Shawn és Bonnie délután visszafordult nyugat felé, miután a fiú elég nagynak ítélte meg a kerülőt, amelyet tettek. A herceg sokkal csendesebb lett azután, hogy elhagyták a kisvárost, csak olyankor beszélt, ha a lány kérdezte, és a pulóvert is csak akkor hámozta le magáról, mikor a lány rászólt. Az egyetlen gondolat, amely újra és újra visszaköszönt Shawn fejében, az nem más volt, minthogy nem akar visszamenni a palotába. Bár a józan esze azt súgta, hogy csupán dacból viselkedik így, szíve azt diktálta, hogy menjen tovább, kövesse az álmait, és Bonniet, történjék bármi.

–Shawn! –integetett Bonnie Shawn arca előtt.
–Hm? –zökkent ki Shawn hirtelenjében a gondolataiból.
–Szóval nem figyeltél. Na nem baj, csak érdeklődtem, hogy tervezed-e valamikor elárulni, hogy mire volt jó a kis kerülőnk.
A herceg nyelt egy nagyot. Mégis mit találjon ki?
–Tudod, mikor mondtam a kastély kertjében, hogy nem végeznek ki, ha elmegyek –Shawn habozott, míg gondolkodott –Nem vagyok száz százalékig biztos benne, szóval inkább nem szeretnék kockáztatni.

Bonnienak elakadt a lélegzete.
–Csak nem tennék! Elvégre a legnagyobb bűnöd az, hogy nem vagy ott.
Shawn vállat vont. Bonnie legalább elhitte az újabb hazugságot.
–Nem baj, amennyiben szeretnéd még élvezni a társaságomat egy darabig, ne hagyd, hogy észrevegyenek.
–Hát... Megpróbálhatom, de rajtad is múlik, hogy ne bukj le.
–Köszönöm –mosolyodott el Shawn, mire Bonnie vidáman felkiáltott:
–Na, végre mosolyogsz! Ez bántott ennyire téged?
A fiú bólintott.

–Ne aggódj, óvatosak leszünk –próbálta megnyugtatni a fiút Bonnie –Holnap reggelre el is érhetjük a várost, aztán meg sem állunk apám farmjáig.
–Város? Farm? –kérdezte Shawn, Bonnie szórakozására.
–Képzeld, van ám családom is, meg lakunk is valahol. Apámnak van egy farmja New Port Haventől nem messze. Tudod, hogy az merre van?
Shawnnak eszébe jutottak a földrajz tanulással töltött kínkeserves órák, de nem emlékezett New Port Havenre, így megrázta a fejét.
–Egy tóparti város, apró kikötővel, innen jön a neve. Gyalog pár órányira van a folyótól, ahová először elvittél Holdfény hátán, meg amihez egyébként mi is elég közel járhatunk.

Shawnt megmosolyogtatta az emlék.
–Emlékszem. Aztán nézd meg, itthagyott minket, amilyen hálátlan egy jószág.
–Ne sajnáld –legyintett Bonnie –talán jobb is így. Van időnk beszélgetni.
–Ez igaz –mondta a herceg –Mesélj még valamit. Mesélj magadról.
Bonnie lesütötte a tekintetét.
–Biztos vagyok benne, hogy többet tudsz te rólam, mint én rólad.
–Utána mondok én is egykét dolgot magamról, ha úgy jó –szólt Shawn, mire a lány bólintott, és beszélni kezdett.

–Mondtam ugyebár, hogy apámnak farmja van. Ott szoktam segíteni általában, de van amikor extra munkát is vállalok a városban, ha van rá időm. Bébiszitterkedek, takarítok... Segítek amiben tudok.
Bonnie Shawn felé fordult.
–Most te jössz. Egy tényt kérek.
–Hát... –vakarta meg a fejét Shawn –van egy húgom, aki nagyon gyakran idegesít, de egyébként nagyon szeretem.
–Ő is a palotában van? –érdeklődött Bonnie.
–Nem, ő... Ő tanul jelenleg. Szeretné többre vinni mint én –Shawn legszívesebben tarkón csapta volna magát, amiért még a húgáról is hazugságokat gyárt, így gyorsan elterelte a témát –De most te jössz egy újabb ténnyel.

–Oké... Nekem egy bátyám van, aki szintén a farmon van, ott segédkezik. Neki tényleg ez a hivatása, apám egy nap rá akarja hagyni a gazdaságot. Te jössz!
–Nem tudom, mit mondhatnék.
–Bármit, amit érdemesnek tartasz elmondani. De akár kérdezhetek is. Van hobbid?
Shawn szeme felcsillant.
–Hogyne lenne, imádom a zenét! Van egy gitárom, szabadidőmben szoktam játszani rajta, meg dalokat is szoktam írni néha. Milyen kár, hogy nem hoztam el!
–Szívesen meghallgatnám, ahogy játszol, biztos nagyon tehetséges vagy. Én rajzolgatni szoktam, bár az utóbbi egy évben az extra munkák miatt nem volt rá időm.

