"Szi-Szia!" Dadogtam idegesen. Azt mondta, hogy a hétvégén jön, nem ma! Plusz most pont förtelmesen néztem ki. Ami rajtam volt egyáltalán nem volt lenyűgöző.

Kuncogott, majd leült a fotelra. Csendben voltam, nem tudtam egy szót sem kinyögni. Megveregette maga mellett a kanapét, jelezve, üljek mellé. "Nem harapok." Mondta.

Felkuncogtam, majd leültem mellé. Nem tudom miért voltam ideges, hiszen igazából Harrynek kéne annak lennie. Talán pont ezért hívott, természetesen. "Szóval mióta jártok Harryvel?" Basszus!

Harryvel sosem beszéltünk erről az információról, mármint mivan ha már mondta neki, hogy évek vagy hónapok óta randizunk. Nem akartam elrontani neki, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne válaszolnom.

"Harry nem mondta még?"

"Nem. Harry nem mondott semmit. Amikor hívtam, akkor is meglepett azzal, hogy barátnője van."

"Oh, de miért voltál annyira meglepve?" Tetettem a hülyét, de ugyanakkor azon is gondolkoztam, hogy mit mondhatnék neki. Sztorikat és hazugságokat kellet kitalálnom, hogy higgyen nekem.

"Nem mondta?" Megráztam a fejem. "Még sosem volt barátnője hosszabb ideig."

"Oh, igen. Mondta, de nem hittem el, hogy tényleg igaz."

"Miért?"

"Mert helyes, és bármelyik lány bármikor bele tudna szeretni." Azt akartam, hogy tényleg azt higgye, hogy a barátnője vagyok, de nem tudtam hogyan kéne elhitetnem vele, mivel még sosem voltam senkinek sem a barátnője. Gondoltam csak szépeket mondok róla, és talán akkor működhet. "De nem ezért kezdtem el vele randizni. Ő nagyon kedves és édes. Nagyon nagy szíve van." Mosolyogtam.

"Örülök, hogy végre megtalálta az igazit." Örültem, hogy elfelejtette a kérdését, és megtudtam változtatni a témát. A pillantása a felsőmre terelődött, majd elvigyorodott. Mi a pokolért vigyorognak ma az emberek a ruhámimra?

"Szép felső, Gemma. Gyönyörűen néz ki rajtad." Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet, megdícsérve a stílusát. Nem hazudtam, a póló tényleg jól állt neki.

"Aw, köszönöm!A te felsőd is szép."

"Köszi. Harrytől vettem kölcsön." Megint egy kis csend lett köztünk.

"Remélem nem bánod ha megkérdezem, de, hogy találkoztatok Harryvel?"

"Um, ez igazából vicces. Egy boltban voltunk, és egy beanien veszekedtünk, hogy ki látta meg először." Elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem arra a pillanatra. Kuncogott, miközben a szemei kikerekedtek meglepettségében.

"Nem igaz! Veszekedtetek? Az első nap mikor találkoztatok? Wow."

"Igen. Aztán a boltos kijött, hogy megállítson bennünket."

"Ki kapta meg a végén?"

"Senki." Erre kitört belőlünk a röhögés.

"Te nagyon rendes és vicces vagy." Mondta bólintva.

"Köszönöm. Te is rendes vagy!"

"Tudod mit? Meg kell törnünk ezt a kényelmetlen csendet kettőnk között, mivel nagyon édesnek nézel ki. Szóval...Elmondok néhány kínos emléket Harryről." Kuncogott gonoszan.

"Ezért vannak a nővérek, Gemma." Azt hiszem elég jól kijöttünk, és egy csomó minden kiskori sztoriját és emlékét elmesélte. Például, hogy egyszer felvett egy melltartót, és készített is róla egy fotót. Vagy amikor felvette Gemma ruháit egy színdarab kedvéért. Nem tudtam abbahagyni a nevetést. Gemma annyira vicces volt, és egy jó társaság, csakúgy mint Harry.

Hallottam, ahogy az ajtó becsapódik, ezért odafordítottam a fejem. Megláttam Harryt nagy szatyrokkal és kikerekedett szemekkel állni az ajtóban. "Babe!" Üvöltötte vigyorogva. Rámeredtem, mikor tudtam, hogy Gemma nem láthatja, mert mögöttem volt.

