Ég Királyság

August's POV:

Az utolsó csata. A boszorkányok és az emberek utolsó harca. Ez fogja meghatározni a jövőnket.

Felvettem a kardom és a jogaram majd mögöttünk a katonák magabiztosan jöttek. A jobb oldalamon Xavier, a másik oldalamon pedig Matthew gyalogolt.

- Figyu Xavier -kezdtem - Ha meghalunk. Jó barátom voltál.
- Köszönöm. Nekem is te voltál a legjobb haverom.
- Matthew -mondtam majd a srác rámnézett - csak annyit akarok mondani hogy a bátyjád hülye.
- Rendben.

A boszorkányok élén Michael állt mellette Rubina. Rubinának a kezében az egyik jogar volt, Michael kezében pedig a másik. A lány szeme rózsaszín színben izzodt és már éreztem hogy készülne támadni.

A szívem a torkomban dobogott. Ki tudja mi sülhet ki ebből a csatából. Utóljára láthatom Xaviert, anyát, apát, a többieket és...Nicole. Őt csak azóta láttam amióta vele álmodtam. Még mindig hiányzik. Borzasztóan.

A csata elkezdődött. Michael engem pécézett ki legelőszőr. Indák repültek felém de néhány profi ugrással (amit Xavier tanított) kikerültem őket. Megidéztem egy tucat villámot és Michael felé hajítottam. Ő is ugyanúgy kikerülte őket mint én. Közben, mögöttem Rubina megsebezte a lábam én meg elkezdtem vele kardozni. Michael kihasználta a helyzetet és megmozgatta alattam a földet. Összecsuklott alattam a lábam és elestem. Michael megidézett néhány erős gyökeret amik felém csúszkáltak. Elvágtam az összeset majd széllel kibillentettem Michaelt az egyensúlyából. Miután ezzel megvoltam Xaviernek segítettem Rubinával elbánni. A lány már éppen belevágott volna Xavier hasába de én ellöktem őt a haveromtól és saját magát sebezte meg a boszorkány.

Az anyja ezt észrevette és levette a szemét anyámról majd hozzám futott, mögötte egy csomó, hatalmas kővel amiket telekinézissel emelt fel a levegőbe. Két szikla engem célzott meg majd széllel eltoltam magamtól a köveket. Vissza repült a boszorkányra és (mivel váratlanul érte)  a nő összeesett. Vérzett az egész feje. Közelebb mentem hozzá hogy megnézzem hogy még él e de az egyik boszi mögöttem volt és halványan belevágott a nyakamba. Lélegeztem, még éltem. Olyan volt a seb mint egy karcolás.

Hátrafordultam a nő felé majd hurrikánt idéztem meg ami elnyelte őt. Látszódott hogy össze vissza dobálta. Amikor eltüntettem a hurrikánt akkor a boszorkány gyors sebességgel nekicsapódott a fának és elpusztult.

Alig maradt boszorkány. Charlie és Xavier harcolt még eggyel de azokat hamar kivégezték. Egy célpontunk maradt még. Michael.

Hátra néztem és láttam hogy Michael és Matthew egymással harcol. Fejük fölött sötétszürke viharfelhők gyűltek össze. Éreztem a dühből merített energiát mind a kettejükből.

- MIÉRT ÖLTED MEG APÁT TE SEGGFEJ?
- TI KIRÁLYI BARMOK CSAK A SAJÁT NÉPETEKKEL TÖRŐDTÖK. A BOSZORKÁNYOK MÁR MIÓTA AZT VÁRJÁK HOGY ELFOGADJÁTOK ŐKET DE TI SOSEM TETTÉTEK!
- ŐK LOPTÁK EL MIND AZ ÖT KIRÁLYSÁG NÉPÉNEK A MÁGIÁJÁT! ÉS CSAK HOGY TUD. TE IS UGYANOLYAN KIRÁLYI VÉRBŐL SZÁRMAZOL MINT ÉN. DE EZ MÁR NEM SOKÁIG LESZ ÍGY.- felelte Matthew majd meglökte annyira Michael-t hogy a földre zuhant és belevéste a kardját a gyomrába.

