–Hé, MacNair, figyelsz te rám egyáltalán?
–Hmm? –kapta fel a fejét Shawn.
–Itt szólongatlak már tizedjére. Megártott valami?
–Ja, nem, csak elkalandoztam. Mi az?
Shawnnak nehezére esett odafigyelni az új vezetéknevére, és időnként előfordult, hogy elfelejtett odafigyelni rá. Ez pedig különösen akkor volt zavaró, ha épp James szólongatta, mint ahogy az imént.
–Ennyire elkalandozni... Itt voltam tőled nem messze. Na mindegy, apámtól jövök. Adott neked egy új feladatot.

Shawn kétkedve fordult hátra a fiúhoz, aki az egyik karám ajtajának dőlt éppen neki.
–Reggel nem említett semmit.
–De most igen –James lazán ellökte magát az ajtótól, és odasétált Shawn mellé –Mondta, hogy elmegy a városba, majd este jön vissza, és hogy addig se unatkozz, rád bízza a padlás rendberakását.
Shawn megrázta a fejét.
–Ez pontosan úgy hangzik, mint egy a számtalan szemét poénjaid közül. Miért bízná pont rám, mikor nem is jártam még ott? Plusz én vagyok itt a legkevesebb ideje.

–Mit tudom én, nem kérdeztem –vont vállat James.
–Akkor majd én –állt fel Shawn, leporolva a nadrágját, de a másik fiú csak csóválta a fejét.
–Sajnos nem tudod, már elindult, de mondta, hogy szóljak neked.
Shawn nem bízott a fiúban, főleg az előző napi dolgok miatt, azonban úgy volt vele, hogy ha más nem, legalább mondhatja, hogy James küldte fel őt. Úgyhogy sóhajtva beleegyezett, és követte a fiút a házhoz, ahol aztán James odaállított egy létrát a padlásfeljáróhoz.

–Itt kell felmenni, majd szólj, ha kész vagy.
Shawn mégegyszer végigmérte Jamest, de a fiú arcán nem tükrőzödött semmi olyan, ami azt sugallta volna, hogy a fiú épp átveri őt. Így hát Shawn gyorsan felmászott a létrán, és belépett a padlásra.
A szemei lassan szoktak hozzá a sötéthez, de azt gyorsan tudomásul is vette, hogy ha neki itt kell rendet raknia, akkor az jó ideig el fog tartani.

A fiú kinézett a kis ajtón, és Jamesnek már csak a hűlt helyét találta. Szerencsére azonban a létra még ott volt, így Shawn remélni merte, hogy a fiú ezúttal nem verte át. Visszafordult hát, és alaposabban körülnézett a rendetlen padláson.
Szekrények és polcok sorakoztak egymás mellett, előttük dobozok, ládák, és egyéb olyan használati tárgyak, amelyek nem fértek el az előbb említett tárolókban.

Shawn kíváncsian emelt fel egy bekeretezett képet. Amint ráfújt, több éves pormennyiség szállt a levegőbe, a fiú pedig tüsszentett is néhányat. Azonban amint az ajtóhoz közelebb lépett, az onnan beáradó fényben végre látta, hogy a kép valójában egy festmény volt, és egy fiatal nőt ábrázolt sötétszőke, hullámos hajjal, és vidám, kékeszöld szemekkel, amelyek pontosan olyanok voltak, mint Bonnié.

Shawn óvatosan letette a képet, majd kíváncsian folytatta a rendezkedést, azonban figyelme ismét hamar elkalandozott, mikor egy hangszert talált az egyik sarokban. A fiú óvatosan a kezébe vette a gitárt, leporolta, majd megpendítette a húrokat, amelyek természetesen borzalmasan el voltak hangolva. Shawn nekiállt megpróbálni behangolni, és a nagy koncentráció közepette észre sem vette, hogy valaki felmászik mögötte a padlásra.

–Shawn, mégis mi a fenét keresel idefent? –kérdezte Mr. Delaney, felemelve a hangját.
Shawn összerezzent a dühös hangvétel miatt, és gyorsan félretette a hangszert.
–Neked nincs ide bejárásod! Mégis ki engedett fel ide, hm?
–Bocsánat, nem tudtam. James mondta, hogy jöjjek fel, mondván ön megkért rá.
A férfi sóhajtott.
–Hát persze, hogy James mondta. Csak tudnám, mégis mitől lett ilyen csirkefogó belőle.

Mr. Delaney végigszemlélte Shawn eddigi rendrakó munkáját, és tekintete megakadt a félretett festményen. Odáig feszes testtartása lelazult, ahogy kezébe vette a képet, és az arcára a fájdalom és a szeretet külön elegye ült ki.
–Megkérdezhetem, hogy ki van a képen?
–A feleségem. Csodálatos nő volt.
–Nagyon sajnálom.
Shawn, bár nem tudta elképzelni a férfi, illetve Bonnie és James fájdalmát, teljes mértékben együttérzett velük.

–Azóta nem jártunk ezen a padláson, mióta felhoztuk ide a dolgait, és mindent, ami rá emlékeztetett minket. Például azt a gitárt ott melletted –mutatott Mr. Delaney a hangszerre –Azóta nem játszottam rajta, mióta Elizabeth meghalt. Van már 5 éve.
–Ez tényleg az öné? –kérdezte Shawn.
–Igen, ha megkérdeznéd a gyerekeimet, talán még emlékeznének rá, mikor régen játszottam nekik rajta.
Mr. Delaney elmosolyodott az emlék miatt, Shawn pedig meglepetten nézte a férfit, akiről nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megmutatja ezt az oldalát is.

