–Üdvözlöm! Remélem, jól fog szórakozni –köszöntötte Shawn a sok századik vendéget. Semmi kedve nem volt az ajtóban állni és minden lánynak és hölgynek kezet csókolni, de egy újabb reggeli vita után Manuel király ráparancsolt fiára, hogy viselkedjen leendő királyhoz és férjhez méltóan, így a hercegnek nem volt más választása. A bálterem ajtajában állva szemügyre vett minden korabeli lányt, aki betette a lábát a bálra. Ám egyikükben sem látott semmi különlegeset. És ami a legfontosabb, egyikük sem volt a titokzatos lány.

A rengeteg úri lány olyan szabadon legeltette a szemét Shawnon, hogy a fiú kezdte rosszul érezni magát miatta. Nem volt problémája azzal, ha valahol szerepelnie kellett, de ez a fajta bámulás kifejezetten zavarta. Így sűrű bocsánatkérés közepette elhagyta kijelölt helyét, és belevetve magát a tömegbe, hamarosan az étellel teli, hosszú asztal mellett kötött ki, melynek végén ott ült a puncsos tál.

Shawn sóhatjva töltött magának egy pohárral, és az asztalnak dőlve nézte a tömeget. Kezdte azt hinni, hogy a lány átverte, és nem fog eljönni.
–Shawn, neked nem az ajtónál kéne lenned? –jelent meg előtte váratlanul Aaliyah egy csodaszép babakék ruhában.
–Nem bírtam tovább –vont vállat Shawn, és lassan kortyolgatni kezdte a kezében lévő puncsot.
–Mi történt? Nem szimpatikusak a lányok? Pedig gazdag környezetből jönnek, és igazán királynénak valóak –heccelte a herceget Aaliyah, Shawn pedig csak forgatta a szemét.

–Vagy várjunk. Hol a lány? Nem jött el?
Shawn megrázta a fejét, és komoran meredt maga elé. Tényleg nagyon megérintette, hogy a lány hazudott neki.
–Jaj, Shawn –tette Aaliyah a vállára a kezét –Lehet, hogy csak késik, végülis ha szegény, akkor valószínűleg nem hintóval hozzák. Ne veszítsd el a reményt!
Shawn bólintott, majd kiürítette a poharat, és letette az asztalra.
–Visszamegyek. Igazad van, van rá esély hogy még befut.
–Ez a beszéd! –mondta Aaliyah –Én pedig figyelni fogok. Ha meglátok valakit az én ruhámban, rögtön hozzád fogom irányítani.

–Köszönöm, chica. Komolyan, annyi szívességet teszel nekem, hogy már tényleg nem tudom, mivel hálálhatnám meg.
Aaliyah mosolyogva legyintett, majd otthagyta Shawnt. A herceg pedig visszament a bálterem ajtajába.
Csakhogy eltelt negyedóra, fél óra... Több mint egy egész. És a lány még mindig sehol.
Néhány idegen úri lány észrevette Shawn rosszkedvét, és próbáltak beszélgetni vele, felvidítani, de semmi nem működött. Shawn pedig kezdett rosszul lenni odabent, így ismét távozott az ajtóból, ám útja ezúttal a palota kertjébe vezetett.

Az épületből kiszűrődött a zene és a hangzavar, de a tücskök ciripelése, az éjszakai levegő, és a hűvös szellő kicsit lenyugtatta a herceget. Csak azt várta, hogy mikor lesz már vége a partinak.
A kaputól nem messze volt egy szökőkút, annak a szélére leült, és nézte a kaput, amelyen már nem jött be senki. Az összes vendég megérkezett a listáról, azonban a Shawn listáján lévő egy darab személy nem.

A herceg nem tudta mennyi időt töltött odakint, de már épp azon gondolkodott hogyan szerezhetné vissza a húga ruháját, mikor valaki megszólította.
–Shawn? Bocsánat a késésért.
Shawn izgatottan nézett fel a hang hallatán, és nem csalódott. A lány tényleg betartotta az ígéretet, és eljött a bálba. A rószaszín ruha pedig gyönyörűen állt rajta. Shawn csendesen megcsodálta a lányt.

