rész😁
Kitartás a kövi részig!
BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1137/