–Te tudsz gitározni?
–Hát, tanultam régen –vette Shawn a kezébe a hangszert –illetve most behangoltam, szépen szól egyébként.
–Odaadom neked –mondta a férfi, Shawn pedig nem hitt a fülének.
–Tényleg?
Mr. Delaney bólintott.
–Én már úgysem fogok játszani rajta, de ha te örömöd leled benne, akkor a tiéd. Csak ne vidd el a farmról.
–Rendben, és nagyon köszönöm, uram –Shawn boldogan vette a kezébe a gitárt.

–Még egy dolog, mielőtt lemásznánk innen –Mr. Delaney megállt a padlásfeljáró előtt –látom, hogy nagyon jóban vagy a lányommal. Mi van köztetek?
A fiúnak a lélegzete is elállt a kérdéstől, és kétségbeesetten túrt bele a hajába.
–Semmi. Nem tudom. Barátság, talán. Barátok vagyunk –bökte ki Shawn a választ.
–Ennyi? –méregette szigorú tekintettel a fiút Mr. Delaney.
–Tudtommal igen...

–Rendben. Csak tisztázni szerettem volna. Egyébként Bonnie említette, hogy születésnapod volt tegnap, isten éltessen.
–Köszönöm!
–És azt is mondta, hogy ünnepelni szeretne veled, úgyhogy estére el vagy engedve.
–Ez igazán nagylelkű –hüledezett Shawn.
Ezek után lemásztak a padlásról, Shawn pedig visszatért az aznapra ténylegesen kiszabott feladatához, miután megköszönte Jamesnek a padlástakarítós ötletét, mondván még ajándékot is kapott.

Bonnie már délután megkereste Shawnt.
–Kész vagy?
–Nem tudtam, hogy ilyen korán akarsz indulni.
–Megint elfelejtettem szólni –csapott a homlokára Bonnie –Na mindegy. Kitaláltam, mit kapsz.
–Az ajándékról jut eszembe, mindjárt jövök, mutatok valamit –mondta a fiú, majd beszaladt a házba, és előhozta a gitárt. A lánynak leesett az álla.

–Te jó ég, ez apa gitárja! Mégis honnan szerezted ezt?
–Mondjuk úgy, hogy apád mégsem olyan szőrös szívű, mint azt először gondoltam –válaszolt mosolyogva Shawn –Viszont kikötötte, hogy nem vihetem el a farmról, szóval majd játszok valamit rajta, ha visszajöttünk.
–Oké –bólintott Bonnie, majd a fiú visszavitte a hangszert a házba, aztán a lánnyal kettesben elindultak New Port Havenbe, megünnepelni Shawn szülinapját.

Aaliyah aznap éjjel a szobája ablakában ült, és egy kis könyvbe jegyzetelgetett. Régebben ilyenkor már aludt volna, mint a bunda, a bátyja eltűnése azonban nem hagyta nyugodni, és mindig éjszaka jutottak eszébe újabb eshetőségek, amelyeket a kis noteszébe írogatott le. Egyfajta rutinná vált ez számára, eltökélte magában, hogy hírt szerez Shawnról, és megtudja, mi történt vele pontosan.

A hercegnő az aznapi bejegyzés leírását követően elfújta a gyertyát, de nem érezte magát elég álmosnak, így csendesen kinyitotta a szobája ajtaját, és kilopózott a kihalt folyosóra. Úgy döntött, körülnéz Shawn szobájában, ha már eddig nem tette. Hátha talál valamit, ami segíthet megtalálni őt, és amit mások még nem vették észre. Azonban ahogy a szobához ért, halk sírás ütötte meg a fülét, Aaliyah pedig habozva bár, de benyitott.
–Anya?

Shawn ágyán ott ült Karen királyné kisírt szemekkel.
–Liyah, mit keresel itt ilyenkor?
–Ugyanezt én is kérdezhetném. Anya, mi a baj?
Aaliyah hercegnő leült édesanyja mellé, aki egy képet szorongatott. A kis képen Shawn volt, aki körülbelül 16 éves lehetett.
–Tegnap volt a születésnapja –mondta a királyné remegő hangon, mire Aaliyah megölelte őt –Tegnap betöltötte a huszonegyet, és el sem tudtam mondani neki, hogy mennyire büszke vagyok rá.

–Biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja –válaszolt Aaliyah, vigasztalni próbálva a zokogó királynét –Bárhol is van most.
–Reméltem, hogy előkerül –engedte el a lányát Karen –Hogy majd mosolyogva közli, hogy csak viccelt, de... Senki nem tud róla semmit, én pedig aggódok miatta.
–Ez csak természetes. Én is aggódok érte, de tudom, hogy minden rendben lesz. Érzem.
A királyné szomorúan bólintott.
–Menj vissza aludni, Liyah. Megleszek.

–Neked is aludnod kéne. Pihend ki magad, jobb lesz, hidd el.
–Köszönöm, drágám –mosolygott rá a hercegnőre az édesanyja.
–Jó éjszakát, anya.
–Jó éjt, Liyah.
Azzal Aaliyah kiment a bátyja szobájából, majd megnyugodva vette tudomásul, hogy nem sokkal utána az anyja is elhagyta a helyiséget. Csendben visszasétált a saját szobájába, és gondolkodni kezdett.

Meg kell találnia Shawnt. De mégis hogyan tegye, ha azt sem tudja, hol kezdje a keresést?

Rezsicsökkentés, na. 😤

Osszátok be, ennyit kaptok.

Nótus 👁️💕👁️