"Harry, mit keresel itt?"

"Mint mondtam, szükségem van a segítségedre." Kiléptem hozzá, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Remélem Nathan nem veszi észre, hogy eltűntem.

"Miben?"

"Hát, a nővérem Gemma, nemsokára meglátogat," Elmosolyodtam.

"Aw, akkor többé már nem lesz honvágyad."

"Um, azt hiszed, hogy ez jó?" Erre zavartan felhúztam a szemöldököm. "Ez rossz! Mindig azzal ugrat, hogy szingli vagyok."

"Miért? Szinglinek lenni olyan rossz?"

"Nem, de az összes eddigi kapcsolatom egy nagy szívás volt, és mindegyik gyorsan véget is ért, ezért azt hiszi, hogy szar vagyok a szerelemben, és, hogy sose lesz barátnőm." Forgatta meg szemeit. "Szóval ma felhívott, és mondta, hogy meglátogat, mert tudja, hogy most biztos magányos vagyok, mivel nincs barátnőm."

"És akkor? Ez rendben van. Ő csak fétékeny, Harry. Csak azért mondja, hogy felidegesítsen."

"Um, nem! De ő igazából nem is érdekel annyira. Az anyám a baj." Erre még jobban összezavarodtam. Mostmár tényleg, teljesen evesztettem a fonalat. Mi olyan rossz a szingliségben? Mármint az nem azt jelenti, hogy mindig magányos vagy. A nővére gondolkodása kicsit hasonlított Ashlee-ére. De amúgy nem tudom mire megy most ki ez az egész, és, hogy mi közöm is van mindehhez.

"Mi a baj az anyukáddal?"

"Mindig aggódik miattad,  és minden nap felhív, mert még mindig azt hiszi, hogy össze vagyok törve az exem miatt. Pedig igazából, amúgy én szakítottam vele." Wow úgy néz ki tényleg nem voltak olyan jók az eddigi kapcsolatai. Felsóhajtottam. "És mi közöm van nekem mind ehhez?"

"Szükségem van a segítségedre."

"Um, ezt mondtad az előbb is, ezért most mégegyszer megkérdezem. Miben?" Kuncogott.

"Azt szeretném, ha eljátszanád pár óráig, hogy a barátnőm vagy." A szemeim hirtelen kikerekedtek, és úgy éreztem, mintha az egész világ megállt volna egy pillanatra. Miért mondja ezt? Nincs szüksége emiatt egy hamis barátnőre. De ha mégis, akkor is, miért engem kér meg?

"Um, Eve?" Harry szemei mögém terelődtek, mire megfordultam, és szembe találtam magam egy kis figurával. Nathan egy pillanatra Harryre nézett, majd ráncolni kezdte a homlokát.

"Vissza jössz?" Halkabban beszélt mint szokott. Néha ha idegenekkel találkozik, szégyenlős lesz.

"Uh, igen!" Harryre néztem, aki mosolyogva figyelte Nathant. Leguggolt, hogy egy szinten legyen az öcsémmel, majd kinyújtotta felé a kezét.

"Szia, Nathan. Harry vagyok."

"Szia, Harry!" Nathan megrázta a kezét, mire én elmosolyodtam az aranyos jeleneten. "Te vagy a pasija?" Erre homlokon csaptam magam, és játékosan felmorogtam. Harry  felémfordult, majd felnevetett.

"Um, nem. Én csak Eve egyik barátja vagyok." Mondta neki.

"Nem akarsz csatlakozni hozzánk  a Harry Potter maratonon?" Igazán meglepett, hogy felajánlotta neki, hiszen mindig is visszahúzódó volt az új emberek között. Harryvel pedig még csak most találkozott, de máris meghívja a filmes esténkre. "Mármint csak ha szeretnél. De gondolom szeretnél, mert a te neved is Harry." Harry bólintott, és úgy vigyorgott mint egy kisgyerek.

