Shawn eltűnése az egész kastélyra rányomta a bélyegét. Az ebédlőasztal körül honoló síri csend, a helyiség négy sarkában felügyelő katonák, és a herceg üres helye az asztal mellett... Aaliyah-t végtelenül nyugtalanította a helyzet. Sosem gondolta volna, hogy szerető, ám gyakran felettébb idegesítő bátyja ennyire hiányozna neki.

És ezzel a királyné sem volt másképp. Miután fény derült Shawn eltűnésére, a bálnak hamar végeszakadt, a vendégek számára ismeretlen okokból. A királynéra maga Manuel király lelt rá, ahogy fia szobájában, a padlón ülve sírt, a kis arany medált szorongatva a kezében. Karen királyné másnap reggel sem festett vidámabban, sőt, Aaliyah szívszorítónak találta a kialvatlanságból származó sötét karikákat édesanyja szemei alatt.

Az étkezést kopogás zavarta meg, és egy szolga lépett be.
-Felség, a főkapitány úr van itt. Néhány hírrel szeretne szolgálni.
A királyné kezében megállt a villa, férje pedig csak komoran intett a kezével, hogy szabad a bejövet.
Egy köpcös, sötétbarna hajú, bajuszos férfi lépett be az étkezőbe, ruganyos léptekkel az asztalhoz sietett, majd megállt, kihúzta magát, és gyorsan szalutált.
–Hagyd csak, Marcus. Van valami híred?

Marcus Gartner a király gyerekkori jóbarátja volt, bár volt közöttük néhány év korbeli különbség. Marcus lovagként kezdte pályafutását, majd Manuel trónra lépése után szépen lassan felküzdötte magát a főkapitányi rangig.
–Minden emberemet mozgósítottam, de Shawnnak egyelőre semmi nyoma. Bár nem juthatott messzire.
–Mi van, ha elrabolták? –vetette közbe halkan a királyné.

–Nem zártuk ki ezt az eshetőséget sem, de a körülmények alapján inkább szökésről lehet szó.
Aaliyah csendben meredt Marcusra, próbált minden információt magába szívni.
–Na de Marcus, van bármi bizonyítékod, amiért ilyenekkel vádolod a fiamat? –A király szemén némi sértődöttség villant át.
Marcus megköszörülte a torkát.

–A lova eltűnt az istállóból, minden felszereléssel együtt. Csak úgy, mint a kardja a szobájából. Rablásnál nem hinném, hogy vesződnének a lóval, Shawnnak pedig végképp nem volna lehetősége a kardját magához venni.
A királyné a tenyerébe temette az arcát.
–De hát én még találkoztam vele tegnap éjjel. A szobájába igyekezett, mert nem érezte jól magát.
–A szobájában megtaláltuk a ruhákat amiket a bálon viselt. Nem kizárt, hogy a szökés miatt öltözött át.
–Vagy csak nem akart már vissza menni! –emelte fel a hangját Karen királyné –Shawn nem szökne el csak úgy, nem tenne ilyet! Főleg nem a nyaklánca nélkül.

Marcus sóhajtott.
–Nézzétek, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Az embereimet felkészítettem mindkét eshetőségre, most azonban várnunk kell, amíg valaki tudomást nem szerez valami olyan körülményről, amely segíthet megtalálni Shawnt.
–Köszönjük, Marcus –szólt a király lágy hangon –kérlek mindenképp értesíts, ha van fejlemény.
–Ez csak természetes –Marcus ismét szalutált, majd elhagyta az étkezőt. A helyiségre pedig ismét csend telepedett.

Egy kis idő múlva Aaliyah felállt az asztaltól.
–Ha most megbocsátotok...
–Persze, Liyah, menj csak nyugodtan –szólt az édesanyja, a hercegnő pedig visszaindult a szobájába.
A hallottakon emésztette magát. Shawn tényleg képes lenne megszökni? Vagy elrabolták volna? A ló eltűnése tényleg arra utalna, hogy Shawn magától szívódott fel, de valóban lenne ennyire felelőtlen?

A szobájába érve Aaliyah pillantása megakadt a szekrényének nyitott ajtaján, és rögtön eszébe jutott az előző nap reggeli jelenet.
–A ruha –suttogta Aaliyah –Hát persze, a lány, soha nem találkoztam a lánnyal, akin a ruhám volt... Édes istenem, Shawn, mibe keveredtél?

