A mennyben

Larabell's POV:

Amaya beleszúrta a hátamba a kést majd felordítottam és elvesztettem az eszméletem.

A lelkem kiszállt a testemből és pár pillanatra láttam saját magamat. (mármint a testemet ami a padlón elterült)

A testem fehér színt vett fel, a hátamból csorgott a vér. (ami lila színű volt) Ami meglepett hogy az arcom teljesen nyugodt volt. Olyan arcot vágtam mintha csak a folyosón sétáltam volna nyugiban.

Nicole odasietett hozzám majd megnézte hogy lélegzek e. Mikor már leesett neki hogy nem térhetek vissza rájött a sírás. Theodora leszúrta a lányt majd a lelkem felfele emelkedett és a mennyben találtam magam ahol néhány évvel ezelőtt is.

Angyalok röpködtek szerte szét. A többi lélek vagy beszélgetett egymással vagy csak pihentek. Mellettünk a pokol volt.

A menny és a pokol között van egy láthatatlan erőd ami meggátolja azt hogy átjussanak a lelkek a másik oldalra.

Egy arkangyal szállt le előttem. Ismerős volt. Az volt aki az előző életemben is felajánlotta nekem a visszatérés lehetőségét.

- Üdvözöllek újra itt, Larabell Leona Sparks!
- Jó napot.
- Tudom hogy nem kéne de megkérdezem tőled. Vissza szeretnél menni az élők közé?
- Miért teszed fel nekem újra ezt az ajánlatot?
- Mert a népednek szüksége van rád és a barátnőidnek is. Szép jövő várna rád. Te többre vagy hivatott mint hogy itt maradj. Vissza kell térned.
- Más embereknek is felajánlottad ezt a dolgot?
- Nem volt még rá példa.
- Ez nem illegális?

Az angyal elmosolyodott.

- Érdekes, régebben még egyből igent mondtál rá. Megváltoztál.
- Idősebb lettem. Meggondolatlan voltam akkor -tettem karba a kezemet.
- Nos akkor, királynő, vissza szeretnél térni az élők közé?

A pokolra pillantottam. A lelkek forró köveket cipeltek magukkal miközben a démonok ostorral csapkodták a hátukat. A mennyben örök pihenés, a pokolban örök szenvedés folyik.

Megláttam Diego-t a lelkek között. Mostmár teljes egészében láthattam nem csak a csillagkövonalas alakját. A világosbarna haja amibe bele van húzva egy kék csík az a szemébe lógott és amikor az egyik démon ostorral csapott a hátára, elejtette a köveket és összeesett.

Odafutottam majd elkezdtem ütögetni a láthatatlan erődöt.

- DIEGO!- kiabáltam a nevét és elvileg nagyon halkan lehet hallani ha a másik oldalra kiabálsz de ő mégis meghallotta. A csillogó kék szemével rámnézett és a verejték a homlokára folyt. A kezem helyére tette az ő kezét is de a démon megcsapta az ostorával majd felkapta a köveket és tovább ment.

A sírás kerülgetett. Nem ilyen sorsot érdemelt Diego.

- A lelkek akik rossz úton voltak a földön azok a pokolba kerültek. Minden nap más a dolgokat adnak fel nekik feladatnak de örökké szenvedni fognak.

- NEM. CSAK VAN VALAMI MÁS MEGOLDÁS! AKKOR MEGYEK VISSZA AZ ÉLŐK VILÁGÁBA HA DIEGO IS JÖN VELEM! -ordítottam de annyira hogy mindenki felénk nézett.

- Míj okos lány lett belőled Larabell Sparks. Szeretnél visszatérni a fiúval együtt?
- Igen.
- Rendben.
- Komolyan?
- Igen. De csak egy feltétellel- mutatta figyelmeztetően a mutató ujját majd vártam hogy mit fog mondani.