Mire a páros szép lassan kisétált a mólóhoz, a nap már lebukott a tó túlpartján lévő hegyek mögé, az ég pedig a szivárvány minden színében pompázott. Itt már nem járt olyan sok ember, főleg mivel Bonnie arra a mólóra vezette Shawnt, ahová nem vezetett konkrétan út. A fiú pedig örült, hogy végre mindenkit leráztak.
A móló végében aztán leültek a kőre.

–Olyan gyönyörű az ég ilyenkor, ez a kedvenc napszakom –lelkendezett Bonnie, Shawn pedig egyetértően bólogatott, miközben kicsomagolta az elhozott sütiket. A fiú is hasonlóan gondolta, bár legtöbbször csak a szobájának ablakából bámészkodott.
–Tessék, itt a tiéd –adta oda Shawn a lánynak a választott tortaszeletet.
Bonnie megköszönte, majd levette a díszítésként használt meggyet a tetejéről, és félrerakta.

–Nem szereted a koktélcseresznyét? –mosolygott Shawn, a lány pedig megrázta a fejét.
–Fura íze van. Te szereted?
Shawn bólintott, mire Bonnie egy meglepett pillantással jutalmazta.
–Most mi az? Szerintem finom –nevetett Shawn, mire a lány elétartotta a cseresznyét.
–Akkor edd meg te, nekem nem kell –fintorgott Bonnie, mire a fiú elvette a cseresznyét, és gyorsan megette.
–Tessék, eltűnt. Örülsz?

Bonnie csak nevetett, majd nekiállt megenni a maradék tortáját. Shawn is nekiesett a sajátjának, ám csak ekkor vette észre a marcipánvirágot a sajátján.
–Bonnie.
–Igen? –kérdezett vissza a lány.
–Kéred a marcipánt?
–Csak azt ne mondd, hogy nem szereted –nevetett fel hangosan Bonnie, Shawn pedig csak megvonta a vállát.
–Nem a kedvencem...
–Na jó, add csak, majd megeszem –vette el Bonnie a kis virágot, és rátette a saját tortájának a tetejére.

Shawn a marcipántól való megszabadulása után végre nyugodtan beleharapott a tortába, és boldogan vette tudomásul, hogy tényleg csak olyan ízletes, mint amilyennek Bonnie azt előzőleg mesélte. Sőt, némelyik udvari cukrászmester alkotásain is messze túltett.
–És mondd csak –kérdezte Bonnie teli szájjal –Mit akartak tőled az őrök?
–Nem tudom. Egyszercsak bámulni kezdett az egyik, aztán nekiálltak faggatni, hogy mi a nevem, hány éves és hová valósi vagyok... Nagyon furcsa volt az egész.

–És nem tudod hogy miért?
–Talán, az hogy... Áh, mégsem.
Shawn megpróbálta leplezni, hogy majdnem elszólta magát, de Bonnienak feltűnt az elharapott mondat.
–Micsoda?
–Beszélgettek ott előtte, nem igazán tudom hogy miről, csak annyit csíptem el, hogy valaki eltűnt –Shawn gyorsan egy falással eltűntette a maradék csokitortát, ezzel is megakadályozva, hogy még több mindent elkotyogjon.

–És ezért nekiálltak faggatni téged? Miért pont téged?
Shawn megvonta a vállát, mivel nem akart teli szájjal beszélni, ezt nagyon komolyan megtanították neki a palotában.
–Ki tűnt el, azt nem hallottad?
A fiú megrázta a fejét.
–Na mindegy, a lényeg az, hogy nem lett semmi belőle.
–És te hogyhogy csak úgy otthagytál a pultnál? –kérdezte Shawn miután végre leküzdötte a falatot.
Bonnie csak mosolygott.
–Úgy látom, tényleg nem szereted a meglepetéseket. Elmentem a tényleges ajándékodért.

–Mi? Tényleges ajándék? Én azt hittem, hogy ez volt az.
–Ugyan már, tényleg azt hitted, hogy nem veszek neked konkrétan ajándékot?
Shawn csodálkozva nézett a lányra, aki még csak ekkor fejezte be a süteményét, majd előhúzott egy kis papírtasakot.
–Szóval ezt hoztam neked. Boldog szülinapot Shawn!
A fiú kibontotta és egy apró doboz lapult benne. Shawn egy kérdő pillantást vetett a lányra.