Kettejük közül Bonnie volt az első, aki felébredt. A lány lassan kinyitotta tengerkék szemeit, és felült a harmatos fűben. A nap még épphogy kibújt a horizont alól, és a hűvös szellőtől Bonnie libabőrös lett. Ekkor jött rá, hogy még mindig a báliruhában van, és hogy bárkitől is kérte el Shawn, az illető rettentő dühös lesz, amiért ilyen piszkosan kapja vissza.

Bonnie halkan sóhajtott, és tekintetét Shawnra vezette. A fiú még az igazak álmát aludta az oldalára fordulva, halkan szuszogva. A lány megejtett egy lágy mosolyt Shawn láttán, majd óvatosan, hogy a ruhában ne tegyen több kárt, feltápászkodott.
A ligetig mentek el Shawnnal, addig a ligetig, ahol először találkoztak. Itt döntöttek úgy, hogy éjszakára megállnak, és majd holnap, egy kis alvás után folytatják útjukat a lány otthona felé, Shawn lovának hátán.

Bonnienak ekkor tűnt fel, hogy a fehér ló, mellyel idáig jöttek, nem volt kikötve. Sőt, a lány a színét sem látta a közelben. Biztos volt pedig benne, hogy Shawn kikötötte a lovat az éjjel. Talán nem jól kötötte ki?
Mindenesetre úgy döntött, hogy felébreszti az ügy miatt a fiút.
–Shawn. Shawn, ébredj.
–Hm? –kérdezett vissza félálomban Shawn, miközben átfordult a hátára, szemei még mindig csukva.
–Shawn, eltűnt a lovunk.
A herceg szemei azonnal kipattantak.
–Mi? Holdfény eltűnt?
–Hát... nagyon úgy néz ki.

A herceg rögtön felugrott, és a fához sietett, ahová éjjel kikötötte a Holdfényt. A földön meglátta a hajtószár egy darabját.
–Elrágta. Okos egy állat, mit ne mondjak –morgolódott Shawn, majd visszasietett a lányhoz.
–Szerintem hiába keresnénk, már messze járhat. Induljunk el nélküle.
–Gyalog? Úgy nagyon hosszú lesz az út. Én pedig tényleg nem szeretném tönkretenni ezt a ruhát, nem lenne pénzem kifizetni... –biggyesztette le ajkát szomorúan Bonnie.

–Mondtam, hogy ne aggódj miatta –tette a lány vállára a kezét Shawn –A lovat pedig megoldjuk. Biztos van a közelben egy város, vagy falu.
–Ami azt illeti van –gondolkodott a lány –Csak az irány szempontjából egy kicsit eltér az úticélunktól.
–Nem gond, kibírunk ennyi kerülőt. Elinduljunk most?
–Felőlem indulhatunk. Majd mondom, hogy merre van –mondta Bonnie, majd elindult Shawn mellett.

A lány nem tudta mit gondoljon Shawnról. Veszélyes? Biztos, hogy nem. Furcsa? Annál inkább. Különösen az érdekelte Bonniet, hogy mégis honnan lehet a fiúnak szolgalétére annyi pénze, hogy ne érdekelje egy udvari ló és egy méregdrága ruha elvesztése. Mindenesetre a fiúban bízott, és jó társaságnak bizonyult, így Bonnie, Shawn poénjain jókat nevetve vezette a fiút a közeli kisváros felé.

Shawn vidáman lépkedett a lány mellett, akinek rövid történetei lenyűgözték a herceget. A vidéki élet szépségei, főleg a lány tolmácsolásában izgatottá tették Shawnt. Tényleg ilyen jó lehet távol a palotától élni? És a lány. Minden alkalommal, mikor Shawn egy újabb pillantást vetett a lányra, egyre gyönyörűbbnek találta. A hosszú, hullámos barna, itt-ott sötétszőke tincseket, a kékeszöld szemeket, még a lány Shawnhoz képest eltörpülő alkatát is.

Shawn nem tudta, hogy helyesen cselekszik-e. Néha eszébe jutott, hogy szülei és Aaliyah talán aggódnak érte, de minden egyes alkalommal el is hessegette a gondolatot. Az egyetlen dolog, ami érdekelte jelenleg, az kalandvágyának kielégítése volt, és a gondolat, hogy talán így megszabadulhat minden problémájától.

Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy címet és borítót változtattam, sőt még a leírást is átírtam egy kicsit... Ennek oka, hogy már hányingerem volt a régi címtől 👁️👄👁️ illetve újragondoltam a folytatást, és az új cím, illetve borító hangulatban is jobban fog majd illeni a sztorihoz.

Addig is következő részig puszi:

Nótus🤰👄🤰