"Hey!" Mosolyogtam, majd felálltam, hogy segítsek neki az ételekkel. Miután leraktuk a konyhában a dolgokat és tudva, hogy Gemma a nappaliban volt tévét nézve, Harry pánikolva kezdett rám nézni.

"Jézusom, mi történt?"

"Semmi, csak beszélgettünk...dolgokról." Kuncogtam megvonva a vállam.

"Milyen dolgokról?"

"Harry! Nagyon éhes vagyok!" Üvöltötte Gemma a ház másik feléről. Felnevettem, mire megforgatta szemeit.

"Oké, csinálom a vacsorát!" Emlékszem, hogy Gemma említette, hogy Harry mindig sok időt tölt az ebéd elkészítésével, akkor is, ha csak egy szimpla szendvicsről is van szó. Felkuncogtam, mire ő megfordult a tűzhelytől és felhúzta a szemöldökét.

"Mi az?"

"Csak remélem nem fog sokáig tartani megcsinálni egy szendvicset," Mondtam kuncogva. Zavarodottan nézett rám, nem értve mire célzok. Mikor már épp elakartam volna menni, észrevettem, hogy a szemei kikerekedtek, mikor rájött mire értetem. Megragadta a derekamat, és megállított.

"Amiről beszéltetek, azok a dolgok..." Megállt, mikor elvigyorodtam.

"Nem tudom, talán a kiskori kínos emlékeid voltak?" Becsukta a szemeit, és halkan felmordult. "Aw, annyira cuki voltál." Megcsíptem az arcát, majd visszamentem Gemmához.

Vártuk, hogy Harry elkészítse az ebédet. Már mindketten nagyon éhesek voltunk. Kihagytam a reggelit, és az ebédet is, szóval nyilvánvaló, hogy átkozottul éhes voltam.

"Kész a vacsora, hölgyeim." Az asztalhoz mentünk, majd leültünk. A tányérunk tele volt tésztával, és zöldségekkel.

"Hmm, egészséges. Kivéve a tészta részt," Mondta Gemma kuncogva. Elmosolyodtam, majd elkezdtem enni. Harryre néztem, mikor megéreztem, hogy bámul. Mikor találkozott a tekintetünk, gyorsan lenézett.

"Oh, elfelejtettél válaszolni korábban. Mióta is vagytok együtt srácok?" Ismételte meg Gemma a kérdését, és örültem, hogy akkor kérdezte meg újra, mikor már Harry is itt volt, és tudott válaszolni.

"Öt vagy hat hónapja." Itt realizálódótt bennem, hogy már majdnem négy hónapja ismerem Harryt. Gyorsan elteltek ezek a hónapok, az idő szinte csak úgy elszállt.

"Wow, akkor elég régóta." Harry ejtett egy félmosolyt, mielőtt beleivott volna a vizébe. "De köszönöm Istenem, hogy ez alkalommal a jó lányt választottad"

"Köszönöm, Gemma." Köszöntem meg neki mosolyogva, és örültem, hogy eddig semmi rossz nem történt. Nem voltam goromba, és minden jól sikerült.

"Igen, mármint én is szerencsésnek érzem magam, hogy ő az enyém lehet." Harry a nővéréhez beszélt, de közben mélyen a szemembe nézett. "Ő csodálatos, és nagyon nagy szíve van." Lenéztem az ételemre, de nem tudtam lekaparni a mosolyt az arcomról. Miután megettük, bekellett vallanom, hogy tényleg jól főz. Leültünk a nappaliba, beszélgettünk és nevettünk.

Mindketten nagyon rendesek voltak, amivel rám és Nathanra emlékeztettek, mivel mindketten annyira hasonlítottak, de mégis különböztek. Gemma sokkal jobb vicceket mond mint Harry, de attól még egyértelműen szerette őt.

Hirtelen Gemma felállt. "Jó volt találkozni veled!" Meglepődtem, hogy elmegy. Azt hittem, hogy pár napig még maradni fog.

"Mi? Máris mész?" Harry és én felálltunk.

"Igen, van egy gép amit még el kell érnem." Kuncogott megölelve engem. "De minél hamarabb látni akarlak téged újra." Visszaöleltem, majd mikor eltoltuk egymást, elvigyorodott. Visszavigyorogtam, majd a rémült Harryre tekintettem, és vissza rá.

"Természetesen, drágám! Amíg vásárolunk és azokról a dolgokról beszélünk amikről ma."

