4 órával később:

– K-kacchan – sóhajtozott Deku.

Szörnyű, amikor álmában beszél...

Egyszer csak kis neszekre lettem figyelmes. Mi a faszom lehet ez?

Kiléptem a folyosóra, és követtem a hangokat. Az egyik szobából kiszűrődött egy kis fény.

Mit csinálnak vagy beszélnek?

Bakugou szemszöge:

– Akkor megegyeztünk? – kérdezte valaki.

– Meg.

– Mi van?! Itt most mi a faszom történik?! – rontottam be a szobába, de már nem találtam ott senkit se.

– Kacchan? – hallottam meg Deku hangját a hátam mögül.

– Ha?! Mit csinálsz te itt kint? – förmedtem rá – Aludnod kéne.

– De felébredtem, mert nem voltál ott mellettem – nézett félre zavarában Deku.

– Tch~... Baka – öleltem magamhoz – De most mars vissza az ágyba, méghozzá kibaszott gyorsan – mordultam rá.

– De Ka-

– Magunk között vagyunk – húztam ajkaimat egy perverz vigyorra, amire Dekunak az arca rögtön paradicsom vörössé vált.

– De...

– Nincs semmi "de". Gyerünk – paskoltam meg a hátsó felét – Mars vissza az ágyba!

– O-oké... Apuci – motyogott az orra alatt a brokkoli.

– Na ezt már szeretem – ölelgettem meg Dekut, majd egy óvatos puszit nyomtam a füle mögé, majd megfogtam a kezét, és visszaindultunk a szobámba.

– És miért jöttél ki éjjnek évadján Kacchan? – nézett rám kérdőn a zöldike.

– Valamit hallottam a szomszéd szobából, és utána néztem – vontam meg a vállam – De az az érdekes, hogy a szobában egy kibaszott lélek sem volt.

– Huh? Ezt meg hogy érted? Csak nem szellemek... – ijedt meg Deku, és szorosan átölelte a bal alkaromat.

– Tch~... Beszari Deku. Hogy leszel a legnagyobb hős, ha félsz a szellemektől? És akkor hogyan akarsz legyőzni engem? – hámoztam le vékony karjait az enyémről – Gyerünk, ne félj már ilyen faszságoktól!

– D-de én akkor is félek – csimpaszkodott a szabad kezemre, mivel a másikkal a szobám ajtaját nyitottam ki.

– Ne félj, mert amíg itt vagyok nem bánthat semmi és senki – löktem le az ágyamra, majd befeküdtem mellé.

– Ngh~... Kacchan – dörgölődzött az arcomhoz Deku.

– Mondtam, hogy kettesben vagyunk – morrantam fel.

– Akkor Apuci~... – ölelt át a párom, mire én csak a nyakhajlatába temettem a fejem..

– Ezt már szeretem – dünnyögtem a bőrébe, majd egy puszit nyomtam a szájára.

De Deku nem engedte, hogy elhajoljak. Egy érzelmes csókcsatába hívott. Minden áron meg akarta szerezni a dominanciát, de felül kerekedtem rajta. Csókunknak a kurva levegőhiány vetett véget.

– Most már aludjunk – helyezkedtem el kényelmesen.

– Jó. Jó éjt... Apuci~ – súgta a fülembe Deku, majd egy puszit nyomott az orromra, és átfordult a másik oldalára.

– Jó éjt nyomikám – karoltam át a derekát, majd annál fogva magamhoz húztam, mintha valami plüssállat lenne.

♠

Másnap reggel:

– Jó reggelt. Fel kéne kelned Csipkerózsika – susogtam kéjesen a mellettem lévő fülébe, majd gyengénden a fülcimpájába haraptam.

– Hmm~... Kacchan... – fordult át az ellenekző irányba – Hagyj még egy kicsit...

Annyira aranyos volt, hogy nem volt szívem jól pofán vágni. Pedig kellett volna... [Írói megj.: Ezt de rossz volt így leírni] Úgy gondoltam, hogy nem árt neki, ha jól megszivatom.

– Dekuu... Nézd ki ment el a suli fele – álltam oda az ablakhoz, mint aki látott valamit.

– Ki volt az Kacchan? – ült fel az ágyamon Deku, miközben álmos szemeit dörzsölte meg.

– Hmm... Nem is tudom – tettem a mutatóujjam az államhoz – Szerintem All Might volt az.

– A-all Might? – kerekedtek el zöld szemei – É-és egyedül volt?

– Ha jól láttam igen. És az biztos, hogy én kibaszottul jól látok – vigyorogtam a már nem is álmos Dekura.

– A-akkor én m-megyek is – dadogott össze-vissza – M-majd találkozunk Kacchan – viharzott ki volna az ajtón, ha nem kapom el időben a csuklóját.

