Shawn és Bonnie érkeztét már messziről jelezte egy bizonyos kutya hangos ugatása. A kis fekete-fehér foltos állat csaholva futott a gazdája (és az idegen) felé, a lány pedig mosolyogva szaladt előre, hogy üdvözölje rég látott kedvencét.
–Miri! –kiáltott a lány, ám Bonnie meglepetésére a kutya továbbrohant, és meg sem állt Shawnig, akire végül két lábra állva felágaskodott.

Shawnt meglepte a hirtelen jött támadás, de mosolyogva hagyta, hogy a kutya megszaglássza a ruháját, majd a kezét, és végül óvatosan megsimogatta az állat fejét, amit Miri csendben tűrt.
–Ezt nem hiszem el –nevetett hitetlenkedve Bonnie –Máskor mindenkit meg akar enni. Úgy néz ki, kedvel téged.
–Ennek örülök –Shawn már a kutyus hasát vakargatta –Én is kedvelem őt.

Miután Miri megelégelte a kényeztetést, ugatva visszafutott a farm irányába, amelyet Shawn csak ekkor vett jobban szemügyre.
A kerítésen belül egy nagy istálló, és két látszólag szépen rendben tartott ól helyezkedett el, nem messze tőlük egy hatalmas pajta, illetve a telek közepén egy nagy főépület, melynek ajtaján egy alacsony, testesebb asszony lépett ki, és a két érkező elé sietett.
–Bonnie, kedvesem, csakhogy hazajöttél végre!
–Úgy örülök, hogy látlak, Martha! –ölelte meg Bonnie a nőt.

–És kit tisztelhetek az úrban? –kérdezte Martha, feljebb tolva szemüvegét az orrán.
–Ő itt Shawn –válaszolt Bonnie, mielőtt a fiú válaszolhatott volna.
–Nagyon örvendek –hajtott fejet Shawn, mire Martha elmosolyodott.
–Milyen udvarias fiút sikerült összeszedned magadnak –mondta, mire Bonnie kissé felháborodott.
–Miket gondolsz te! Nem is... Na mindegy. Apu merre van?
–Apád? Valószínűleg a házban. Most ebédeltünk, még nektek is jut éppen. Bár szólhattál volna, hogy vendéggel tervezel visszajönni.

–Nem terveztem, így alakult –vont vállat Bonnie –De nem probléma, remélem.
–Jaj, dehogyis. Egyébként ott van apád, épp most jön ki a házból.
–Akkor gyorsan elcsípjük, szia Martha! –azzal Bonnie futni kezdett a farm felé, Shawnt a karjánál fogva húzva maga után.
–Szia apa! –kiabált a lány integetve, mire a nagy termetű férfi észrevette, és bevárta őket.
–Bonnie, azt hittem, bajod esett –fedte meg lányát a férfi.

–Bocsánat, sok minden közbejött.
–Máskor ne legyél ilyen felelőtlen. Ő ki? –intett a férfi a fejével Shawn felé, mire a fiú keserűen vette tudomásul, hogy itt mindenki úgy kezeli, mintha itt se lenne.
–Ő a barátom, Shawn.
A férfi végigmérte a fiút.
–Honnan ismered?
–Apa, ne kezdd már. Néhány napja találkoztunk. Ráadásul megmentett, én megbízok benne.
–Hát én nem.

Bonnie apja végre teljes testével Shawn felé fordult.
–És mi a neved? Gondolom, van vezetékneved is.
–I-igen, umm... –Shawn nem volt egy dadogós fajta, a férfi szigora azonban kissé megrémisztette, ráadásul nem számított a kérdésre. Mindenesetre előrenyújtotta a kezét, és improvizált.
–Shawn M... MacNair vagyok, uram.
Erről a névről a fiúnak az egyik, a bálon jelenlévő úri család jutott eszébe. Arra is emlékezett, hogy mennyire erőltetetten próbálta megkedveltetni magát a lány... Hogy is hívták, milyen MacNair? Shawn nem tudta, ahogy azt sem, hogy az összes név közül miért pont ezt sikerült kiböknie.