Tátott szájjal bámultam a jelenetet. Matthew biztos akart lenni abban hogy a bátyja meghalt.

Michael szeme felfelé állt és vérzett a szája. Nem is lélegzett.

Matthew felállt és kijelentette azt ami a jövőnket illeti.

- Sikerült. Nincsenek többé boszorkányok egyik királyságban sem.

Ez a hír hallatán, valaki örömében sírt, valaki csatakiáltást hallatott valaki pedig csak tapsolt (?).

Én viszont még nem voltam teljesen boldog.

- A többi királynő? Nicole, Larabell és Theodora?

Matthew mosolyogva mutatott mögém.

Egy fényes fehér hintó állt ott a fáknál. Theo mosolyogva nézte a véres csatatért, Nicole pedig kiszállt a hintóból. Most érkezhettek meg.

Mikor Nicole kiszállt meglátott engem. Tátott szájjal nézett rám és én is őt. Mikor felfogtuk hogy mi történik ő elkezdett felém szaladni. Én is ugyanígy tettem.

Megálltunk egymás előtt és megcsókoltam. A szája és az arca is tele volt sebhelyekkel de ez egyáltalán nem érdekelt.

Abbahagytuk a csókolózást és a szemébe néztem. A szeme könnyes volt, ugyanúgy mint az enyém. A haja kissé felállt de ez sem volt különösebben baj.

- Vége? -kérdezte
- Igen- mondtam majd szorosan átölelt. Egy nyuszi ugrált el mellettünk majd az egy nálam két fejjel magasabb emberré változott.

Elengedtük egymást Nicole-lal és tágra nyílt szemekkel bámultam a nálam sokkal magasabb srácot.

- Na ide figyelj öcsibogyó! Ha a húgomat ki mered használni vagy bármi ilyesmi. Szét. Foglak. Szaggatni. -fenyegetőzött a srác.
- Húgod?
- Cameron nyugi van. -nyugtatta le Nicole a fiút.
- Te a testvére vagy?
- Igen ő itt a bátyjám Cameron. Szellemként van itt vagyis egy nyúl testében él.
- Mostmár mindent értek -mondtam majd a srác visszaváltott nyuszivá.

Akkor vettem csak észre hogy csak Nicole és Theodora jött meg. Larabell sehol.

- Larabell?
Nicole nem válaszolt csak szomorúan lesütötte a szemét. Ekkor tudtam hogy mi történt.

Nem kellett hozzá fél perc se de láttuk hogy Larabell és egy másik fiú fut felénk az erdőből.

- LARABELL!- ordította egyszerre Theodora és Nicole. Larabell felé futottak majd megölelték egymást.

- De hisz meghaltál- felelte zavartan Theo.
- Megint adtak egy ajánlatot, egy feltétellel.
- Mi volt az?
- Le kellett mondanom a mágiámról és átadni Diego-nak hogy ő is visszatérhessen. Természetesen beleegyeztem- mosolygott majd a barna hajú fiúra nézett.

- Szia August vagyok! - köszöntem a srácnak.
- Diego, örvendek.

Visszamentünk a palotába és ma este csak pihentünk.

Átmentem Nicole szobájába és elmeséltük egymásnak hogy mik történtek. Amikor meghallottam Larabell történetét, elakadt a szavam.

- Szóval akkor ő nem is ebben a világban élne?
- Igen. Diego, a szerelme, akinek a lelkét a pokolba küldték.
- Ilyet se hallottam még soha.
- Én se. Michael meg komolyan megölte a saját apját?
- Képes volt rá. Matthew ezért meg is ölette.
- Jó király lesz belőle - terült el az ágyon Nicole.
- Igen. Na de én megyek aludni. Jó éjt Víz lánya- mondtam neki majd adtam egy puszit az arcára és kimentem a szobából.

Aznap este mindenki nyugiban aludt. Semmilyen lény sem támadhatott már ránk. Biztonságban voltunk. És ez volt a fő.

Vége