– És hol marad a búcsú puszim? – morogtam a fülébe, amire egy gyors szájra puszit adott, majd kisietett a szobámból.

– Vérbeli rajongó – csóváltam meg a fejem, majd elkezdtem készülődni.

♠

Az osztályban:

Deku kicsit előbb ért be a terembe, mint én, hála a saját maga hiszékenységének. Szinte éreztem, ahogy egész hőstörténelem óra alatt a hátamat pásztázta. Már annyira beindított a tudat, hogy engem figyel, hogy tiszta vörös lett a fejem, és izzadni kezdtem. Midnight-Sensei ezt szinte azonnal észre vette.

– Valami baj van Bakugou-kun? – nézett rám aggodalmasan.

– Nem. Nincs – válaszoltam szűkszavúan.

Midnight csak megvonta a vállát, majd folytatta a kandzsik írását a táblára. [Gomene', ha rosszul írtam 😅]

– Kacchan... – súgta Deku, majd egy papírt dobott át az asztalomra.

Szinte összegyűrtem a kis papír fecnit, mert annyira kíváncsi voltam, hogy mi van benne. Ez állt benne:

Kacc- akarom mondani Apuci!

Nem vetted észre, hogy ma valahogy olyan furcsán csendes a levegő az osztályban?

Deku

Körülnéztem, de nem láttam semmi különöset. Azaz... Hát az igazat megvallva, mégis... Kirishima szokatlanul csendes és visszahúzódó ezen a napon. Pedig ő mindig ilyen kis ugri-bugri vagy mit tudom én?!

Óra után odamentem Ejirouhoz, hogy megkérdezzem tőle, mi a baja, de ő csak annyit mondott, hogy minden a legnagyobb rendben van:

– Nincs semmi bajom Bakubro – nézett rám skarlátjaival Kiri – Az ég adta világon semmi!

– Nekem nem úgy tűnik Furahajú – vontam össze a szemöldököm – Na ki vele! Mi történt? – fontam össze magam előtt karjaimat.

– H-hát... Tudod – tette össze a két mutatóujját – Együtt vagyok Kaminarival...

– Igen, tudom. De mi van ezzel?

– De mától már n-nem – harapta be alsó ajkát Ejirou, nyilván azért, hogy visszatartsa a sírást – Mivel azt vágta a fejemhez, hogy az utóbbi időben n-nagyon furán viselkedtem vele és kb. úgy mindenkivel, és ez neki nem esik jól. Ezért szakított v-velem – tört ki a zokogás a vörös hajú fiúból, miközben az ingemben kapaszkodott.

– Tch~... – ciccegtem, majd a két vállánál fogva eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem – Nem mondhatom most azt, hogy gyere a szex majd segít, mert akkor egy kibaszott nagy hazugságot mondanék. Ejirou, nekem is van már valakim, és szeretnék hűséges élettárs lenni. De azt elmondhatom, hogy előbb utóbb neked is lesz valakid, aki rohadtul tisztán fog szeretni téged. Csak hallgass erre – böktem a szívére, majd realizáltam, hogy miket mondtam, majd hozzátettem – Többet ilyet nem fogsz tőlem hallani, szóval jól vésd be ezeket a szavakat abba a kicsi agyadba – vigyorodtam el, majd a koli felé vettem az irányt.

♠

– És komolyan ezeket mondtad neki?! – nézett rám hitetlenül Deku.

– Igen. És be is fogom tartani, hogy rohadt hűséges élettárs legyek. Sőt! Lehet még férj is – vigyorodtam el kacéran.

– K-kacchan... Úgy zavarba tudsz hozni – ütött játékosan a mellkasomra Deku.

– Ennek örülök – hajoltam be a személyes terébe, majd heves csókba invitáltam a kis brokkolit.

Amint faltuk-nyaltuk, ostromoltuk egymás ajkait, nyakait, meghallottuk a U.A vészjelző kódját, majd Nezu igazgató hangját a hangos beszélőből:

– Gomene', ha bárkit is zavarok, de valaki betört a U.A Hősképző tiltott területére! Kérem a tanárokat, hogy űrétsék ki a kollégiumokat, aztán a Gimnázium előtt várjanak!

Mi a fasz történt? És mi a U.A tiltott területe?

Konichiwa Minna-san!
Bocsánat, ha valakinek fúrta az oldalát a kíváncsiság, de csak most tudtam írni^^'. Holnap reggel Hősakadémia 1. Évad 2. Rész! Ki nézi még rajtam kívül?
Na, de megyek is, mert 6:30-kor kell ahhoz fel kelnem, ha meg akarom nézni. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1135/