Megigazítottam a kezemen lévő karkötőket, és vettem egy mély lélegzetet, majd egy morgás keretében ki is engedtem. Megforgattam a szemeim, mikor láttam, hogy Nathan leesett állal bámul.

"Csukd be a szádat, mert beleszáll a légy."

"Még most sem értem, hogy mit keresel itt." Erre jobban megszorítottam kis kezeit, és lenéztem rá.

"Már mondtam," Kezdtem, miközben átsétáltunk a zebrán. "Anya dolgozik, és csak későn ér haza, szóval ezért én jöttem érted."

"De te sosem vagy kedves."

"Um, kösz?" Megrázta a fejét.

"Úgy értem, te utálsz engem." Erre megálltam, és lehajoltam, hogy egy szinten legyünk. Már a házunk közelében lévő parknál voltunk. Nathannel sokat játszottunk itt régen. Nem nagyon voltak akkoriban még barátai, ezért sokat volt velem. Emlékszem, nekem sem volt sok barátom, mikor annyi idős voltam mint ő. De mostmár egy csomó haverja van, lehet több is mint nekem.

Mutattam neki, hogy üljön le mellém a padra. Mikor megtette, felé fordultam.

"Nem utállak, Nathan." Erre kikerekedtek szemei.

"Wow," A kezét a homlokomhoz nyomta, mintha azt hinné lázas vagyok. Erre próbáltam felnézni a kezeire, ezzel valószínűleg elég hülyén festve. Nevetett, mire én is elmosolyodtam. "Évek óta most először hívtál a saját nevemen, nem valami idióta beceneven."

"Igen, hát szóval ezért bocsánatot is akartam kérni."

"Nem, rendben van. Én is tettem olyan dolgokat amikre nem vagyok túl büszke." Mindig is tudtam, hogy sokkal okosabb volt a korosztályánál, hiába volt még nagyon fiatal. Talán sok dologban még nálam is okosabb volt. "Szóval én is sajnálom."

"Hát azt hiszem mindketten tévedtünk." Sóhajtottam fel, majd körbenéztem a parkban. Sok gyerek játszott ma itt, de főleg azt volt fájdalmas nézni, ahogy egy kislány játszott az apjával.

"Emlékszel amikor mi is itt játszottunk?" Erre vissza néztem rá, és bólintottam.

"Igen, szép idők voltak." Vontam meg a vállam. "De mostmár vannak barátaid."

"Igen de velük nem olyan jó játszani, és filmet nézni mint veled." Kuncogtam, ahogy eszembe jutott egy ötlet. "Oh, ne. Nem szeretem ezt a kuncogást. Ugye nem akarsz most megölni, vagy ilyesmi?" Erre rámeredtem, és játékosan fejbe csaptam.

"Nem. Azt akartam mondani, hogy miért nem megyünk haza, csináljuk meg együtt a házidat, rendelünk kaját, és nézzükk meg az összes Harry Potter filmet?"

"És építhetnénk egy bunkert is párnákból a nappaliba!" Nevetve bólintottam az ötletére.

"Igen, azt hiszem az jó lenne."

"Yay, Harry Potter maraton!" Sikította felállva, majd maga után húzott. Felálltam, és újra megfogtam a kezét. "Miért fogod meg állandóan a kezem? Nem vagy a barátnőm."

"Oh, csak szeretnéd." Elővettem a telefonomat, mert éreztem, hogy vibrál a zsebemben. "Amúgy meg azért, mert én vagyok az idősebb, és vigyáznom kell rád. Meg nem akarom, hogy hirtelen elfuss."

"Tudod én már nagy fiú vagyok. Én vagyok az, aki megment téged, és vigyáz rád." Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Már hiányoztak ezek az édes pillanatok Nathannel. Ő volt az én kis megmentőm, és tudtam, ha felnő, tényleg mindig meg fog menteni.

"Tudom." Felnyitottam a telefonom, és láttam, hogy Harry üzent. Úgy döntöttem, hogy majd később megnézem, most ráér. Nem voltam rá mérges vagy ilyesmi, csak most Nathannel akartam tölteni egy kis időt. Már rég volt, hogy tényleg együtt töltöttünk időt, a veszekedésen, és kergetőzésen kívül. Tudtam, hogy ezt Harry is megértené.

"Hol a kocsi? Miért nem viszel minket haza azzal?" Erre felhúzott szemöldökkel ránéztem. "Oh, tényleg elmondtam anyának, hogy az engedélye nélkül vezettél a múltkor, szóval ezért többet nem engedi."

"Uh, igen tudom én is ott voltam, de köszi, hogy elmondtad a sztorit újra." Felkuncogott, ezzek rávéve engem a mosolygásra. Biztos voltam benne, hogy testvérek vagyunk, mert ugyanolyan buta pillanataink vannak.

A telefonom újra csörögni kezdett, ezzel újra félbeszakítva minket. Megint kihúztam a zsebemből, és megnéztem ki az. Megint Ő volt.

Nathanre néztem bocsánatkérően, majd odaadtam neki a kulcsokat, hogy nyissa ki az ajtót. Fogadtam a hívást mikor megláttam, hogy mennyi üzenetet küldött, amit meg sem néztem. Most biztos mérges lehet.

