Az út visszafelé a farmra kifejezetten csendesen telt, néha megtörve azt Shawn szipogásával, vagy tüsszögésével. Mint kiderült, James viccelődése a tónál nem volt teljesen ártalmatlan: Shawnt jó néhány napra ledöntötte a lábáról egy kiadós megfázás. Martha rendesen meg is szidta ezért a Delaney fiút, és még Shawn is gyakran hallgatta, ahogy a fiú miatt morgolódik.

Bár az első néhány napban tényleg borzalmasan érezte magát, az utolsó napokra már lement a láza, és Shawn unatkozni kezdett. Martha azonban szigorú ágynyugalomra ítélte, így a fiú nem tudott mást tenni, mint gitározni néha, illetve a Bonnieval történteken emészteni magát.

Sajnálom, Shawn, de én nem érzek ugyanígy.

Shawn meglepetten húzódott vissza.
-Ne haragudj -rázta meg a fejét a lány -Nem tudtam, hogy te így gondolkodtál kettőnkről. Csak még tényleg alig ismerjük egymást, és...
-Nem, te ne haragudj, amiért így letámadtalak -hajtotta le a fejét Shawn -Jogos amit mondasz, és teljesen megértem, hogy nem akarsz tőlem semmit.

Bár igyekezett könnyed hangvételt kicsikarni magából, Shawn valójában hihetetlenül nagyot csalódott. Nem Bonnieban, nem is magában, az egészben.
-Shawn, látom rajtad, hogy bánt a dolog, és tényleg sajnálom. Csak én egész idáig barátként tekintettem rád. És még én sem tudom, hogy én...
-Nem kell túlragozni -vágott közbe a fiú -Értem én. Azért remélem, barátok még maradhatunk.
Bonnie lebiggyesztette az ajkát, és bólintott. Aztán a páros hallgatásba borult.

Shawn néha azt gondolta, hogy jobban tette volna, ha szólt volna valamit, ha nem hagyják ennyiben, de látszólag sem ő, sem Bonnie nem akartak tovább foglalkozni ezzel a témával. A lány gyakran benézett a fiúhoz, érdeklődött, hogy hogyan érzi magát, és hallgatta, ahogy gitározik, ha már Shawn megígérte neki, hogy megmutatja a tehetségét. A mólón történtek újbóli megbeszélését azonban mindketten kerülték.

Shawnt azonban az unalmán kívül még egy dolog zavarta nagyon, a csend. A szoba, ahol Mr. Delaney elszállásolta az érkezése után, a ház azon végében volt, ahol már ritkán jártak emberek. És bár a fiút éjszaka megnyugtatta a tücsökciripelés, napközben egyenesen falra tudott volna mászni tőle, főleg mivel más zaj se jutott be hozzá.
Aztán a kilencedik ágyban töltött nap reggelén Martha a forró tea mellé jó hírt is hozott.

-Most már mehetsz amerre látsz, fiam -közölte az asszony, mire Shawnnak felcsillant a szeme.
-Tényleg?
-Bizony ám! De vigyázz magadra, és kerüld a hideg vízben való megmártózást, ha jót akarsz magadnak.
A fiú elmosolyodott, aztán kisietett az udvarra. Végre szabad volt. Vett egy nagy levegőt, majd megindult az istálló felé, hátha már van valaki ott, és tud neki instrukciókat adni aznapra. Az épülethez közelebb érve azonban bentről egy kisebb vita hallatszott ki, így Shawn megállt a kapu előtt.

-Nem hiszem el, hogy turkáltál a holmijaim között! Észnél vagy te?
Shawn rögtön felismerte Bonnie hangját, bár ilyen indulatosnak még sosem hallotta.
-Ezt nem nevezik turkálásnak, főleg, hogy te hagytad elöl! -emelte fel a hangját James -Kitől van ez a kendő?
-Semmi közöd nincs hozzá, azt pedig add vissza!
Shawn belesett a résnyire nyitvahagyott kapun, és látta, ahogy Bonnie kirántja testvére kezéből a kendőt.