–Nincsen semmi gond. Örülök hogy eltudott jönni. Bemenjünk?
–Hát... Én nem a herceg miatt jöttem. De ha ön szeretne, akkor bemehetünk.
Shawn elmosolyodott a tényen, hogy a lány még mindig nem hitte el, hogy ő a herceg. Pedig igazán nem volt szolgáló módra felöltözve. Méregzöld öltönyét újonnan varratták, aznap volt rajta először. Haját is gondosan megigazították a bál előtt, és összességében úri látványt nyújtott.
–Ha nem gond, akkor maradjunk kint. Sétálhatunk egyet a kertben.

A lány bólintott, majd elindultak a gondosan rendben tartott udvaron.
–Lehet egy talán nem túl nagy kérésem? Tegeződhetnénk?
A lány elmosolyodva nézett Shawnra, amitől a hercegnek ismét pillangók verdestek a gyomrában.
–Persze. Felőlem nem gond.
–Hála az égnek –lélegzett fel a fiú –idáig odabent töltöttem az időt, és ha még egy korombelit magáznom kellene, biztosan a kardomba dőlnék.
A lány nevetni kezdett, Shawn pedig elbűvölten hallgatta.
–Azt azért ne tedd. Vagy várj... Kérem, ne tegyen ily őrültséget, uram!
Mostmár Shawn is kacagásba kezdett.
–Hát jó, te akartad. Várjunk, nincs nálam a kardom.
–Jobb is. Elsírnám magam.

A páros kellemes beszélgetésük közepette lassan elért a hátsó kertbe, ahol Shawn édesanyjának rózsakertje volt. Shawnnak nagyon sokáig nem volt oda bejárása, majd mikor végre elég idős lett hozzá, már nem érdekelte. Most viszont az ismeretlen lány társaságában úgy gondolta, talán nem lenne rossz ötlet bemenni oda. Így hát arrafelé vették az irányt, és egy padra leültek.
–Most jut eszembe –szólalt meg a lány –Ezt ideje visszaadnom.
Majd Shawn kezébe helyezte a fiú zálogba adott nyakláncát.
–Ó, köszönöm szépen. Majdnem el is feledkeztem róla.
Shawn csak zsebre vágta az ékszert, majd a lányhoz fordult.

–Megtudhatom végre a neved? Kiérdemeltem?
A lány elmosolyodott újra.
–Talán.
–Naaa. Kérlek. Vagy komolyan a kardomba dőlök.
A lány egy aprót sóhajtott, majd végre kibökte.
–A nevem Bonnie. Mostmár boldog vagy?
–Ó igen, határozottan.

Olyan szép neve van, gondolta Shawn, van olyan szép, mint ő maga. Gondolatmenetét azonban váratlanul félbeszakította egy kérdés.
–És mondd csak, mit csinálsz a palotában? Hogy érzed itt magad?
Shawn nem tudta, hogy hirtelenjében mit válaszoljon. Hazudjon tovább?
–Nos... Én amolyan... Mindenes vagyok. Azt csinálok, amire épp megkérnek –hablatyolt a fiú, és csak remélni tudta, hogy valamennyire hihető volt.

–Szóval valaki személyes szolgája vagy? Érdekes –folytatta Bonnie –És milyen? Nagyon nehéz?
–Nem annyira, izé... Vagyis... Hát, eleinte csak kisebb dolgokat bíztak rám, de mostmár kezd egy kicsit elegem lenni.
Shawn hátradőlt a pad támlájának, miközben Bonnie érdeklődve figyelte a fiút.
–Egyre több mindent kell csinálnom, és úgy érzem ez nem nekem való. Felemészt a felelősség.
–De hát nekünk, szolgálóknak ez a dolgunk. Ügyesen szolgálni másokat.
–Tudom. Mégsem érzem jól magam itt. Legszívesebben csak fognám magam, és elmennék. És nem jönnék vissza.