"Kezdek félni ettől a mosolytól." Felnevettünk, majd még egy-két percig beszéltünk még, mielőtt Gemma elment.

Harry felsóhajtott, és leült mellém a kanapéra. "Ez jól ment!"

"Látod, mondtam, Eve."

"Nagyon kedvelem a nővéred, annyira rendes!" Harry elmosolyodott.

"Köszi, ő is kedvel téged. Igazából eddig az összes barátnőmmel elég rosszul bánt." Erre felkuncogtam. Boldognak éreztem magam, hogy végre nem voltam goromba, és az emberek végre kedveltek engem.

"Nagyon köszönöm."

"Öröm volt. Örülök, hogy mostmár minden rendben van." Mondtam majd felálltam. Harry össze ráncolta a homlokát, majd morogva felállt.

"Ne menj még, kérlek!" Nyafogott, ezzel nevetésre késztetve.

"Mennem kell. Az egész napot veled töltöttem."

"És? Meguntál?"

"Elkezdtelek." Felnevettem míg ő duzzogva elhúzta a száját. Kiskutya szemekkel kezdett nézni, ezzel rávéve, hogy feldjam. "Rendben!" Elvigyorodott.

"Filmek és fagyi?" Ez alakalommal én voltam az aki elvigyorodott. Imádtam ezeket a dolgokat. Bólintottam, mire ő gyorsan kiment a konyhába, hogy idehozza a fagylaltot.

"Oké, mit nézzünk?" Kérdeztem, mikor visszatért egy csokis fagyival, és két kanállal.

"Hm, Szerelmünk lapjai?"

"Régi." Rámnézett, mintha őrült lennék. "Mivan a Titanical?" Kérdeztem viccelve.

"Oh, az nem régi. Az őskori."

"Hey, Leonardo DiCaprio szomorú lenne ha ezt most hallaná."

"És, akkor mi van Ryan Goslinggal?" Felnevettünk, majd vettem egy kanál jégkrémet. "Tudom, hogy veszekedni fogunk a választás miatt, szóval inkább jobb lenne ha az Éhezők Viadalát néznénk." Bólintottam mosolyogva, milyen bölcs is volt. Visszaült mellém, majd elkezdtük nézni a filmet.

Még sosem láttam ezelőtt ezt a filmet, mert nem volt még lehetőségem megnézni, szóval arra gondoltam, hogy vele megnézem. A film közepénél ásítottam, mikor megéreztem Harry bal karját magam mögött a kanapén. Ránéztem, mire észrevettem, hogy egyáltalán nem figyel a TVre. Úgylátszott mintha valami baj lenne vele, mert nagyon mélyen elmerült a gondolataiban.

Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet, és kizökkentem a saját kis világából. "Ez egy régi mozdulat, Styles." Megrázta a fejét, majd zavarodottan rámnézett. "Mármint azthittem, hogy neked jobb mozdulataid vannak, mint ez."

"Mi?" Húzta fel rám a szemöldökét.

"Mögöttem pihenetni a karjaid?" Mutattam a karjára, mire leesett neki mire gondoltam. Elvette onnan a kezét, és felnevetett.

"Csak gondolkoztam, bocsi."

"Igen, észrevettem. Mi a baj?" Megállítottam a filmet, és megfordultam, hogy ránézzek.

"Semmi, csak indítsd el a filmet." Megráztam a fejem. "Bűnösnek érzem magam."

"Mi? Miért?"

"Mert hazudtam Gemmának." Felsóhajtottam, és a vállaira tettem a kezeimet, hogy a karjainak tudjak dőlni, ezzel a combjával is érintkezve, de még mindig ránéztem. "Nagyon megakartam neki mutatni, hogy tudok szeretni, és megtudok tartani egy barátnőt. Beakartam bizonyítani, hogy egy jó barát vagyok."

"És ezt be is bizonyítottad neki."

"Nem, hazudtam."

"Harry, ezért most ne ostorozd magad."

"Mi van ha legközelebb jön, vagy ha én megyek vissza Londonba? Mit fogok neki mondani? Azt, hogy szakítottam veled? Vagy, hogy igazából nem is volt barátnőm?"