"Hey, Harry!" Szóltam bele, miközben követtem a házba Nathant. Felszaladt az emeletre, valószínűleg átvenni a sulis ruháját. Addig leültem a kanapéra. Hallottam ahogy Harry sóhajt.

"Végre. Köszönöm Istenem, hogy jól vagy." Kuncogtam.

"Um, miért? Mi a baj?"

"Semmi, csak eddig mindig szinte azonnal válaszoltál az üzeneteimre, és most nem, ezért aggódni kezdtem." Elmosolyodtam. Most először éreztem fontosnak magam. "Szóval mit csináltál?"

"Sajnálom, hogy nem válaszoltam, csak Nathannel voltam. Felkellett vennem a suliból, mert anya ma nem tudott érte menni." Mondtam, majd felálltam, és a konyhába mentem egy kis vízért.

"Oh, hát, szükségem van a segítségedre." Mondta.

"Miben?"

"Először szkségem van rá, hogy idegyere. A házamba." Miután leraktam a vizet, felhúztam a szemöldököm, pedig tudtam, hogy nem láthatja. Mi lehetett olyan fontos, hogy oda kelljen mennem?

"Sajnálom, de nem hagyhatom egyedül otthon az öcsémet." Erre felsóhajtott. "De talán holnap?"

"Nem! Nem vesztegethetek el mégtöbb időt."

"Woah, nyugi." Mondtam nevetve.

"Küldd el a címedet."

"Eve mit akarunk rendelni?" Kérdezte hangosan Nathen az emeletről, hogy halljam.

"Amit csak akarsz!" Üvöltöttem vissza a vállamra téve a telefont, hogy Harry ne süketüljön meg. Mikor újra a telefonomra néztem, láttam, hogy már csak három százalékon vagyok. A telefon mármelyik percben kikapcsolhat.

"Harry, mennem kell! Bármelyik percben lemerülhetek," Mondtam gyorsan. Erre elkezdte ismételni a nevem újra és újra, aztán már nem hallottam többet. Igen, hivatalosan is lemerültem. Ezért nem szerettem a technológiát. Miért nem bírja tovább ez az akksi?

"Rendelhetünk pizzát? Kérlek, kérlek!" Futott le ugrálva Nathan, mire bólintottam.

Miután rendeltünk az otthoni telefonon, a kaja meg is érkezett. Átvettem a ruháimat, s mostmár csak egy trikóban, és pizsama gatyában voltam. Megcsináltuk az erődöt, majd el kezdtük nézni az első filmet, miközben pizzát ettünk. Hirtelen megszólalt a kapucsengő. Nathan zavarodottan nézett rám, mire én felvontam a szemöldököm.

"Várunk még valakit?" Kérdezte halkan. Éreztem, hogy a tudattól, hogy valaki elronthatja az esténket, elszomorodik. Megráztam a fejem, majd felálltam.

"Miért nem állítod le a filmet, egy perc és visszajövök, ígérem." Mosolyogtam, mire vissza mosolygott. Bólintott, majd a kapcsolóhoz nyúlt, és megállította. Az ajtóhoz indultam, és kinyitottam.

"Oh, Istenem, gondolhattam volna, hogy te vagy az." Dőltem az ajtófélfának, miközben megforgattam a szemem.

"Emlékezz arra az órára, mikor megtanítottam, hogy ne forgasd a szemeid. Az gorombaság, szerelmem."

Sziasztok! Szerettem volna elmondani, hogy nemrég megkaptam az engedélyt egy új történethez, amit nemsokára el is kezdek majd fordítani. A címe "The Undercover Nerd" és ez is Harry fanfic.

A sztori Harryről szól aki a One Direction tagja, de majd egy incidens miatt Marcellá kell változnia. De hogy hogyan fogja majd ezt fogadni, vagy, hogy mi fog változni emiatt az életében, csak akkor tudhatod meg ha elolvasod.

Ha felkeltette az érdeklődésed a sztori, akkor olvass bele:) Remélem ez is legalább annyira elnyeri majd a tetszéseteket mint a Rude:)

Viszont valószínűleg ott lassabb lesz a feltöltés mint a Rudeban, mivel főként inkább most erre akarok fókuszálni. Plusz az új sztori sokkal hosszabb is lesz (mivel a Rude 13 részes + prológus és epilógus).

Rész legközelebb vasárnap vagy hétfőn lesz itt, de a TUNöt is valószínűleg frissíteni fogom még a héten, vagy legkésőbb a jövőhéten.

Plusz megszeretném még köszönni a csillagokat és a támogatást amit a Rudehoz kapok. Nagyon sokat jelent, mivel ugye ez az első fordításom a Wattpadon, szóval még elég kezdő vagyok, és őszintén mikor elkezdtem, nem nagyon számítottam arra, hogy olyan sokat elfogják majd olvasni. Mármint a történet nekem személy szerint nagyon tetszik, csak mivel ez az első fordításom, még elég kezdő vagyok, és nem mindig fogalmazok elég jól, amiért itt is elnézést kérek.

Szóval a lényeg, hogy nagyon szépen köszönöm! Remélem a másik fordításomnál is velem tartotok:)

Szép napot,

Fay Bell xx