–Hm, MacNair –Bonnie apja némi várakozás után megrázta Shawn kezét.
–Thomas Delaney.
–Örvendek.
–Úgyszintén.
A beállt kellemetlen csendet szinte vágni lehetett volna, Shawn pedig érezte, ahogy izzadni kezd a tenyere a stressztől. Nem egészen így képzelte el a Bonnieval való menekülésének végállomását.
–Nos, köszönöm, hogy hazakísérted a lányomat –közölte hidegen Mr. Delaney –Bonnie, légy szíves, kísérd el Shawnt Marthához, és szólj neki, hogy készítsen egy kis útravalót.

–Apa, az a helyzet, hogy –vágott közbe Bonnie –Shawnnak nem igazán van hová mennie. Nem maradhatna?
–Bonnie, tudod, hogy nincs se pénzünk, se időnk ingyenélőkkel foglalkozni –mondta a férfi, a használt negatív jelző pedig kissé szíven ütötte Shawnt.
–Nem terveztem ingyen maradni. Dolgozok én szívesen, ha ez azt jelenti, hogy van hol aludnom –vont vállat a fiú.

–Na, légyszi, hadd maradjon –kérlelte az apját Bonnie, mire a férfi sóhajtott.
–Rendben van, maradhatsz. De egy baklövés, és mehetsz, amerre látsz. Megértetted?
–Igen –bólintott Shawn.
–Remek. Bonnie, kísérd el légyszíves Shawnt az istállóhoz, majd James megmondja neki, hogy miben tud segíteni. Illetve Mrs. Douglas keresett téged. Éjszakára vigyáznod kéne a fiukra.
–Rendben, majd szólok neki, hogy hazaérkeztem –mondta Bonnie, majd megindult az istálló irányába, Shawn pedig követte.

–Apád mindig ilyen?
–Milyen? –fordult vissza Bonnie.
–Nem is tudom. Szigorú. Ellenszenves –forgatta a szemét a fiú.
–Értem, hogy mire gondolsz... Nem mindig volt ilyen, csak az utóbbi néhány évben vált ennyire mogorvává.
Shawn egy szó nélkül vette tudomásul a hallottakat. Az első benyomása Bonnie apjáról semmiképpen sem volt pozitívnak nevezhető, és csak remélni tudta, hogy a férfi bizalmatlansága iránta idővel csökkenni fog.

–Itt is vagyunk –állt meg Bonnie az istálló előtt –James odabent lesz. Sok sikert!
–Várjunk, te nem is jössz be?
A lány megrázta a fejét.
–New Port Havenbe kell mennem, Mrs. Douglashez. De ott voltál, te is hallottad.
Shawn csüggedten bólintott.
–Na, ne legyél ennyire letörve! Holnap jövök. Addig is vigyázz magadra.
–Te is –mosolyodott el Shawn.
–Bonnie, csakhogy előkerültél, apánk már totál kivolt –szólt egy hang a hátuk mögött, így a fiú odafordult.

A hang tulajdonosa egy Shawnnál kicsivel idősebb, magas, tagbaszakadt fiú volt, aki keresztbe tett karokkal nézte a párost.
–Szia, James –üdvözölte Bonnie a bátyját, Shawn pedig kissé csodálkozva nézte a fiút, aki sötétszőke hajával kitűnt az összes Delaney közül, akivel a herceg idáig találkozott. Az egyetlen hasonlóság talán ugyanaz a hűvösen méregető, sötétbarna szempár lehetett, mellyel az apjuk is rendelkezett.
–Ő ki? –intett a fejével James Shawn irányába, aki ebben a pillanatban elégelte meg, hogy mindenki harmadik személyben beszél róla.
–Shawn vagyok, új itt. Apád küldött hozzád, mondván te tudsz segíteni.