"Nem, addigra lesz egy jobb barátnőd. Egy igazi." Felkuncogott. "Oh, ne nevess. Tényleg! Lesz egy csodálatos lány, akit szeretni fogsz, és aki az igazi lesz. Harry te nem vagy a szerelemben egy játékos vagy egy lúzer. Te nagyon romantikus vagy, és hatalmas szíved van. Csak meg kell várnod a megfelelő időt, és a megfelelő lány elfog jönni hozzád." Mosolyogtam rá bíztatóan.

Egy kisebb csend után megszólalt. "Tényleg így gondolod?" Bólintottam. "És azt is komolyan gondoltad, hogy helyes vagyok?" Zavarodottan néztem rá, majd hirtelen kikerekedtek a szemeim.

"Jézusom, te hallottad amit a nővérednek mondtam? Bólintott mosolyogva. "De hogyan? Itt sem voltál."

"Épp kiakartam nyitni az ajtót, de a szavaid megállítottak benne." Elvettem a válláról a kezeimet, majd mellkason csaptam, ezzel nevetésre késztetve.

"Ez goromba volt, tudod?"

"Oh, ezt te már csak tudod."

"Hey!" Nevetett hangosabban, hátrahajtva a fejét, és becsukva a szemeit. Nagyon cuki nevetése volt. Elmosolyodtam, mikor abbahagyta a nevetést, és rámnézett.

Ugyanazt a dolgot csinálta, mint vacsora közben. Összekapcsolta a tekintetét az enyémmel.

"Mondtam már valaha, hogy mennyire gyönyörűek a szemeid? Mély kék. Nagyon gyönyörű, olyan mint a végtelen óceán, vagy mint egy gyémánt." Összezavart, mert hirtelen éreztem, ahogy a lehellete megcsapja az arcomat, és már csak pár centi választott el minket.

Az ajkaimra nézett, mire a szemeim kikerekedtek. Leesett. Most ő épp megakar csókolni. Bepánikoltam, és gyorsan felálltam. Erre a homlokát ráncolva felnézett.

"Me-mennem kell." Kinyitottam az ajtót, és gyorsan lefutottam a lépcsőn, figyelmetlenül hagyva a szólítgatásait mögöttem.

Megállítottam egy taxit, hogy hazavigyen, s amíg a kocsiban voltam, csak azon járt az agyam, hogy most mi is történt. Mi a pokol volt ez? Most kedvel, vagy mi? Hogyan tud kedvelni egy oylan durva lányt mint én?

______________

Az elmúlt két hétben nem beszéltem Harryvel. Próbáltam annyira elkerülni, amennyire csak tudtam. Nem voltam rá mérges, csak össze voltam zavarodva. Ő próbált hívni, üzenetet küldött, sőt még hangpostákat is küldött egyfolytában, de én csak figyelmen kívül hagytam mindet. Azt mondta, hogy nem fog többé zavarni engem. Bár tényleg kínosan éreztem magam előtte, de zavarni sosem zavart.

Tizenkilenc voltam, és még sosem csókolóztam. Mi van ha nem voltam jó benne? Mi van, ha csak össze volt zavarodva, és a történteket már el is felejette, és úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne? Mivan ha többek lettünk már mint csak szimpla barátok? Mindentől féltem, és túl sok dráma sorozatot és filmet néztem.

Lesétáltam az emeletről, és szinte fáradtnak éreztem magam a sok alvástól. Még Ashleet sem hívtam már vagy két napja. Biztos voltam benne, hogy már aggódott, hiszen alapból minden nap hívom. Bementem a konyhába, mikor megakadt a tekintetem egy üzeneten, ami a konyhaasztalra volt ragasztva.

Elolvastam, anyától volt. Azt írta, hogy elvitte Nathant a suliba, de majd nekem kell érte mennem, mert két napig elutazik a munkája miatt. Felsóhatottam, majd bekapcsoltam a telefonom. Jött egy üzenetem Ashleetől, és volt egy nem fogadott hívásom Liamtől. Tudtam, hogy Ashlee keresni fog, de Liam? Ez fura volt, hiszen ő sosem hívott, csak üzent.

Aztán ütött csak meg az igazság. Rájöttem, hogy Harrynek nem láttam a nevét. Szomorú lettem, amihez nem vagyok hozzászokva. Még egyszer felsóhajtottam, majd nem zavartattam magam azzal, hogy visszahívjam Liamet. Tudtam, hogy beszélt Harryvel, és én hanyagolni akartam azt a témát, mivel akkor meg kellett volna magyaráznom neki mindent, de nem mondhattam el a problémámat. Senki sem tudta Ashleen kívűl, hogy még nem volt első csókom. Ő volt az egyetlen aki tudta.