"Pontosan. Csak sajnos én nem vagyok varázsló." Sóhajtott, majd felállt. A nagy alakja mindkettőnket betakart. "De nem csatlakozhatok amíg Eve bele nem egyezik." Nathan odajött hozzám, és meghúzgálta  a nadrágom, jelezve, hajoljak le hozzá. Mikor megtettem, a jobb kezét gyorsan a fülemhez emelte, s suttogni kezdett, hogy nehogy Harry meghallja.

"Kérlek egyezz bele. Jófejnek, és vicces társaságnak látszik." Suttogta  a fülembe, mire felnéztem Harryre, aki csak vigyorogva nézett ránk. Sóhajtottam, majd bólintottam Nathannek.

"Oké, oké. Csatlakozhatsz hozzánk Harry."

Nathan berohant, hogy elindítsa a filmet, én meg utána mentem, nagyobbra nyitva az ajtót, hogy Harry is betudjon jönni. Megköszönte, majd követett befelé. Éreztem a szemeit magamon, mire megfordultam, és láttam, hogy a vigyora még mindig nem hagyta el az arcát. Felhúztam a szemöldökömet, és megálltam.

"Miért vigyorogsz?" Felkuncogott.

"Semmi, csak nagyon cuki vagy a rózsaszín trikódban és pizsama gatyádban."

"Tartsd meg magadnak a szemeidet, Styles." Mondtam, majd folytatam az utamat befelé. Nem akartam átöltözni, és bár még nem ismertem annyira Harryt, de tudtam, hogy soha nem mászna rám. Ő egy úriember volt, nem egy flörtölős típus. "Itt van pizza ha éhes vagy. Még mi sem fejeztük be." Mutattam a dobozra, mire bólintott.

"A beszélgetésünknek még nincs vége. Még mindig várok a válaszodra." Suttogta a fülembe, mielőtt leültünk.

Az idő szinte csak úgy elszállt, és már a Harry Potter és a Tűz serlegénél tartottunk. Harry és Nathan egyfolytában a filmről beszéltek, miközben pizzát ettek. Mikor a film véget ért, hoztam magunknak popcornt és szódát.

Észrevettem, hogy Harry milyen jól bánik a gyerekekkel, és hogy Nahan mennyire kedveli őt. Kívülről úgy néztek ki, mintha testvérek lettek volna. Harry megnevettette, és vicceket mondott neki, amikre nem igazán figyeltem, hisz mind tudjuk, hogy nagyon rosszak a viccei. Nathan megmuttta neki a kártya gyűjteményét. Hiszen mindig is nagyon szeretett kártyákat és játékokat gyűjteni.

Tudtam, hogy jól ki fognak jönni, hisz' mindketten viccesek és különlegesek voltak, szóval több közös is volt bennük. De én tőlük eltérően, a saját világomba burkolóztam az egész idő alatt, azon gondolkozva, hogy mit kéne válaszolnom Harrynek.

Nem akartam elfogadni a felkérését, mert nem voltam túl jó szinész, és tudtam, hogy ezzel el is ronthatok mindnet. És ahogy mások is mondták, goromba vagyok, és tudtam, hogy emiatt valami rosszat fogok mondani. Plusz amúgy sem értettem, hogy Harrynek miért probléma az, hogy szingli.

Szerintem ez egyáltalán nem volt rossz dolog, de valószínűleg gondolom csak bizonyítani akart ezzel a nővérének. Talán bizonyítani akarta, hogy megtud tartani egy lányt hosszabb ideig is, meg nem akarta, hogy az anyukája aggódjon érte. Nem tudhattam igazi az okait, de ezekre tippeltem.

Már késő volt, és Nathan már rég átlépte az alvásidejét, de nem szóltam, mert azt akartam, hogy ma este végre jól érezze magát, és nevessen. Azóta nem nagyon nevetett, mióta apa elhagyott minket, mert anya emiatt kicsit túl védelmező volt vele, és sok mindent nem engedett neki. Még fiatalok voltunk mindketten, ahogy anya is. Épp ezért velem is úgy viselkedik, mintha még mindig csak egy gyerek lennék, és nem akarja feldolgozni, hogy már felnőttem, és én is tudok gondoskodni magamról.