A lány kíváncsian vizslatta a fák lombját, melyek alatt elhaladtak.
–Leginkább tájképeket szeretek rajzolni. Lenyűgöz a természet. Régebben próbálkoztam arcképekkel is, de azokban nem találtam meg önmagam annyira.
Shawn megértően bólintott.
–Én meg utáltam a zeneórákat, te jó ég. Csak akkor tudok kiteljesedni a zenében, ha magamtól jön minden. A kedv, az ötletek...
–Te jártál zeneórákra? Hogyan, hova? –Amint Shawn meglátta Bonnie meglepett tekintetét, rögtön tudta, hogy elszólta magát. Hiszen szegény környezetben sok gyereknek még az sem adatott meg, hogy akár iskolába járhasson...

–Amikor még nagyon kicsi voltam, vagy kettőre eljutottam. De nem nagyon emlékszem rájuk, csak arra, hogy nem szerettem –helyesbített a herceg.
–Hmm. Azért biztos volt haszna is –vette tudomásul Bonnie, majd a páros elhallgatott, és a két fiatal csendben ballagott végig az erdőn.
Shawnt végre nem marta annyira a bűntudat, mint idáig, sőt a lánnyal való beszélgetéstől sokkal felszabadultabbnak érezte magát.

–Shawn! Itt vagyunk a folyónál! –lelkendezett Bonnie, és ahogy a fiú nézelődött, észre is vette a fák között a csillogást, nemsokára pedig már a vízcsobogást is hallani lehetett. A parton a páros megállt.
–Hogy jutunk át? –kérdezte Shawn, mire Bonnie vállat vont.
–A legközelebbi híd is messze van, szóval vagy átúszunk, vagy keresünk egy helyet ahol valamilyen úton-módon mégis át tudunk kelni. Mit gondolsz?

–Szerinted mennyi idő lenne keresni egy másik átkelőhelyet?
–Nem tudom. Lehet, hogy nem is találunk.
–Akkor figyelj, induljunk el, és legfeljebb ha nem találunk estig, akkor átúszunk. Megfelel?
Bonnie bólintott, majd útnak indultak a folyó partján, bármilyen átkelésre alkalmas helyet keresni, minél előbb. Azonban a szerencse most nem akart kedvezni nekik. A nap már lemenőben volt, mire találtak egy kidőlt fát, amely csaknem keresztülért a medren.

–Mész előre? –kérdezte Bonnie.
–Nem, menj csak, hölgyeké az elsőbbség –udvariaskodott Shawn, majd nyújtotta a kezét, hogy felsegítse a lányt, ő azonban pillanatok alatt felmászott, és már el is indult a túlsó partra.
–Na, nem jössz? –kiabált vissza kissé hívóan a lány.
Shawn forgatta a szemét, majd ő is felkapaszkodott a vastag fatörzsre.
–Megyek már –mondta a herceg, majd sietős léptekkel indult meg Bonnie után.
–Csak vigyázz, le ne ess!

A figyelmeztetés azonban hiábavaló volt, Shawn megbotlott egy kiálló kéregben, és elveszítette az egyensúlyát. Bonnie ijedten a fiú után kapott, aki elkapta ugyan a lány kezét, de magával is húzta, így pillanatokon belül, egy nagy csobbanással mindketten a folyóban végezték.
Bonnie prüszkölve jött fel a vízből, Shawn viszont csak nevetett.
–Mi ezen olyan vicces? –a lány durcásan dúrta el elázott hajtincseit az arca elől, és nézte ahogy a fiú hangosan kacag.

–Úgy néz ki, mégis csak úszunk.
Az ironikus szavak hallatán Bonnie is megtört, és még nevetgélve kiúsztak a partra. A lány kifacsarta a hajából a vizet, Shawn pedig csupán pedig megrázta a fejét, amivel viszont csak Bonniet csapta össze, így a jókedvük nem csillapodott.
–Szóval, hol akarunk aludni? –fordult Bonnie Shawnhoz, aki épp akkor vette le magáról teljesen elázott ingét.
–Hmm? –fordult vissza Shawn, mire látta, ahogy Bonnie elpirulva elfordítja a fejét. A fiú pedig megejtett egy komisz vigyort.

–Ja, megvan, mit kérdeztél. Ahol te jónak gondolod, végülis te vagy járatos a környéken.
–Szerintem menjünk egy kicsit beljebb az erdőbe. Biztos van egy tisztás valahol, ahol megaludhatunk.
Shawnnak feltűnt, hogy a lány szándékosan a földre szegezi a tekintetét, és felettébb viccesnek találta a helyzetet.
–Jó, viszont ezt miért a földnek mondod?
A lány felnevetett, és ránézett Shawnra.

–Menjünk beljebb az erdőbe. Na, megfelel?
–Teljesen –nézett ő is Bonnie szemeibe, majd pár másodpercnyi szemezés után Shawn elmosolyodva megindult az erdőbe, maga mögött hagyva az értetlen lányt.
–Na, nem jössz? –fordult vissza a fiú.
–Megyek már –sietett utána Bonnie.
–Csak vigyázz, le ne ess...

Shawn be like: 🍆👅🍆

Rezsicsökkentés!!! 😤✨

Nótus 🥴