Megettem a reggelimet, majd unatkozni kedtem, szóval eldöntöttem, hogy elmegyek apához. Megígértem anyának, hogy beszélni fogok vele, szóval felmentem a szobámba, és gyorsan átöltöztem. Felvettem a kulcsaim, majd megláttam mellete anya kocsikulcsát. Felhúztam a szemöldököm összezavarodottan, mikor megláttam még egy üzenetet.

Istenem! Megengedte, hogy használjam az autót, de csak akkor ha vészhelyzet van.

"Bocsi anya, de ez egy olyan ígéret, amit nem tudok betartani." Vigyorogtam, és elvettem a kulcsokat. A garázshoz mentem, majd láttam, hogy tényleg ott van a kocsi. Odafutottam, és kinyitottam az ajtaját, majd megöleltem azt, nem törődve azzal milyen hülyén is nézhettem ki közben.

"Gyere be," Hallotam a hangját. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Nem nézett fel, gondolom azt hitte, hogy a titkára vagyok.

"Hey, apa" Mosolyogtam integetve, mire sokkosan felnézett.

"Evelyn?" Mosolygott meglepettem. Visszamosolyogtam, mire felállt, és hozzám sétált egy ölelésbe vonva.

Visszaöleltem, szorosan köré tekerve karjaimat. "Sajnálom."

"Rendben van, megértem." Eltoltam magamtól, majd lenéztem kínomban. Az államnál fogva felemelte a fejem, majd homlokon csókolt.

"Tőle is elnézést kell kérnem, nagyon sajnálom." A mosolya erre még szélesebb lett, és felhúzta a szemöldökét.

"Ez most egy vicc?" Kuncogtam, és megráztam a fejem.

"Nem, esküszöm. Megváltoztam, tényleg." Bólintott.

"Tudom, édesem."

"Honnan?"

"Az anyádtól." Nagyon hálás voltam ezért anyának, mert így sokkal egyszerűbbé tette nekem, és így nem is volt feszültség köztem és apa között.

Kinyitódott az ajtó mögöttünk, mire megfordultam. Elizabeth állt az ajtónál, ugyanolan sokkosan, mint ahogy apa is nézett korábban. Felkuncogtam, majd rámosolyogtam.

"Um, hello."

"Szia, Elizabeth."

"Akkor kettesben is hagylak titeket-"

"Ne, kérlek, gyere be!" Mondtam ezzel megállítva őt. Becsukta maga mögött az ajtót, majd mellénk sétált. "Bocsánatot szeretnék kérni. Nagyon goromba és szomorú voltam, szóval remélem elfogadod a bocsánatkérésemet."

"Elfogadom, hogyha," Tartott szünetet, mire felhúztam a szemöldököm. "Majd valamikor a közeljövőben vacsorázol velünk." A mosolyom erre szélesebb lett, és bólintottam.

"Örömmel." Elmosolyodott, és megölelt. Miután még vagy tizenöt percig ültünk beszélgetve, az órára néztem, és rájöttem, hogy mennem kellett Nathanért a suliba. Már késésben is voltam.

"Sajnálom, de fel kell vennem Nathant a suliból." Álltam fel azonnal, majd az ajtóhoz rohantam.

"Eve?" Megálltam, mikor apa vissza hívott, és megfordultam.

"Igen?"

"Elmondanád neki, hogy üdvözlöm, és, hogy szeretem?" Bólintottam mosolyogva. Ő az én apám. Mindvégig félreismertem, de örültem is, hogy mostmár minden rendben van köztünk.

A sulihoz vezettem, amilyen gyorsan csak tudtam, majd leparkoltam,és bementem a suliba, hogy felszedjem őt. Megláttam ahogy a padon ül, de nem volt egyedül. Láttam, őt nevetni, mire kikerekedtek a szemeim. Mit keresett itt? A szemei találkoztak enyéimmel, mikor észrevették, hogy itt vagyok.

"Harry?" Egy ideje már nem láttam őt, és ez normális is volt, sokszor megtörtént már. De ez alkalommal nem hittem, hogy valaha is akar majd még beszélni velem. És most, sokkal jobban hiányzott, mint eddig bármikor.

"Hello, szerelmem."