"Elaludt?" Kérdezte Harry suttogó hangon. Ránéztem Nathannre, aki látszólag elaludt Harry ölében, pedig még be sem fejeztük az összes filmet. Elmosolyodtam. Annyira nyugodtnak tűnt, és mindketten annyira cukik voltak. Ezt fura volt kimondani, hiszen ez egyáltalán nem volt goromba tőlem. A rosszabbik oldalam biztos, hogy valami egészen mást gondolt volna. Örültem, hogy az az oldalam még azelőtt kezd eltűnni, mielőtt  elkezdtük volna  a leckéket.

"Igen, elaludt."

"Oké, akkor felviszem." Felálltam, majd óvatosan felemeltem Nathan kicsi és könnyű testét. Felvittem a szobájába, betakartam, majd vissza mentem Harryhez.

"Sajnálom, hogy tönkretettem az est-"

"Egyáltalán nem tetted tönkre. Nathan és én nagyon is élveztük." Szakítottam félbe, miközben felszedtem a párnákat a földről, és rádobtam a kanapéra. Az este nagyon jó volt, és tényleg élveztem. Örültem, hogy végül csatlakozott hozzánk, mert miatta Nathan még boldogabb volt.

Gyorsan mindent eltakarítottam, persze Harry segítségével, majd mikor kész lettünk, visszaültünk a kanapéra. Egy percig csenben voltunk. Tudtam, hogy a válaszomra vár, mivel látta, hogy a film közben teljesen elvesztem a gondolataimban. Gondolom ezért azt hitte, hogy az ő ajánlatán gondolkozok végig, ami amúgy igaz is volt.

"Tudod, tényleg kedvel téged. A mikor valaki idegennel találkozik mindig félénk lesz." Váltotztattam meg a  témát.

"Én is kedvelem. És gondolom azért nem volt annyira félénk, mert már nem voltam idegen. Mármint számodra már nem."

"De azért még mindig egy kicsit idegen vagy."

"Az Isten szerelmére, Eve láttad a személyimet, és a lakásomat!" Erre kitört belőlünk a röhögés, de nem lehettünk olyan hangosak, mert Nathan már aludt. "Amúgy meg ne tereld a témát, nem erre tanítottalak."

"Igen, de arra igen, hogy ne vegyem figyelembe, ha nem akarom. Ezért megváltoztattam." Felsóhajtott.

"Kérlek, Eve tedd meg ezt értem! Ma bébicsőszködtem veled ."

"Oh, igen, amúgy köszi azért."

"Szívesen. Nagyon élveztem. Szóval?" Változtatta vissza a témát gyorsan, csakúgy mint én az előbb. A szemeit nagyobbra nyitotta, mintha épp kiskutyaszemekkel próbálna nézni rám.

"Miért csinálsz ennyire nagy dolgot ebből, Harry? Hagyd, hogy azt gondoljon a nővéred amit csak akar, és csak felejtsd el az egészet."

"Nem! Be akarom neki bizonyítani, hogy tudok szeretni." Felsóhajtottam. "Beakarom bizonyítani neki, hogy fenntudok tartani egy hosszú kapcsolatot." Erre újra sóhajtottam.

"Miért én?" Elmosolyodott.

"Mert senki másban nem bízok meg. Mármint a senki mást azt a többi lány barátomra értem, vagy olyan lányokra, akiket ismerek."

"És bennem megbízol?"

"Hát, igen. Miért nem kéne?" Kérdezte aggódóan? Megráztam kuncogva  a fejem.

"De. Bízhatsz bennem."

"Rendben." Épp válaszolni akartam volna, de az ajtó hirtelen kinyílt, majd belépet az anyám, fáradtan. Megakart szólalni, de amikor meglátta Harryt, lefagyott. A szemei tetőtől talpig végigmérték őt, majd rajtam is végig futatta a tekintetét. Gondolom, hogy ellenőrizni akarta, hogy mi van rajtam.