Az idősebbik Delaney forgatta a szemét a válasz hatására, és fejét félrebillentve nézett Shawnra.
–Kérdeztelek?
–Szerinted érdekel, hogy kérdeztél-e, vagy sem? –A fiú szemei szemei izzottak az elfojtott haragtól.
–Na jó, fiúk, elég lesz –állt közéjük Bonnie –Nekem most el kell mennem, legyetek szívesek nem kinyírni egymást.
–Mikre gondolsz, hugi –nevetett James –Szerintem jól ki fogunk jönni Shawnnal.
Azzal az idősebbik fiú vállon veregette a másikat, aki az erős ütésektől kis híján összecsuklott. Shawn egy ijedt segélykérő pillantást vetett a lányra, Bonnie azonban ezt nem vette észre.
–Akkor sziasztok, legyetek jók!
–Aztán érj is haza! –szólt a lány után James, Shawn pedig csak integetett.

Amint Bonnie kiért a látóterükből, James átkarolta Shawn vállát, bekísérte az istállóba, majd behajtotta a kaput. Aztán elengedte a fiút, és nekilökte a falnak.
–Na idefigyelj, újonc –köpte James –Nem tudom, ki vagy, és azt sem, hogy mit keresel itt. De jobban teszed, ha már most az eszedbe vésed, hogy itt én vagyok a főnök. Megértetted?
Shawn bólogatott. James hirtelen kitörése megrémisztette.
–Akkor beszélsz, ha kérdezlek, és azt csinálod, amire én felszólítalak. Különben beköplek apámnak, és repülsz innen! Felfogtad?
Shawn ismét csak bólintani mert.

–Fantasztikus.
Ezzel James odébb lépett Shawntól, a fiatalabb fiú pedig meg sem mozdult. Utálta Jamest, a helyzetet, sőt, az egész helyet szívből gyűlölte. Szökése óta talán először gondolt arra, hogy mégiscsak jobban járna, ha visszamenne.
–Mi is a teljes neved? –fordult még vissza a másik fiú.
–Shawn MacNair –mondta Shawn, mire James elvigyorodott.
–Jól van, na gyere, MacNair, megmutatom, hogy mit hol találsz.

Egy nehéz, és fárasztó munkával töltött délutánnal később Shawn fáradtan ült le a neki készített fekhelyre, kezében egy szendviccsel, melyet Martha nyomott a kezébe valamikor estefelé, azonban ideje még nem volt megenni. Ez ráadásul nem is az első vacsorája volt, hiszen amint megállt, hogy az aktuálisat végre elfogyassza, James rögtön vissza is küldte dolgozni, mondván itt nincs az evésre külön szünet, a szendvicset pedig nyugodtan ott hagyhatja, úgyis megvárja. Csakhogy az étel mindig elpárolgott, mire újra kijutott, sőt, általában James valamelyik barátjának kezében látta viszont. És nem is ez volt az egyetlen csíny amit a fiúk űztek Shawnnal: a nap folyamán többször is bezárták helyekre, elcsenték a munkaeszközeit, és mikor Shawn ezt szóvá tette, csupán nevettek rajta.

Shawn nagyot sóhajtva dőlt el az ágyon, amely még Brian ágynak kinevezett szénakupacánál is kényelmetlenebb volt. A herceg igyekezett egy valamennyire kényelmes pozíciót találni, ám hiába forgolódott, nyújtózkodott, a fekhely csak nem akart a pihe-puha, régi ágyává változni. Így hát Shawn szomorúan betakarózott, és a plafont bámulva merengeni kezdett.
Holnap lesz a születésnapom, jutott hirtelen eszébe. Hátha jobb lesz, mint a mai nap. Azzal a fiút lassan elnyomta az álom.

A következő nap azonban csak rosszabb lett.

Készült Shawn Mendes Wonder c. albumának jóvoltából.

De komolyan, szanaszét hallgattam, iheltet keresve. Azt hittem, sose lesz kész ez a fejezet 👁️🔪👁️

Nótus 🥴

(rezsicsökkentés ✨)