–Na, gyerünk, bontsd ki! –sürgette izgatottan Bonnie.
Shawn kíváncsian felemelte a doboz tetejét, és az álla is leesett.
–Bonnie, ezt nem fogadhatom el.
–Dehogynem. Nem illik ajándékot visszautasítani.
–De ez nagyon drága lehetett!
–Shawn, te azzal ne foglalkozz! Bonnie biztatóan a fiúra mosolygott –Te is vettél nekem ajándékot abban a kis faluban, én pedig megígértem, hogy megadom később. Tekintheted a tartozásom rendezésének is, ha ajándéknak szerinted drága.

Shawn a kezében heverő kis dobozra pillantott újra.
–De ugye nem fog apád elűzni, amiért ennyit költöttél rám?
–Dehogyis, megbeszéltem vele. Tőle kértem kölcsön egyébként. Legalább annyit mondj, hogy tetszik-e.
Shawn ismét kinyitotta a dobozt, és lassan kiemelte a vékony ezüstláncon lógó miniatűr iránytűt, majd a tenyerébe helyezte.
–Nagyon tetszik. Köszönöm –azzal a fiú a nyakába akasztotta a nyakláncot.
–Örülök neki. Jaj várj, elfelejtettem mondani... Nyisd fel a fedelét, és nézd meg mi van ott!
Shawn kíváncsian úgy tett, ahogy a lány mondta, és egy rövid szöveget talált a fedél alatt.

Ha hazavágynál...
B.

Shawnt a kis üzenet rögtön felvidította.
–Bonnie, ez nagyon kedves tőled. De tényleg, nagyon köszönöm.
–Nem tesz semmit –mosolygott a lány.
Shawn ekkor hirtelen tüsszentett kétszer.
–Egészségedre –mondta Bonnie –Csak nem megfáztál?
–Nem hiszem –rázta meg a fejét Shawn, mivel egyébként semmi más tünete nem volt.
–Akkor jó. Amúgy hogy tetszik a farm, így három nap után?

–Hát... A bátyád ténykedéseit leszámítva nagyon kellemes hely.
Bonnie csak forgatta a szemét.
–Nekem mondod? Annak idején egyáltalán nem volt ilyen. Aztán anyánk halála után kezdte el ezt a szívatós dolgot. Talán pont azért, hogy elfedje, hogy mennyire megérintette a dolog, nem tudom, mindenesetre már 24 éves, nem itt kéne tartania.
–Figyelj, lehet, hogy tényleg így dolgozza fel, ezért ne ítéld el.
–Jó, lehet, hogy igazad van. Csak olyan fura, mert én régen nem ilyennek ismertem, nagyon megváltozott.

Bonnie hirtelen kuncogni kezdett.
–Most nagyon őszinte leszek, de mikor eljöttünk a kastélyból, először azt gondoltam, hogy te is valami bűnöző vagy.
–Micsoda? –nevette el magát Shawn.
–Hát, figyelj, megszöksz a palotából egy csomó pénzzel, és félsz, hogy megtalálnak az őrök, mert ki is végezhetnek...
–Oké, elismerem, ez tényleg elég furcsán hangzik, de az az én pénzem volt, mind egy szálig.
–Mostmár tudom –bólintott Bonnie –Miután elvették a pénzt, ugyanúgy viselkedtél velem, mint előtte, szóval rájöttem, hogy nem az arany volt a lényeg. Plusz megmentettél attól a bűnözőtől!

–Örökké magamat okolnám, ha nem tettem volna –mondta Shawn komolyan. Mindent megtett volna, hogy Bonniet megvédje, bármi legyen is az.
–Nagyon hálás is vagyok érte –mosolygott a lány, a fiú pedig ismét jobban szemügyre vette a lány gyönyörű arcvonásait. Shawn ezután a vízre vezette a tekintetét, és megnyalta az ajkait. Itt lenne a tökéletes alkalom, a fiú azonban habozott.
–Baj van? –kérdezte Bonnie a merengő fiút, mire Shawn odafordult a mellette ülő lányhoz, és egyenesen a csodaszép tengerkék szemeibe nézett.

–Bonnie... Tudom, hogy alig ismerjük még egymást. De ezalatt a rövid időszak alatt is olyan sok mindenen mentünk együtt keresztül...
Bonnie csodálkozva nézett Shawnra.
–Mire szeretnél kilyukadni?
–Arra hogy... –a fiú kereste a szavakat –Szeretném, ha tudnád, hogy hogyan is érzek irántad.
–Hogy érted?
–Nem tudom elmondani, mert még soha nem éreztem ilyet –hebegte a fiú –De megmutathatom.
Shawn a lány ajkaira pillantott, majd lassan előrehajolt, hogy megcsókolja azokat.

Bonnie azonban elhajtotta a fejét.
–Sajnálom Shawn, de én nem érzek ugyanígy.

:3