-Mi van abban a rongyban, hogy ennyire félted? -tette keresztbe a karjait maga előtt James -Most komolyan, kitől van?
-Shawntól -vágta oda Bonnie, mire a fiú felnevetett.
-Ugyan már, ezt még én se veszem be. Túl drágának néz ki ahhoz, hogy egy hozzá hasonló semmirekellő megvehesse. Vagy talán mégsem vette, hanem lo-
-Nem lopta! Úristen, annyira lehetetlen vagy, James!
-És mégis honnan szedte a pénzt rá, hmm?
-Honnan tudjam! De még ha el is mondta volna, neked akkor se lenne sok közös hozzá!

-Oké, értem én -James lassú léptekkel tett egy kört Bonnie körül -Na de, ha ennyi pénze van, mégis miért szorul ránk? Ilyenkor hol az a temérdek pénz?
-Kiraboltak minket útközben -vetette oda a lány -De honnan is tudhatnád, mikor téged soha semmi nem érdekel, ami velem, vagy apával történik! Csak arra vagy képes odafigyelni, ha valami csínytevésről van szó, vagy hasznot tudsz húzni abból, amit hallasz.
James fel sem vette az utolsó sértéseket, csak elgondolkodva mondta a magáét.
-És előtte? Honnan volt pénze? Bonnie, nekem gyanús ez az ember, nem is ismerjük!

-Persze, hogy neked mindenki gyanús -Bonnie kínjában már nevetett -Soha semminek és senkinek nem tudsz örülni!
-Ki fogom deríteni, hogy valójában miben sántikál, és be fogom neked bizonyítani, hogy valójában egy csaló...
-Shawn?
Az idáig a jelenetet leső fiú összerezzent, majd hátrafordulva meglátta az illetőt, aki megszólította.
-Szia, Connor. Én még véletlenül sem... Tudod -intett ijedten a kapu felé Shawn, de a fiatalabbik csak feltartotta a kezét.
-Én nem láttam semmit.
Shawn pedig elmosolyodott.

-És egyébként mi a helyzet? Jobban vagy már? -kérdezte a szőke.
-Sokkal -bólintott Shawn -Már egyébként is borzasztóan unatkoztam odabent.
Connor megértően bólogatott, aztán az idáig bentről kiszűrődő vita elcsendesett, és Bonnie viharzott ki az ajtón.
-Szia, Bonnie! -integetett a szőke hajú fiú a lánynak, mire a lány visszafordult.
-Szia, Connor! És szia, Shawn.
Shawn csak biccentett. Hallotta a lány hangjában a kellemetlenséget, de hasonlóan érzett ő is. Bonnie a földön lévő néhány szalmaszálat vizslatta, mintha olyan felettébb érdekes lett volna.

-Látom, jobban vagy.
-Igen -bólintott Shawn, kerülve a lány tekintetét -Megvagyok.
-Ennek örülök.
Connor gyanakodva nézett végig mindkettőjükön.
-Most mennem kell -nézett fel Bonnie hirtelen, ekkor is kerülve Shawn pillantását.
-Oké, majd később beszélünk -mondta Connor bizalmas hangsúllyal, mire Shawnnak görcsbe rándult a gyomra. Lehet, hogy Bonnie valójában már foglalt?
-Természetesen -mosolyodott el a lány gyengéden, aztán még egy futó pillantást vetve Shawnra, elindult vissza a ház irányába.

A fiú sokáig nézte a távolodó alakot, és agya egyre csak azon kattogott, hogy mi van akkor, ha Connor és Bonnie között több van, mint amennyit első ránézésre gondolt. Ha Bonnie ezért utasította vissza... Bár a gondolat elkeserítette Shawnt, tudta, hogy ez ellen úgy sem tehet semmit. Sőt, valahol meg is értette a lány reakcióját.
-Shawn? Minden oké? -kérdezte Connor, kizökkentve Shawnt a gondolatmenetéből.
-Jaj, persze, csak elkalandoztam, ne haragudj.
-Biztos? Csak mert kicsit elsápadtál.
-Ne aggódj, tényleg jól vagyok.

-Ti meg mégis lébecoltok itt kint? -jött ki az istállóból James -Nyomás befelé! Vége a szünidőnek, dologidő van, még neked is, MacNair!
Shawn csak forgatta a szemét a Delaney fiú megjegyzésére, majd bement, és nekiállt átöltözni a munkás szerelésébe.
Meg kellett tudnia, hogy mi van Connor és Bonnie között, mindössze azt nem tudta, hogy hogyan is kérdezzen rá a dologra. Ami viszont még ennél is jobban zavarta, az James folyamatosan őt vizslató gyanakvó tekintete volt.