–Mondd csak, Shawn. Ha tényleg ennyire rosszul érzed magad a palotában. Akkor mi tart vissza téged attól, hogy itt hagyd?
A herceg csak ekkor kapott észbe. Bonnie nem érti. Ő azt hiszi, csak egy szolgáló, és abban az esetben igaza is lenne, Shawn viszont egy herceg. Nem menekülhet el a koronázás elől! Nem dönthet úgy, hogy ő a mai naptól nem herceg. Nem igaz?

–Most hogy mondod, igazad lehet. Igen! Nem muszáj nekem itt maradnom? Mi kötelez? Végülis nem végeznek ki, ha elmegyek!
Shawn teljesen belelkesülve ugrott fel a padról.
–Várj meg itt. Mindjárt visszajövök.
Azzal visszasietett a palotába, hogy szobájából előkerítse kardját. Azonban a folyosón belerohant nem másba, mint saját édesanyjába.

–Shawn? Hová sietsz, kincsem? Történt valami? –kérdezte a királyné aggódva.
–Dehogyis, anya, csak... Kicsit rosszul éreztem magam a tömegben és... Ömm, úgy gondoltam, hogy öt percre elmegyek a szobámba...
–Persze, megértem –mosolygott Karen királyné –ha jobban érzed magad, majd gyere vissza.
Shawn bólintott, majd folytatta útját a szobájáig.
Az ajtón belépve bezárta azt maga mögött, és gyorsan átöltözött a méregzöld szerelésből egy egyszerűbbe, fekete farmernadrágja mellé ezúttal egy világoskék rövid ujjú inget választott.

A kardját az övére csatolta, majd némi habozás után egy kevés aranyat is magához vett. Aztán ezúttal észrevétlenül visszalopózott a kertbe a lányhoz.
–Kész vagyok. Azt javaslom, hagyjuk itt ezt a helyet.
–Várj, várj, várj. Csak így, minden szó nélkül? Nem lesz bajod belőle?
–Dehogy lesz! Indulhatunk? Mivel jöttél?
Bonnie lesütötte a szemét.
–Gyalog. Ezért is késtem.
–Ne aggódj, haza biztosan nem gyalog fogsz menni. Gyere velem!

Shawn elkísérte Bonniet az istállóhoz.
–Várj meg idekint.
Azzal a herceg belopózott. Látta, hogy Brian nincs a helyén, így fellélegzett, és az új élmény miatt izgatottan nyergelni kezdte Holdfényt.
Néhány perc múlva kivezette a lovat az istállóból.
–Te... El akarsz kötni egy lovat?
–Nem fog feltűnni senkinek. Mehetünk?

Shawn felsegítette Bonniet a ló hátára, majd kilovagoltak egy hátsó kapun át, amelyet épp nem őrzött senki. A herceg pedig büszkén, és magabiztosan vágtatott az ismeretlen felé.

Aznap éjjel, mikor Karen királyné felment fia szobájához, hogy megnézze, minden rendben van-e, csak a herceg hűlt helyét találta. A szobában rendetlenség uralkodott, a bálban hordott ruhái szanaszét voltak szórva. Ami azonban a leginkább összetörte a herceg édesanyjának szívét, az az a földön heverő nyaklánc volt, amely a fia számára a legtöbbet jelentette.

Ezt a részt cs_dori_-nak dedikálom, aki másfél éve zaklat a folytatással. Remélem örülsz, te retardált törpe 💜💚

Egyébként nem hittem volna, hogy amikor azt írtam, hogy rendszertelenül fognak jönni a részek, akkor az másfél év kihagyást fog jelenteni...

...és nem ígérem, hogy nem tűnök el újabb másfél évre most, hogy végre beindultak az események :3

Azért remélem, hogy azoknak, akik még itt vannak, tetszett ez a rész.

Puszika 💕