"Hey, anya." Integettem neki mosolyogva, mire furcsállva visszamosolygott rám.

"Uh, hey." Harryre néztem, aki csak mosolygott.

"Anya, ő Harry Styles." Erre felhúzta a szemöldökeit. "Oh, a barátom." Harry felkuncogott, majd kedvesen és tisztelettudóan megrázta anyám kezét.

"Örülök, hogy találkoztunk Mrs. Henderson."

"Én is örülök." Mosolygott rá, annak ellenére, hogy látszódott, hogy nagyon fáradt a munkája miatt.

"Most jobb lesz ha megyek," Mondta Harry egy kisebb csend után, mire bólintottam egyetértésemben. "Mégegyszer örülök, a találkozásnak Mrs. Henderson." Anya erre elmosolyodott, majd a konyha felé vette az irányt, míg én kikisértem Harryt.

"Köszi mégegyszer a mai napért." Mondtam neki, mikor már az ajtón előtti verandán álltunk.

"Nekem kéne megköszönnöm a ma estét. Sokkal jobb volt itt lenni, mint otthon nézni valami hülye TV-s valóságsót." Kuncogott.

"Hát, akkor örülök, hogy élvezted." Erre elnézett, és kiengedett egy mély levegőt.

"Szóval, mi a válaszod?"

"Harry, én goromba vagyok."

"Um, ez volt...a válaszod?" Erre kiengedtem egy hamgos nevetést, és játékosan megütöttem a karját.

"De komolyan mondom. Mi van ha mondok valamit, és azzal valamit elrontok? Mivan ha mindent elrontok?"

"És mivan ha minden rendben megy, és bizonyítok valamit?" A kezét a vállamra rakta, majd egyenesen a szemembe nézett. "Jössz nekem egyel, emlékszel?"

"Huh? Miért is?"

"Mielőtt elkezdtük volna az órákat, azt mondtad, hogy valahogy megakarod hálálni, mire mondtam, hogy nincs szükségem fizettségre. De attól még természetesen érezheted úgy, hogy tartozol-"

"Nem, én nem." Vágtam közbe, mikor rájöttem mire megy ki az egész.

"Fogd be, ne zavarj meg. Szóval mint mondtam az előbb." Mutatott rám, majd sóhajtott, és komolyan nézett rám. "Eve, már nem vagy goromba, és ha az is voltál, amit amúgy már nem látok, akkor sem vagy már annyira mint korábban. Tudom, hogy menne neked."

"Oké, Harry," Adtam fel, mire visszatért a kevésbé komoly énje.

"Megfogod tenni nekem?" Bólintottam sóhajtva.

"Igen, igen. Szeretnék segíteni neked, mint ahogy te is segítettél nekem." Ez igaz volt. Ő tényleg segített nekem, és még ezzel egy barátot is nyertem a személyében.

"Nagyon köszönöm!" Ölelt meg szorosan, mire nevetve visszaöleltem.

"Szívesen, szerelmem!" Ugrattam nevetve azzal, hogy ugyanazon a beceneven hívtam, ahogy ő szokott engem. Eltoltuk egymást, majd láttam, hogy kuncog. Már épp megakartam szólalni, de félbeszakított azzal, hogy a szív alakú ajkait az arcomhoz nyomta.

Erre a szemeim egy kicsit kikerekedtek. Sosem csinálta még ezt. Az ölelésen kívül még nem volt semmi csók, maximum csak akkor mikor 'X'eket küldött SMSben. Észrevette, hogy meglepődtem, mert a mosolya egy önelégült vigyorrá alakult.

"Le vagy sokkolva?"

"Uh, ne-nem." Felkuncogott.

"Oh szerelmem, szokj hozzá, és még többhöz is." Megforgattam a szemem. Tudtam mire értette.

"Nem fogom engedni, hogy megcsókolj a nővéred előtt."

"Nem ígérhetek semmit."